Gombolhattam volna…

Követve a fórumokat, az a határozott véleményem, hogy az emberek elképesztően konzervatívak. Ezt most nem politikai értelemben gondolom, hanem, hogy ragaszkodnak az egyszer megszokott dolgokhoz, legyen az bármilyen eszement. Most egy kicsit a billentyűzetet járom körbe, mi az ami létezik, de a többség nem is tud róla.

A legdurvább élményem a megszokásra és azon nem változtatásra az egyik volt diákom aki véletlenül sem használta volna a Shift billentyűt, hanem a Caps Lock-ot használta a nagybetűk begépelése során. Igen, előtte is, és utána is. De említhetjük az ANSI - ISO vallásháborút is, ahol döntő érv a laptop beszerzésekor, hogy milyen fajta billentyűzet van rajta, illetve az hogyan van feliratozva. Pedig annak, aki veszi a fáradságot, és megtanulja tízujjas gépírást, már nem kell a billentyűzetet figyelnie. Persze ezer sebből vérzik a magyar nyelvű gépelés a QWERTZ kiosztás mellett (https://dea.lib.unideb.hu/items/5658b199-e70c-4155-9a6b-6b58658b4085/view/c1f851ea-63ea-4659-b7ad-3210067699ce), de most ebbe nem megyek bele.

Kicsit problémás a billentyűzet is. A https://manonet.org/hu/manual oldalról kiindulva el lehet sajátítani a hagyományos billentyűzethez kapcsolódó ergonómia megfontolásokat. Persze ezeket az ember figyelmen kívül hagyja amíg nem szed össze egy ínhüvelygyulladást a helytelen kéztartás miatt. Emiatt elterjedtek az ergonomikus billentyűzetek (pl. https://www.logitech.com/hu-hu/ergo/ergonomic-keyboard-benefits.html), ahol a billentyűzet két felének eltávolítása, a középső rész megemelése, csuklótámasz alkalmazása segít kevésbé kicsavart csuklókkal gépelni. Egy lépéssel tovább haladva eljutunk a “split keyboard” fogalmához (https://www.nytimes.com/wirecutter/reviews/comfortable-ergo-keyboard/), ahol akár válltávolságba is eltávolíthatjuk a csuklóinkat egymástól. Ezzel veszélyes területre lépünk, mert készen akár 3-500 dollárért kaphatunk billentyűzetet, ahol szinte már mindent beállíthatunk, viszont jelentős rajongói csoportja létezik leírásokkal, nyák-tervekkel a saját készítésű, gyakran egyedi billentyűzeteknek.

A közel 106 billentyűből nagyjából ötven szolgál arra, hogy betűket, számjegyeket, írásjeleket gépeljünk be. Viszont egy normális szövegszerkesztő vagy IDE úgy 2-300 funkciót tartalmaz, ha nem többet. Erre persze nem elég a maradék billentyű, emiatt mindenféle billentyűzetkombinációkat használunk, például Ctrl-C. A Shift, Control, Alt, Super/Command rendszerint a billentyűzet alsó sorában helyezkedik el - vagy igen közel hozzá - s a kisujjunkkal kell leütnünk, ami messze nem optimális. A WordStar születésekor a Control a Caps Lock helyén szerepelt, és a WASD helyett az ESDX jelentette a kurzorbillentyűket - természetesen a Control lenyomása mellett, amit ki lehetett terjeszteni a Control-Q, mint prefix alkalmazásával. A környező billentyűk - WAZCFR - lehetővé tették a nagyobb lépéseket, ami nagyon kényelmes és gyors mozgást tett lehetővé a vakon gépelőknek. Ezen felül még volt pár jó tulajdonsága, ami miatt elég sok szépíró ragaszkodott illetve még ragaszkodik hozzá (https://www.sfwriter.com/wordstar.htm). Sajnos könnyebb volt programot lopni a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján mint leírásokat, így a Turbo-Pascal-t használva nem tudta az ember, hogy milyen kincseket tart a kezében, s használta tovább a Home/End/PgUp/PgDn és kurzorbillentyűket, noha létezett volna kényelmesebb alternatíva is. Ha valaki bele szeretne kóstolni a WordStart életérzésbe, Linux alatt a joe féle jstar, illetve az e3 szövegszerkesztőkkel megteheti. Egy kis tweak segítségével a Caps Lock-ból lehet Control-t csinálni, s így kényelmesebben kezelni ezeket a programokat. Ha nézzük a vetélytársakat, akkor az emacs már épít az Alt/Meta billentyűzetkombinációkra is, illetve definiálhatunk újabb, több módosító billentyűt tartalmazó kombinációt is. A vi/vim kakukktojásnak tekinthető, mert modális szövegszerkesztő, azaz különféle üzemmódjai vannak, és az alap üzemmódban az alfanumerikus billentyűk is egy-egy parancsot jelentenek. Persze a funkciók nagy száma miatt a Control kombinációk itt sem hanyagolhatóak el.

A mechanikus billentyűzetek elterjedése nem csak egy gépelési élményt hozott, hanem ZMK/QMK konfigurálási lehetőséget (https://docs.qmk.fm/newbs). Ezzel határ a csillagos ég. Rajtunk múlik, hogy hány módosító billentyűnk lesz, azok hol helyezkednek el. Rendszerint akár tíz réteget (layer) is definiálhatunk, s minden rétegben más jelentést rendelhetünk ugyanahhoz a billentyűhöz. A módosító billentyűnk viselkedhet a Shift-hez, vagy a Caps Lock-hoz hasonlóan, azaz elengedése után elhagyhatja réteget, vagy ott maradhat. Sőt másképp viselkedhet ugyanaz a billentyű ugyanazon rétegben, ha csak leütjük, vagy ha hosszabban lenyomjuk. Ezzel például a Shift/Control/Alt/Super billentyűk átrakhatóak az alapsorba (https://precondition.github.io/home-row-mods). Egy részletesebben dokumentált kiosztás a https://github.com/manna-harbour/miryoku/tree/master/docs/reference .

Ahogy a Qwerty helyett más kiosztást használva nem igazán gyorsul fel a gépelésünk, ergonomikus billentyűzetet használva sem leszünk gyorsabbnak. De a gépelés kényelmesebb lesz, az ujjaink kevesebbet mozognak.

Jelenleg egy Arteus (https://shop.keyboard.io/products/keyboardio-atreus) billentyűzetet nyúzok, lépésről lépésre finomítom a beállításokat. Úgy érzem, hogy nekem megérte váltani, de mindenki döntse el maga, hogy megéri-e a járt utat elhagyni a járatlanért, illetve bekerülni egy nyúlüregbe…

 

Update: egy lépés kimaradt, miért nem szeretem lenti módosító billenytűket: http://xahlee.info/emacs/emacs/emacs_pinky.html

( Hiena v | 2024. 07. 23., k – 19:40 )

Szép reklám, bro. Remek az íve.

"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Őszintén szólva, fel sem merült bennem. hogy marketingcikket írtam volna.

  1. mivel továbbra is hiszek a hup-társak konzervatizmusában, nem gondolnám, hogy közülük bárkit is vásárlásra biztattam volna az írásommal
  2. azt nem mondhatom, hogy fizettem volna a reklámozott termékért, mert nekem az angyalka hozta karácsonyra (a családom viszont fizetett érte, sőt még a vámot is lerótta)
  3. középkategóriás termékről van szó, emiatt bizonyos korlátokkal kell együtt élnem - például nagyon hiányzik annak a visszajelzése, hogy épp melyik réteg érvényes.

Ha nem találkozom a base-line-mod koncepcióval, és nem jövök rá, hogy ez #works4me, akkor nem kívánkozott volna ki belőlem ez a blog-bejegyzés.

AL

( XYBeR | 2024. 07. 23., k – 19:42 )

Szerkesztve: 2024. 07. 23., k – 19:44

Atreus vs arteus ;)

Az ISO / ANSI a tízujjas gépelés egyik alapköve: hogy minden mindig ugyanott van. Lehet ezt konzervatív gondolkodásnak nevezni, de szerintem felesleges.

  • Az online gépírás leckéim alatt megfogalmazódott bennem, hogy rejtett diszlexiám/diszgráfiám van, amit sikerült majd ötven évig magam elől is titkolnom. A helyesírás-ellenőr illetve a compiler rendszerint figyelmeztet, ez most átcsúszott ): 
  • Bő egy évig egy egy olyan számítógépet kellett használnom, ahol a bejelentkezés során francia kiosztás (Azerty) volt, majd utána lehetett már angol is. Máskor Linuxos gépre kötöttem volna Apple Magic billentyűzetet, és a hosszú í a bal felső sarokban volt megtalálható, nem pedig a bal alsóban. Továbbá gondolhatunk a magyar kiosztásra a Mac gépeken. Ezekkel - hogy nem minden esetben van minden ugyanott - lehet együtt élni, vagy el lehet utasítani.
  • A konzervatizmussal alapvetően nekem semmi bajom, sok mindenben én is az vagyok. Viszont ezt is túl lehet tolni. Kaptam fejmosást már húsz éve is, amikor meg mertem kérdőjelezni a Qwertz kizárólagosságát, és saját kiosztás készítését javasoltam. Nekem kicsit nevetségesnek tűnik azon zsörtölődni, hogy a kurzorbillentyűk teljes méretűek, vagy csak fele akkorák, illetve a funkcióbillentyűk szigetes elrendezésűek, vagy sem. Ha valakinek ez perdöntő, azt nem fogom megkérdőjelezni, ez már az ő dolga. 
  • A vakon gépeléshez valóban szükséges, hogy tudjuk, mely billentyű hol található. Viszont ez újratanulható. 

AL

( Hevi v | 2024. 07. 23., k – 19:55 )

Érdekes volt, köszi!

Amúgy soha nem értettem az ilyen minimál billentyűzetes dolgokat. Mármint ne érts félre, én is szeretem az ergonómiát, de valószínüleg képtelen lennék átszokni rá.

Példának álljon itt a közelmúltbeli esemény: legalább 15 éves MacBook használat után (személyes és céges), ami alatt hozzászoktam az ökoszisztémához, macOS-hez is, de leginkább a billentyűzethez, illetve a touchpad minimális elvárt színvonala is emelkedett közben. Szóval ilyen előzmények után a munkahelyemen Windows-os Dell laptopot adtak.

Két év alatt nem tudtam átszokni. A billentyűk rossz helyen voltak, mindig melléütöttem, nem találtam a CTRL-t, Windows gombot nyomogattam a CMD helyett, stb. A touchpad is irgalmatlan volt az Appletől megszokottakhoz képest. Windows 10/11? Borzadály. De ebbe most nem megyek bele.

Ez amúgy azzal is járt, hogy napközben melóban szenvedtem, mert nem találtam a billentyűket, este a saját MacBook-omon meg szenvedtem, mert a Dell-es baromkodás összezavart.

Viszont az Apple féle óriási, kényelmes, minőségi, sokat tudó és OS-be rendesen integrált touchpad miatt amúgy is gesztus alapú a géphasználatom, nem billentyűzetkombináció alapú (nyilván használom mindkettőt, de billentyűzet helyett általában inkább touchpad gesztusokkal navigálok), szóval valószínüleg ezért sem fog meg az ilyen minimál billentyűzet.

Meg TouchID sincsen rajta. Mondjuk ezt login-nál ki lehet küszöbölni a Watch-csal, de talán még a jelszó-managert is jóvá lehet hagyni vele? Vagy az csak az Apple Pay esetén működik? Mindenesetre a TouchID hiánya nem feltétlen probléma.

Amúgy biztos baromi kényelmesek az ilyen egyedi billentyűzetek.

De a megszokás nagy úr. Mivel programozáshoz en_US kiosztást használok, ezért a magyar kiosztásom nem QWERTZ, hanem QWERTY. Így nem kell kognitív bűvészkedésbe kezdenem, ha kiosztást váltok. Ez egyébként fura, mert vannak speciális karakterek, amelyikeket csak az egyik kiosztáson ismerek (jellemzően az en_US alatt, a programozáshoz általában használtak), szóval ahhoz, hogy begépeljem őket, átváltok a másik kiosztásra, majd vissza. Szerencsére ez gyorsan megvan (mac-en: Fn 2x, iPad-en: Fn 1x).

Amúgy ehhez kapcsolódik az AI kérdése is. Hogy 1-2-3 verzión belül milyen integrációja lesz az Apple Intelligence-nek. Lehet, hogy hamarosan már nem a billentyűzet lesz az elsődleges (szöveg)beviteli eszköz.

Nem vagyok evangélista, nem akarok senkit megtéríteni, csupán beszámoltam arról, hogy én mire akadtam az évek folyamán, illetve mi vált be nekem. 

 

Privát használatra egy MB Air-em van, míg a céges gép egy Lenovo Thinkpad. A billentyűzetem a monitorba lett bedugva (USB hub), míg a laptop egy USB-C kábellel van rákötve ugyanerre a monitorra. Így ugyanazt a külső billentyűzetet használhatom mindkét gépen, azaz nem kell gondolkodnom, hogy mely billentyű merre is található. Mivel a laptop is a kezem ügyébe esik, az ujjlenyomat olvasással mindkét esetben be tudok lépni, tehát nem tolom túl a külső billentyűzet használatát.

Évtizedek óta törekszem arra, hogy minél több billentyűkombinációt tartsak észben, azzal rendszerint gyorsabb vagyok, mintha folyton az egér vagy a touchpad fele nyúlkálnék, illetve vissza. Persze ha diagramokat kell rajzolnom, vagy hosszabban böngészek, akkor előkerül a hanyatt-egér is, nem vagyok a magam ellensége azzal, hogy csökönyösen ragaszkodjak egy elvhez. Szerencsére nem kell nagyon sok programot használnom a munkám során, a fő IDE-m a vim, azt pedig már közel harminc éve tanulom. (Ott pedig kiváltható a standard kurzormozgató billentyűk illetve a numpad, tehát ezekre nem igazán van szükségem.)

Elvileg lehetőség lenne a MacOS funkcióbillentyűin található extra lehetőségek elérésére is, ezekből én az F7-F12-höz tartozókat állítottam be, hogy könnyedén állíthassam le, vagy indíthassam el a zenét, állítgathassam a hangerőt. S mindez működik a Linux alatt is.

Néha a laptopokat direkt, külső billenytűzet nélkül is használom - főként vonaton, ingázás közben - csak hogy ne jöjjek ki a formából, ha idegen gépen kell dolgoznom. Az alap kiosztás nálam is az amerikai, ám ha a kollégákkal csetelek, én is visszaváltok magyar Querty-re, mert az YZ cserén én sem tudom túltenni ekkor magam. Persze emiatt akkor kerülök bajba, ha a család további gépein kell valamit csinálni. Amíg naponta akár több idegen gép elé is le kellett ülnöm, a magyar Qwertz volt az alapbeállításom, hogy megfelelő sebességgel dolgozhassak.

Home office esetén nem tartok kizártnak más beviteli módokat - már jó pár éve volt aki hangvezérléssel írt programkódot, illetve szerkesztette utólag - de egy open office esetén sokáig az lesz a megoldás, hogy fejhallgatóban veri a billentyűzetet mindenki, hogy ne zavarják egymást.

AL

Az egyetemi géptermekben is ez volt hozzáállás, bár ott a inkább 1500 Ft-os billentyűzet volt becélozva, s ha a heti ellenőrzéskor kiderült, hogy nem működik - vagy ha azt korábban valaki bejelentette - már lehetett is cserélni.

Ha valakinek ez bevált, akkor ki vagyok én, hogy ezt kritizáljam? 

AL

Mint láthatod, ezen a billentyűzeten nincsenek funkcióbillentyűk (nem csak a klasszikus F1-F12, de a PgUp, PgDwn stb.), de valljuk be, eléggé hasznosak.

Ezért ezt billentyűkombinációkal helyettesítik. Az Atreusnál ezt úgy oldják meg, hogy vannak rétegek, és a Fun lenyomása aktiválja a funkció réteget.

Ahonnan az Upper billentyű lenyomására (ez az alapértelmezett réteg és a billentyűk feliratozása szerint az Esc) jön elő az Upper réteg, ahol megtalálalhatók a funkciógombok.

Szóval Fun+Upper+J = F4.

Szerintem agyrém ez a fajta kiosztás.

Itt mindezt elolvashatod:

https://shop.keyboard.io/pages/the-atreus-layout

Kicsit pontosítok. A Fun billentyűre úgy lehet gondolni mint a Shift-re. Ahhoz, hogy N-et kapjunk, a Shift lenyomása után n-et kell gépelni, s ha a következő betű nem nagybetű, az ember elengedi a Shift-et. Ha a Shift helyett ugyanezt a Fun-nal játszuk el, megkapjuk a * karaktert. N helyett az M-mel a Fun már az 1-et mint számjegyet adja ki. Lényegében számbillentyűk sorában található szimbólumokat gépelhetjük be a Fun segítségével. A Fun a nullás rétegről az egyesre visz. Ha az egyes szinten leütjük az Esc-kel jelölt billentyűt, akkor a Caps Lock módjára átvisz bennünket a kettes rétegre, ahol többek között megtalálhatóak a funkcióbillentyűk, de itt van a Home/End/PgUp/PgDn/Ins/Del/PrtSc/ScrLk, hangerő fel-le, zene pause/play. Itt már elengedhető a Fun és az Esc, így amíg újra Esc-et nem nyom az ember, addig itt is marad.

Nekem nem volt ideális ez a megoldás, s mivel szabadult fel billentyű a nullás szinten, én bevezettem a Fun billentyű Caps Lock-szerű variánsát, így nem kell a számok begépeléséhez egy billentyűt folyamatosan nyomva tartani, ami pedig alap a franciáknál. Persze ha csak egy-egy szimbólumra van szükségem az eredeti Fun billentyűt használom.

Más sem feltétlenül ragaszkodott az eredeti megoldáshoz, van ki Upper és Lower néven hivatkozik arra a két rétegre, ahol csak Shift-szerű módosító billentyűket használ. (Más pedig Red és Blue elnevezést használ, és másképp csoportosítja a elérendő karaktereket.) Olyannal is találkoztam, hogy valaki 6 réteget is felhasznál, persze nem tölti ki azokat, csak a kényelmesebben elérhető pozíciókhoz rendel valamit.

Az a jó, hogy van lehetősége megváltoztatni az embernek az alapbeállításokat, ha azok számára valamiért nem tetszenek, és bármely számítógépre rádughatja az így már felokosított billentyűzetét.

AL

Én az eredeti Fun gombot lecseréltem Any-re (adtak pár extra keycap-ot), illetve a általam behozottat pillangósra.

Néha felmerül, hogy rendeljek egy krétai linear-A billentyűzetsapka készletet (ott már nincs se Fun, se Any), de az árára tekintve ezt mindig elhessegetem.

AL

( pentike | 2024. 07. 24., sze – 12:35 )

Amíg nemhogy tuochpad de még egy trackpoint sincs rajta, addig felejtős.

( enpassant v | 2024. 07. 25., cs – 07:56 )

Nekem az angol billentyűzet, us-international kiosztással vált be.

Konzervatív vagyok? Igen, de nem nagyon.

Állomások:

  • Angol billentyűzet.
  • Angol billentyűzet, OS-ben váltás a magyar kiosztásra.
  • Magyar billentyűzet, OS-ben váltás az angol kiosztásra.
  • Magyar billentyűzet, OS-ben váltás az angol kiosztásra, kevés VI mód használat.
  • Angol billentyűzet, US-Int kiosztás, compose key, kevés VI mód használat.
  • Angol billentyűzet, US-Int kiosztás, compose key, szinte mindenhol VI mód használat.

Programozáshoz ideális. A legtöbb betűt és unicode karaktert be lehet egyszerűen és gyorsan vinni vele, így szövegíráshoz is kellően gyors.
Keveset kell gépelni, hála a VI módnak.

Szóval maradtam a hagyományos billentyűzetnél, de folyamatosan változtattam, tanultam és fejlődtem. ;-)

( Appl3 | 2024. 07. 27., szo – 09:17 )

Nézem ezt az Atreus billentyűzetet... érdekes.

Számokat hogy viszel be rajta? fun?

Alapbeállításokkal a Fun billentyűt kell nyomni - mint valami Shift-et -, valamint a számjegyeknek megfelelő betűket. (https://shop.keyboard.io/pages/typing-on-the-atreus)

Viszont mivel ezek a billentyűk mind a jobb oldalon vannak, egy kézzel kell mindezt bevinni. Így a hüvelykujjat nagyon be kell hajlítani, emiatt kényelmetlen hosszabb számokat gépelni. Emiatt aki hozzányúl az eredeti beosztáshoz, az ezen mindenképpen változtat. Van aki a Q-P betűk helyére egy másik rétegben helyezi el a számbillentyűket. Én viszont bevezettem egy másik Fun billentyűt a bal oldalra, ami nem Shift-ként, hanem Lock-ként üzemel. Azaz azt lenyomom, majd elengedem. Ezzel rögzítettem egy másik réteget, ahol direkt elérem a számjegyeket, az esetleges előjelet, illetve tizedespontot (programoznom kell). Ha bevittem a teljes számot, a lock billentyű újabb lenyomásával elhagyom ezt a réteget.

Ha valaki utánanéz a számjegyek gyakoriságának (https://en.wikipedia.org/wiki/Benford%27s_law), akkor nem biztos, hogy a kisujj alá szeretné rakni az egyes számjegyet. Ezért láttam olyan megoldást, ahol a két mutatóujjtól kiindulva, felváltva növekednek a számok a felső sorban, míg más a numpad elhelyezést megtartva az egyes sorát rakta be középre.

Elsőre nézve ezek mindegyike rebellis hozzáállás, viszont egy kis betanulás után kényelmesebbé teszi a gépelést. Miután a teljes billentyűzet épp csak kilóg egy A5-öt írólap alól, az ember bárhova viheti maga után, s többnyire bárkinek a gépén használhatja a saját kiosztását.

AL

( dap | 2024. 08. 13., k – 12:09 )

Az én utam már több mint  1 éve tart. Kezdtem a gépírás tanulásával, majd jött egy extended/navigation layer (ha 1-1 szót javítanék a mondatban ahhoz ne kelljen kézpozíciót váltani), majd jött az állandó magyar kiosztás használata, majd jött a saját symbol layer, most pedig a minimalizmus felé lépkedem. Egy K3 Pro -t nyúzok, a navigation cluster és a numbers row amit nem tudok még teljesen elengedni. Tervben van, hogy valamikor megtanulok egy alternatív layoutot a QWERTZ helyett de igazság szerint ez már csak a hab lesz a tortán.

Az angol/magyar váltogatás a legrosszabb szerintem, a fix magyar és hozzá a kényelmes symbol layer nagyon sokat növelt a komforton.

Egyébként nagyon hisztis voltam ha bármi megváltozott a megszokott billentyűzeten, de sokkal-sokkal könnyen alkalmazkodom amióta mindezen keresztülmentem.