Ugyan még hivatalosan nem jelent meg a NetBSD 2.0, de tegnaptól már elérhető a legtöbb architektúra ISO-ja. A BSD-k közül talán a legkevésbé ismert a NetBSD. Így van ez annak ellenére, hogy a NetBSD a legrégebbi BSD terjesztés a mai napig aktívan fejlesztett BSD-k közül. Hogy mi ennek az oka? Sokak szerint az, hogy a NetBSD nem felhasználóbarát, nehéz a telepítése, nem használható desktopként (d0h!), és még hosszan sorolhatnám az ellene gyakran felsorakoztatott érveket.
Pedig nincs ez így. Nem tart hosszabb ideig grafikus felületet csiholni NetBSD alá, mint mondjuk Linux alá. Akit érdekel, hogy mennyi idő alatt lehet felhúzni egy alap NetBSD-t grafikus felülettel, az olvasson tovább. Az írás 60 képen keresztül mutatja be a rendszer alapszintű telepítését a partícionálástól a grafikus környezet futtatásáig:Ahhoz, hogy a munkát megkezdhessük, szükség van egy telepítő médiára. Ez a legtöbb esetben CD-ROM. Az architektúrádnak megfelelő ISO image-et letöltheted innen:
ftp://ftp.netbsd.org/pub/NetBSD/iso/2.0/
Az ISO-t a megszokott módon CD-re kell írni, majd rá kell bootolni. Ha teheted használj újraírható CD-t!
A CD-re való rábootolás után elindul a NetBSD telepítő.
Bootol a kernel, és felismeri a számítógép perifériáit.
Fogad minket a NetBSD telepítője a sysinst, és kiválaszthatjuk a telepítés nyelvét.
A telepítő figyelmeztet minket arra, hogy akár kárt is tehetünk nem mentett adatainkban, ezért erősen javasolt a backup, ha eddig azt nem tettük meg. Persze ez teljesen új rendszer esetén nem érdekes.
A telepítő megtalálja a gépben levő egyetlen IDE merevlemezet. Erre a későbbiekben a ``wd0''-ként hivatkozik majd.
Választhatunk a telepítés típusai közt. Vagy teljes telepítést kérünk...
vagy összeállítjuk mi a rendszerünket kézzel. Az előbbi a kezdőknek javasolt, az utóbbi a tapasztaltabb felhasználóknak.
A telepítő rákérdez a merevlemez fizikai adataira. Csak akkor szükséges módosítani a detektált adatokat, ha úgy látjuk, hogy az nem egyezik a lemezünk adataival. Általában a telepítő megfelelően detektálja a lemezeket.
A telepítő megkérdezi, hogy használhatja-e az egész merevlemezet a NetBSD számára. Ha új (vagy üres) rendszerre telepítünk, akkor használhatjuk a teljes rendelkezésre álló területet.
Ha a telepítő úgy érzékeli, hogy a lemezen már van egy korábbi nem-NetBSD partíció, akkor engedélyt kér azt felülírni.
Megkérdezi, hogy felülírhatja-e a Master Boot Record-ban található boot kódot a NetBSD kódjával.
A lefoglalt területen létre kell hoznunk a NetBSD partíciókat. Válasszuk a kézzel való beállítást.
Állítsuk be a partíciók méretét az igényeink szerint.
Ezen a képernyőn beállíthatjuk a megadott partíciók típusát. A telepítő alapértelmezésként az FFSv1-et ajánlja fel, de használhatjuk FFSv2-t is.
Az FFSv2-t itt tudjuk kiválasztani.
Rendeljünk egy nevet a merevlemezünkhöz.
A telepítő utoljára figyelmeztet minket a merevlemez előkészítése előtt. Eddig még semmilyen változtatás sem történt a lemezen. Innen még vissza lehet fordulni! Ha biztos vagy abban, hogy mehet a telepítés, akkor válaszd a ``Yes''-t.
Választhatunk, hogy milyen boot block-ot szeretnénk. Hagyományos monitor / billentyű, vagy esetleg soros konzolos hozzáférést. Az utóbbinak akkor van jelentősége, ha a telepítést soros konzolon keresztül végezzük illetve a gépet a későbbiekben is monitor / billenytűzet nélkül szeretnénk használni soros konzolon keresztül.
A következő lépés annyira nem lényeges. Itt a telepítés alatti visszajelzés fajtáját tudjuk kiválasztani. A ``progress bar'' tökéletes választás.
A telepítési médium megadása következik. Esetünkben ez CD-ROM, de telepíthetünk akár FTP szerverről, mountolt filerendszerről, stb. is.
Ellenőrizzük, hogy jó-e telepítendő set-ek elérési útja...
A következőkben a telepítő kibontja a set-eket a megfelelő helyre.
...
...
...
...
...
Az utolsó set kibontása után a telepítő jelzi, hogy befejezte a feladatot.
