Személyi okmányok fénymásolata

Hányadszor írjam le?
A bíróság előtt a bizonyítási teher (néhány kivételtől eltekintve) azon van, aki azt szeretné, állítását igaznak fogadják el.
Amikor én felszólítom a szolgáltatót, hogy törölje a személyes adataimat, akkor pont az adatvédelmi törvény megfordítja a dolgot: a szolgáltatón áll, hogy bizonyítsa, az adatkezelése jogszerű. Ha pl. pénztartozás az adatkezelés jogalapja, akkor azt bírósági eljárásban nem tudja igazolni, mert a Ptk. 6:23. § (1) szerint „Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni”. És ez bizony azt jelenti, hogy nem csak behajtani nem tudod bírósági úton, hanem bármilyen módon érvényesíteni az abból származó jogaidat, így pl. az adatkezelését.

A konkrét eset egy kéménybehúzás volt. Ami nem volt a helyén.

Abszolút szakszerűtlenül: Ha később jutott a tudomásodra. Ebben az esetben egy jóval hosszabb idő elteltével (az eredeti garanciális idő függvényében) is lehetőséged van a hibás/hiányos teljesítés miatt felszólíani a vállalkozót a munka elvégzésére. Ha ellenáll, akkor mással elvégeztetni és kiszámlázni.

További poén volt, hogy a számlát aláíró soha nem is járt itt. - Pedig igen. ;)
Állítása szerint ő csak az anyagokat adta el a munkát végzőnek, aki - szokás szerint - a megrendelő nevére kérte a számlát. Mondtam is neki: Akkor mutassa meg, melyik polcon van a 80eFt munkadíj! :-D

A gyakorlati megoldás kicsit más, mert mindig kompromisszum (jogi tanácsadónk is ezt javasolta). Mi nem tudtuk 100%-ig bizonyítani, hogy nem szerelték be a hiányzó csövet, de ők sem, hogy beszerelték. Kaptunk egy 20%-os anyagárat+olcsó munkadíjat. Ez olyan 30-35e körül lett volna. Helyette egy kéményseprőt bíztunk meg, aki egyből hivatalosan le is mérte a kéményt, ami 50e volt. Így egy kézben maradt a dolog, viszont megúsztunk 1-2 Misi többletkötséget.

Ok, ne akadjunk fenn ilyen apróságokon. ;)
De akkor felejtsük el az "50 millát", meg az azzal kapcsolatban alkalmazott adatvédelmet az nem én mondtam. Meg az azzal kapcsolatban alkalmazott adatvédelmi törvényt. Maradjunk egyszerűan a 9 év múlva meglepetésszerűen felbukkanó 125Ft mobil szolgáltató felé fennáló tartozásnál! (És a hasonló horderejűeknél.)

A konkrétan téves állításokat nézzük:
- a tartozás elévüléséből nem következik, hogy nem számlázható ki, semmilyen jogszabály nem tartalmaz ilyet
- a szerződés és a jogviszony nem szűnik meg, ha rendezetlen tartozásod van. Az, hogy nem veszed igénybe a szolgáltatást és nem jön már a számla és nincs interakció évekig, az nem jelenti azt, hogy a jogviszony lezárult. (Ptk 6:3.§ a) mivel a kétoldalú kötelem ellenszolgáltatásának kötelezettje nem teljesített, a kötelem nem szűnik meg.)

Mondom: polgárjogi szerződés. Nemrég olvastam egy olyat, amikor a bíróság megemlítette, hogy a törvényt a szolgáltatónak is be kell tartani. Bármennyire is hihetetlen számodra. :-)

Tehát mi a felállás?
- Szerződést kötünk.
- Én fogyasztok.
- A szolgáltató számláz. (mondjuk 1-2 havonta)
- Én fizetek.
- Loop.

A fenti esetben van folytatás is.
- Közösen megszüntetjük a szerződés.
- A szolgáltató igazolja, hogy tartozás nem áll fenn.

Aztán jön a nyuszi a kalapból! Mindössze 9 év múlva egyszer csak tartozom. Nyilvánvalóan a szolgáltató elszúrta, mert
- Kb. egy éven belül ki kellet volna számláznia, felszólítania, behajtania.
- Utána ez elévül, kérhetem a törlését. - Már, ha tudok róla.

Lehet, hogy a jogviszony a tartozás miatt még sem szűnt meg. Szerintem meg egy tartozás nem úgy keletkezik, hogy 3 éve felírtam a mobilomba, hogy Te tarozol nekem. :-D

- Ha van tartozás, akkor régen ki kellett volna számlázni.
- Ha nem ezt tették, akkor szerződést szegtek. Kiszámlázhatják, de nincs rá jogalapjuk.

Na, ezért van az 1 éves elévülési idő.

Ebből már az is következik, hogy az ilyen tartozás nem tartozás, tehát emiatt nem hosszabbíthatják a jogviszonyt és nem kezelhetik az adatokat.

A fentiek miatt van még egy alkalmazott szabály. Az elévülési időnél régebbi hívásokat sem szabad kiszámlázni. Pontosan azért, mert a szerződés+elévülési idő együttese alapján nem lehet jogos. Ezt véletlenül onnan tudom, hogy majd' 25 éve programoztam ilyet.

Úgy látom, egyik állításom sem volt téves.

A törvényi előírásokat nem lépheted át ekkor sem. Ez pedig a Ptk. egyik alapfogalma: a joggal való visszaélés. Nem tudod jogilag bizonyítani ugyanis, hogy az illető valóban tartozik neked, ergó valótlan okra hivatkoztál, és a szerződéskötési szabadságoddal visszaélve próbálsz valakit rávenni valamire, amire amúgy bíróságon nem tudnád rávenni.

Az engedményezésről mindenképp kellett volna értesítést kapnod, vagy a T-től, vagy az Intrumtól. Már csak azért is, mert ilyenkor az engedményes felé van fizetési kötelezettséged, azaz az Intrumnak kell fizetned, nem a T-nek.
Az Intrum esetében egyébként már az is ritkaság, ha bármiféle levelet küld, ők ugyanis telefonhívásokkal és sms-ekkel bombázzák az adósokat.
A sima levélnek meg az az értelme, hogy így mindenképp kézbesíti a posta a levelet, ha maga a cím létezik.
A posta ugyanis több éve csak azt nézi, hogy maga a cím létezik-e, azt viszont nem, hogy a levél címzettje ténylegesen ott él-e. Így a kézbesítési vélelem megvan. A fizetési határidőnél is ezt számolják: a sima levélnél a feladást követő 3. napon beáll a kézbesítési vélelem, ajánlott levélnél viszont nem, mert értesítő alapján van 10 napod, hogy átvedd a postán. Azaz ha ajánlottan küldi, akkor előbb lejár a fizetési határidőd, mint ahogy átveheted a levelet.
Szóval igen, vannak érdekes dolgok...

- rezso -

Felejtsd el már az elévülést.
Azt értsd meg, hogy egy követelés mindaddig megmarad, amíg nincs rendezve. Az pedig bármikor vitatható. Ha tehát 9 év múlva jut eszébe követelni valamit, akkor azt elévülés esetén jogi úton már nem követelheti, viszont ő még nyilvántarthatja, követelheti. Én viszont 9 év után is mondhatom azt, hogy az eredeti, 9 évvel ezelőtti követeléssel most sem értek egyet, mint ahogy 9 évvel ezelőtt sem. És mivel ő az, aki követel, neki kell bizonyítania, hogy az jogos. Ez a bizonyítási teher pedig mindaddig megmarad nála, amíg bármilyen formában követeli a tartozás rendezését.
Röviden: amíg a jogosult fenntartja a követelését, addig az támadható, vitatható, az elévüléstől függetlenül.

Ptk. 6:23. § (1): „Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni.”

Pontosan. De ettől még megteheti, hogy pl. nem köt veled új szerződést, amíg nem rendezed az amúgy elévült tartozást.
Vagy akár fizetési felszólításokat is küldözgethet. De akár el is adhatja.
Nekem épp az év elején volt olyan ügyem, hogy az Intrum fizetési meghagyásos eljárásban akart behajtani egy olyan megvásárolt követelést, ami eredetileg 2004-ben járt le, az engedményező 2012-ben leírta veszteségként, majd tavaly októberben eladta az Intrumnak. Persze azonnal megtámadtam az FMH-t, már csak azért is, mert egyértelműen bizonyítható volt, hogy az Intrum az eredeti összeg másfélszeresét akarta behajtani csak tőketartozásként. Az Intrum be is bukta a dolgot. De azért megpróbálta.

- rezso -

A tanu nem szerződő fél, csak annyit tesz, hogy aláírásával igazolja, hogy a szerződést valóban azok írták alá, akik ott szerepelnek, a szerződés tartalmához gyakorlatilag semmi köze nincs.

a tanunak nem kell ismernie mi van a szerződésben, ő csak azt tanusitja, hogy az adatok okésak.