"... az egyesületi forma ereje..."
Én azt gondolom, az LME maga az élő (holt? :-)) bizonyíték arra, hogy az egyesületi forma alkalmatlan erre a célra. Két baj van vele.
1. Nonprofit, a szó minden értelmében. Bárki bármit csinál, abból haszna nem lesz. Az egyetlen hajtóerő tehát a lelkesedés lenne. Ámde...
2. Nyílt, vagyis gyakorlatilag bárki beléphet, aki vállalja, hogy rágással puhán tartja a gittet. Amint azonban arra már Teller Ede is rámutatott, az emberiség értelmi képességei sajnálatos módon nem mutatnak homogén eloszlást, így az egyesületnek lesznek tehetséges és lelkes, illetve lelkes, ámde tökéletesen tehetségtelen (rossz esetben ezzel párhuzamosan nagypofájú) tagjai. Ez a tehetségeseket persze zavarni fogja, így ők több-kevesebb küzdelem után úgy fogják gondolni, hogy inkább pénzért és máshol fejtik ki azt a tevékenységet, amit eddig az egyesületen belül.
A végén pedig ottmarad a színtiszta intellektuális vákuum, amely - mint írtad - 99 százalékban már csak szunyókál.