Tehát hatékonyan? Miért kellene hatékonyan dolgozni? A gond egyelőre az, hogy nincs módszerünk a munka teljesítményének mérésére. Valójában ezt kellene megoldani. Így szubjektíven csak a szembeötlő aránytalanságokat látja az ember.
Nyilván csak gondolatok, amit írtam, nem egy kidolgozott társadalmi berendezkedés terve. Egyrészt nem vagyok társadalomtudós, másrészt az, aki kitalál valami jót, elég nagy kockázatot vállal fel, már a saját életőt illetően. Az aktuális társadalmi berendezkedésnek mindig vannak nyertesei, s jellemző módon ezeknek a csoportoknak az érdekérvényesítő képessége, befolyása is nagyobb, mint másoknak, így bárminemű változást csírájában fojtanának el.
A kereslet-kínálati egyensúly, mint dogma, szabályozási referencia, fals. Gondoljuk csak meg, ha valaki ráteszi a kezét olyan infrastruktúrákra, erőforrásokra, amelyek alapvető szükségleteket elégítenek ki, akkor ez hogyan alakul. Mennyit adsz egy pohár vízért, ha 3 napja nem ittál?
Lényegében ez történik az államok finanszírozásakor is. A kormányok kényszerpályán vannak, a közalkalmazottaknak fizetést kellene adni, a nyugdíjasoknak nyugdíjat, a vonatokat üzemben kellene tartani. Ha a helyzet úgy áll, nagy a kockázat, nagyobb hozamra adnak kölcsön. A hitelezőnek kockázata van, ám hozzáadott értéke semmi.
Tudom, igen naivan szemlélem a világot, de az embernek kellene jószándékúnak lenni ahhoz, hogy működjön a világ. Amíg csak mindenki a saját hasznában érdekelt, s nem közösségben, az elesett megsegítésében gondolkodunk, addig marad az, hogy egy darabig jól megy, aztán rosszul, utána nagyon rosszul, utána vagy egy totálisan ellenőrzött társadalom, egy diktatúra köszönt ránk, vagy háborúkban mindent lerombolunk, s kezdhetünk mindent elölről.
Ha a befektetők pénze a hitelezés által a kamatokon át csak halmozódik, az bizony a fogyasztóknál hiányozni fog, s fizikailag képtelenek lesznek fogyasztásra az emberek. Ezeket a pénzeket vissza kellene szórni a gazdaságba a nép közé. Ezért írtam, hogy a nulla közeli profit az optimum szerintem, mert akkor a rendszer zárt marad, s apénz tényleg csak csereeszköz, megkönnyítendő az árucserét. A pénznek csak értékhordozónak kellene lennie, semmiképpen sem olyan valaminek, ami halmozódik, bufferelődik valahol, hiszen az akadálya a termékek cseréjének.
Mellesleg, ha egyszerre sokan fel mernék vállalni a jelentős árcsökkentést, deflációt idézve elő, ezzel is át lehetne hidalni a likviditási nehézségeket. Úgy persze nem lehet, hogy egy valaki árat csökkent, mert az azonnal tönkre megy.
tr [:lower:] [:upper:] <<<locsemege
LOCSEMEGE