Egyszerü text editor MacOS-re?

Vimben is mukodnek az 'egyszerű szerkesztő gombok (home, end, stb)'. Egerrel is lehet sokmindent (akar spliteket atmeretezni, stb), bar teny hogy a konzolos Vim ilyen tekintetben nem egerbarat, de pl. a GVimben ott az egeres menu, ha valakinek mindenaron az kene.

Bar a 'kell gyorsan egy sima szovegszerkeszto' problemara nem feltetlenul a Vim a megoldas :D Az annak valo aki tenyleg komolyan gondolja hogy hatekonyan akar gyakran sok szoveget kezelni.

Aki csak gyorsan at akar irni egy config file-ban egy erteket, annak siman jo egy nano vagy ilyesmi. Jegyzetelni meg kb barmi amit az OS alapbol ad es tud sima TXT-t kezelni. 

Nem vezetem félre. Azt írtam, hogy az Emacs opcionálisan használható vim-módban, nem magától, evil-mode-ot kell telepíteni hozzá természetesen. Nem azt, hogy azzal kell használni.

Az „alap dolgok” azok mennek vim-en is, épp ezek a billentyűk, bár a vim filozófiájának megfelelően másik billentyűket és módokat használsz ugyanezen „alap dolgok” elérésére. Vim-nek az a lényege, hogy a gépírástartásból nem jössz ki, nem nyúlsz ki egérért, kurzormozgató billentyűzetrészre (nem csak a nyilak, hanem Home, End, stb.-ért sem). Emiatt nem „megszokott”, de ez nem azt jelenti, hogy nem egyszerű, de hozzá kell szokni, mert egy másik filozófiát képvisel, addig valóban egyszerű helyett inkább frusztrálónak tűnik. Plusz kezdőként nem mindig látni a hatékony oldalát először. Pl. mikor kezdőbb vimes voltam, agyrémnek tűnt a h, j, k, l-es mozgás, hogy egy soronként kell lemenni. Aztán mikor rájöttem, hogy megadható neki a mennyiség is, pl. 20j, az mennyivel gyorsabb. Persze erre is fejlődik az ember, eljut arra a szintre, mint a vim-veteránok, hogy nagyon h, j, k. l-t se használ, hanem mindjárt célzottabbakat, nagyobbakat ugor, gg, G, 20G, 20%, { }, ( ), p, w, W, b, B, e, E, f, F, 0, $, /, #, ciw, stb. segítségével, amik még sokkal hatékonyabbak. Szóval a hatékonyság, meg a gyorsaság inkább később jön. Néha natúr vi-jal is lehet tanulni hatékonyságot, az pl. arra tanított meg, hogy sokszor vizuális (kijelölési) mód se kell, ki lehet hagyni, pl. eleinte egy adott szövegrészen előbb kijelöltem, pl. V20j majd erre jött pl. a törlés d-vel, de vi-ban ugye nincs ilyen mód, hanem megtanuljuk hogy mindjárt 20dd-vel megy neki az ember, kihagyva pár köztes lépést. Sokszor az egyszerűségben van a hatékonyság, nem a gépelési sebességben. Csak ezt szokni kell, és fokozatosan megy csak, nem azonnal áll rá az ember agya. Nem ez a hagyományos, nyúlok ki az egérért kijelölni, meg jobbra nyíl, Home alapon megy, ahogy hagyományos szövegszerkesztőkben.

Azt is vedd figyelembe, hogy a hagyományos szövegszerkesztő azért tűnik hatékonyabbnak, mert azt szoktad meg. Ez nem azt jelenti, hogy igazából is hatékonyabb, mint más megoldások. Fordítva is igaz, azért, mert egy megoldást elsőre nem látsz át, meg szokatlan, az nem azt jelenti, hogy nem hatékony, csak hogy még nem szoktad meg. Ez sok dologgal így van. Pl. amikor az ember gépírni tanul, az is elsőre kényelmetlennek, nehéznek, frusztrálónak tűnik, mintha az orroddal kéne gépelni, mivel visszavágyik a korábban megszokott kopácsolom 1-2-pár ujjal és közben a billentyűket nézem típusú módszerhez, amivel gyorsabbnak, kényelmesebbnek tűnik az írás. Vagy pl. mikor az ember a GUI-t tanulja meg elengedni, ahhoz is annyira hozzászoktattak minket, hogy elsőre furcsa, visszalépés a CLI, TUI programok használata, primitívebbnek, nehézkesebbnek tűnik, míg az ember rá nem jön a nyitjára. Vagy pl. mikor az ember az évtizedek alatt mindenhol megszokott Windowsról vagy Mac-ről vált Linuxra, az is hasonlóan fájdalmasnak tűnik elsőre, nem mindig látja még a user akkor, hogy ennek mikor lesz megtérülése, vagy lesz-e valaha, nehezen engedi el a régi rendszeren szerzett (az újon nem hasznosítható) reflexeket, minden idegesítő, hogy nem úgy működik, ahogy előtte.

Illetve van pár szakállas trükk is, amit kezdőknek általában elfelejtenek mondani. Pl. a modern GUI-s OS-ekben a billentyűzet sebessége túlzottan le van véve, mivel a felhasználók nem tudnak jól gépelni nagy átlagban, meg nem is gépelnek sokat, nem használnak nagyon billentyűzetvezérlést, hanem helyette egerésznek. Így ha az alap beállításokkal elkezd az ember intenzíven billentyűzetes megoldásokat használni, lassú. Érdemes felvenni a billentyűzet ismétlési és ismétléskezdési sebességét, egyénfügyő, de akár meg is lehet duplázni, máris gyorsabbnak tűnnek a dolgok. Meg pl. vim-esek a Caps Lock-ot átdrótozzák Esc billentyűre, így módváltáskor nem kell a legfelső sorban az Esc-ért kinyúlni, hanem ott van mindjárt az alapsoron, kisujj könnyebben eléri. Emacs-esek a Ctrl-t drótozzák ugyanerre a billentyűre. A Caps Lock amúgy is az egyik leghaszontalanabb billentyű, a legtöbb user úgyis általában vÉLETLEN NYOMJA Meg, aztán lehet kinyomkodni. Jó, de ha mégis nagybetűsítés kell, akkor mi van? Megint jön a vim, normál módban a gU és utána szövegobjektum billentyűje vagy mozgástípus billentyűi, és a kívánt rész nagybetűsödik. Vagy más szoftverekben vastagítás, vagy ritkítás, vagy kiemelés, pl. TeX, LaTeX, markdown, HTML-ben a vastagítás tag, vagy hasonlóval, de vannak nagybetűsítő megoldások is a legtöbb esetben, még GUI-s programoknál is, almenü, szalag/toolbar-ikon, stb..