Most komolyan, ez egy külön szakma, min 4 év fősuli.
Az lehet. Én pl. kb. 15-16 évesen (1975-76 körül), gimis koromban kazettás magnó elektronikát terveztem és építettem. Nem szakirányú iskolába jártam, hanem humán gimnáziumba, konkrétan orosz tagozatra. Az elektronikát úgy kezdtem tanulni, hogy kb. 10 éves koromban kigyulladt a Videoton Favorit TV-nk, a katódsugárcső szétdurrant. Én meg elkezdtem szétszedni, az alkatrészeket kis dobozokba szortíroztam és azon gondolkodtam mit lehetne belőle építeni. Attól kezdve ha egy ismerősnek tönkrement egy rádiója, akkor elkunyeráltam és azt is szétszedtem. Az 1970-es években egy kis faluban az egyetlen hozzáférhető szakirodalmat az Ezermester hetilapban havonta egy-két alkalommal megjelenő Mocsáry Gábor cikkek nyújtották, amelyek egyszerű kapcsolások voltak. Virágcserép földjének nedvesség érzékelője. Alkonyat kapcsoló, melyben a fotó tranzisztor egy lefűrészelt tetejű AC128 germánium tranzisztor volt. Autórádió erősítő, stb.
1974-ben kezdtem a gimit és a városban az újságárusnál megláttam a Rádiótechnika lapot és az Orosz testvérét a Ragyio-t (Pадио). Így kezdtem a tanulást, no meg a fentebb említett könyvekkel. Főiskola még gondolatban sem volt. Az ohm-törvény és a tranzisztor munkapont beállításának ismerete elég sok mindenre elég. Persze ismerni kell az alkatrészeket is meg az alkatrészek soros és párhuzamos kapcsolásának eredőjét is.
--
Tertilla; Tisztelem a botladozó embert és nem rokonszenvezem a tökéletessel! Hagyd már abba és kész!