"Gyönyörű magyar számítógép: a Primo!"

Címkék

Elég hihetetlenül hangzik, hogy ezt a szép gépet egy mezőgazdasági termelőszövetkezetben (MGTSZ-ben), illetve annak "melléküzemágában" gyártották Sárisápon 1984-től. Mi volt az oka ennek? Erről is beszél a Primo számítógép egyik konstruktőre, Manno Sándor, akivel felidézzük a kort, a sikerélményt, és még a TV Basic műsort is, amiben már használták az első magyar, sorozatban gyártott házi számítógépet, a Primót.

(PosztmodeM Antivírus, 2021.01.19/2.)

Hozzászólások

Az első számítógépek egyike, amivel a számítástechnikát kezdtem. Asszem' 1985-öt írtunk, általános iskola, 5. osztály, számítástechnika fakultáció.

trey @ gépház

Szintén 5. osztály, szintén számtech fakultáció. Az első két óra Primozást követően, mivel páran már nem jöttek, átülhettem egy Commodore Plus/4-eshez. Aztán felszabadult egy Videoton TVC, végül egy Commodore 64-es is. Bár ekkora már a tanár is feladta, nem csak a diákok, így a végén már csak játékkal telt el az a 1,5 óra Basic helyett. De a Primo volt az első, az indított el a lejtőn ahonnan már nem volt visszaút... :)

'84, már gimnazistaként sikerült megvenni, több évnyi kuporgatás után (apám három havi fizetésének megfelelő ára volt). Pár nap után a szóköz "billentyű" bedöglött, majd egy évig így használtam. Ha a kiírásban illett volna szóköz, azt egy spéci karakterrel pótoltam, majd a peek-poke párossal memóriában lecseréltem, mert a 32-t -- mint ASCII kódot -- már be lehetett gépelni.

Minden számomra elérhető BASIC kódot átírtam rá (legyen C64 vagy Spectrum BASIC-e), de mivel a BASIC nagyon gyorsan lassúnak bizonyult, Forth interpretert nem sikerült beszerezni hozzá (hol volt még az internet), ráfanyalodtam a gépi kódra. Igaz, assemblerhez sem fértem hozzá, így én fordítottam assembly-ről gépi kódra egy A3-as lap segítségévél, melyen ott volt a Z80 összes gépi utasítása. Egyedüli problémát a relatív címzések okoztak, mert ott bájtra kellett számolni (előre vagy hátra). A megkapott számokat pedig egy (hosszabb program esetén több) poke utasítással be lehetett nyomni egy BASIC programból egy nem használt memóriaterületre, és had fusson!

További problémát jelentett, hogy hogyan lehetett lekérdezni a lenyomott billentyűket (egy kétszemélyes játéknál fontos info!). A HT1080-nál ez be volt huzalozva a memóriába, de hiába csináltam memóriadump-ot a képernyőre gépi kódban, nem akadtam rá. Majd valahogy kiderült, hogy az IN gépi kódú utasításokkal ezek elérhetőek, de csak nagyon korlátozottan. Emiatt igen fifikásan kellett játékprogramot tervezni, hogy az ellenfél ne tudja szabotálni a mozgásunkat.

Mikor bővíteni akartam az A32-es gépet A64-re, kiderült, hogy elszámoltak valamit a téesz-ben, és több memória chip-et forrasztottak bele. De találtak rá magyar megoldást: kitéptek egyet-kettőt, és jól összekaristolták a nyák-ot, hogy ne lehessen könnyen helyrehozni. A megoldás is magyaros volt, vezetékkel lett pótolva az, aminek a lapon hiányzott. A tanárom - aki a bővítést megcsinálta - kicsit szabotálta ezt a folyamatot, hogy inkább az érettségire készüljek. Aztán meg előfelvételisként jó ideig nem láttam számítógépet, s mire leszereltem, már a világ túlhaladt ezen a gépen, s nekem is sikerült beszerezni egy Enterprise 128-t, melyet vagy három évre rá az első PC követett.  

AL

Én C+4-gyel kezdtem, 1988. De emlékszem erre a Primo-ra is, 1993-ban, 5. osztály, nyári napközi, régi tévékre kötve ezeket, meg C64-et, meg C+4-et lehetett elfoglalni magát az unatkozó napközisnek, meg volt engedve, mert ezek már akkorra nem voltak értékes gépek, és csak elfeküdtek egy iskolai szertár polcán halomban, hiszen akkor már a géptermekben rég PC-k voltak, amin tanítottak. Bár az a Primo, amire én emlékszek, az nem így nézett ki, vagyis hasonlóan, ez a forma, membrán billentyűzet, de valami átlátszóbb műanyagból, nem színes gombokkal, és egy billentyű/BASIC parancs módszerrel lehetett bevinni a dolgokat, ami rá is volt nyomtatva a billentyűkre. Talán még ami rémlik, hogy ff kimenete volt. Tróger volt az egész gép, de talán pont ez a fajta igénytelenség adta a hangulatát.

Amúgy hihetetlen, hogy mekkora ZX Spectrum koppintás volt, keleti blokkos Z80 klón, meg TRS80-ből kukázott BASIC ROM, membrán billentyűzet, egy gombos parancsok, stb..

“I didn’t start using Linux so I could have friends.” (Luke Smith, 2019) 🐧

Ahogy elém villant a kép egy kisebb zöldségpiacos mérleg ugrott be :D

Betölt: Kigyó

No rainbow, no sugar

Arra emlékszem, hogy nem volt könnyű gépelni rajta.

Viszont a ZX Spectrumhoz hasonlóan egy kulcsszót be lehetett vinni egy billentyűkombinációval. Kár, hogy erről épp a gép fejlesztői nem tudtak. Miután kiderül, soha az életben nem írtam már be, hogy run. Az volt a problémás, ha így programozott az ember, és túl hosszú lett a sor (több mint 128 v. 256 karakter - ki emlékszik már), akkor azt már nem lehetett javítani, csak újragépeléssel. 

AL

Kapacitív érintő tasztatúrája volt és nem mindig sikerült jól beállítani az érzékenységét. El kellet vele játszani egy kicsit. Volt olyan, amit nem is sikerült beállítani, mert vagy masszírozni kellett, hogy érzékeljen, vagy már "szemmel verésre" is beindult :)

--------------------------------------------------------------
"Tegnap reggel addig röhögtünk a főnök viccén, míg ki nem derült, hogy az a napi feladat."

Ez is mutatja, hogy Steve Jobs ezt az ötletet is lenyúlta, pedig nálunk már akkor kapacitív multitouch volt!!! :D

Na jó, a multiban nem vagyok biztos, de hardveresen szinte tuti, hogy tudta volna kezelni, mert minden egyes gomb egy lábán volt egy multiplexer IC-nek... aminek annyira speckó tulajdonságai voltak (orosz gyártmány), hogy az utánépítők/javítók életét eléggé megkeseríti.

Volt tobb varians. A Primo A volt a folias, a Primo B-nek rendes billentyuzete volt (es ha jol emlekszem, RAMbol is tobbet kapott).

When you tear out a man's tongue, you are not proving him a liar, you're only telling the world that you fear what he might say. -George R.R. Martin

A mai felgyorult világban pedig nem tudsz 1000-nél kevesebb PCB-t rendelni, mert nem éri meg előállítani, 2 óránál kisebb időegységgel nem foglalkoznak (szándékosan túloztam). IPhone termékekből az első órában fogy el 1000db :)

Kicsit gyorsabban, kb. 100x sebességgel kell gépelnem havi X (épp áletben maradok) Ft-os fizetésért. Sárisáp helyett pedig ott a webshop, 1 órás kiszállítással.

Nosztalgia off.

Szerkesztve: 2021. 05. 13., cs – 17:01

Ez akkor (késő Kádár rendszer) világszinvonalú fejlesztés volt, az {állami} tv-ben pedig programozással foglalkozó műsor is ment.

Hová jutottunk a következő 35 évben? 

Hát azért... nem éppen. Egy gyenge minőségű* koppintás volt, bár a billentyűzet az tényleg "egyedi" lett, de az is inkább csak a spórolás miatt.

* ezt elsősorban a termék előállítására értem, a kapcsolások természetesen teljesen megfeleltek a kor színvonalának. De azért amikorra kész lett, már bőven dübörgött a PC korszak (nem itthon), a Z80 már nagyon halványult el.

Oktatásban, programozási tételek, algoritmusminták oktatására, gyakorlati órán basic nyelvű megvalósításukra, feladatokban felhasználásukra tökéletes lehetett volna. Főleg a nyolcvanas években, mikor az iskolákat - viszonylag olcsón - nem lehetett volna ellátni számítógéppel "tőkés" importból.  

Jó is lett volna, ha ebből lesz valami. Mármint nem konkrétan a primóból, hanem az iskolai BASIC oktatásból.
Nálunk az lett, hogy ahogy hagyott alább az érdeklődés, elkezdték feladni a tanárok is; örültek, ha egy-két alapvető parancsot meg tudnak tanítani. Aztán játék volt az óra hátra lévő részében.

olyan kapacitív felületű billentyűzetet akarok

(include Obi-wan Kenobis kép)

OWK: Te nem akarsz ilyen billentyűzetet
te: Nem akarok ilyen billenytűzetet
OWK: Kinézel egy tetszőleges normális billentyűzetet akármelyik webshopban
te: kinézek egy tetszőleges...

Valami pokol volt. A ZX81-nek - ha lehet skálázni - egy fél ponttal volt jobb az ugyanilyen billentyűzete, az a pokol előszobája volt csak.

Nos, nekem még van egy többé-kevésbé működő példány. Sajnos múzeumi darabnak nem nevezhető, mert megfúrtam a hátát (kivezettem közvetlenül a videojelet, nem akartam az RF-el szenvedni).

De azért örülök neki, egy-két évente be-bekapcsolom :) Szerintem valami EPROM nyűgje lehet, mert nem tölt be mindent, majd egyszer ha sok időm lesz, rá fogok nézni. Gyerek koromban ugyanis leszedtem az EPROM-ok ragasztását, mert nagyon tetszett a chip az UV ablakon keresztül, aztán úgy volt jó pár évig, igaz hogy többnyire sötétben... :(

Van egy nagyon jó magyar oldal hozzá, ahol szinte minden információ megtalálható róla: http://primo.homeserver.hu/

Szerkesztve: 2021. 05. 13., cs – 20:59

'86-ban ált. iskolai ballagásra kértem kazettás deck helyett. A mai napig megvan, évek óta nem kapcsoltam be. Annak idején az ördögmotor volt a kedvenc, aki emlékszik rá. (StarWars Jedi visszatér Endoron az erdőben üldözés fíling)

Death Chase volt annak a játéknak a leánykori neve Spectrumon. Én HT1080-on szocializálódtam és rühelltem a Primót (kb. mint a Commodore - Sinclair gyűlölködés, csak kicsiben :) ), főleg miután a spanokkal rájöttünk, hogy a ROM-jában komplett részeket találtunk a HT (aka Video Genie, aka TRS80) ROM-jából. Nem állítom hogy az egészet abból vették, de "ihletet" merítettek onnan a fejlesztők, az 100%.

És vajon kit tanítottak még a szofter fejlesztői? Tick József és Tiszai Tamás.

11500 Ft nem volt kis pénz akkoriban.

Méltatlan, ahogy vége lett a videónak.

Engem is sütögetett egy ilyen gép beszerzése. Emlékeim szerint 1985 körül 11 és 12 ezer Ft körül volt az ára, de a tápegységet külön kellett megvenni és az is olyan 5 ezer Ft volt.
Végül inkább Bécsig mentem egy Commodore 64-ért. Az kb. 30 ezer volt egy adatmagnóval együtt. Az évszám most is 1985.

Tertilla; Tisztelem a botladozó embert és nem rokonszenvezem a tökéletessel! Hagyd már abba!; DropBox

Na, az a magnó soha ne jöjjön elő még rémálmaimban sem. Az állandó óráscsavarhúzóval történő fejállítgatás maradandó nyomokat hagyott zsenge lelkemben...

Akkora királyság lett a floppy-ra való váltás, amekkora ugrást még nem éltem meg számítógépekkel kapcsolatban. :) 

Bár előtte volt egy haverom, aki vett (vagy kapott a szüleitől) egy floppy drive-ot a ZXSpectrum-jához. Az is durva volt akkor... Űrtechnika! Erről jut eszembe, hogy a feleségem "lányos" házánál még ott van a zxspectrum-om az ágyneműtartóban, ha minden igaz. Meg kéne nézni, hogy néz ki egy 4k-s tévére kötve! :) Bár magnót és kazettát már neccesebb szerezni hozzá, a file-ok kiírását sem tudom, hogy hogyan tudnám megoldani, de lehet, hogy pár kazetta is van ott valahol játékokkal.

Eredeti Commodore 1531 datasette-ről beszélek.
Én egyszer sem állítgattam a fejet!
És az ismerőseim is meghagyták a gyári beállítást, így senkinek sem volt szüksége, hogy állítgassa.

Bár volt olyan ismerősöm akinek más gyártmányú datasette-je volt és azzal is tudtunk kazettát cserélni.

Ez nem egy mezei hangrögzítő magnót használt!

Tertilla; Tisztelem a botladozó embert és nem rokonszenvezem a tökéletessel! Hagyd már abba!; DropBox

Hát én is erről beszélek, de mint ebben a thread-ben már leírták az okot az adta erre, hogy 10 féle helyről kapott küülönböző fejállású kazettákat kellett olvasni. Utána a visszaállítás már nem mindig ment tökéletesen. Majd megint jött egy újabb, aztán még egy és a végén az általam felvett programokat sem tudtam betölteni állítgatás nélkül. Csoda volt a floppy ezek után nekem mindenképp. Ott műkdödött minden és még gyorsan is. Aztán meg jöttek az okos megoldások, mint pl. ez is: https://i.pinimg.com/originals/f7/77/a6/f777a69e06fa4a7b710f62870f633d5…

szerk: Bár most elbizonytalanodtam, inkább lehet hogy 1530-as volt - https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e5/Commodore-Dat… (sőt, nem kizárt, hogy a Phonemark model 4403 - https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/6a/Datassette_cl…)

Rég volt...

A burzsuj, akinek céleszköze volt! Falun a faágba eszkábált zsákvarrótű volt ugyanerre jó. Viszont nem C64-hez, hanem Primohoz, ahol mindenki a saját magnóját használta, BRG MK-27-től Videoton RM 4630-ig - na ott minden kölcsön kazettánál újra kellett -- fülre -- hangolni a magnó fejét.

AL

15 évesen kaptam egy C64-et, persze magnóval, pár hónapra rá építettem egy áramkört, amivel a fejet lehetett beállítani, ha optimális volt a fej pozíciója, akkor világított egy led, szóval nem kellett fülelni. Az a pici csavarhúzó a mai napig megvan, bár nem tudom semmire sem használni :-)

Addig a pontig nem is kellett soha fejet állítani, amíg a saját kazettáidat akartad visszaolvasni. Amint egy kölcsön kaziról kellett valami nagyon fontos dolgot beolvasni, és nem sikerült, akkor előkerült a fejállító csavarhúzó és onnantól nem volt megállás. Elteker, beolvas, visszateker, kiír. Nekem két egyforma fejrés beállítással felvett kazetta nem volt a házban. De olyan rutinom volt, hogy hallás alapján beállítottam az aktuális szalaghoz a fejet :)

"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

Vidéken ritkább volt a kazicserélgetés. Nálunk a kazikölcsönadás nem volt divat; helyette az üres kazi adás és a lista, hogy miket kérek rá. Lehet csak szerencsém volt, de nem emlékszem olvasási nehézségekre. Valószínű az a kevés ember akivel ment a másolgatás, hasonló fejbeállítást használt.

Emlékszem, mindig irigyeltem picit a pestieket. Felénk a végeken kisebb volt ám a merítés és a birtokolt gépek diverzitása is rontott a helyzeten. Amikor mindenki C64-ezett, nekem akkor C16-om volt, később lett csak C64-em. Akkor meg már sokan PC-ztek. Suliban viszont Plus/4-esek voltak, és a C16 meg azok között egész jó volt az átjárás.
Az egyik osztálytársaméknak lett C128-a majd' minden lehetséges perifériával. Még mátrixnyomtató is volt a géphez.

Távolabb lakó ismerősökkel meg eleve az üreskazi + másoldlelécci volt a praktikusabb, mert ki tudja, mikor találkozunk legközelebb.
Aztán voltak az apukollégája meg ismerősismerőse források, akikkel sosem találkoztál élőben, csak apu vitte magával munkába az üres kazit, és mindig az ajtóban vártam munka után, hogy megvan-e már. A kért program mellé általában mindenfélével fel volt töltve a kazi, amiről az illető úgy vélte, érdekelhet.

Megmondani nem tudom, mi az oka, de nekem soha nem kellett magnófejet állítani, hogy valamit be tudjak olvasni. Pedig a másolt kazikat is más magnókkal vették fel.
Lehet csak szerencsém volt.

Szerettem azt a kort, és ezeket a gépeket. Talán az irántuk való nosztalgia miatt szerettem annyira programozni a TI-89 és HP 50g számológépeket is.

Én vic20-at kaptam, alap kiépítésben (3,5kB - aztán később lett bővítőm is...), amikor már javában c64-eztünk a számtech szakkörön. Na az hardcore volt, semmilyen program a környéken sem, akkor sokat tanultam a gép programozásáról. :) Aztán beindult az újsághirdetéses cserebere, kazetta másolgatás, küldözgetés, persze nem pénzért, hanem telemásolt kazettát telemásolt kazettáért kb.,de már akkor is voltak, akik pénzért másoltak. Annyira belelendültem a végére, hogy kifejezetten nagy gyűjteményem volt erre a gépre írt programokból. 

"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség

85-ben talán a második masina volt, amihez hozzáfértünk (a HT-1080Z után).
Egy halom sulis oktatóprogramot írtam rá. Mindenféle függvény ábrázolót, meg hajítás pálya rajzolót. Nekünk a suliban a narancssárga verzió volt.
Sokáig szerettem volna egy ilyet, de aztán a végére egy Enterprise128 lett, amin remekül mentek ZX Spectrum-os játékok némi módosítás után.

Az Enterprise-hoz lett illesztve később a Videoton TV Computerhez készített dual floppy is. Sikerült CP/M oprendszert felhúzni rá. Még egyetemen is használtam egy CP/M-es szimbolikus integrál megoldó progit erről.

Talisker Single Malt Scotch Whisky aged 10 years - o.k. Yamazaki is playing as well :)

Apu munkahelyén használtak ilyeneket, a nyári szünetre hozott haza, hogy kipróbáljam. Írtam rá labirintusban rohangálós játékot, egész jól megtanultam rajta az alapokat. Aztán lett egy C64. Amikor a Primokat leselejtezték, került haza kettő is, tán még meg is vannak valahol, mert a gyerekeim látták és szörnyülködtek pár kört rajta...

Szerkesztve: 2021. 05. 16., v – 10:05

Nekem is volt egy primóm. A32-es, ami 16K ROM-ot és ugyanennyi RAM-ot takart. Na meg, fólia billentyűzetet.
Tájékozatlan voltam és azt hittem, hogy a 32 az ugyanennyi k RAM-ot jelent. A kilencvenes évek közepén vettem, eredeti dobozában, tápegységével együtt. Azt hiszem 1500 forintot adtam érte.
Meg kell mondjam, borzalmas volt az a gép. A kapacitív billentyűzetet elég hamar sikerült megszoknom, azt viszont nem, hogy kicsit gyorsabb gépelésnél a masina zörgött és el is emelkedett az asztaltól. Ezen a gondon úgy segítettem, hogy egy lapos vasdarabot tettem a gép elejére. Tapadókorong beszerzését is terveztem, de arra már nem került sor. Szerencsére.
Ami egyedivé tette azt a gépet, az, hogy nem volt karakteres üzemmódja, csak grafikus.
Volt zx81-esem is, na, az a másik fólia billentyűzetes kínzóeszköz. Úgy vettem, hogy volt hozzá egy 16 KB-os bővítőmodul. Alapkiépítésben mindössze egy (1) kB RAM volt a gépben. :)))

A primo felbontása 280 x 192 pixel volt,

a zx81 64 x 48 pixelt tudott, grafikus módban. :)

Azt nem tudom, tudjátok-e, a primo basicben elő lehetett csalogatni a basic utasításokat valami short keyekkel. Az érdekes az volt, hogy erről még a primo basic fejlesztői sem tudtak. Egy velük készült interjú során csodálkoztak rá a lehetőségre. :)

Hogy a primóról valami jót is említsek, nekem a formavilága valahogy bejött. Sokkal jobbnak, modernebbnek, stílusosabbnak tartottam a gép házát, mint a VIC20-asét.