És az miért lenne jó ha még nagyobb mértékben folynának, folyhatnának bele magáncégek állami projektekbe?
Remélem érzed a különbséget a dokumentálatlan és foggal-körömmel védett interfészhez való kapcsolódás és a publikus-szabványos API között. Az előbbire lesz egy darab - a politika által kiválasztott beszállító által fejlesztett - kliens program, az utóbbira bárki írhat-írathat-árulhat kliens programot, nincs kiválasztott szállító. Az utóbbira jó példa az adóbevallás "közvetlen" beküldése: a szerver oldalon egy közönséges WebService figyel, és a WSDL alapján bármilyen nyelvre és platformra lehet klienst készíteni, bár nincs világgá kürtölve a "soap:address"... :)
Én abban látom a problémát, hogy az állami IT megmondó emberek máig nem tudták levetkőzni a papír alapokon való gondolkodást, és ebből adódóan nem tudják elképzelni a folyamatot. Az e-közigazgatás szinte kivétel nélkül azt jelenti, hogy állam ad különféle kliens programokat, amelyek az állampolgár számítógépére helyezik az ügyintézői pultot, s az állam ad nyomtatványokat, amelyeket ki lehet tölteni, majd a kliens programmal át lehet küldeni a hivatalnak. Ha ehhez hozzáadjuk a "hivatali" mentalitást, akkor zavaros és problémás helyzeteket eredményez... :)
E helyett az államnak adnia kellene egy "ügyfélkaput", ahol minden hivatal közzé tudja tenni a saját (akár fizetős) szolgáltatásait (ehhez a hivataloknak rá kell jönniük, hogy ők szolgáltatnak és szolgáltatásokat kell nyújtaniuk!), az állam pedig nem ad ezekhez drága pénzért kifejlesztett kliens programokat, azt megírják azok, akik használni szeretnék a szolgáltatásokat. Ez jelenthet egy UDDI-t, amelyben a bejegyzések leírják, hogy mik is a szolgáltatások, mi a kérés és a válasz, mi a belépési pont. Klienst meg írnak rá a könyvelőprogramok gyártói, a különféle integrátorok és beszállítók, illetve az open source világ se záródik ki a körből.
--
http://wiki.javaforum.hu/display/FREEBSD