AszaltSzilva blogja

Miután kiskoromtól hobbim volt a programozás, később pedig publikálás és adminisztráció miatt erősen kötődtem a számítógépekhez, azon belül főleg a szövegszerkesztőkhöz, szinte folyamatosan kutattam az ideális szövegszerkesztő iránt. Persze ilyen nem létezik, de néha az ember rátalál egy-egy igazgyöngyre. Most lényegében két ilyet mutatnék be az elmúlt évezredből!

A vi(m) editorral kapcsolatos érzelmek igen széles skálán mozognak. Egyik végleten azon infós diákok vannak, akiket valamilyen bevezető Linux kurzuson rákényszeríttetek a vi használatára, s számukra már az is lelki törést okozott, hogy vagy egy kill paranccsal kellett lelőni a szövegszerkesztőt, vagy ki kellett guglizniuk, hogy egyáltalán hogyan lehet belőle kilépni. (A stackoverflow megfelelő oldala már hárommilliós látogatottságnál jár.) A másik végleten pedig azon szépirodalmi szerzők állnak, akik mindenképpen ragaszkodnak a vi valamelyik klónjához.

Követve a fórumokat, az a határozott véleményem, hogy az emberek elképesztően konzervatívak. Ezt most nem politikai értelemben gondolom, hanem, hogy ragaszkodnak az egyszer megszokott dolgokhoz, legyen az bármilyen eszement. Most egy kicsit a billentyűzetet járom körbe, mi az ami létezik, de a többség nem is tud róla.