Az utókornak írom, hogy tanuljanak az esetből -- nem azért hogy egyetértsünk.
Az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy amikor kezdett "komollyá" válni az egyesület, akkor alapvetően kiélesedett az érdekellentét a tagok között, és nem (elsősorban) csak természetes személyekre gondolok. Az általad említett összeg sorsa tényleg csak tünet volt (egyébként a lényege nem is a sorsa volt, hanem a forrása).
Akkoriban kb. féltucat jogi személy volt az LME körül, melyek egyáltalán nem voltak azonos súlycsoportban. Kettő tehetősebb történetesen azonos profillal rendelkezett, és már voltak szöges ellentéteik (ami miatt ők már egyszer forkoltak). Ezt a terhelt viszonyt akarva, akaratlanul behozták az LME-be. A megoldás lényegében csak az maradt, hogy ezen törésvonal mentén szétválasztjuk a kettőt, igazából ezért lett az FSF.hu. Nem lett volna olyan vezetőség, amely elég erős lett volna és amelyet mindkét érdekcsoport egyszerre tisztelt volna. Arról nem is beszélve, hogy ahogyan az lenni szokott, az ilyesmiket aztán senki nem kötötte az egész tagság orrára: volt aki belebotlott, volt aki nem...
Ezt, legalábbis én, szerencsés átmeneti helyzetnek gondoltam akkor. Papíron több lábon áll a szabad szoftver: mint alapítvány, egyesület, közhasznú~ és ezek permutációi -- sőt, ekkoriban lett MBE és FSN is, s jött az MLA meg a SZSZI is, a többi céggel együtt. Azonban rövidúton nyilvánvalóvá vált, hogy a kialakult személyes ellentéteken nem lehet segíteni. Én akkor adtam fel, amikor az LME tagai és az FSF tagjai nem tudtak őszintén együttműködni swpat témában. Így a "közösségi" szellem tényleg csak szellemmé vált.