Ó, édes privacy, látlak-e még valaha?

Az az igazság, hogy aggódom kicsit. Az ilyen és ehhez hasonló posztokat olvasva joggal jut az ember eszébe, hogy a fene nagy felhősödés és webkettősödés közepette, képesek vagyunk gondolkodás nélkül megbízni napjaink három Nagy Testvérében (egyebek mellett), miközben szép csöndben lemondunk földi életünk egyik legnagyobb kincséről: a magánéletünkről, és annak védelméről.

És hogy miért zavar ez engem? Nem gondolom, hogy egyedül lennék vele, szerintem ez a téma minden józanul gondolkodó, kicsit is elemző gondolkodású vagy kritikus szemléletű embert foglalkoztat valamilyen szinten. Ha előkerül egy-egy beszélgetés során, gyakran érvelnek azzal, hogy jó, jó, persze, megfigyelnek, lehallgatnak, adatot gyűjtenek rólam, de miért baj ez, úgyse mennek vele semmire, elvégre becsületes, törvénytisztelő ember vagyok, nem tudnak ellenem felhasználni semmit. Ez egy logikus és elfogadható érv lenne, viszont nem szabad elfelejteni, hogy amióta világ a világ, és amióta létezik olyan, hogy társadalom, az emberek mindig is kínosan ügyeltek a magánélet és a közélet elválasztására - és talán ez így is van rendjén. Az, hogy otthon verem-e az asszonyt, szoktunk-e néha veszekedni, járunk-e swinger klubba, vagy (ne adj' Isten) akkora papucs vagyok otthon mint a ház, maradjon a négy fal között, pontosabban azon személyek között, akikre ezek az információk tartoznak, vagy akikkel meg akarom osztani őket. Ezek persze elég sarkított példák, úgyhogy vegyünk inkább valami sokkal hétköznapibbat.

Tegyük fel, hogy a nyaraláson készült fotóimat felrakom Google Drive-ra vagy Facebookra, és megosztom a családtagokkal. Ez idáig rendben van, semmi különbség ahhoz képest, hogy mondjuk egy családi összejövetelen megmutatjuk az otthon kinyomtatott fényképeket a családtagoknak, akik megnézik, megmosolyogják, aztán megy tovább az élet, 10 perc múlva talán emlékezni se fognak az egészre.

Ha viszont ugyanezt valami webes szolgáltatással teszem meg, kockázatot vállalok. Azzal, hogy felrakom a fotókat (ami közt lehet esetleg kompromittáló is vagy bármi olyan, amit idegenek előtt nem vállalnék fel), máris egy alárendelt helyzetbe kerülök a megosztásra használt platform szolgáltatójával szemben, hiszen az ő jóhiszeműségére bízom magamat, elhiszem, hogy csak azok fogják látni a fotókat, akiknek *én* engedélyt adok rá. És itt bukik el az egész, ugyanis azzal, hogy kiengedem a fotókat a kezeim közül, megszűnt a kontrollom felettük, nem tudhatom, ki, hol, hány példányban és mennyi ideig tárolja, mire használja fel, kinek adja tovább stb.

Másfelől, ha mondjuk a szolgáltató valóban betartja a játékszabályokat, még mindig ott a rizikó, hogy mi van akkor, ha rosszindulatú hackerek szerzik meg az adatainkat, és publikálják őket vagy bármi módon visszaélnek vele? Megszívtuk - nemes egyszerűséggel nem tudunk ezzel a helyzettel mit kezdeni.

Persze az is világos, hogy ha ésszel csinálja az ember, és megválogatja, hogy mit tölt fel a felhőbe, illetve milyen infókat oszt meg magáról, máris töredékére csökken a rizikó. Ehhez viszont idő kell és némi intelligencia, és úgy tűnik, mostanában sajnos mindkettőből híján van az emberiség. :(

Tudom, hogy van jogi szabályozás, de ez szerintem inkább csak a felelősség elhárításáról szól, és nem más, mint a probléma szőnyeg alá söprése. Őszintén: hány rosszindulatú, haszonleső vagy konkrétan bűnöző hajlamú embert tart vissza, hogy valami folyton változó és nehezen alkalmazható jogi szöveg (értsd: privacy policy) tilt vagy korlátoz bizonyos dolgokat? Szerintem konkrétan egyet sem.

Tudunk vajon bármit is tenni a magánszféránk és más, értékes adataink védelme érdekében? Igaz-e, hogy a privacy feláldozása egy szükséges rossz azért cserébe, hogy egyszerűbb, kényelmesebb és boldogabb (?) életünk lehessen vagy ez az egész csak egy meggondolatlanul elfogadott kompromisszum, ami kizárólag a kapitalista gazdaság fenntartását, és a profitok maximalizálását szolgálja végső soron (hiszen pl. a legálisan begyűjtött és felhasznált adatokat a legtöbb esetben célzott reklámozásra használják fel)?

Hozzászólások

A legnagyobb probléma szerintem az ismeretlen faktor amely az adat kiszivárgásától számítva "végtelen" ideig létezni fog.

Nem tudhatjuk hogy mit hoz a jövő, milyen gondunk lehet a jövőben a mostani normák között még rendben lévő információval rólunk.

Szerintem marad a titkosítás mint lehetőség és arra kell törekednünk, hogy megfelelő technológiát használjunk, mely megfelelően megbízható - persze ennek eldöntése is probléma - illetve megmarad-e hosszú távon megbízhatónak.

Talán az egyetlen megoldás a családunk és ismerőseink nevelése tudatosabb és körültekintőbb információ megosztásra.

Így van, hiszen ismerjük a Streisand-effektust. Rémisztő belegondolni, hogy ami egyszer kikerül a kezeink közül, azt soha többé nem tudjuk megsemmisíteni, és az internet, illetve a laikusok számára is könnyen használható webes szolgáltatások csak rásegítenek erre.

A titkosítás persze lehet opció, de nagyon úgy tűnik, hogy a ma használt megoldások több sebből véreznek (a FREAK-ről nem is beszélve), amit ma biztonságosnak gondolunk, az sajnos távolról sem az valójában.

Persze vannak biztató hírek (pl. az OpenSSL publikus auditálása), de sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Mi van, ha egyszer csak kiderül, hogy az OpenSSL is tele van tűzdelve olyan rejtett bug-okkal, amelyek csorbítják a titkosítás hatékonyságát?

"Rémisztő belegondolni, hogy ami egyszer kikerül a kezeink közül, azt soha többé nem tudjuk megsemmisíteni"

?? mi hatalmad van neked? A hatalom az államé, aki köszöni szépen figyel, felkutat, blokkol, etc. Tud, és tesz is a nemkivánatos információk hozzáférésének gátolására/ról.

sub

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Szerintem ez a "privacy" [szerk: a tovabbiakban idezojelek kozott szerepeltetem a sarkitott es/vagy hozzavetoleges kifejezeseket] soha nem is letezett :)

Nem tul regen, a "faluban" mindenki tudott mindenkirol mindent, aztan kicsit "individualizalodtunk" es hittunk a maganelet es a "maganszfera" szentsegeben nehany tucat evig (l. "nem ismerem a lakotelepen a szomszedot"), majd ujra felaldoztuk mindezt a "kozossegi halok" oltaran.

Meglatasom szerint nincs is ezzel semmi baj (es mindenkinek szive joga, hogy pl. regisztral-e itt vagy ott) -- Asimov Solarisa egyebkent sem fest valami kedvezo kepet :)

De az, hogy bizunk-e ezekben a szolgaltatokban, szerintem egy teljesen mas es szamomra inkabb filozofiai, mintsem praktikus kerdes -- hiszen a maganszfera kapcsan egeszen sajatos a kapcsolatuk. Hasonloan gondolkodhatunk azon is,hogy pl miert is elunk egy allamnak nevezett szervezodesben, noha soha nem irtunk ala semmifele "tarsadalmi szerzodest". Itt legalabb meg van lehetoseg merlegelni -- mielott rakattintasz az "Accept ToS" gombra :) Az unokaid meg mar nem is fogjak erteni ezt a kerdest -- ugyanugy, mint mi sem a tarsadalomfilozofiat.

Számold össze a "faludban" hány embernek ismered a vásárlási, pornónézési szokásait, ki kivel milyen sűrűn beszél, ki csalja a házas/élettársát, kinek milyen egészségügyi problémái vannak..... ó, várjál, a faludban van néhány ember aki mindezt tudja mindenkiről, a nagy többség semmit. Ha én is tudnám ezeket rólad, te is rólam, akkor megállna a falusi hasonlatod. Addig csak van néhány szervezet, akik mindezt tudják mindenkiről, miközben a mindenki nem tud semmit, még azt sem ki mit tud róla. Van ez a dolog, tudod, amit hatalomnak hívnak, aminek az egyik formája ez az egyenlőtlenség az információhoz való hozzáférésben. ÁVH, Stasi, Észak-Kórea mind ezt a sportot űzik, űzték. Biztos vagyok benne, hogy nagyapámnak volt ideje erről filozófálnia néha, de nem hiszem hogy pusztán filozófiai kérdésként tekintett erre.

Az államról szőtt hálószobai gondolatok meg szépek meg minden, egészen addig amíg igazán nagyszámú ember próbál valami értelmesen működő rendszert összehozni. Kénytelenek valamilyen hatalmi rendszert kialakítani ha törekednek optimális működésre. Lehet hogy te személyesen nem írtál alá semmilyen társadalmi szerződést, és nem tetszik ahogy a dolgok mennek. Szuper, akkor elkezdhetsz tenni ellene. OK, van "normális" munkád meg életed, személy szerint te nem, de valaki azért csak csinálja olyanra a világot, amilyet te szeretnél. Erre is van mód jobb országokban a képviseleti rendszer által, csak ott vannak azok, akiknek épp az a jó, ami van, és nem is akarják feladni. És ha van mellé nekik egy kis extra adatbázis a képviselőd (vagy az apja, bátyja, szeretője, stb) viselt dolgairól...

OK, értelek, ez túl sok zaj és probléma, csak bonyolítja az életet, meg gondolkodni is kéne hozzá, de azért mégiscsak jobban érzed magad attól hogy mások önálló gondolatokra képes, értelmes emberként tekintenek rád. Írsz hát néhány bekezdést, hátha így fog tűnni. Nem. És nem az a probléma hogy úgy gondolod hogy a privacy-ra nincs szükség. Mert adott esetben, és adott keretek között a privacy-t érdemes feladni, előnyös az egyén vagy a társadalom számára. Persze az "adott" rész vita tárgya. És jó lenne hallani az erről szóló gondolatokat, hogy az "adott" szó helyett legyen valami konkrétum, amiben lehetőleg a legtöbb ember egyetért. Tudod, vita az emberek között, akikkel együtt élsz a faludban. A társadalom, meg öö egy, hmm, valamilyen megállapodás arról hogy így vagy úgy legyen. Valami olyasmi mint egy szerződés :-P

Nem tudom, hogy az en vagy a Te hibad, hogy nem ment at a nehany bekezdesem szandekolt mondanivaloja, mindenesetre probalok ezen segiteni.

Tehat a "falusi" hasonlat ugy indult, hogy "nem tul regen". Ezt kifejthettem volna jobban, elnezest, tehat: amikor meg nem volt "pornonezesi szokas", ellenben volt egy eleg eros norma, ami az attol valo eltevelyedest eleg ugyesen gatolta, igy a megallapodasrol nem nagyon kellett gondolkodni sem -- hiszen adott volt. A "privacy" meg nem -- mert tenyleg mindenki tudott mindenkirol mindent, es nem a mai Budapest-kornyeki agglomeraciora utaltam.

De ha jol ertem a hozzaszolasodat, akkor a szamomra erthetetlen modon olykor szemelyeskedo gondolatok kozott valojaban azt serelmezed, hogy nem arrol irtam, hogy a tudas hatalom, es ezek alapjan a privacy feladasa meggondolatlansag -- es arrol kellene beszelgetnunk, hogy a kulonbozo velemenyek szerint konkretan mit erdemes es mit nem feladni.

A hozzaszolasom lenyege ezzel kapcsolatban az volt, hogy szerintem a "bizunk-e ezekben a szolgaltatokban" inkabb filozofiai kerdes, es maganemberkent, egyszemelyben praktikusan erre sok rahatasunk nincs, ugyanugy, mint a tarsadalmi berendezkedesre sem. Az, hogy ki milyen kepet hova, kiknek es milyen merlegeles utan posztol, mas kerdes.

Nem akartam személyeskedni, a leírt gondolataidra reagáltam, nem a személyedre.

A falusi hasonlat _teljesen_ helytelen és félrevezető. Arra elég, hogy akinek nincs kedve végiggondolni a következményeket magára és a körülötte élőkre nézve, az megnyugtathassa magát. Ha abból a feltevésedből indulunk ki, hogy a faluban mindenki tudott mindenkiről mindent, azt hogy állítod párhuzamba azzal, hogy most senki nem tud a másikról semmit, kivéve egy szűk kört: NSA meg a többiek, illetve akik ezeken a szerveken keresztül gyakorolják a hatalmat az internetet használók felett.

Többször visszaolvasva egyébként amit írtál, a nagy része legalább vita tárgya lehet, ha épp nem értek vele egyet. De a falusi hasonlattal való indítás alapján szvsz rossz felől közelíted a kérdést. Ugyanaz a bajom ezzel, mint a másik véglettel, a hisztérikus konteosokkal, hogy pont a lényeg veszik el. Bár két éve még ilyen konteós őrültnek számított az is, aki szerint az NSA és tsai _mindent_ lehallgatnak.

Az egyenlet egyik oldalán ott van minden egyes ember, a saját kis privacy-jával, amiről lemondani nem tűnik olyan nagy veszteségnek. De ha ezt megszorzod százmilliókkal, akkor ott van az egyenlet másik oldala. Ha csak annyit sikerül megtartani vagy elérni, hogy mindenki maga dönthesse el, hogy facebookol és gmailezik vagy inkább a lavabitet választaná, és nem gátolnák aktívan a kriptográfiai eszközök használatában, máris sokkal jobban néz ki a dolog nem? Aaron Swartz, Julian Assange, Chelsea Manning, Snowden: tényleg káros rád vagy rám nézve az, amit ők nyilvánosságra hoztak? Hány ember került veszélybe, ment tönkre miattuk? Ezzel szemben mennyi haszna volt annak amit csináltak? A sorsuk alapján egy biztos: valakiknek nagyon fájt amit csináltak, és azok nem mi vagyunk. És mindez egy relatíve szabad világban. Ha a többség bedől a drog ellenes harcnak, a terror ellenes harcnak, a faluban sem volt privacy mémeknek, akkor ez csak rosszabb lesz.

>Tudunk vajon bármit is tenni

igen

>Igaz-e

nem

good talk

Végignéztem, nincs több kérdésem... :(

Jól látható, hogy az USÁ-ban már tényleg nagyon elharapózott a helyzet ezen a téren (ahogy mondja is a végén az előadó: it's now or never) és félő, hogy ránk, "elmaradott" kelet-európai polgárokra is előbb-utóbb ez a sors vár...

Tetszik, mindenképp érdekes! De ez igazából annak jó, aki eleve úgy kezdi a "digitális életét", hogy elmaszkolja a személyes adatait. Én már tucatnyi helyen megadtam a személyes adataimat, ha ezek közül akár csak egy adatbázisát is megszerezték, felhasználták, akkor már hiába teszek bármit is, tudnak rólam szinte mindent (legalábbis azt, ami marketing szempontból érdekes).

A gyerekeimnek (ha lesznek egyszer) mindenképp hasznos lehet valami ilyesmi, bár ki tudja, addigra simán lehet, hogy már születéskor bekerülnek valami BIG DATAbase-be, és a védőnő egy vonalkódolvasó-szerű kütyüvel küldi majd be az egészségügyi adataikat, amiket a bőrük alá ültetett chip-ből fog majd kiolvasni...

Én szó szerint viszolygok a gondolattól, hogy lassan eljön az az idő, amikor az ember megszűnik ember lenni, és csak egy sejt lesz a kaptárban, egy birka a nyájból, egy adat egy hatalmas adathalmazban, aki (ami!) semmiben nem különbözik a többiektől, nincs egyénisége, nincsenek érzései, és az élete csak a biológiai és társadalmi szükségletek kielégítéséről fog szólni.

Őszintén remélem, hogy ez az én életemben nem fog bekövetkezni.

Pedig a globalizáció segítségével öles léptekkel ebbe az irányba haladunk. Ugye feltűnt, hogy a 18-49 évesek vásárlási szokásait vizsgálják, fogyasztóként és munkaerőként is addig vagy érdekes, amíg szexuálisan aktív emberként még motivált vagy a divat, a trendek követésében, ezért dolgozol is, képes is vagy rá. Így aztán a fent jelölt életkor után állást már nem nagyon találsz. Addig érsz valamit, amíg a munkáddal a tőkéseket kiszolgálod. Ne feledd, osztályharc van, éppen úgy, ahogy azt 1989 előtt tanultuk, csak most nem beszélnek róla annyit, mert nem keresik a bajt. Attól még létezik ez, hogy nem esik szó róla. Egyébként magam is azt látom, hogy az élet minden területére kiterjedő, tökéletesen ellenőrzött társadalom lesz a jövő, egy egypólusú hatalom által megvalósított totális diktatúra felé tartunk. A terrorizmus elleni harc ürügyével csorbítják a szabadságjogokat folyamatosan. Sajátos helyzet, hogy Magyarországon nincs terrorizmus, de „szövetségeseink” elvárják, hogy aktív részt vállaljunk ebben, így magunkra húzzuk azok haragját, akik egyébként éppen ezen globalizálódó világrend kialakulása ellen lázadnak már most. Így persze elérjük, hogy legyen terrorizmus országunkban. Szerintem Putyint is ezért kóstolgatják - a legutóbbi hírek szerint lehet, nem is eredménytelenül -, az arab tavasz is ennek a játéknak a része, de a mi 1989-es rendszerváltásunk szintén. Ezzel nem a szabadságunk jött el, hanem annak teljes feladása, csak átmenetileg jobb volt, hogy önként akartuk mindezt. Nem nevezném szabadnak a létbizonytalanságban vegetáló embert, aki ugyan bármit mondhat, de bármikor kilakoltathatják az otthonából, nem tud ruházkodni, csak rossz minőségű élelmiszerek megvásárlására telik. Társadalmunkban ezt szabadságnak nevezik, azt meg diktatúrának, ahol volt létbiztonság, igaz, nem mondhattál bármit. Sebaj, megszoktam már, hogy a szavak mást jelentenek, mint amit az ember elsőre gondolna róluk.

Egyébként meg Jelenések könyve 13. rész 16-18.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Ez elég konteósra sikeredett, bár elismerem, hogy bőven van igazság abban, amit leírtál.

A bibliai utalásod feloldása:

16. Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek;
17. És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.
18. Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.

Vagyis, konkrétan a sátántól való dolognak titulálja azt, amit ma globalizáció néven emlegetünk? Hm...

Ebből is különösen a 17-esre gondoltam. A készpénz forgalmát már most igyekeznek kiszorítani. Ezzel csak az a baj, hogy bárki azonnal ellehetetleníthető. Ha otthon tartasz készpénzt, hiába zárolják a bankszámlád, azért még kaját tudsz venni, van némi mozgástered. Vagy, ha tartozásod van, dönthetsz úgy, hogy most kaját veszel, a fizetésed megérkezése után egyenlíted ki a tartozásod. Bankszámla esetén inkasszó, levonják a pénzt, aztán lehet éhen halni. A kiszolgáltatottság teljes, saját életed, sorsod felett nincs döntési lehetőséged.

Az már csak hab a tortán, hogy ha szembe mész a globális hatalommal, akkor terrorista vagy - ez definíció, nem kell hozzá bírói ítélet -, ami szintén ürügy arra, hogy ellehetetlenítsenek, marginalizáljanak.

Ez szerintem igen nagy baj. Szerintem kevésbé vagyunk szabadok, mint '89 előtt, és a mozgástér folyamatosan szűkül. A net vonatkozásában feszegetik a hálózatsemlegesség feladását például.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

A szabadság kényelmetlen és csak illúzió. Minden apró kis kényelem a szabadságról való lemondással jár. Nem tudunk kompromisszum nélkül élni, mert kevés olyan ember van aki képes mindenről lemondani. Épp ezért, igazán az szabad aki maga döntheti el, hogy mennyire lesz rab.
A digitális privacy ugyanez a kategória. Az embereknek kényelem kell, és gondolkodás nélkül mondanak le a szabadságukról. A nagy adatgyűjtögető cégek csak okozatok, mert mi emberek bízzuk az digitális életünket rájuk. Kérdés, mi vagyunk-e annyira bölcsek, hogy ne álljunk be az önkéntes rabok sorába? Kérdés, le tudunk-e mondani az általuk biztosított kényelemről? Kérdés, egyáltalán szükségünk van rájuk?
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

A gond ezzel az, hogy mások miatt az ember nem tudja megvédeni saját magát. Teheted ugyan, hogy nem használsz mobiltelefont, nincs közöd a Gmail-hez, Facebookhoz, de ezzel kirekeszted magad a társadalomból, mi több, kifejezetten felhívod magadra a figyelmet: kilógsz az uniformizáltak sorából.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Erre írtam, hogy a szabadság kényelmetlen.
Amúgy meg a mai világban még nem kötelező mobilt birtokolni, ahogy facebookhoz, gmailhez sem kötelező közödnek lenni. Nekem sincs sem gmail, sem facebook accountom és nem ért még hátrány egyik miatt sem.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

Facebook-om nekem sincs, de az már problémás lehet, ha valakivel helyet, időt beszélsz meg találkozóra, és nem tud odaszólni, hogy késik 20 percet. Hiába vagy megbízható, ha a partner nem az, vagy elvárja a rabság kényelmét. Különben ugyanarról beszélünk, nem vitatkozunk.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Mint az elotted hozzaszolo irta, tobbek kozt a telefon a szuk keresztmeteszet. Cella-pontossaggal bemerheto vagy, nelkule pedig nehezen talalsz allast. (Igen, lehet talalni lakatlan szigetet, es onellatoskodni, de hogyan?)

--
"It all keeps adding up / I think I'm cracking up / Am I just paranoid? / I'm just stoned"
/Green Day - Basket Case/

A függőség a szabadság feladásával jár. Minden ami nagyobb kényelmet ad számodra egyben függőséget is jelent. Legyen szó lakásról, közbiztonságról, vagy akár párkapcsolatról. Minél nagyobb a kényelem annál kisebb a szabadságod, mert annál több megkötéssel találod magad szemben. Az abszolút szabadság, mikor külső és belső kényszerek nélkül bármit megtehet és meg is tesz az ember.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

> Az abszolút szabadság, mikor külső és belső kényszerek nélkül bármit megtehet és meg is tesz az ember.

Ez az, ami nincs. És nem is lehet. A szabadság hálózati jelenség, mert az kell hozzá, hogy érvényesíthető legyen. Az érvényesíthetőség kapcsolatot feltételez, ami függőség. A kölcsönös függőség teremti meg a kölcsönös szabadságot.

Bemegyek a moziba. Azt nézem meg, amit akarok? Nem, abból választhatok, amit épp adnak. És mit adnak? Amit várhatóan elég sokan megnéznek majd. Kölcsönös kényszer. Abszolút szabadságra törekedve nem jött volna létre a mozi se.

Bizony. Erre írtam: " igazán az szabad aki maga döntheti el, hogy mennyire lesz rab."
A moziban csak addig nézed azt amit adnak, amíg kényelem vezérel. Némi kényelmetlenség árán azt nézel amit akarsz. Vagy úgy, hogy áthágod a szabályokat, vagy úgy, hogy te csinálod a szabályokat.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "

SZVSZ álprobléma.
De facto hány embernek lett 2014-ben bármilyen problémája privacy-val kapcsolatban? Ezek közül hány veszítette el az állását/életét?
vs Hány ember halt meg 2014-ben influenzában? Vagy közúti balesetben?
Csaba

Nem értek egyet. Hogy lenne már álprobléma az, hogy bárki (akár csak a reklámozók, akár vadidegen emberek) le tudja kérni név szerint egy-egy emberről, hogy milyen rasszhoz és vallási felekezethez tartozik, hetero vagy homoszexuális vagy épp mi a pártpreferenciája?

Én úgy tudom, ezek mind olyan dolgok, amikért igen gyakran ér embereket attrocitás, bizonyos országokban akár meg is ölhetik őket ezen infók miatt.

Plusz, a valódi probléma az, hogy a legtöbb ember nem mérlegel, mielőtt megoszt infókat magáról. Lehet, hogy most azt gondolom, hogy egy FB-ra kirakott kép vagy poszt teljesen ártalmatlan, de évekkel később valaki előtúrja, és akkor már mondjuk így vagy úgy fel lehet használni ellenem (és emiatt mondjuk nem kapok meg egy állást, vagy épp kirúgnak az aktuális munkahelyemről).

Ez a hozzászólásod csalódás volt számomra. Kicsit olyan, mintha kiszállnál részegen az autóból, és hősként ünnepeltetve magad azt bizonygatnád, hogy

- micsoda hülyeség a biztonsági öv használata
- itt a bizonyíték, hogy nem kell tiltani a vezetést alkoholos befolyásoltság alatt, hiszen te is megérkeztél, és lám, nem törted össze magad

Már most előszednek bárkiről bámi kompromittálót, ha azzal kellemetlen helyzetbe lehet valakit hozni, és ehhez politikai érdek fűződik. Izgalmas lesz, amikor a mai facebook nemzedék tagjaiból kerülnek ki a jövő politikusai, és az önként posztolt fekvehányós fotók kerülnek majd elő. És ez még csak karcolata a problémáknak, ennél bőven cifrább dolgok is lesznek majd.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Privacyval kapcsolatban? Lassuk csak. Ott van peldaul jopar szineszno es egyeb hiresseg (FAPpening). Ha allasukat, eltuket nem is vesztettek, azert te sem lennel boldog, ha sajat, vagy kozeli hozzatartozod jarna hasonlokepp.

Meg lehet meg emliteni azon embereket - vagy akar egesz nemzeteket - akik a privacy teljes figyelmenkivul hagyasaval vegzett lehallgatasok, kemkedesek aldozatai lettek. Lehet, hogy nem tudjuk pontosan szamositani, hogy milyen karokkal jart ez az aldozatoknak, de ettol a kar nem lesz kisebb.

--
|8]

Lehet teljesen rosszul látom a dolgokat, de engem a konkrét irány zavar, nem egészen in general az egész kérdés. Az, hogy az állami szervezetek próbálnak adatokat gyűjteni az a kisebb része, leginkább bizalmi kérdés. Az aktuális politikai irányból kilógóknak mindig problémás lesz a dolog akkor is, ha nem követnek el bűncselekményt de főleg Magyarországi viszonyokban gondolkodva bárki "megéghet, aki közel van a tűzhöz". (Lásd pártviszályok pl.)

Sokkal riasztóbbnak találom ezt a scifi írók által előrevetített vonalat, hogy kereskedelmi célokkal folyik az adatgyűjtés, ezeknek a cégeknek nem nagyon kell elszámolniuk azzal, hogy mit is csinálnak a tudásukkal, hiszen aláírod a ToS-t aztán hadd szóljon. Az állami szervezeteknek legalább vannak alkotmányi alapjaik és így tovább.

De az egész bizalmi kérdés, és akit nem zavar az egyszerűen ostoba. Nem meséled el az élettörténetedet a sarki boltosnak sem, erre pedig minden okod megvan. Aki tényleg nem látja mi a probléma az csak fantáziátlan, kéretik olvasni könyveket.

[insert line here]
B.C. 3500 - DIY Vehicle / A.D. 30 - DIY Religion / A.D. 1991 - DIY OS

Vállalva az ostoba jelzőt, sőt, Gabucino tiszteletre egyáltalán nem méltó figyelmét, továbbra is azt mondom, ez egy álprobléma. Életünket sokkal jobban befolyásoló problémakörök mellett megyünk el vállrándítva, amíg itt képesek vagyunk késhegyre menő vitákat vívni.
Nem azt állítom, hogy a probkléma nem létezik, hanem hogy a fontossági listán ennek a sokansokadik tételnek kéne lennie a sorban, most viszont mesterségesen van feltornázva a toplistába.
Csaba

Ebben egyet értünk, de szerintem nézd meg jobban miféle vita megy róla. Egyrészt nem késhegyre megy, másrészt többnyire szakmai fórumokon kerül elő, nem lenne igaz ha azt állítanád, hogy gyakrabban említik meg (általánosságban véve) mint pl. a szegénységet, rasszizmust, munkanélküliséget, járványokat, és így tovább.

edit: Az megint más kérdés, hogy egyik probléma nem "nulláz" le egy másikat, ez nem "verseny".

[insert line here]
B.C. 3500 - DIY Vehicle / A.D. 30 - DIY Religion / A.D. 1991 - DIY OS

Az életünket sokkal jobban befolyásoló problémák és a privacy között szoros összefüggés van. Teszem azt, látod a társadalmi rendünk fenntarthatatlanságát, borítanád a status quo-t, legalább is törekszel erre, de a rendszer nyertesei mindent meg fognak tenni, hogy kicsináljanak, és ezt úgy tegyék, hogy ne mártír légy, hanem egy rosszindulatú, bűnös, eltévelyedett terrorista. És minden marad a régiben.

Ennek a dolognak nem sokansokadik tételnek kell lennie a listán. Elődeink az életüket adták a szabadságért, azért, hogy mi is szabadok legyünk, miközben mi önként adjuk fel szabadságunkat. Apró lépésenként lemondunk nemzeti identitásunkról, lemondunk személyes életünk intimitásáról. Számomra az a szokatlan, hogy nem érted, mi ezzel a baj. Nekem egyébként a te felfogásoddal az, hogy ezzel az én szabadságomat is veszélyesteted.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE