Ubuntu: "Nem tervezzük a GNOME forkolását"

Ubuntu

derStandard.at: Sok minden olyanon dolgozott az Ubuntu a közelmúltban - alkalmazásindikátorok, üzenetküldés menü, MeMenu - ami nem igazán került bele az upstream-be és kizárólag csak az Ubuntu-ban került felhasználásra. Külön utakon kezdtek járni?

Jono Bacon: Valójában ez mind upstream munka, csak itt az Ayatana az upstream. Szóval a kód teljesen nyílt forrású, a hibakövető rendszer nyitott, az emberek hackelhetnek rajta. Az alkalmazásindikátorokhoz egy rakás közösségi hozzájárulást is kaptunk, a Freedesktop.org specifikációira alapozott, a KDE-vel való konzultációk alapján került kidolgozásra, invitáltuk a GNOME fejlesztőket, hogy vegyenek részt a Freedesktop-os vitákban és javasoltuk GNOME közösségnek, hogy olvasszák be, de nem rajtunk múlik, hogy megteszik-e vagy sem. Ez egész hasonló ahhoz, amit ahogy más disztribúciók is tettek a múltban, például amikor a Novell kifejlesztette a saját főmenüjét, a Slab-ot, úgy érezték, hogy valami értéket adtak a saját disztrójukhoz."

A teljes interjú elolvasható itt.

( lovas | 2010. 08. 10., k – 10:03 )

Mekkora röhej lesz majd, amikor a törésvonal valóban az lesz, hogy jobb v bal oldalon vannak a gombok.

( the_nameless89 | 2010. 08. 10., k – 10:37 )

Szerintem nagyon is külön utakon járnak. Vegyük alapul azt, hogy az Ubuntu felületének fejlesztése merre halad. Egy kicsit OS X-re emlékeztető, viszonylag letisztult és kényelmes felület, de mégis elég konzervatív ahhoz, hogy az átlagos (nem linuxszexuális) felhasználók ne kapjanak agyérgörcsöt, vagy epilepsziás rohamot a használata közben. Ezzel ellentétben a GNOME 3.0 és annak GNOME sHELL nevű felületével már egyáltalán nem ez a helyzet. Egy sima programindítás miatt is össze-vissza ugrálnak az asztalok, ami azért nem kicsit zavaró. Az egész teljesen logikátlanul van megoldva, a fejlesztések csak a "mi most megmutatjuk, hogyan kell újítani" szemléletet követték. Ráadásul ráerőltetik a felhasználókra a négy asztal használatát, amit amúgy a felhasználók csak egy nagyon kis százaléka használ. Igaz, hogy ki lehet kapcsolni, de az átlagos felhasználó erre tesz magasról és csak az jut eszébe, hogy "te jó Isten, mi a fene ez?". Nem vagyok sem Ubuntu, sem GNOME párti, de én azt mondom, hogy az Ubuntu igenis járjon külön utakon és ne vegye át a GNOME hülyeségeit.

SKL - leírásgyűjtemény és informatikai portál

Igaz, még a Gnome 3-at nem próbáltam, csak youtube-on láttam róla egy áttekintést, de őszintén megvallva sokszor nem értem, hogy mi miért történik benne, pedig informatikus vagyok. Ezek után nem merném felrakni senkinek sem, aki esetleg csak használni szeretné a gépét, mert nem látom, hogy miben lenne jobb, mint a korábbi klasszikus felületek bármelyike, csak azt látom, hogy egy 10 órás intenzív tanfolyam kell, hogy megtanuld kezelni.
Persze ha valaki ismeri, lehet, hogy tényleg vannak olyan feladatok, amiket könnyebben végre lehet hajtani benne, csak mivel nincs monopolhelyzetben, kevesen fognak erre időt és energiát szánni, ahelyett, hogy használnák a régi Gnome-ot, vagy esetleg KDE-t.
Emlékszem, a KDE4 kiadásakor is mekkora felbojdulás volt, hogy érthetetlen (és bugos is), és ha most megnézzük a KDE 4.5-öt, akkor ha a panelt klassik témával vértezzük fel, alig lehet megkülönböztetni a KDE3-as vonaltól első ránézésre.

Ezzel vitatkoznék. Nővérem és lakótársam a tesztalanyok, amikor a sima gnome elé leültek, és valamit kezdeni akartak magukkal, például nyitni egy böngészőt, akkor nem tudták hol keressék, ha meg véletlenül asztalt váltottak, és eltűnt minden alkalmazás a tálcáról, akkor fogalmuk sem volt mi történt, és jött a sikítás.
Ezzel szemben a Gnome-shellben az Activities annyira mutatja magát, hogy rögtön megtalálták, egy kicsit meglepődtek az overlay-re váltástól, de aztán látták hogy minden alkalmazás megvan, és teljesen értelemszerűen váltogattak az alkalmazások és asztalok között.
Az én személyes tapasztalatom az hogy ha a Shell-ben tevékenységenként rendszerezem az asztalokat, akkor az ALT-Tabbal elképesztően hatékonyan lehet oda vissza váltogatni, nekem meggyorsítja a munkám nagyon. Persze át kellett szokni az alkalmazás/asztal elgondolásról a tevékenység/asztal elgondolásra.
Ami pedig számomra nagyon erősen a shell mellett szól, az az hogy ha sima metacity-t használok, egyszerűen akaratlanul is rángatom fel az egeret a bal felső sarokba (2 hét után már ez volt, agyvérzést kaptam a sima metacity-től, meg a tálcán alkalmazás név bogarászástól). Shell alatt nincs hiányérzetem.
De ez csak az én személyes tapasztalatom, nem mondom hogy másnak nem lehet az egész elképzelés agyrém.

Miert kellene a bal felso sorakba rangatni allandoan? En altalaban nem is nyulok az egerhez, nalam kialakult tobbe-kevesbe, hogy az altalam hasznalt 8 db desktop kozul mi mire valo, es ugy is allitom be a dolgot, hogy ALT-jobbra/balra a desktop-ok kozott valt egyet-egyet, ALT-F1..F8 meg odaugrik (ALT+F4 mint ablakbezaras meg hasonlo windowstol orokolt hulysegek engem nem hatnak meg, elso dolgom ezeket beallitani ha egy gepen pl uj usert kapok), ezzel elo is allt a "konzol feeling" kb, foleg ha nehol par full screen shell is figyel :)

Félreértettél. A shellben sem muszáj, de sokszor úgy váltok ablakot hogy feltolom az egeret a bal felső sarokba ami egy afféle hotspot, és átvált overlay módba, és ott tudok kényelmesen váltani másik asztalon lévő alkalmazásra. Ez akkor jellemző ha nem asztalnál ülök, és olyan alkalmazásokat használok éppen amikhez nem kell billentyűzetet használni.
És ezt szoktam meg annyira hogy amikor nem shellt használok, akkor is akaratlanul ezt csinálom, majd észreveszem hogy ja, itt ez nem megy.
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy bármilyen furának és szokatlannak tűnt ez nekem eleinte, maga a munkamenet működőképes, és pár hónap alatt nagyon erősen megszerettem.
Az ALT-jobbrabalra itt is megy, a 8 desktopot viszont a shell már rosszul kezeli, illetve ha nem is rosszul, de az overlay már erősen használhatatlanná válik, mert túl kicsik lesznek az asztalaid, és alkalmazásaid. Persze ALT-nyíllal váltogatni ugyanúgy lehet.

Úgy érzem, hogy egy dolgot felejtettek el. Megkérdezni a felhasználót, hogy neki mi a jó. Nem a linuxhackert, hanem a felhasználót. Azt az embert, akinek a hülye böngésző kell csak. Azt, aki emailezésre használja a gépet és nem a skynetet feljleszti rajta. Olyan embernek kellene meghallgatni a választ, aki érti is, hogy mit mond az a szerencsétlen felhasználó.
Idővel, szépen lassan rájönnek majd a nagy fejlesztő urak és hölgyek, hogy ez szükséges... Addig is éljük túl... :)

-- "Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport!" - Cromwell --
-- Sayusi Ando - http://sayusi.hu --

Szerintem eddig is megvolt és ezután is meglesz a lehetősége a véleményezésnek. Nem csak úgy, hogy nem használod, megvannak a hivatalos fórumok, levelezőlisták a véleményed alapos kifejtésének.

-----
"Egy jó kapcsolatban a társunkat az ő dolgában kell támogatni, nem a miénkben."

És ebből gondolod, hogy minden gnome user így érez?
Nekem bejön a gnome, ezek szerint tudják, hogy mi kell a usernek :)

Olyan rendszert nem tudsz csinálni ami mindenkinek tetszik. Neked nem tetszik, de ez nem aszt jelenti, hogy szar a rendszer, csak annyit, hogy _neked_ nem tetszik. Szerencsére van pár alternatíva...

Hat ez relative, en pl a KDE-vel erzek ugyanigy, pedig neha kenyszeritettem magam hogy probaljam mar par percnel tovabb, de egyszeruen nem birtam, eddig 2 nap volt a rekord. Szerintem hasznalhatatlan zagyvalek. Dehat ez az a tema, amin nehez (kar) vitatkozni, mert van akinek ez jon be, van akinek az ...

A Gnome projektnek saját HIG-je meg csapata van arra, hogy tesztelje a felhasználókat, hogy mi tetszik nekik vagy sem és hogy mennyire tudják használni.
No most én nem tom, de valószínűleg döglött csacsik és darab kövek ezek a tesztelő felhasználók.
Az alapjaitól kezdve egy nagy rakás az egész. És most megint elbrummogom, hogy a metacity a legszarabb wm amivel egész életem során találkoztam, a nautilus egy hátborzongató szörnyedvény, a "elveszek minden lehetőséget, hogy ne zavarjam a felhasználót azzal, hogy be tudja állítani hogy XXX", ha mégis be szeretné állítani, akkor ott a gconf, vagy mégsincs ott a gconf..."nézd meg a forráskódját hülye, abba benne van hogy rakjá egy állományt az usr_per_sharéba hogy ZZZ és legyen a tartalma "allow_this_feature true" és persze XML-ben.

A többiről ne is beszéljünk....

Nahh...kihisztiztem magam :D

( mrev | 2010. 08. 10., k – 13:42 )

Nem az az érdekes. hogy hol vannak a gombok, meg milyen témák vannak. Sokkal fontosabb kérdés, hogy a desktop át akarja-e venni az uralmat a gép fölött. Ezt éreztem, amikor az Ubuntu Gnome-ban megjelent egy Administration->Authorization menü. Ez mindenféle jogosultságokat kezelt, pl. lekapcsolta a zenét (ami nálam folyamatosan szól), amikor másik X-re váltottam. Márpedig több gépen dolgozom, és néha úgy kényelmes, ha több X-et futtatok.

Ezért váltottam xfce-re, nem változtatgatják állandóan, kevesebb vele a bosszúság. Ugyanezért Ubunturól vissza Debiánra.

Amúgy, mintha a Lucidból eltűnt volna az Authorization menü, na tessék.
--
CCC3