Mérlegelendő szempontok lehetnek a garancia és a fizetőképesség (hozam).
Ami a garanciát illeti, értelemszerű, hogy a nemzetgazdaság (illetve az annak gondozásával megbízott állam) garanciája mindig is erősebb lesz, mint egy magánvállalkozásé. Persze felmerülhet a hitelesség kérdése (nem bízom ebben vagy abban a politikai pártban, kormányban, stb.), de összességében elmondható, a nemzetnek saját léte forog kockán, ha polgárainak megélhetése nem biztosított, azaz az állam kénytelen mindenkoron gondoskodni a polgárairól (így a nyugdíjasokról). Ez vonatkozik mind a kizárólag állami, mind a magánnyugdíj biztosítottjaira (tehát ha mondjuk a magánpénztár összeomlik, akkor az állam fogja biztosítani a nyugdíjat - más kérdés, hogy mennyit).
A fizetőképesség és hozam szempontjából a magánvállalkozás erősen függ a nemzetgazdaságtól. Ha tehát az állam a nemzetgazdaság problémái miatt (pl. népesedési ráta) nem tud biztosítani olyan növekedést, bevételt, amely lehetővé teszi az állami nyugdíjak fizetését, akkor természetesen a magánvállalkozás sem tud olyan megtakarításokat és bevételeket eszközölni, amelyek hozamot eredményeznek a befektetésekben, sőt egyenesen veszteséget produkál. Azaz, ha egy magánnyugdíjbiztosító esetében 25-30-40 éves futamidőben hozammal (de legalábbis relatív értékmegőrzéssel) számolunk, akkor egyben azzal számolunk, hogy a nemzetgazdaság is produktív, hiszen megfelelő gazdasági környezetet teremt profithozó befektetésekhez. Ha azért számítunk az állami biztosítás összeomlására, mert kevés lesz nyugdíjas korunkra az adófizető és sok az eltartott, akkor azzal is számolnunk kell, hogy ez egy folyamat eredménye lesz, egy csökkenő teljesítményű nemzetgazdaság "termeli" ki ezt a helyzet, ilyen esetben pedig olyan befektetési portfóliók sem lesznek, amelyek esetében hozammal számolhatunk, hiszem a hozam a nemzetgazdaság teljesítményéből fakad, ergo a magánnyugdíjbiztosítók is összeomlanak.
Az átlépésekkel érdemes megvárni a jogszabályi környezet kialakulását. A következő 14 hónapban ugyanúgy fizetni kell a kötelező biztosításokat, mint eddig, azok ugyanúgy nem vesznek el, mint eddig, és az eredményük sem lesz relevánsan eltérő. A magán- és állami nyugdíjbiztosítás sorsát szabályozó törvény azonban még nem született meg, és elfogadásra sem került. (Lesz még ilyen néhányszor a következő 25-30-40 évben. ;) ) Egyébként az egyéni számla kissé különös dolog, lévén, a befektetési portfóliók kezelésénél a magánnyugdíjbiztosítás esetén sincs egyéni számla.
Én magam ugyan egy vegyes rendszert támogatnék, de nem olyat, mint az eddigi.