"Normális munkahellyel és jó anyagi körülmények között az ember könnyen fantáziál arról, hogy másnak mit kellene tennie."
Igen.
Persze hozzá tartozik, hogy (nagyrészt) azért van normális munkahelyem, azért élek jó anyagi körülmények között, mert úgy nőttem fel, hogy körülöttem minden felnőtt dolgozott. Édesanyám a főállás mellett másodállást vállalt, aztán második diplomát csinált, édesapám munka mellett érettségizett és ment főiskolára, ezen kívül pedig a kertben termeltünk zöldséget, gyümölcsöt, persze azzal is dolgozni kellett, de már gyerekként is végig ott bohóckodtam velük, aztán később ahogy nőttem én is besegítettem, ahogy tudtam.
Nekem ez a természetes. Dolgoztam suli mellett/helyett árufeltöltőként, telefonos operátorként, szórólapoztam, mert én abban nőttem fel, hogy így, munkával lehet előre jutni.
"Aztán ha valami oknál fogva lesérülsz és rokkant leszel, akkor rögtön más lesz a világképed az egész napos értelmetlen munkákról, amelyek például megakadályoznak abban, hogy normális munkát keress."
Várj, nem erről beszéltem.
A valóban sérült és valóban rokkant más kategória, ha munkaképtelen, akkor ugye legyen szolidáris a társadalom. Ha pedig képes valamilyen munkát elvégezni, akkor pedig tegyünk meg mindent azért, hogy dolgozhasson.
De ugye te se gondolod, hogy az a 2 millió ember (akinek szerinted is munkát kellene adni), az egytől egyig rokkant?
A munkanélküli segély egy jó dolog, ha úgy van megcsinálva, hogy nem nagyon lehet vele visszaélni. Nyilván igazodnia kell a korábbi jövedelemhez, és néhány hónapos megélhetést kell biztosítani, addig, amíg hősünk ismét nem talál munkát.
"Az utolsó bekezdésed meg azokról az emberekről szól, akik hiába keresnek munkát, mert nekik mindig az a válasz jön a munkáltatótól, hogy már vettek fel embert, vagy éppen nem keresnek új dolgozót... ami érthető a munkáltató oldaláról, mert nincs munkatapasztalatuk ezeknek az embereknek, de ezzel annak a kevésnek is lehetetlenné teszik a kitörést, akik dolgoznának és előre szeretnének jutni."
A 2 millió jelentős része olyan ember, aki évek óta, sok esetben 1-2 évtizede nem dolgozik, vagy akár életében nem dolgozott. Soha. Neki ma a munkaerőpiacon esélye sincs elhelyezkedni (én se biztos, hogy felvenném, mert ennyi idő alatt elszokott a munkától), még ha akarna is, bár sok esetben nem is akar.
Az pedig nem opció, hogy eltartjuk akkor az 1-2 millió valódi adófizető befizetéséből, meg az ő 6 gyerekét is, aki úgy szocializálódik, hogy nem végzi el a 8 általánost se, embert munkába indulni életében nem látott, és pont ugyanezzel a hátránnyal indul pár év múlva.
Viszont a közmunka belépő lehetne a munkaerőpiacra, mert ha ott bizonyítja, hogy tud és akar dolgozni, lehúzott ott 1-2 évet akár kapálással vagy árokásással, akkor máris máshogy viszonyulnak hozzá, és a gyereke is más mintát lát, ami nagyon nem mindegy!
"Nagyon sok munkával oldható csak meg az, hogy ebből jól jöjjön ki mindenki. A papírmunka ezeken a problémákon egyátalán nem segít, mégis megpróbálják újra és újra pusztán törvényi szabályozással megoldani a problámákat."
Tiszta sor, és mindenki nem fog jól kijönni belőle. Lehetetlen. Viszont ha a 2 millió emberből akár csak százezret (5%) sikerülne visszavezetni a munkaerőpiacra, az már hatalmas előrelépés lenne.