Amikor menni kell

Pedig már megörültem egy újabb ragequitnek.

Miért nem írod ki szándékosan az eredeti linket? Generálsz egy kis forgalmat magadnak? :))

Elolvastam. Nem rossz. Ha lesz folytatás, azt is elolvasom. Akkor tényleg nem olyan rossz... :)

Szándékosan nem írom ki hogy hol bukkantam rá egy szerintem érdekes regényre, aminek naponta jönnek ki az újabb fejezetei.

Ize. Ha nem te irtad, hanem ugy "talaltad", akkor mi ez a minden jog fenntartva? Kinek tartasz fenn es milyen jogot?

Meg akkor is, ha a "Nesze, itt van! Masoljatok!" licensszel adta ki a szerzo, illene rendesen hivatkozni ra. Ha nem, akkor meg bajod is lehet belole.

Persze, ha esetleg teged kert fel a terjesztesre, tesztelesre, es szeretne homalyban tartani kiletet, az mas. De akkor ne itt reklamozd, vannak jobb klubok, tarsasagok, forumok az ilyenre. :)

Izé, ennél még a Hód regények is szakmaibbak. A főhős nagyjából az összes létező balekságot elköveti, a rendőrökről nem is beszélve. Erősen remélem, hogy ez csak egy filmrészlet, amit a valódi főszereplő épp a TVben néz.

mikor mesz?

A regényírást mint olyat, úgy tűnik a mozgókép teljesen megölte. Az írók nagy része úgy érzi, muszáj olvasóját kézen fogva vezetni a tájképek és érzelmek rengetegében, különben szerencsétlenek elvesznek. Vagy talán az író fél, hogy elveszik? Hiszen tudja, hogy az egész valójában egy rossz síkon történik, papíron a mozgókép helyett. Mindaz ami valaha lehetséges volt az írás formájában, forgatókönyvvé silányodott egy soha sem létezett film számára. A belső világa a mozgatott karaktereknek törvényszerűen muszáj, hogy valamiféle látható formát öltsön, hiszen a filmen nem jeleníthető meg másképpen. Még csak nem is arról van szó, hogy nem gondolkodnának, hanem hogy gondolataik folyamatos metanarratívát igényelnek, a belső idő mint olyan számukra nem létezhet. Hiszen a regénynek mennie kell, haladnia kell. Kérem az olvasót, hogy adja fel a valóságtól elvárt motívumokat ahhoz, hogy szembenézhessen a valóságnál sokkal valóságosabb valóságommal filmregényem lapjain. Nevezhetnénk a modern regényeket felesleges nulladik lépésnek is a történet és a mozgókép közötti úton. És a legszomorúbb az egészben, hogy aki ráeszmél erre, és újra felfedezi az írás lehetőségeit, már rögtön maga a művész. Pedig felismerhetnénk őket annak is, amik - régészeknek, akiknek sok esetben egyetlen pozitív tulajdonsága, hogy újra kézbe vették múltunk eszközeit.

Ha szabad egy észrevételt: 3. rész közepén a "tüdője" szó nagyon idegenül hangzik, szerintem a "tüdeje" jobb lenne.

Egyébként gratula, tetszik!