Isten és az ősrobbanás

Van egy több ezer éves teremtésmonda, ami egy az egyben leírta az ősrobbanás elméletét.

Ha zárt az elméd és valamiben szentül hiszel, legyen az ateizmus, kereszténység, materializmus, vagy bármi más, ne olvass tovább, mert nem neked szánom. Ha nyitott vagy és nem utasítasz el semmit csípőből, ami esetleg nem egyezik a világképeddel, vagy csak egyszerűen érdekel a téma, mert minden tudás, szóljon bármiről, csak hozzád adhat valamit, akkor szívesen látlak egy ősi bölcsesség, mai szemmel megdöbbentő tartalmának a megismerésében.

Szándékosan nem írom le, hogy milyen vallás mondája, hogy még csak a gyanúja se legyen valamiféle hittérítésnek, ez egyáltalán nem cél, kizárólag csak azt akarom elmondani, hogy az eleinknek milyen elképesztő gondolatai voltak. Néha úgy érzem, hogy az emberiség visszafelé fejlődik, a régi bölcsességek és ősvallások sokkal magasabb szinten álltak, mint a „modernebb” változataik, az ateizmusról nem is beszélve.

Minden teremtésmonda egy mese. Nyilván nem szó szerint értelmezendő, nem tudományos értekezés, nincs hivatkozásjegyzék, csak egy egyszerű mese, aminek a megértéséhez, dekódolásához szükséges egy kulcs is, hogy érthető legyen. A dekódolás után már koránt sem egyszerű a tartalma, de nyilván a kulcsunktól függően, más eredményre juthatunk. Ettől szép, ez nem egy rossz tulajdonság, és ha jobban utánagondolsz az egzakt tudományon kívül, mint a matematika és fizika, ez mindennel így van. Ezt a tudományhívők nem tudják megemészteni, egyszerűen nem megy le torkukon, hogy létezik olyan dolog, amit nem a tudomány irányából kell megközelíteni. Ha ilyen vagy, akkor ne olvasd tovább, vagy csak engedd el magad, mert ez egy játék a gondolatokkal és nem több.

Akkor kezdhetjük is. Mindjárt a kezdet meglepő, az mondja, hogy a világok ugyan úgy mit az emberek, születnek és halnak. Világból sok van, nem tudjuk mennyi. Ezek szerint tehát a világoknak van kezdete és vége, és több bolygó van, amin van, vagy lehet élet. Nyilván nem bolygónak hívja, hanem világnak, de akkor még nem voltak csillagászati kifejezések, bár a világon akár az univerzumot is érthetjük.

A mi világunk sem volt mindig, volt eleje, ami előtt még nem voltak meg a nap, a hold, meg a csillagok. A világunk a születése előtt semmi volt, ami tartalmazta a valamit, nem volt se széle, se hossza, nem volt benne idő, végtelen nagy és nehéz golyó volt ami máshonnan nézve kicsi volt mint egy tök, vagy mint egy dió és annyira kemény volt, hogy a fény hegye is beletörött.

Na itt dobtam el az agyam. Ez egy közel tökéletes leírása egy fekete lyuknak, vagyis amit annak gondolunk. A fény hegye beletörik kifejezés, meg egészen egyszerűen elképesztő. Csillagászati tudás nélkül valahogy érezték, hogy van fekete lyuk a világban.

Ekkor a hét világ ügyelő ura meglátta, mármint a „fekete lyuk állapotban” levő világunkat, vadrécének nézte és ráriasztott egy zengő nyíllal, hogy megnézze reptében. Mivel az meg sem moccant, fénysugárból készített nyilat, de az meg beletört a világunkba. Na ezen felbosszantotta magát, ezért a saját kisujjából készített nyíllal lőtt rá. Ez a nyíl lyukat ütött a világunkba, ami ettől magába roskadt, átcsorgott önmagán, szétvált létre és nemlétre, megsemmisítette önmagát, és felrobbant. Ez a robbanás elpusztította a hét világot és annak urát is, ám nyílvesszeje megmaradt, amiből új életre éledt, rendezendő az új világát.

Ez a rész már nagyon meseszerű, de nézzük mit lehet kihámozni belőle a dekódoló kulcsommal. A „fekete lyuk” robbanásával kezdődött a világunk, amit nem csak önmagában volt, hanem valamilyen térben létezett. Ez gyakorlatilag a „big bang theory” megfelelője, talán annyi a különbség, hogy az összesűrűsödött világ volt valamiben, nem csak önmagban létezett. Szóval megolt az ősrobbanás, ami magával ragadott hét másik világot. Itt már lehet agyalni a galaxisok, naprendszerek, univerzumok összefüggésén, illetve azon, hogy egy világ mekkora lehet. Talán van több világ is, de a csillagászatnak jelenleg erős korláti vannak. Egy fekete lyuk robbanása, vajon mekkora részt visz magával? Ez a fekete lyuk talán nem a mi világunkban levő valamelyik „kicsi” volt, hanem ez egész egy nagyban. Meg ugye a világot minek is tekintjük? Akár feltételezhetjük azt is, hogy a jelenleg tapasztalt világunkon kívül, amit úgy vélünk éppen tágul, vannak esetleg távolabb, más világok is.

A teremtésmondában van valamilyen rendező erő, ami szerint a létezés nem céltalan, ő alakítja a szellemi világot, viszont nem mindenható, rá is vonatkoznak szabályok. Nevezhetjük Istennek, de ez az Isten köszönőviszonyban sincs a bibliai Istennel, mert rá bizony vonatkoznak szabályok, a Bibliai Istent viszont nem köti semmiféle rend. Valahol a buddhista gondolkodás, ahol nincs Isten csak szabályok és a kereszténység vagy iszlám Isten, akire nem vonatkozik semmi, mert mindenható, na ezek között található. Szóval a világot alapvetően szabályok uralják, az életet viszont Isten, ami a nem anyagi szabályok szellemi megfelelője. Nem is biztos, hogy jó kifejezés rá amivel általában Istent jelmezünk. A különbség, közte és az anyagi szabályok között annyi, hogy van valamiféle akarata és van döntési lehetősége, de ezt akár értelmezhetjük szellemi törvényeknek is.

Az egész rendszert egyfajta ciklikusság jellemzi, mint a születés, élet és halál körforgását. Jó eséllyel az egészet ez ihlette, ennek a kivetítése egy nagyobb rendszerbe. Ennek a körforgásnak a része Isten is, vagy inkább nevezzük rendező erőnek, ő is megújul. Érdekes, hogy őseink nem gondolták magukat a világ közepének, és nem okozott nekik gondot más világok elképzelése. Valószínűleg ha összefutottak volna egy UFO-val leülnek vele inni egy bort, ellenben a későbbi hitekkel, akik démont láttak volna benne, és megpróbálják felkoncolni.

Nagyon erős jelkép a világba behatoló Isteni „kisujj” ez egyfajta szaporodás szimbólum, az egész elképzelés nagyon hasonlít a fogantatáshoz, az összesűrűsödött világ a petesejt amit Isten, mint az élet, vagy az élet forrása megtermékenyít. Utána maga Isten is meghal, de egy része megmarad, ez az örökkön megújuló körforgás. Ez a földi életnek a nagyban való kivetülése.

Az összes teremtésmonda közül ez a kedvencem, ez egyszerűen csodálatos. A dekódolás után, legalábbis az én kulcsommal, egyszerű és megérthető a gondolatmenet ami szülte. Ami hihetetlen, hogy ezt sokkal a modern tudomány előtt ötölték ki.

Az meg hab a tortán, hogy ebben a vallásban, vagy hitben, nem igazán tudom minek kéne nevezni, mert töredékesen maradt fent, párhuzamosan három -féle teremtésmonda van, amiből az egyik erősen eltér ettől. Az egyfajta anyagsűrűsödéssel magyarázza a teremtést. Az őseink példát mutatnak toleranciából, mert amit ma annak csúfolnak, az egy vicc, amikor egy „hit” megenged többféle gondolkodást, az úgy vélem a szabadságnak egy olyan foka, ami ma már ismeretlen. Ez racionálisnak vélt gondolkodással egyszerűen értelmezhetetlen, görbe tükröt mutat a becsontosodott, erőszakos mai embernek. A múltat nem eltörölni kéne, hanem tanulni belőle, mert a tudomány ugyan fejlődik, de az intelligencia márt koránt sem, sőt.

Hozzászólások

Nem rossz gondolatmenet, csak az a baj, hogy a teremtésmondák legnagyobb részét mind párhuzamba lehet állítani az ősrobbanással. Van a semmi vagy legalább egy valami, jön egy külső erő, legyen az egy isten alak, aminek hatására megszületik a világ.

 

Adott teremtésmonda annyiból jobb, számomra is tetszik, hogy sokkal inkább az akkori tudásvilágra alapozza a dolgokat. Sokkal jobb amikor hétköznapibb dolgokkal próbálták magyarázni az egészet, mindenki számára sokkal jobban befogadhatóbb, mint az ül fenn valaki, gondol egyet és teremt típusú mondák.

"Errors are red
My screen in blue
Someone help me
I've deleted Sys32"

Szerkesztve: 2020. 10. 27., k - 09:06

Én inkább teremtéspárti vagyok mint nem. Viszont a teremtést az ősrobbanáson át az evolúción keresztül tudom elképzelni. Tehát képes befogadni az elmém azt, hogy kezdetben akár lehetett egy szellemi lény aki teremtett, de nem csettintésre és 7 nap alatt, hanem elindította ezt az egész univerzumos cuccot.

Viszont az ufókban, vagy is hozzánk hasonló kütyüket meg űrhajót használó Földönkívüli értelmes lényekben, életben nem igazán hiszek. Az ősrobbanás óta azt hiszem 14 milliárd év telt el, aztán talán 5 milliárd év kellett ahhoz, hogy összeálljon a Föld és elkezdődjön rajta az élet, ami talán háromszor ki is pusztult és újraindult. Az ipari forradalom meg ez a tech élet is néhány évtizedes, szóval ha más bolygón van is élet, nem hiszem, hogy fénysebességgel zúznának az űrhajóikon. :)
De meggyőzhető vagyok az ellenkezőjéről is, hiszen ezek a gondolataim halványak és mélyen vannak az agyamba, csak így érzem és ennyi.

Viszont ha van idegen civilizáció a Földön kívül, és még az életemben eljönnek, akkor biztosan dugnám őket! :D

Biztos, hogy nem én gonoszoltam le!

Érdekes! Engem azért érdekelne, hogy ez kiknek a teremtéstörténete! Ha nem akarsz spoilerezni, elküldheted privátban is a hup üzenetküldőn keresztül!

Mi köze a fekete lyuknak az ősrobbanáshoz? Miért nem interpretálod bele abba a részbe az univerzum rekombináció előtti állapotát inkább: akkor sok szabad töltéshordozó van, és a fény folyton elnyelődik, szóródik, termalizálódik. Ezt is értelmezheted úgy, hogy a "fény hegye beletörik" (na persze nem mintha most hirtelen könnyen el tudnék képzelni egy olyan foton-állapotot, aminek van hegye, de ilyen apróságok talán nem számítanak). Szerintem az innen nézve kis golyó, onnan nézve végtelen sem igazán passzol az ősrobbanás tudományos képébe (a Planck-idő után az univerzum geometriája azért elég egyértelmű, előtte pedig nincs neki olyanja, úgyhogy nem is lehet "innen" vagy "onnan" nézni, mert az "innen" és az "onnan" már klasszikus fogalom).

A többihez nem tudom, hogy érdemes-e hozzászólni, az már erősen szubjektív, pl. hogy szükséges-e, hogy az univerzum eredetére vonatkozó elképzelésünkben legyen "rend" vagy "értelem", vagy inkább tükrözze az Occam beretvája-elvet (pl. addig magyarázzon, amíg a magyarázat egyszerűbb, mint amit meg akar magyarázni). Az utóbbi inkább szolgálja a gondolkodás hatékonyságát. A cáfolhatóság kérdése is érdekes: van-e értelme "világokról" beszélni, amikor a többi világ létét semmiféle megfigyelés nem ellenőrizheti (ezt egyébként bizonyos tudományos elméletek, pl. a kaotikus infláció, húrelméleti multiverzum sem tudják).

Ez valamelyi hindu veda, ha szabad talalgatni.

Köszi, ez érdekes volt!

(És google kihívásnak sem volt utolsó, ha jól sejtem, akkor ennek az istenségnek a neve Y-nal kezdődik.)

Annyit en mindenkepp hozzaadnek, hogy sok regi es mai kulturaban a feny egyszeruen csak tudast jelent. Igy, ha valamibe meg ez is beletorik, kezenfekvo, hogy csak annyit jelent "ezt talan sosem fogjuk megtudni". 

Meglehet, de itt egy Istenről van szó, fura lenne ha a tudásával lenne gond, bár ennek ellentmond, hogy sikeresen felrobbantotta magát :) Szerintem itt a rálövés/nyilazás, inkább szexuális tartalmú. Az a szép az ilyen mondákban, hogy többféle értelmük lehet.

Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy. Ez minden mérték alapja, minden élet csirája, számok, nevek építőköve.

Amúgy aki élvezi az olyasmit, hogy a régi eredettörténeteket és a modern kozmológiát is bemutatjuk a kulturális környezetével együtt, rámutatva a hasonlóságokra, a gyengékre, logikára, logikátlanságra, szépségre, annak ajánlott olvasnivaló: Edward Harrison: Cosmology: The Science of the Universe (Cambridge, 2000). Nagyon kellemes olvasmány, a fő téma a modern kozmológia, inkább undergraduate szinten, a nagy része gimnáziumi matek-fizika alapján érthető is.

Az ókori görögök is megsejtették az atomok létezését. Meg sok kisebb-nagyobb rangú isten létezését. Nem volt rá igényük, sem eszközeik, hogy bármelyik sejtésüket bizonyítsák.

Mi következik abból, ha egy teremtéselmélet hasonlít az ősrobbanás elméletéhez? Semmi az égvilágon. Láttam már olyan felhőt, ami hasonlított Magyarországra, azt is érdekesnek találtam.

Van egy több ezer éves teremtésmonda, ami egy az egyben leírta az ősrobbanás elméletét.

Amit először 2000 után írtak le? Lehet, hogy csak én keresek rosszul?

Részben így van. Írásos emlékek maradtak a két háború körzöttről is, illetve meglepő módon van néhány töredék keresztény templomban is. Ha jól emlékszem a legrégebbi 700 éves. Van még eredet forrás Mongóliában is, de magyarul összefoglalva, egyben, valóban akkor írták le.

Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy. Ez minden mérték alapja, minden élet csirája, számok, nevek építőköve.