NEM AKAROK MENEDZSER LENNI avagy az IC karrierút lehetőségei

Címkék

Egy IT szakember előtt általában két karrierút van: vagy marad gyakorló IT-szakember vagyis IC (individual contributor), és ebből hozza ki a maximumot, vagy menedzsernek áll. A június 28-i kraftie meetupon (online és helyszíni) picit azoknak szeretnénk segíteni, akik a menedzserkedést - ilyen vagy olyan okokból, egyelőre vagy végleg - elutasítják. Ez nem probléma, hiszen az IC karrierút is számos különböző lehetőséget kínál "előre" vagy "oldalra" mozgással, melyek mind fizetésben, mind szakmai téren is előrelépést jelenthetnek. További részletek »

Hozzászólások

Aki ért hozzá az csinálja...

Aki nem az attól még taníthatja ;)

Manáger pedig bárki lehet, ott a szakmai hozzáértés nem követelmény, az öltöny annál inkább :D

Épp most, a közeljövőben nyílik meg a cégben az Engineering Manager pozíció remélhetőleg, szóval valószínűleg megpályázom, ha elérhető lesz.

Már jó ideje nem izgat a technológia annyira, hogy állandóan RTFM módon dolgozzak, és bár vannak érdekes dolgok a szakmában is, de vannak nálam jobb és ügyesebb fejlesztők a csapatban, akik szívesen csinálják, amit csinálnak.

Nekem inkább az feküdne, ha a háttérből tudnám támogatni őket.

Meglátjuk, hogy mi sül ki belőle, de öltönyt azért nem szeretnék hordani minden egyes nap :)

A motivációdon érdemes elgondolkodni és akkor elindulni vezetői irányba ha érted mi hajt és az nem az hogy már eleged van a technikai munkából. Főleg mert onnantól pusztul a technikai tudásod és két szék közt a pad alá eshetsz: még kezdő menedzser már kikopott teki. Ez az az állapot amikor nem tudsz váltani, mert egyik sapkában sem vagy bizonyítás képes

és az nem az hogy már eleged van a technikai munkából

Na ez a kemény dió, nem a vídia. Mennyi és mennyi (pocsék) munkahely belekényszeríti a tekie-t ebbe a fájdalmas váltásba h. peoplemanager legyen. Ahol aztán elszenved pár évet mire végleg megutálja az egészet. Közben sem ő, sem a szerencsétlen beosztottjai nem elégedettek a helyzettel ha az illető mégsem annyira alkalmas peoplemanagernek, viszont a cég nem tud (valójában csak nem akar) a kvalitásainak megfelelő magasabb tekie szintű poziciót létrehozni. Ha van is olyan, ott már minden esetben valaki betokosodott embereket kellene kirobbantani / halálukat várni h. a megüresedett helyre valaki beugorjon gyorsan. Azaz sosincs üres betöltendő jó pozició. Csak a szar alsószintű favágómunkára van az ilyen helyeken felvétel mindig. 

Mindez csupán azért, mert a cégek nagy részénél nincs semmilyen karrier-életút: bekerülsz / felvesznek valami technikai megcsinálandó állásra. Dolgozol becsülettel X évet. De minél nagyobb cég, annál jobban bekorlátoz az izó-megfelelőség h. szinte bármi másba bele tudj folyni, mint ami a ténylegesen tőled elvárt meló. Mert bármerre próbálnál kinézni, mindenhol csak falakba ütközöl: te erre v. arra a munkára lettél felvéve, a főnöködnek meg csak addig számítasz, h. a segged el legyen adva 100 egész 0 százalékon az év 365 napján valami rohadt projectra, és lehessen utánad számlázni minden hónapban a maximumot. Ha meg olyan melóban szeretnél résztvenni ami kicsit más terület, más technológiákban jártasságot feltételez, viszont nem a közvetlen főnöködnél landolt, hanem valamelyik másik csapatnál, akkor egyből megy a hümmögés pingvinezés. Aztán végül nem lesz semmi változás, megint csak ugyanolyan szar favágó munkát kapsz amit eddig. A főnöködet csak az érdekli hogy meglegyen az 1.0 FTE leterheltséged, leszarja a személyes igényeidet. Ha meg nagyfiú módjára utánamennél autonom módon az érdekes melólehetőségnek cégen belül, és nem mástól várod a sült galambot hanem a saját boldogulásodat próbálod saját kézbe venni, még te leszel lebaszva h. megkerülöd a parancsnoki láncolatot és nyugodj le a seggedre.

Erősen cégfüggő a dolog. Nálunk az anyacégnél (Belgium) támogatják a szakterület-váltásokat, aztán aki él vele, az él, aki más habitusú, az nem. Többen is vannak, akik különféle szakterületek közt mozognak négy-öt évenként. Így aztán sok embernek meglehetősen hosszú céges múltja van, más-más területekről.

Szerkesztve: 2023. 06. 26., h – 16:30

Hát igen. Rájön az ember, hogy megbecsülést nem sűrűn kap beosztottként/mérnökként és az is elfogadhatatlan, hogy egy beosztott (20-30 éves tapasztalattal) többet keressen, mint a managere.

Szóval akkor nyel egyet a mérnök és elmegy managernek. Jó esetben beismeri magának, hogy mindezt csak a pénzért csinálja és nem próbálja meg magát becsapni. Bár tudjuk, hogy a kognitív disszonancia redukció csodákra képes, ezért sem fogja egyik se soha elismerni az elismerhetetlent.

Egy sz*r manager pedig kineveli magából a következő nemzedéket: 'arra, amit ez a sz*r managerem csinál, nos arra én is képes vagyok, cserébe nem kell standupolni minden reggel 9-kor hogy micsináltam tegnap, micsinálokma, milyen blockerek vannak/nincsenek mint egy ki*szott óvodás.'.

 

Megoldás? Passz.

Úgy van kezelve a 20 éve hardkór programozó/fejlesztő mint egy féléves részmunkaidős egyetemista. Ez az igazi baj. Leszek akkor én is manager, vagy egy demotivált sz*r fejlesztő, aki beleürít ugyanúgy az egészbe... :)

Ja-ja, alsóvezetőnek lenni színtiszta szívás, szóval sok pénzért beosztottként elvagyok. Aminek igazán örülök, az az, hogy a mai IT-ban fél gőzzel is lehet annyit nyújtani egy átlag cégnél/multinál, hogy te leszel az élmunkás. Itt elsősorban nem az elvégzett munka mennyiségére gondolok, hanem arra, hogy

- időre elkészülsz, még akkor is ha váratlan nehézségek vannak,
- működik amit csinálsz (élesben is),
- transzparens a feladat/projekt állása,
- nem válogatsz/finnyázol a feladatokat illetően,
- megbízható vagy,
- ha probléma van megoldást/megoldásokat javasolsz és nem kifogást/felelőst keresel

és stabilan (~kivétel nélkül) hozod a fentieket és nem túltolva, de a managerek számára is láthatóan teszed ezeket. Ha ezek ellenére se tömnek ki pénzzel, akkor dolgozz külföldre/válts munkahelyet. Fejlesztőként a bruttó 1.4 még messze nem jelenti a 'kitömést'.

Csak úgy simán sokat dolgozni bárki tud.

cserébe nem kell standupolni minden reggel 9-kor hogy micsináltam tegnap, micsinálokma, milyen blockerek vannak/nincsenek mint egy ki*szott óvodás.'.

A DSUM lényege, hogy napokon keresztül nehéz konzisztensen hazudni arról, hogy az ember miért nem tudott haladni. Főleg úgy nehéz, ha a többiek nekiállnak aktívan segíteni a DSUM után.

Nem reprezentatív felmérésem szerint a DSUM ellen azok szoktak igen erősen ágálni, akik szeretnek napokon keresztül semmit se csinálni.

> akik szeretnek napokon keresztül semmit se csinálni

vagy csak varjak az ihletet, otletet, ami mikor megjon akkro meg 3 napon keresztul alvas nelkul nonstop megcsinaljak azt egyedul amit a szupercsapat 3 het alatt se... de mondjuk aki ilyen az ugyse csapatban/alkalmazottkent dolgozik :)

Nem reprezentatív felmérésem szerint a DSUM ellen azok szoktak igen erősen ágálni, akik szeretnek napokon keresztül semmit se csinálni.

Vagy azok, akiket zavar, hogy a hivatalosan max. 15 perces meeting minden nap nyulik mint a retesteszta, mert sokan nem kepesek tomor valaszt adni a standup 3 kerdesere, hanem jobb esetben ott akarnak megbeszelni minden technikai reszletkerdest, rosszabb esetben csucsra porgetik a virtue signalingot, hogy ok milyen sokat dolgoznak

Nem reprezentativ felmeresem szerint tizbol kilenc csapat/SM nem tud (konzekvensen) hatekony standupot csinalni. Amugy a standup szerintem jo dolog lenne.

Ami 15 percnél hosszabbra nyúilk, az nem DSUM, hanem pont az a tevékenység, ami ellen a SCRUM elvileg küzd - vagyis hogy pazaroljuk a legértékesebb erőforásunkat: az időnket.

Online nehéz amúgy. Amikor állni kell, az az igazi, nem kellemes állni és ez motivál a tömör kommunikációra. 

Ha tartós rendszert építesz és okos csapatot nevelsz, akkor száz kiadásban sem érheti baj; ha csak a gépekre hagyatkozol, akkor egyszer jól jársz, máskor rosszul; de ha sem a rendszer nem bírja a terhet, sem a csapat nem tanul a hibákból, akkor minden egyes kiadás kockázat.

pont az a tevékenység, ami ellen a SCRUM elvileg küzd - vagyis hogy pazaroljuk a legértékesebb erőforásunkat: az időnket.

Ujabban egyre inkabb azt latom, hogy a Scrum sok dologra megoldas (pl. transzparencia), de az idopazarlasra nem feltetlen. Nemcsak az elkefelt standupokra gondolok itt, nyilvan.

Amikor állni kell, az az igazi, nem kellemes állni és ez motivál a tömör kommunikációra. 

Vagy a best of both worlds, amikor a masik csapat a te asztalod mellett allva standupol 95 percet (nem eliras). :)

Nem tudtál nekik beszólni h. menjenek már szobára, az asztalod nem mítingrum?

Egyebkent de, csak kiderult, hogy meeting roomba menni nem Igazi Scrum, a standupot adhoc kell csinalni, ezert a mi csapatunk oramu pontossaggal 10-kor indult minden nap egy egyoras kaveszunetre, hogy elkeruljuk a surlodasokat. :)

a standupot adhoc kell csinalni,

Dafuq? Mármint hogy lehet valami adhoc, ami definíció szerint rendszeres ceremónia? 

ezert a mi csapatunk oramu pontossaggal 10-kor indult minden nap egy egyoras kaveszunetre, hogy elkeruljuk a surlodasokat. :)

Másrészt abban is egészen biztos vagyok, hogy az órás daily is minden, csak nem Igazi Scrum, harmadrészt meg egyébként keresztbe leszarom, hogy neki milyen az Igazi Scrum, az én fejem felett ne pofázzon minden nap egy órát. Szerintem ez tipikusan az a pont, ahol surlódni kell (mármint, ha a cég szempontjait nézem, nyilván személy szerint én is szívesen kávézok minden délelőttöm közepén egy órát). 

Ujabban egyre inkabb azt latom, hogy a Scrum sok dologra megoldas (pl. transzparencia), de az idopazarlasra nem feltetlen. Nemcsak az elkefelt standupokra gondolok itt, nyilvan.

Egyrészt nagyon sokszor nem sikerül a people over process, és hamar becsontosodnak a marhaságok, arra nagyon figyelni kell.

Másrészt az van, hogy szerintem az "időpazarlás" nagyon nem triviális, hogy hol van a sweet spot. Pl ha nem rágom elő alaposan a backlogot, és rakom össze, akkor retványos sokáig fogja hallgatni az egész csapat, hogy mi ez az egész (és jó eséllyel lesz benne helyenként kicsi összevisszaság, viszont kicsit szélesebb is a belátás). Ha előrágom alaposan, akkor a fele nem fog átmenni annak, hogy mi miért van benne úgy (és közben futjuk azokat a köröket, amiket én már megfutottam már előre). Ha több kört futunk, mert még áttisztázza az ember, akkor az idő megy, effektívben is, meg átfutásban is, ha nem, akkor meg hullanak ki az erre nem gondoltunk darabok. És még ezer ilyen példa, amiből tulajdonképp mind az jön ki, hogy értelmesen csinálni valahol mindig drága, és azon megy a küzdelem, hogy minél hatékonyabb legyen, hogy mi készül el, és kihez hogy jut el az info, és a mezsgye elég vékony, ha kicsit is több, hamar elkezd mindenki unatkozni a fölösleges meetingen, ha meg kicsit is kevesebb, akkor záros határidőn belül szétesik az egész a faszba. 

És akkor hamar eljutunk oda h. ez a kibaszott IT ipar valahol továbbra is a kreatív megoldasokról, improvizációkról, emberi zsenialitásról szól. Amit nehéz utána hülye menedzserekkel és vállalati fillérbaszó pénzügyesekkel megértetni h. az 1 anya 9hónao 9anya 1hónap szülési matek nem működik. Amit megspórolnak racionalizációnak hitt shortcut-okkal és processz-optimalizációkkal, az utána visszajön fejetlenségekben csúszásokban és óbazdmegezcsakmostderültki-kben!

En is azert vallaltam el, mert ismerem a csapatot, en toboroztam jo reszet es kellett valaki, amikor mar eleg nagyra nott a csapatunk.

Ugy voltam vele, hogy iskolazott, objektiv mernokemberek csak nem olyan nehez dio... (Mekkorat tevedtem... :D)

inkabb en, mint egy kulsos inkompetens barom: en is inkompetens voltam, de szerencsere kaptam tamogatast a feletteseimtol, talan sikerult beletanulni. Peer-ek tisztelnek az objektiv es szakmai hozzaallasomert, beosztottak is, ertekelik, hogy erofesziteseket teszek a csip-csup ugyeikert is.

Vegul nem banom, hogy ebbe az iranyba mentem, de mas cegben nem biztos hogy szeretnem ezt csinalni :( hogy elvezheto legyen, kell egy kultura a managementben.

...vagy csinal egy sajat ceget es egyszerre lesz mindketto :)

Kicsit meg kell, hogy vedjem az adminisztrativ szarokat is. :)

(Fejlesztokent, fejlesztokkel dolgoztam mindig is, szoval gondolom mashol mashogy megy.) Ugy vettem eszre, hogy sokaknak a kornyezetemben minden admininsztrativ szar, aminek nem kozvetlenul forraskod az outputja. Vegyel egy alap dolgot, mondjuk egy uj feature. Leszervezi a PO a refinement meetinget a megfelelo emberekkel, az nem jo, mert sokat kell meetingelni, megzavarja a deep focus-t. Oke. Akkor adsz a csapatbol 1-2 embert arra, hogy ertsek meg a feladatot es forditsak le az igenyt a BA-val kezenfogva tech delivery feladatokra. Juj-juj, hat a doksiiras az ordog maga, ne csinaljuk. Oke, akkor tarts belole egy knowledge share-t a csapatnak. Hat azt nem, mert introvertalt. Oke, akkor a PO/SM megir valamit, amolyan vak vezet vilagtalant modban.

Rendben, nagy nehezen beindul a fejlesztes(e valaminek, mert ugye rendes acceptance criteria meg mindig nincs, konkret fejlesztesi feladatokra lebontas pedig plane sehol). Megkered a fejlesztot, hogy ha mar ugyis ott van Jiraban, assign-olja magara a ticketet, amin dolgozik, meg allitgassa a statuszt, hogy lassuk, mit csinal. (Ebbol gyakorlatilag ketto van, ami relevans neki, az in progress es az in review, az osszes tobbi workflow lepest megoldja a PO/SM) Ez mindig elmarad. Sosem lattam olyan fejlesztot, magamat is beleertve, aki ezt hiba nelkul hozza. Hat jo, akkor vetitsuk ki standupon a boardot, es allitgassuk ott, mi az a +10 perc mar, ha ugyis ott beszeljuk meg a technikai kerdeseket, mert a refinement "idopazarlas", nincs ra szukseg.

Utana jon a department head, es megkerdezi, hogy amugy jo sracok vagytok, de pontosan mi kerult itt eddig egymillio dollarba ezen a projekten, mikozben amugy a szoftver meg mindig nem mukodik. Merthogy ennyi erovel a megrendelo a sajat bonuszara is kolthette volna a penzt, legalabb csucsra jarattuk volna az ugyfelelgedettseget. Hat valaszt erre nem tudunk adni, ugyhogy elkezdem kikotorni a git logbol, hogy ki mi a fenevel toltotte az elmult egy evet, merthogy a Jiraban ugye nem latszik.

Ugy a medior szint felsobb reszeinel szoktam megfigyelni, tisztelet a nehany kivetelnek, hogy elkezdik osszekotogetni fejben azokat a pontokat, hogy ha mondjuk fel ev alatt kereken 0 orat irt be az adott projektre a timesheeten, akkor az nekem egy rohadt nagy uphill battle a vezetoseg fele, hogy o tovabbra is a mi cost centerunkbol kapja a havi zsoldjat, ne pedig a munkaugyi hivataltol. Pedig rohadjak meg, mindig megprobalom, aminek mindig az a vege, hogy a teamlead/SM/PO/en ollozzuk ossze a mindenfele szutyok PR-okbol azt az infot, amit a fejelsztonek napi 2-3 percebe telne vezetni a megfelelo rendszerekben, es ebben mar azt is beleertem, hogy minden nap rakommenteli a ticketre, hogy mit csinalt vele. 

/rant :)

Egyébként ezt a problémát a tanácsadó (cunsultant) pozíció (legalább részben) 'megoldja'...

Ezesetben:

- nem te végzed a kuli munkát - mert ahhoz már az ügyfélnek is túl drága lennél, 

- megmondhatod azt is amit a manáger nem - mert neked nem az ügyfél segét kell nyalni, hanem szakmai véleményt adni.

- ha nem értenek veled egyet, akkor a felelősség is azonnal az övék,

- és - megfelelő tapasztalattal - simán többet keresel mint egy 'középmanáger'.

 

Én ezt csinálom már jópár éve, és kiegyeznék azzal, ha 'innen' mehetnék nyugdíjba - ha még lesz ilyen :D

megmondhatod azt is amit a manáger nem - mert neked nem az ügyfél segét kell nyalni, hanem szakmai véleményt adni.

Ezt a jelenséget amúgy kibaszottul nem értem: projectmenedzser ahány helyen voltam eddig nagy otromba hülye multinál, mindig az ügyfél seggét nyalta, akkor is amikor rohadtul nagy faszságot akart a műszaki ember nevében bevállalni, vagy irreálisan nagy ráfordítású szorgalmi feladatokra is rábólintott ezt megelőző egyeztezés nélkül. Tudjátok, tipikusan az a szituáció, mint amikor ha 1 asztalnál ülnénk, akkor asztal alatt belerúgnál feltünésmentesen a lábába, h. ezt azonnal hagyja abba! De persze mivel nem ülünk 1 asztalnál, nem is vagyunk 1 országban az online mítingen, ìgy max csetablakban lehet rászólni h. Nonono! amit vagy észrevesz és elolvas, v. nem. Aztán meg a műszaki embert állítja reflektorfénybe szintén előzetes megbeszélés nélkül, h. az meg reflexből improvizálja az 1 perccel előtte először hallott új extra meló tervezési lépéseit.

Ez - szerintem - pont azét van, mer ő sajnálatos módon szakmailag érdemben nem tud hozzászólni, viszont hát ő a PM, és úgy érzi neki van csak feljogosítása az ügyféllel kommunikálni... így aztán magabiztosan tolja a hülyeségeket - tisztelet a nagyon kevés kivételnek.