Mi az a vi* hype?

Viszont akár imádjuk, akár gyűlöljük, a vi jelentős hatással volt az informatikára az 1976-os megjelenése óta.  IDE-k jönnek-mennek, távolról az Eclipse, Netbeans, Visual Studio, IntelliJ, VS Code vonalat követtem, s talán mindegyikhez akad vi plugin-package, mellyel a vi billentyűzetkombinációt használhatjuk ott is. Vagy gondoljunk a gmail-re, a feedly-re és sok egyéb portálra, ahol szintén fel lehet fedezni a vi örökséget.

Egyrészt valóban van egy megmagyarázhatatlan hype, mellyel szent őrültként kezelik azokat és ezzel együtt fel is néznek azokra, akik a rengeteg, lényegében ingyen elérhető keretrendszer, szövegszerkesztő, IDE megléte ellenére mégis a valamely vi klónnal intézik napi feladataikat. Páran magukat magasabb polcra helyezve konferenciákon vagy YouTube videókban (n)vim segítségével demózzák mondanivalójukat, bár a szakértő szem látja, hogy még csak a vi tutorial feléig jutottak el, de már ennyi ismerettel is magabiztosan használják a programot. Azt persze durva lenne elvárni, hogy valaki belülről-kívülre ismerje a Vim-et, mert az öt évvel ezelőtti verzió manuálja több mint háromezer nyolcszáz A4-es oldalon fér el, s azóta volt egy verzióváltás is.

Ha valaki bírja az angol nyelvet, van ideje, és kicsit kíváncsi a vi-ra, látogasson el a http://dahu.github.io/vim_waz_ere/1_editor_fundamentals.html oldalra. Ha teljes ismertetőt nem is kap, de egy jó kis kedvcsinálót igen. (Érdemes átlépni a megfelelő GitHub oldalra is, mert a vim verzió nem teljes, de mellette ott van az eredeti vi-os is.)

A vim napos oldala

Manapság szinte már minden programtól elvárjuk, hogy valamelyest testre szabható legyen, az ismétlődő feladatokat tudjuk benne automatizálni. Már a vi-ban lehetőség volt makrók elkészítésére, többszöri futtatására. Avatott kézben ezzel is elképesztően sok mindent el lehet érni, de a VimScript megjelenése lehetővé tette a plugin-ok meglétét, amivel szinte mindenre rá lehetett venni a vim-t. Ezen felül ma már van Lua,  Python,  TCL és  Perl interpreter is a programban, amivel el lehet kerülni a VimScript alapos megismerését. Egy idő után megjelent a terminál is a programban, és könnyedén lehetett a szövegből a terminálba másolni, illetve onnan vissza. Talán a legújabb újdonság az LSP, melyből elérhető már belső is, így nem kell külső programokra hagyatkozni.

Már vi is szoros kapcsolatban állt a környező operációs rendszerrel, a megadott szövegrészt át lehetett futtatni bármely külső filter-en - pl. sort, grep - adott szövegrészt ki lehetett menteni fájlba, vagy fájlok tartalmát beszúrni a szerkesztett szövegbe. A Unix filozófiát követve nem feltétlenül kell mindent újraimplementálni a vim-ben, bár pár apróság esetén (pont a sort és a grep) ez mégis megtörtént. Hivatkozási alap lehet, hogy nem csak Linux környezetben fut a vim.

A Unix-ból megszokott módon szövegfájlokkal állíthatjuk be a vim-et. Egyrészt rengeteg kapcsoló van, másrészt közel húszezer plugin érhető el (https://vimawesome.com/). Mivel sokak szokása a konfigurációs állományaik megosztása, könnyedén összeollózhatunk egy nekünk tetsző beállítást. Bár a vim felhasználók rendszerint a gúny tárgyai, hogy többet foglalkoznak a beállításaik finomhangolásával, mint a valódi munkával.

Persze nem lehet elfelejteni hogy nem vagyunk egyformák. Van aki egy számítógépen éli világát, míg más sok tucatnyi gépen dolgozik, esetleg azokat másokkal megosztva. Előbbi esetben igen barokkos konfigurációs fájlokban is lehet gondolkozni, míg a másik esetben érdemes megtanulni az alapbeállításokkal élni, vagy legalábbis egy pársoros konfigurációs beállítást megjegyezni, amit bármikor tud reprodukálni az ember. Közösen használt gépeken pedig lehet személyre szóló konfigurációs fájlokat használni, s így nem barmolunk bele a kollégák beállításaiba. Javaslom a https://www.youtube.com/watch?v=XA2WjJbmmoM videót, mely bemutatja, hogy sok minden elérhető a vim-ben, amit sokan mégis plugin-nap akarnak megoldani.

A vim árnyékos oldala

A Wikipédia viszonylag jól leírja a vi keletkezésének körülményeit, illetve azt, hogy jókor volt jó helyen ez a program: https://en.wikipedia.org/wiki/Vi_(text_editor). Persze már távol vagyunk a 300, majd 2400 baud-os modemektől, melyekkel is használható volt az eredeti vi, bár már ott is feszegette a határokat, például egy idő után nem fért el a PDP11 memóriájában. A vim a kilencvenes évektől kezdve újabb és újabb lehetőségekkel bővült, melyekből az előző részben megemlítettem párat. Természetesen ezzel rettenetesen felduzzadt maga a program, de mivel a számítógépek fejlődése sem állt le, nem érezni a lassulást. Lassan már háromszázezer kódsorról beszélhetünk.

Bram Moolenaar - mint a vim fő fejlesztője - kötelességének tartotta a minél szélesebb elérhetőségét a programnak, ezért még ma is letölthetünk többek között MS-DOS, Amiga vagy OS/2 verziókat. Páran ezzel az örökséggel nem értettek egyet, ezért is indult el a Neovim kezdeményezés, ahol nagyjából a negyedét lefaragták az eredi kódnak, és a VimScript-es beállítások és plugin-ok mellé emelték a Lua alapú beállításokat és plugin-okat. Egyesek szerint ezzel nagyon megkönnyítették, mások szerint elbonyolították a program beállítását. A https://youtu.be/TQn2hJeHQbM?si=j52t7p8eBL8WLNbW URL-n egy friss videósorozatot találhatunk, mely bemutatja a neovim egy lehetséges beállítását. Mindenesetre igen könnyű elveszni a lehetőségek között, s bár elvileg mindenki képes beállítani a saját rendszerét a saját szájíze mentén, ez nem feltétlenül lesz rövid folyamat. Főleg ha belevágunk saját plugin-ok írásába is.

Vis

Néhány embert időnként zavar a - ki nem használt - lehetőségek tárháza és vágyik a minimalizmus után. Sem a vim, sem a neovim nem fogja elkényeztetni, mert ezek már hatalmasra nőttek. Viszont van egy program a https://github.com/martanne/vis címen, ami fura kísérlet a vi és sam szövegszerkesztőket próbálja ötvözni. A sam a plan9 félig meddig grafikus szövegszerkesztője (http://doc.cat-v.org/plan_9/4th_edition/papers/sam/ illetve https://www.youtube.com/watch?v=qENyNXnMZ6o), ami maga megérne egy külön cikket, miután ennek is egyre másra jelennek meg friss klónjai. A vis alapvetően a sam speciális reguláris kifejezéseit veszi át, illetve a neovim-et követve tartalmaz egy Lua interpretert, így lehetővé téve Lua-ban írt plugin-ek használatát. Bár ilyenekből csak pár tucat elérhető, de azok igen hasznosak, legalábbis számomra. Itt is lehetőség van színsémák használatára, illetve szintaxis-kiemelésre. Kis erőfeszítéssel a szövegszerkesztő által nem ismert programnyelvek esetén is összeállíthatunk egyedi parser-t a szintaxis-kiemelésre. Mivel az Ubuntu nem igyekszik a legfrissebb verziót csomagként elérhetővé tenni, a GitHub-ról letöltve egyszerűen lefordíthatjuk saját részünkre. Pár évtizede már nem fordítok magamnak kernelt, és megelégszem az apt kínálatával, de itt kivételt tettem. Több hónapja használom, szinte teljes munkaidőben. Bár a hatékonyságon még lehetne javítani - mármint az én hatékonyságomon, nem a programén - mert vannak még számomra fehér foltok a program utasításai között, amit szeretnék megismerni, hátha érdemben tudnám használni.

Vip

Ha valaki még inkább minimalista (és kicsit mazochista is), akkor neki is tudok ajánlani egy programot. A picolisp rendszernél hosszú évekig a vim volt a javasolt szövegszerkesztő. Aztán - lényegében proof of concept alapon - összedobtak egy vi klónt picolisp nyelven: https://picolisp.com/wiki/?vip

Miután közel kétezer soros kódról beszélünk, ahol a kódsorok igen rövidek, már az is értékelendő, hogy egyáltalán használható a program. Az emberi elme itt is csodás dolgokra képes, a szivárvány zárójeleknél - mivel alapvetően lisp programnyelvről van szó - leesett az állam, főleg milyen kevés kóddal lett megvalósítva. Picolisp programok írására ez a program tökéletes, de más feladatokra nem szívesen ajánlanám. Viszont egy megtekintést szerintem szintén megérdemel.

Modal editor

Ennyi dicséret és szidás után még mindig nem szóltam arról, hogy mivel nyújt többet, vagy miben más a vi mint más szövegszerkesztő, s főleg miért érdemes energiát fektetni a megtanulásába. Számomra a modalitás egy meghatározó tényező. A legtöbb szövegszerkesztőben egy billentyűnek, billentyűkombinációnak egy jelentése van. Így a betűk, számok, írásjelek saját magukat jelentik (azokat szúrjuk be velük a szövegbe). Ezzel letudtunk nagyjából ötven billentyűt. A maradék bő ötven persze nem lesz elég a szövegszerkesztő/IDE által nyújtott több száz funkcióra, ezért előjönnek a Ctrl, Alt, Super és egyéb kombinációk.

A modális szövegszerkesztőben több mód is van, és ugyanaz a billentyű különböző módokban mást és mást jelent. Miután jellemzően többet babusgatjuk a szöveget, mintsem csak begépeljük, az alap (normál) üzemmódban navigálhatunk a szövegben, és különféle formázási/szerkesztési parancsokat adhatunk ki. Például a j billentyű lenyomására egy sorral lejjebb lépünk, míg a Shift-j összefűzi (join) az aktuális sort a rákövetkezővel. Beszúró üzemmódban a j lenyomására egy j betűt írunk be a szövegbe. A vizuális üzemmódban (mely még nem volt az eredeti vi-ban) interaktívan kezelhetjük a kijelölést, a j lenyomására egy sorral többet jelölünk ki. Lehetőségünk van több karakterből álló parancsokat is kialakítani, ezzel gyakorlatilag nincs felső határa az elérhető funkcióknak.

A másik igencsak fontos tényező, hogy a vi által lefektetett alapok továbbra is változatlanok. (Pontosabban, pár bug/feature ki lett javítva, ami engem nem zavar). Emiatt az, amit harminc éve megtanultam, továbbra is érvényben van, s ahogy újabb lehetőségekkel bővül a program, csak az eltérést kell megtanulni. Az itt elsajátított ismeretek pedig igény szerint más programokban is használhatóak. A bash CLI például átalakítható vi módra, s egyszerűen módosítható a parancssorban szereplő szöveg.

Egy kis nyelvtan?

Nagyjából ezzel ki is merül az a tudomány, amit lenyomnak egy diák torkán a Linux/Unix kurzus során. Pedig ezek után következne az egész esszenciája a vi-movement. Ugyanis van egy nyelvtana a vi-nak. Ez lesz a csodafegyvere annak, aki hajlandó egy kicsit is tanulni.

Első kategória a szöveg-objektum, melyet az egyszerűség kedvéért tekinthetünk alanynak. Pár példa:

• b - aktuális szó eleje,
• e - aktuális szó vége,
• w - következő szó eleje,
• s - mondat,
• p - bekezdés.

A három legfontosabb igénk a

• c - csere,
• d - törlés,
• y - másolás.

Jöjjenek végül a módosítók:

• i - belül,
• a - kívül,
• f -  -ig,
• t - majdnem -ig.

A vi hagyományosan az ige-alany sorrendet követi: dw - törölj ki egy szót. Az alanyok számokkal is felturbózhatóak: d4w - törölj négy szót, 45j - menj lejjebb 45 sort. Szerencsére nem kell mindenképp a törlendő/másolandó terület egyik végére eljutnunk: di” - töröld ki az idézőjelek közti szöveget, ci} - cseréld le a kapcsos zárójelek közti részt.

El nem lehet képzelni, hogy az ezzel nyert lehetőségek mennyire felgyorsítják a szöveg szerkesztését, mennyire pontosan lehet kijelölni a szöveget, nem kell szenvedni azzal, mennyire precízen tudjuk egérrel kijelölni a kívánt szöveget. Drew Neil könyve alcíme szerint a gondolat sebességével szerkeszthetjük a szövegeinket.

Ha vi-nyelvtan valakit bővebben is érdekel, a https://learnvim.irian.to/basics/vim_grammar oldalon további példákat is talál.

Összegzés

Nem vagyok evangelista, nem kívánok senkit megtéríteni. Szerintem a vi - és klónjai - egy jó program, rengeteg segédanyaggal annak, aki hajlandó kicsit kilépni a komfortzónájából. Viszont a vi mögött álló eszmeiség - gondolok főleg a nyelvtanára - elsikkad az oktatás során, pedig ez nagyban segítené a tanulást.