Kisgyerek koromban, mikor még tucatjaval olvastam a számítástechnikai magazinok érdekességekkel (nemutolsósorba szép színes képekkel) tarkított hasábjait, találtam egy cikket, hogy RedHat linux, meg annak telepítése - kezdő lépések.
A cikk olvasásán felindulva felraktam a RedHat linuxot, persze nagyon hamar lekerült a gépről, mert nemtudtam mitcsinálni vele. Nemsokkal rá megjelent a SuSE is mellékletként, na akkor elrohantam a boltba vettem könyveket, elolvastam őket, és elkezdtem tudni használni a dolgot. (Na jó mellémállt két rendszergazda az egyetemről is akik azért némiképpen toltak egy kicsit előre). És mikor már úgygondoltam, hogy ideje továbblépni az újságmelléklettől, akkor megvettem első linuxomat.
Azért tartsuk szemelőtt, hogy a RedHat, a SuSE, a Mandrake, stb. stb. mind, mind fizetős disztribúció, és az internetről soha nem kaphatjuk meg az egészet.
Igazából az bosszantott, hogy vettem egy dobozos 6.2-es SuSE-t utánna egy 6.3-asat is (mert piszkoshamar kiadták az újat), és szintén hamar kijöttek a többiek egyre növekedve a számok, és én dobozos SuSE tulajdonosként nem upgradelhettem ingyen a többire, hanem lekellett nyelnem a libc5-öt meg a többi szarságot ami bennevolt.
És akkor jött a debian. Ingyenes volt, rengeteg CD-n, szabad upgrade a fejlesztés újabb fokaira, és mérhetetlen precizitás, csomagkezelés, fantasztikus működés.
Igazából azt szeretném evvel mondani, hogy a RedHat, a SuSE, a Mandrake vagy akármi hiába fejleszt, fejleszt és fejleszt ha újra megkell vennünk tőlük a továbbfejlesztett verziót, és persze nem olcsóért.
Szóval a debian a legjobb és ha szeretnénk olyan csomagokat amiket még nem érünk el, akkor sincs baj, mert van dpkg --build meg forrás.
SilveRaid.