Félreértettél. Nekem egészen mások az elvárásaim egy munkahellyel szemben. Sokkal szívesebben keresnék kevesebbet, ha nem a betondzsungel közepén kell dolgoznom, nem köcsög a főnök és "családias" a hangulat, mint mondjuk kétszer annyit egy nagyobb cégnél, ahol én is csak egy kis fogaskerék vagyok a sok ezer között.
Nem akarok nulla tapasztalattal nekimenni egy komoly munkahelynek. Épp ez a problémám: nem látom, hogy a munkáltatók ilyen hozzáállása mellett hol tudom megszerezni a tapasztalatot. Az, hogy én otthon elmolyolok magamnak valami kis szarral, messze nem egyenlő azzal, hogyha valahol csapatban kell dolgoznom. Nem, a "szakmai gyakorlat" címkéjű időtöltés erre szvsz kevés. Én azt szeretném, ha kapnék annyi türelmet, hogy egy darabig egy hozzáértőbb ember felügyelete alatt lehetek, akitől akár adott esetben kérdezhetek is. Hogy ezalatt rosszabbul keresek, az természetes.
Nem én vagyok az első, akinek dolgoznia kell, viszont ti meg megérthetnétek, hogy az ember egy napja nem végtelen. Nekem pedig - és szerintem minden normális értékítéletű embernek - fontosabb egy barátnő, némi testmozgás, meg havonta egy sör a haverokkal, mint az, hogy majd egyszer mondjuk egy huszassal többet keressek egy hónapban. Ettől nem érzem úgy, hogy a sültgalambot várnám, nem tudom, ti ezt honnan olvastátok ki a szavaimból.