1. Adott egy betegség, ami nem betegség, lévén nem lehet rendesen karakterizálni, és még a szakemberek sem tudják se nem diagnosztizálni, se nem kezelni. Abban van egyetértés, hogy ez egy kognitív, vegetatív, és normál motorikus funkciókat kórosan nem befolyásoló betegség, tehát innen kezdve a betegnek az életminőségére minimális kihatása van.
2. A borderline autista szimptómák és karakterizációja miatt viszont rendkívül népszerű a nevelési kihívásokkal küzdő anyukák, ezek gyermekei, és az infantilis, antiszociális fiatal felnőttek között. Megfigyelhető, hogy minden esetben mentegetőzésként, kifogásként használják. "Azért nem játszok vele, mert Aspergeres szegény, és nem akarom, hogy negatív élmény érje a fejletlen motorikus funkciói miatt." (élőben hallott mondat), "Azért WOW-ozok egész nap, mert nincsenek barátaim az Asperger szindrómám miatt.", stb.
3. A második pont mellé jön még egy pozitív kampány is. Majd minden Aspergerrel foglalkozó blogon vagy oldalon, három dolgot talál az ember. Önsajnáltatást, hogy milyen szar dolog aspinak lenni, azoknak a híres embereknek a felsorolása akikről valamilyen oknál fogva azt feltételezi a szerző, hogy aspergerben szenvedtek, végül milyen különleges aspinak lenni, mert mennyire másképp látják a világot. (Ez utóbbi a legviccesebb, mert pontosan megegyezik az otherkin oldalakon olvashatóval.)
Az utóbbi két pont igen veszélyes, ugyanis egy szociológiai Jolly Joker szituációt próbál teremteni, az-az felmentést, kibúvást a társadalmi kötelezettségek és elvárások alól, társadalmi stigmatizáció nélkül. Ez egy infantilis lelkületű felnőtt nedves álma, mert gyakorlatilag szabadon, bármit megtehet a felelősségre vonás veszélye nélkül. Ez ellen csakis úgy lehet védekezni, ha a társadalom olyan példát mutat ami helyreteszi az adott betegségről kialakult képet. Egy betegség rontja a beteg életminőségét, élettartamát, de nem teszi különlegessé és nem emeli a többi ember fölé.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "