Egy új-régi hobbi

Miért ne festenék néhány wargame figurát? Közel 20 évvel ezelőtt találkoztam először egy Warhammer 40k dobozzal, de úgy emlékszem a minikhez hozzá sem nyúltam akkoriban. Az egész bonyolult, drága és időigényes volt. Ezek persze nem sokat változtak, de én öregedtem jócskán és ma már zsebpénz az ami akkoriban drágának tűnt, na meg amik akkoriban komplexnek tűntek sem feltétlenül annyira komplexek ma már. Az a doboz már fogalmam sincs hol lehet azóta, de volt még egy világ ami nagyon tetszett már akkortájt is, ez pedig a Battletech volt. A Kearny-Fuchida hajtómű megjelenésével kezdődik a Belső Szféra történelme, amelyben 2350 körül végül megalkotják azokat a fegyvereket, amelyekkel a jövő háborúit vívják, a BattleMech-eket. A myomer (elektroaktív polimer) izmok által hajtott humanoid gépekben fúziós erőmű szolgáltatja az energiát.

Persze így 2025-ben kissé idejétmúltnak vagy sablonosnak tűnik, de nem is a játék története érdekel most engem, a minik festését akarom dokumentálni, hogy mondjuk 1 év múlva visszanézhessek ezekre. Az asztali wargamek amikhez a Battletech is tartozik, fém vagy műanyag minikkel (figurákkal) modelleznek különböző nagyságú összecsapásokat. Ebben az esetben műanyag figurákat kapunk amiket nem kell összeilleszteni, csupán kifesteni. Főleg a képesség (és képzettség) alapján eléggé különböző workflow alapján dolgoznak az emberek ahogy láttam, de ez egy értelmes sorrendnek tűnt számomra:

1. Tisztítás
2. Primer
3. Metál festék
4. Alapszínek
5. Wash
6. Drybrush

A nulladik lépés mint minden festésnél a műanyag felület tisztítása, fogkefe és szappanos víz által. Van aki szerint nem fontos a mai műanyagoknál, de ártani nem árthat mivel a por és olaj biztosan nem a barátom. Az első lépés az alap, ún. primer alapozóréteg felvitele amire majd minden más kerül, ez köt tulajdonképpen a műanyaghoz annyira, hogy megfelelő felületet adjon. Már itt nagyon fontos, hogy ez milyen színű, de mivel nem értek hozzá igazán, neutrális szürkét használtam. A következő lépés az ún. metallic festékréteg volt, amelyet azokra a részekre festettem fel, amik végül különböző okokból nem lesznek színesek, hanem a fém anyagát próbálják majd utánozni. Ez a festék finomra őrölt fémport tartalmaz, ezért állítólag érdemes vigyázni, hogy ne szenyezze be az ecseteinket, válogassuk meg mit fogunk használni vele és mit nem. Aki ténylegesen tud festeni, annak nem feltétlenül van szüksége ilyen festékre, megfelelő technikával talán még szebb fémhatás is festhető. Az alapszínek felfestése adja magát leginkább, itt legfeljebb annyi a trükk ahogy észrevettem, hogy ne féljünk világosabb színt használni mint amire gondoltunk, mert a wash végül sötétíteni fogja úgyis.

Negyedik lépésben tehát jön a wash, ami igazából olyan, mintha tintával nyakonöntenénk az egészet, már ha olyan kezdők és lusták vagyunk mint én, mert ezt is lehet okosabban is használni, ha értünk hozzá. Viszont hozzáértés nélkül is azt csinálja ez a híg, sötét festék, hogy beül a süllyedésekbe, és tulajdonképpen az árnyékokat szimulálja. Van, aki ezt a lépést azzal váltja ki, hogy fekete primer-t használ, vagy még az alapszínek felvitele előtt használja, vagy egyáltalán nem használja, és megfesti az árnyékokat is kézzel.

Az utolsó lépéssel sokat szenvedtem, pedig nagyon egyszerűnek hangzik. Az adott alapszínnél jelentősen világosabb színt keverünk ki, majd az ecsetre ugyan felvisszük, de azzal a mozdulattal annyit le is törlünk belőle kéztörlőbe vagy bármibe, amíg szinte teljesen száraz nem lesz az ecset, alig hagyva rajta bármit is. Ezzel a minimális mennyiséggel óvatosan súroljuk a kiálló felületeket, széleket, textúrákat, és lassan látni fogjuk, ahogy a világosabb szín kiemeli ezeket. Ha elrontjuk, mint én tettem többször is, akkor izopropil alkohollal és fogkefével leszedhetjük az egészet a primerrel együtt, és kezdhetjük elölről. Mármint biztos vagyok benne, hogy akinek több tapasztalata és hozzáértése van, az jobban tud hibákat is javítani, de ha egyszerűen újra és újrafestjük az elhibázott részeket akkor nagyon gyorsan felgyűlhet elég festék a felületen, hogy a részletek látványát elveszítjük ami az egész figura lényege lenne.

Mindenhol folyamatosan felhívják a figyelmet hogy higítsunk higítsunk higítsunk, de nem mindent és mindig érdemes higítani (primert, lakkot pl nem feltétlenül), és egyébként sem lehet eszetlenül, mert ha túl sok a víz akkor szétesik az egész festék, tehát fehérrel vagy kifejezett higítóval (medium, thinner) többre megyünk néha a víz helyett. Ez pedig csak annyiban probléma, hogy a pontos sűrűséget és színt bizony úgy látom kizárólag tapasztalattal lehet csak kikísérletezni. Alapvetően akvarell festéket érdemes használni, főleg a kezdőknek, mint én, mivel más alternatívákhoz képest könnyebben (egy végső lakkréteg előtt elméletileg csak vízzel is) újrakezdhetjük a nulladik lépésről.

Na majd 1 vagy 2 év múlva újra blogolok erről talán, akkor már valami komolyabban kinéző projekttel.

Edit: Egyébként végleges állapotban ilyesmik lettek, de már vannak terveim legközelebbre miket kellene jobban vagy máshogy csinálni.