"Gyönyörű magyar számítógép: a Primo!"

Szintén 5. osztály, szintén számtech fakultáció. Az első két óra Primozást követően, mivel páran már nem jöttek, átülhettem egy Commodore Plus/4-eshez. Aztán felszabadult egy Videoton TVC, végül egy Commodore 64-es is. Bár ekkora már a tanár is feladta, nem csak a diákok, így a végén már csak játékkal telt el az a 1,5 óra Basic helyett. De a Primo volt az első, az indított el a lejtőn ahonnan már nem volt visszaút... :)

'84, már gimnazistaként sikerült megvenni, több évnyi kuporgatás után (apám három havi fizetésének megfelelő ára volt). Pár nap után a szóköz "billentyű" bedöglött, majd egy évig így használtam. Ha a kiírásban illett volna szóköz, azt egy spéci karakterrel pótoltam, majd a peek-poke párossal memóriában lecseréltem, mert a 32-t -- mint ASCII kódot -- már be lehetett gépelni.

Minden számomra elérhető BASIC kódot átírtam rá (legyen C64 vagy Spectrum BASIC-e), de mivel a BASIC nagyon gyorsan lassúnak bizonyult, Forth interpretert nem sikerült beszerezni hozzá (hol volt még az internet), ráfanyalodtam a gépi kódra. Igaz, assemblerhez sem fértem hozzá, így én fordítottam assembly-ről gépi kódra egy A3-as lap segítségévél, melyen ott volt a Z80 összes gépi utasítása. Egyedüli problémát a relatív címzések okoztak, mert ott bájtra kellett számolni (előre vagy hátra). A megkapott számokat pedig egy (hosszabb program esetén több) poke utasítással be lehetett nyomni egy BASIC programból egy nem használt memóriaterületre, és had fusson!

További problémát jelentett, hogy hogyan lehetett lekérdezni a lenyomott billentyűket (egy kétszemélyes játéknál fontos info!). A HT1080-nál ez be volt huzalozva a memóriába, de hiába csináltam memóriadump-ot a képernyőre gépi kódban, nem akadtam rá. Majd valahogy kiderült, hogy az IN gépi kódú utasításokkal ezek elérhetőek, de csak nagyon korlátozottan. Emiatt igen fifikásan kellett játékprogramot tervezni, hogy az ellenfél ne tudja szabotálni a mozgásunkat.

Mikor bővíteni akartam az A32-es gépet A64-re, kiderült, hogy elszámoltak valamit a téesz-ben, és több memória chip-et forrasztottak bele. De találtak rá magyar megoldást: kitéptek egyet-kettőt, és jól összekaristolták a nyák-ot, hogy ne lehessen könnyen helyrehozni. A megoldás is magyaros volt, vezetékkel lett pótolva az, aminek a lapon hiányzott. A tanárom - aki a bővítést megcsinálta - kicsit szabotálta ezt a folyamatot, hogy inkább az érettségire készüljek. Aztán meg előfelvételisként jó ideig nem láttam számítógépet, s mire leszereltem, már a világ túlhaladt ezen a gépen, s nekem is sikerült beszerezni egy Enterprise 128-t, melyet vagy három évre rá az első PC követett.  

Én C+4-gyel kezdtem, 1988. De emlékszem erre a Primo-ra is, 1993-ban, 5. osztály, nyári napközi, régi tévékre kötve ezeket, meg C64-et, meg C+4-et lehetett elfoglalni magát az unatkozó napközisnek, meg volt engedve, mert ezek már akkorra nem voltak értékes gépek, és csak elfeküdtek egy iskolai szertár polcán halomban, hiszen akkor már a géptermekben rég PC-k voltak, amin tanítottak. Bár az a Primo, amire én emlékszek, az nem így nézett ki, vagyis hasonlóan, ez a forma, membrán billentyűzet, de valami átlátszóbb műanyagból, nem színes gombokkal, és egy billentyű/BASIC parancs módszerrel lehetett bevinni a dolgokat, ami rá is volt nyomtatva a billentyűkre. Talán még ami rémlik, hogy ff kimenete volt. Tróger volt az egész gép, de talán pont ez a fajta igénytelenség adta a hangulatát.

Amúgy hihetetlen, hogy mekkora ZX Spectrum koppintás volt, keleti blokkos Z80 klón, meg TRS80-ből kukázott BASIC ROM, membrán billentyűzet, egy gombos parancsok, stb..

Viszont a ZX Spectrumhoz hasonlóan egy kulcsszót be lehetett vinni egy billentyűkombinációval. Kár, hogy erről épp a gép fejlesztői nem tudtak. Miután kiderül, soha az életben nem írtam már be, hogy run. Az volt a problémás, ha így programozott az ember, és túl hosszú lett a sor (több mint 128 v. 256 karakter - ki emlékszik már), akkor azt már nem lehetett javítani, csak újragépeléssel. 

Kapacitív érintő tasztatúrája volt és nem mindig sikerült jól beállítani az érzékenységét. El kellet vele játszani egy kicsit. Volt olyan, amit nem is sikerült beállítani, mert vagy masszírozni kellett, hogy érzékeljen, vagy már "szemmel verésre" is beindult :)

Volt tobb varians. A Primo A volt a folias, a Primo B-nek rendes billentyuzete volt (es ha jol emlekszem, RAMbol is tobbet kapott).

kínai egyetemünk is van, európában elsőként XD

Hát azért... nem éppen. Egy gyenge minőségű* koppintás volt, bár a billentyűzet az tényleg "egyedi" lett, de az is inkább csak a spórolás miatt.

* ezt elsősorban a termék előállítására értem, a kapcsolások természetesen teljesen megfeleltek a kor színvonalának. De azért amikorra kész lett, már bőven dübörgött a PC korszak (nem itthon), a Z80 már nagyon halványult el.

EU-s pénzek elosztásában most is világelsők vagyunk, meg kommunikációban is.

az {állami} tv-ben pedig programozással foglalkozó műsor is ment.

Ez volt a TV Basic, és ugyanilyen címen könyv is jelent meg. A szülői házban szerintem még megvan a könyv :).

A "szeresd felebarátod" parancsolat jegyében mondom néked: NE akarj ilyet!..

olyan kapacitív felületű billentyűzetet akarok

(include Obi-wan Kenobis kép)

OWK: Te nem akarsz ilyen billentyűzetet
te: Nem akarok ilyen billenytűzetet
OWK: Kinézel egy tetszőleges normális billentyűzetet akármelyik webshopban
te: kinézek egy tetszőleges...

Valami pokol volt. A ZX81-nek - ha lehet skálázni - egy fél ponttal volt jobb az ugyanilyen billentyűzete, az a pokol előszobája volt csak.

Death Chase volt annak a játéknak a leánykori neve Spectrumon. Én HT1080-on szocializálódtam és rühelltem a Primót (kb. mint a Commodore - Sinclair gyűlölködés, csak kicsiben :) ), főleg miután a spanokkal rájöttünk, hogy a ROM-jában komplett részeket találtunk a HT (aka Video Genie, aka TRS80) ROM-jából. Nem állítom hogy az egészet abból vették, de "ihletet" merítettek onnan a fejlesztők, az 100%.

Na, az a magnó soha ne jöjjön elő még rémálmaimban sem. Az állandó óráscsavarhúzóval történő fejállítgatás maradandó nyomokat hagyott zsenge lelkemben...

Akkora királyság lett a floppy-ra való váltás, amekkora ugrást még nem éltem meg számítógépekkel kapcsolatban. :) 

Bár előtte volt egy haverom, aki vett (vagy kapott a szüleitől) egy floppy drive-ot a ZXSpectrum-jához. Az is durva volt akkor... Űrtechnika! Erről jut eszembe, hogy a feleségem "lányos" házánál még ott van a zxspectrum-om az ágyneműtartóban, ha minden igaz. Meg kéne nézni, hogy néz ki egy 4k-s tévére kötve! :) Bár magnót és kazettát már neccesebb szerezni hozzá, a file-ok kiírását sem tudom, hogy hogyan tudnám megoldani, de lehet, hogy pár kazetta is van ott valahol játékokkal.

jah, egyik BNV -n volt egy bazinagy mukodo Primo kirakva olyan fel panelszobanyi; nagy elmeny volt a tenyernyi billentyuket nyomogatni, de mar akkor a Homelab 3  meg a Junosty elott tengettem napjaim.

Pontosabban, 256x192. Szerencsére sorfolytonos grafikával, nem volt az a nyolcsoros játék, mint a Spectrum esetén (ZX Spectrum Screen Memory Layout), igaz színek sem.