Tehát neked az az elméleted, hogy néhány évtizedig minőségromlás nélkül elvan az eszköz, aztán amint megtudja, hogy nem használod, vízzé és szén dioxiddá válik? Az a baj, hogy nem megy, nincs ilyen anyag. Nem tudod közölni az eszközzel, hogy évtizedekig környezeti hatásoknak álljon ellen, aztán varázsütésre bomoljon el napok-hetek alatt...
Nem vagyok vegyész- vagy anyagmérnök, ennek a területnek nem ismerem a pontos részleteit, de úgy hiszem, lehetne találni megoldást, ha volna mögötte szándék, viszont a vadtermelés (amit ezek szerint újonnan már a környezetvédelemmel is megindokolnak) sokkal több extraprofitot hoz az iparnak, amiről nem fog lemondani, amíg a fogyasztók nem lesznek kellően tudatosak és nem születnek olyan fogyasztóvédelmi törvények, melyek ezt az üzleti magatartást kiszorítják.
Ok, egy kérdésem van csak: dédszüleidtől örökölt evőeszközöket használod minden nap vagy magad vetted valamikor a porcelán készletet? Ha van általad vett étkészlet, akkor befejeztem az érvelést, te meg felköptél és aláálltál.
Nagyszüleimtől örökölt étkészletem van, az egészet a mai napig használom, de azt nem tudom, hogy ők a dédszüleimtől örökölték-e. Ez így is már legalább 60 év élettartam. Mellesleg kiegészítettem néhány modernebb dologgal, nyilván, ez nem azt jelenti, hogy "felköptem", hanem hogy vannak olyan eszközök, amik régen nem léteztek (krumplipucoló kés, kényelmes konzervnyitó, újféle fakanalak stb.), de ettől még főként a régieket használom (mivel azok adják a jó részét). A tányérok is ide tartoznak (mármint az örökölt részhez) és legalább 60 évesek, viszont ha véletlenül eltörnek nyilván pótolni kell és hát csak mait fogok tudni venni helyette :) Szerintem így a normális.