Elvárásháború, generalista forradalom, senioruralom

HUP

Változik a toborzás, a relokáció, az interjúzás és az elvárások is. Az IT munkaerőpiac nagyon keresi az új egyensúlyi állapotát. Itt a 66. kraftie adás!

A globális informatikai munkaerőpiac egyre kevésbé globális, elindult a blokkosodás, a relokáció nagyon nehéz lett. Megváltozott a toborzás menete, az állásinterjúzás, az elvárások is mások. A standardizált fizetések és klasszikus bértáblák kora is lejárni látszik. A ChatGPT szerint LinkedIn-hell is van, jelentsen ez bármit. Mindenesetre közelítünk az IT munkaerőpiac egy újabb egyensúlyi állapotához.

Az adásban elhangzott hivatkozások a Discord csatornánkon érhetők el, ahol még beszélgetni is tudsz velünk, és a többi hallgatóval. Adásainkat megtaláljátok a SoundCloudon, a Spotify-on, az Apple Podcasten, a YouTube csatornánkon, és immár a YouTube Music-on is.

( blueghost | 2025. 10. 10., p – 16:38 )

Túl sok az ide-oda beszúrt angol szó a beszélgetésben, amikre amúgy mind van rendes magyar kifejezés. Recruiter, filter, vizibilitás, hiring, tweakelni, keywordök. Nagyon bántja a fülemet, döntsétek el kérlek hogy angol vagy magyar a podcast, köszönöm.

Hát, a szpícs manapság  ilyen multis invájromentben.

Ha tartós rendszert építesz és okos csapatot nevelsz, akkor száz kiadásban sem érheti baj; ha csak a gépekre hagyatkozol, akkor egyszer jól jársz, máskor rosszul; de ha sem a rendszer nem bírja a terhet, sem a csapat nem tanul a hibákból, akkor minden egyes kiadás kockázat.

Nézd, a hupos közhangulattal ellentétben Magyarországon olyan értelmben mindenképpen médiaszabadság van, hogy majdnem bárki, majdnem bármilyen podcastot csinálhat.

Én azt javaslom mindenkinek, hogy csináljon! Azzal tartalomfogyasztóként csak nyerünk, ha a podcast-producerek egymást próbálják minőségben túllicitálni. 

Mert hogy beszéljenek, magyarul, mint a parasztok a szántón?

Ha tartós rendszert építesz és okos csapatot nevelsz, akkor száz kiadásban sem érheti baj; ha csak a gépekre hagyatkozol, akkor egyszer jól jársz, máskor rosszul; de ha sem a rendszer nem bírja a terhet, sem a csapat nem tanul a hibákból, akkor minden egyes kiadás kockázat.

Nem egyszerűen szavak, hanem jól ismert tartalmú fogalmak, amikre az angol szakmai nyelv már rég létrehozta a maga angol szakszókincsét, és ez az angol terminológia szivárog be a magyar szakmai nyelvbe. Ha meghonosodnak, a nyelvészetben jövevényszavaknak hívják, írásmódjuk is magyarosodik pl. leasing->lízing, gyakori ez ha belegondolsz, pár évtizede még németből is volt pl. die Tastatur -> tasztatúra. Kicsit belehallgattam a podcastba (podcast is, magyarul mit írjak? Meg minek). Szerintem kontextushelyesen használják, nincsen így ezzel semmi baj. Nincs pontos, meghonosodott magyar kifejezés, és valójában igény sincsen rá hogy legyen. És egy dinamikus, informális beszélgetésben a rövid hiring helyett, miért mondaná hogy a cég személyzeti és informatiki szakterületének közösen végrehajtott toborzási, felvételiztetési és kiválasztási folyamata? Vagy pl. onboardingot egy magyar szóval? 

az angol szakmai nyelv már rég létrehozta a maga angol szakszókincsét

Hülyeség; a "szakszókincs" egyszerűen annyi, hogy angol nyelvi környezetben arcrándulás nélkül használnak hihetetlenül mesterkélt, modoros, gyakran gyermeteg szavakat, szóösszetételeket. Ennek a nyelvkörnyezetnek nem a szóalkotó képessége kiemelkedő, hanem a gyerekességgel, egyszerű (de legalábbis hamisan regényes) képi világgal szembeni tűrőképessége. Magyarul ugyanígy tudunk szavakat alkotni; nem a fantázia hiánya a gond, hanem az, hogy mi nem fogadjuk el ezeknek a szavaknak a mesterkélt (esetleg avítt) hangzását.

podcast

Jó példa: https://en.wiktionary.org/wiki/podcast -- Blend of iPod (“portable music player made by Apple”) +‎ broadcast, probably coined by the British technologist and broadcaster Ben Hammersley (born 1976) who proposed the word podcasting in 2004.

Magyarul simán nevezhetnénk netrádiónak, netes műsornak, netes adásnak, de nem tesszük, mert szarul hangzik. (Simán írhattad volna: "belehallgattam ebbe az epizódba / ebbe az adásba".)

a rövid hiring helyett, miért mondaná hogy a cég személyzeti és informatiki szakterületének közösen végrehajtott toborzási, felvételiztetési és kiválasztási folyamata

Ne viccelj már, túlzol. "Felvételiztetés" és kész; mindenki érti. Angolul sem soroltad fel, hogy "recruitment, ..., selection".

onboarding

Igazi csemege ez a példa. Egyrészt a "betanítás", "bevezetés", "beléptetés" (<-- javítottam "belépés"-ről) bármelyike megfelelő. A "betanítás"-t sajnos alacsony képzettséggel / készséggel társítjuk, feleslegesen. A "bevezetés" viszont jó.

A "beavatás" is jó lenne egyébként (talán a legjobb!), mert jól kifejezi azt, hogy (a) a társaságba való beilleszkedéshez bizony ma is olyan rítusokat kell végrehajtani, amelyek sokkal inkább jelképesek, mint célszerűek, ill. hogy (b) az újonc igenis titkokhoz fog hozzáférni. Csak hát az embereknek valamiért kényelmetlen a dolgokat magyarul a nevükön nevezni -- a beavatás túlságosan regényes, nem elég prózai a mi ízlésünknek.

A másik ok, amiért az "onboarding" jó példa: jól szemlélteti a fent említett gyermeteg szó- (pontosabban kép-) alkotást, amivel az angol nyelvű céges környezet olyan szívesen dolgozik. Szó szerint annyit tesz, "fedélzetre hozás". Hol látsz te itt fedélzetet? Ki tud a mi kultúrkörünkben arcrándulás nélkül egy multis ésvagy irodai munkahelyet "fedélzetnek" nevezni? Üdvözölt már úgy magyar kolléga az első napodon az irodában, hogy "üdv a fedélzeten"?

Temérdek hasonló gyermeteg metafora létezik, "all hands on deck" (megint az a fránya fedélzet -- simán lehetne riadónak, piros riasztásnak, összfigyelemnek, nagyértekezletnek nevezni, helyzettől függően), "ramp up" (felhajtunk a pallón? ld. bevezetés) és így tovább.

Az "agile" (fürge? hehe) kész katasztrófa, de szintén csak magyarul. Azt magyarul is mondjuk egy szervezetre vagy folyamatra, hogy lomha, nehézkes, de az ellentétes értelmű fürge, mozgékony már nem felel meg a kényes ízlésünknek. Katonai szövegkörnyezetből esetleg átvehetnénk a "gyorsreagálású"-t, de nem fogjuk. Ami valóban működhetne, az a rugalmas, de nem terjedt el. A "sprint"-et simán nevezhetnénk futamnak, de nem tesszük (nevezhetnénk "nekiveselkedésnek" is, de kinéznénk önmagunkat a tárgyalóból).

Ezektől az angol kifejezésektől a közép- vagy kelet-európai dolgozók többsége viszolyog. Simán tudunk ilyeneket mi is alkotni, de a mi tűréshatárunk alacsonyabb a mesterkéltséggel, modorossággal szemben. Azért vesszük át az angol szavakat (amelyek valójában ugyanolyan gagyik, csak az angol nyelvi környezet azt jól tűri), mert azokat nem gagyinak, hanem egzotikusnak érezzük. Szerintem igyekeznünk kell megtalálni (esetleg létrehozni) azokat a magyar szavakat, amelyek hellyel-közzel pontosak, és használatukkor az arcunk sem ég. A Kraftie-ban erre sajnos kísérletet sem tesznek (amennyire én meg tudom állapítani).

Ez nehéz feladat egyébként. Az egérrel, billentyűzettel, forráskóddal, könyvtárral (akár directory, akár library) senkinek sincs baja, de az állománynál (file) már ráncoljuk a szemöldökünket [*]. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi hangzik elfogadhatóan.

[*] szerk.: képzavar, bocsánat. Vagy a homlokunkat ráncoljuk, vagy összevonjuk a szemöldökünket. Nehéz nyelv a magyar, na. :)

Pont a jelentésvesztéseket, pontatlanságokat, körülírásokat lehet elkerülni a szakmai terminológia átvételével. Ami terminológiát egyébként minden érintett megért és használ, mert a forrásszövegek ma szinte kivétel nélkül angol nyelvűek, függetlenül a keletkezési helytől. Ezért nem tűnik fontosnak, hogy pl. az agile-re egy megfelelő kifejezőerejű, kompakt, magyar szó/szóösszetétel szakkifejezést lehessen mondani. Meg fog honosodni így. A netrádió szóösszetételnek is mindkét eleme jövevényszó, csak már régebb óta vannak velünk mint például az onboarding vagy az agile. Megszoktuk, beépült. A szókészlet nem statikus, nem is lehet az. A jövevényszavak nagyon praktikus eszközei a nyelvfejlődésnek, nyelvújítások és más körülményes, az eredetit csak ritkán visszaadó megoldások helyett. Még ha van is, aki szerint ez így hígítja a nyelvet, vagy ha a túlhasználatuk tűnik (kezdetben) kellemetlennek, a pontossága és gyakorlatiassága miatt kézreálló. Valószínűleg ezt nagyon sokan gondolhatják így, mert ezt az irányt látom elterjedtnek, az angol szavak beépülését a magyar szakmai kommunikációba. Akár megbeszéléseken, feljegyzésekben, tervekben, akár szélesebb kör előtti vitákban, gondolatcserékben. Pedig ez a szakma alapvetően nem a primitív, szóhiányos emberek közege. Nem a részletek ismeretének, vagy a kifejezőképességnek a hiánya miatt alakul ez így, hanem mert így praktikus.

Volt egy időszak az életemben, mikor a mindennapjaim angol nyelvűek voltak. Gyermetegnek, kínosnak sosem éreztem, tömörnek annál inkább, ami tömörséget a célszerűség adta. Az i-bög, füzér, hogyan és hasonló magyarításokat, szóalkotásokat viszont feleslegesnek, öncélúnak érzem. Szakszövegben erre semmi szükség. Sok-sok éve, tanuló koromban az - egyébként számomra sokat adó - linuxvilág magazinban, vagy a Kiskapu Kiadó szakkönyveiben kimondottan zavartak a fogalmak, konstrukciónevek magyarításai. Úgy látom ezek a törekvések azóta el is haltak.

A mérték, arányosság számít. Nem vitatható, hogy orvosi, jogi, matematikai, és akár informatikai szakzsargonra szükség van.

Az i-bög, füzér tényleg gáz, de az adásban hallható hunglish a másik véglet felől gáz. Nem szakszöveget hallottunk, hanem egy köznyelvi beszélgetést. Túlhasználat, ahogy mondod.

a pontossága és gyakorlatiassága miatt kézreálló. Valószínűleg ezt nagyon sokan gondolhatják így, mert ezt az irányt látom elterjedtnek

Nálad sajnos rosszhiszeműbb, cinikusabb vagyok; én szimplán igénytelenséggel magyarázom. Nézd meg, hogyan beszélgetnek emberek azonnali üzenetküldőkön. Moslék. (Azt már csak zárójelben említem meg, hogy ha egy velem kb. egykorú (= ötven felé) vadidegent teljes természetességgel önözök szemtől szemben, akkor ötből négy agya ledobja a láncot, feszeng, és az első kérdése az, hogy "figyi, tudunk tegeződni?" (már a kérdést is tegezve teszi fel b+). Nyilván ha van valami tényező, ami egy kisebb/szorosabb közösség tagjává tesz mindkettőnket, akkor első találkozáskor is összetegeződhetünk. Egyszerűen nem tudják a távolságtartás eszközeként használni a tegezést/önözést, azt meg főleg nem vágják, hogy lehetek elutasító, jéghideg, vagy akár tiszteletteljes tegeződve is, illetve lehetek bensőséges és közvetlen önözve/magázva is. Gondolatfoszlányokat tudnak kiböffenteni.)

Már az, hogy mi itt "fórumozunk", dinoszauruszokká tesz minket :)

Volt egy időszak az életemben, mikor a mindennapjaim angol nyelvűek voltak. Gyermetegnek, kínosnak sosem éreztem, tömörnek annál inkább, ami tömörséget a célszerűség adta.

"Attól függ" :) Én 2010 óta dolgozom angol nyelvű munkakörnyezetben; volt benne multi is, startup is. Szakmázásnál segít az angol pontossága (és ugyanazokat a beszélgetéseket magyarul lefuttatni küszködést jelent -- de számomra legalábbis értelmes küszködést). Olyan szövegkörnyezetben azonban, amely nem formális / tudományos, hanem pongyola / köznyelvi (hasonlóan a mostani Kraftie adás nyelvezetéhez), az angol "gazdagsága" inkább a corporate bullshit generator-t meg a sleazy used car salesman-t juttatja eszembe. Amikor a hangzatosságot, titokzatosságot hajszolják, érdemtelenül. Van a hivatali bikkfanyelvnek létjogosultsága, de ilyen céges HR, C-suite stb. kinyilatkoztatások szóhasználatától az ember hátán a hideg futkoz. Az "all hands" és társai jellemzően itt merülnek fel, nem patch review-ban ("kódbírálatban", haha :))

Amit kiemelnék, az a szűk szakmán kívül eső irodalmi művek olvasása, lehetőleg eredetiben (itt mind angol, mind magyar nyelvű írásokra gondolok). Ugyanis ezzel:

ez a szakma alapvetően nem a primitív, szóhiányos emberek közege

olyan formában értek egyet, hogy az olvasottság a szakmai kifejezőképességet is fokozza. (Ennek megfelelően sajnos rengeteg szakbarbár van, akiből harapófogóval kell kihúzni egy épkézláb email-t, hibabejelentést, commit message-et: semmi irodalmat nem olvasnak, ami nem műszaki szakirodalom (főleg nem szépirodalmat).)

... Következő témánk: ki ír még sokat kézzel (tollal, ceruzával)? Ki vezet könyvalakú naptárat? :)

Bocs, még egy válasz (egy kiragadott példa 1:01-től):

local market-eken meg a global market-en is [...] ahogy te kompetens leszel ebben a domain-ben -- teljesen mindegy, hogy milyen pozícióban dolgozol --, [...]

Magyarul:

akár helyi, akár nemzetközi munkaerőpiacon [...] ahogy te szakértelmet szerzel ezen a területen -- teljesen mindegy, hogy mi a feladatköröd

Semmiféle "szakszókincs" nincs itt; arról van szó, hogy aki szinte kizárólag angolul beszél, ír, olvas, az elfelejt magyarul, elhalványul a magyar szókincse.

amúgy ennél a példánál az is kijön, hogy ezeknek a jó része, már régen beépült idegen szó. A lokális, a globális, a kompetens, a pozíció, nem új szavak. Szóval még csak nem is informatikából vagy HR-ből jönnek direkten. Meg a globális és a nemzetközi nem teljesen helyettesíti egymást. Angolban is van global és international.

( OnlyZaenae | 2025. 10. 12., v – 23:35 )

Szerkesztve: 2025. 10. 12., v – 23:36

Olyan nem lehetséges, hogy a hunglisht (de szép szó) használók nem képesek/tudnak/akarnak magyarra váltani, csak félig-meddig? Ott van a szótárukban a local mellett a helyi szó,  de képtelenek használni. Kimondják a local-t, aztán jön 4 szó magyarul a mondatban, végül lezárják két angol szóval. Sokféle miért lehetséges, emberenként változó. Aztán vannak olyanok is, akik pedig képesek/tudnak/akarnak. Hogy miért? Ez is biztosan változó.

Lehet, hogy egy kétdiplomásokból álló kutatócsoport kellene ehhez, ahol mindenkinek nyelvészi és pszichológiai képzettsége van.

Még nincs aláírásom.