Szeptemberben az AUUG 2003 konferencián a ausztrál LinuxWorld elkapta Greg Lehey-t (honlap) (kép) egy interjú erejéig. A riporter - Howard Dahdah - a FreeBSD operációs rendszer fejlesztésében végzett munkájáról, a nyílt forrású szoftverekről, az AAUG-ban betöltött elnöki posztjáról, a francia fagottjáról kérdezte a FreeBSD hackert.
LinuxWorld (LW): Beszéljen egy kicsit magáról, a hátteréről.
Lehey: Eredetileg Melbourne-ből származom, de fél életemet a tengerentúlon Németországban töltöttem, 25 évet dolgoztam a német iparban mielőtt visszatértem volna Ausztráliaba [1997 elején]. Dolgoztam zárt forrású cégeknél, számítógép összeszerelőknél, az Univac-nél, amely később az Unisys, Tandem része lett. És a Siemens-Nixdorf-nál is.
Jártam mindenfelé. Foglalkoztam olaj pumpák beágyazott programozásával (Leheynek kémia és vegytan mérnöki dipomája van), terveztem processzorokat és hasonló dolgokat. Szóval csináltam egy kicsit mindent.
LW: Mi volt a legemlékezetesebb, legérdekesebb projekt amelyen dolgozott?
Lehey: Élveztem a Carmel DSP utasításkészetének tervezésével járó munkát.
Úgy gondolom, hogy az összes szórakoztató volt. Nehéz lenne egyet kiemelni.
Dolgoztam két különböző cégnél, amely System V UNIX-ot gyártott, ahol ahhoz kaptam hátteret, amit most csinálok. A System V egy csúnya operációs rendszer. Az ok amiért csúnya az, hogy senki nem láthatja a forráskódot. Viszont ha nyílt forrásod van, olyan mint a Linux vagy a BSD, -- és úgy gondolom, hogy a BSD [kód] szebb, mint a Linux -- akkor vannak olyanok, akik azon dolgoznak, hogy rendbe tegyék a kódot, hogy az egységes kinézetű legyen. Hogy úgy nézzen ki, ahogy azt elvárod tőle.
Úgy gondolom, hogy a nyílt forráson dolgozni szórakoztató dolog. Egy csomó közösségi aspektusa van a nyílt forrásnak. Az emberek beszélnek egymással. Az emberek tudnak egymásról.
Hosszú időn keresztül levelezel valakivel, és a végén találkozol vele személyesen szemtől-szembe hasonló helyeken, mint az AUUG konferencia. Ilyen nincs a zárt forrású világban. Jobban el vagy különítve. Ülsz egy sarokban, hackelsz, és csinálod, amit a főnök mond. Ez nem annyira szórakoztató.LW: Min dolgozik jelenleg?
Lehey: Éppen befejeztem a FreeBSD-s könyvem legutolsó kiadását (The Complete FreeBSD, negyedik kiadás), amely májusban jelenik majd meg. Szinte azonnal újra fogják nyomni (a kiadó, az O'Reilly and Associates). Szóval van még mit dolgoznom rajta (a könyv arról szól, hogy hogyan használjuk a FreeBSD-t).
A könyv azokat célozza meg, akik ismerik a számítógépeket és FreeBSD-t akarnak használni. A nyílt forrású programok legnagyobb problémája, hogy az emberek afelé haladnak, hogy saját magunknak írnak programokat. Nincs szükségük dokumentációra a programjaikhoz, mert tudják hogyan működik. Éppen ezért született ez a könyv: amikor indult, egy viszonylag kicsi könyv volt, amely leírta, hogy hogyan telepítsd a rendszert, és ezzel kapcsolatos hasznos dolgokkal foglalkozott, de az elmúlt 8 évben kinőtte magát egy olyan komplett leírássá, amely elmondja, hogy hogyan használd a rendszert...
LW: Milyen régóta foglalkozik a BSD-vel?
Lehey: Viszonylag későn kezdtem. 1992-ben jöttem el a Tandem-től, ahol teljes hozzáférésem volt a UNIX System V forráskódhoz. Ez volt az a dolog amit, nem hozhattam magammal.
Szóval elkezdtem alternatívát keresni. Egy kicsi kezdeményezésre leltem, amelyet BSDI-nek hívtak, és amely BSD UNIX verziót kínált. Nekik volt forráskódjuk mindössze 1000$-ért. Ez nem volt nyílt forrású szoftver. Ez kereskedelmi volt, csak sokkal olcsóbb. A UNIX System V ára nevetségesen magas volt. Ez az egyetlen oka annak, hogy miért lett ennyire sikertelen. Az emberek nem adtak 2000$-t egy operációs rendszerért, amikor a Microsofttól kaphattak valamit, amit azokban az időkben sokkal olcsóbb volt.
Szóval a BSD UNIX-uk 1000$-ért a forráskóddal együtt jó ötletnek látszott. Mi természetesen tudtunk róla a Tandem-nél. Szar volt. A jó anyag a System V volt. Vicces így 10 évvel visszatekinteni akkor, amikor a System V gyakorlatilag halott. Nem volt az elmúlt 10 évben új System V szerződéskötés. A System V gyakorlatilag a SCO, és semmi más.
Abben az időben úgy gondoltuk, hogy a BSD nem valami jó. Ez már megválozott. Futtattam System V-öt egy PC-n és BSD szoftvert egy másik PC-n. A legnagyobb meglepetésemre sokkal-sokkal jobb volt.
Akkoriban dolgoztam egy kicsit a Univel névre hallgató cégnél. Az Univel Unixware-t szerzett. Ez 1993-ban volt, és akkor [a cég] néhány szabad szoftvert szerett volna használni. GNU anyagokat és hasonló dolgokat. Készítettem egy CD-t, amely tele volt szabad szoftverekkel a UnixWare-hez.
Minden rajta volt, amit akartak. Elmentem egy CD-ROM forgalmazóhoz, és mondtam, hogy itt az anyag. Az enyém, szeretnék-e árusítani? Akarták, barátságosak voltak velem (a céget Walnut Creek CDROM-nak hívták). Beszéltem ezekkel a tagokkal, és azt mondták nekem: “Tudod, mi adunk ki a BSD-ből egy szabad verziót.”
Küldtek nekem egy CD-t. Elkezdtem játszani vele. Nagyon hasonló volt ahhoz, ami már volt nekem. Akkor azt mondták: “Tudod, amire szükségünk lenne, az egy FreeBSD könyv.” Szóval írtam egy FreeBSD könyvet. És természetesen, hogy meg tudjam csinálni, elkezdtem használni!
És mivel nagyon hasonló volt a BSD OS-hez, végül felhagytam a BSD OS-sel, mert ahhoz pénzbe kerültek a frissítések, stb.
1995. októberében kezdtem el írni a könyvet és akkor kezdtem el FreeBSD-t futtatni az egyik gépemen. 1997-ben teljesen dobtam a BSD OS-t. Jó OS volt. Semmi baj nem volt vele az árán kívül. Nehéz egy OS-t pénzért árulni egy olyan szabad OS-sel szemben, ami ugyanolyan jó.
LW: Milyen munkát végzett mostanában a FreeBSD-n?
Lehey: Számottevő munkát végeztem a FreeBSD kernelen. Most már van lemez kezelőnk (volume manager), amelyet Vinum-nak hívnak (Lehey a fő fejlesztője a Vinum Volume Manager-nek). És csatlakoztam a NetBSD csoporthoz is, hogy portoljam a NetBSD-re is [a Vinum-ot].
LW: Milyen funkciókat várhatunk a FreeBSD-től a jövőben?
Lehey: Kiadtuk az 5-ös verziót, amely jelentősen fejlettebb, javított SMP kódot tartalmaz, és mindezt a SCO segítsége nélkül [...] Szétszedtük a kernelt, és más módon raktuk össze.
A 5.2 lesz a fordulópont, mikor az 5-ös kiadás jobb lesz, mit a 4-es. Sokkal áthatóbban csináljuk a dologkat most. Sokkal nagyobb részben érintjük kernelt, amikor változatunk valamit. Ez több szervezést igényel.
Az igazi probléma akkor jön, amikor egyre több processzort adsz a rendszerhez. Akkor kezdenek a dolgok bonyolódni.
1999-ben a Microsoft csinált egy tesztet amelyeben a Windows NT gyorsabb volt, mint a Linux. És mi meglepődtünk. Kiderült, hogy a teszt jó, de úgy, hogy ők egy kitalált példát hoztak.
A Linux emberek erre gyorsan reagáltak, és javították az implementációjukat.
Mi (FreeBSD) arrébb mentünk, leültünk és eldöntöttük, hogy mi lenne a legjobb, amit tennünk kéne. Elkezdtük megvalóstani 2000-ben, és kiadtunk 2003 elején. Ez azt jelenti dióhéjban, hogy a sok processzorral rendelkező rendszereken jobb teljesítmény várható. A FreeBSD maximum 16 processzort támogat. Nem azért, mert nem tudunk tovább menni, hanem azért mert még senki nem próbálta igazán.
LW: Mit tud ajánlani a FreeBSD a lelkes Linux felhasználóknak?
Lehey: Ha tényleg lelkes felhasználó, akkor semmit. Fogott két jó operációs rendszert, amely nagy mértékben hasonlít egymásra.
[...]
Vannak olyan állítások - és lehetséges, hogy igazak - hogy a FreeBSD megbízhatóbb és jobb teljesítényre képes. Másrészről olyan vannak állítások, hogy a bizonyos dolgokhoz jobb a támogatás Linux alatt, mint a FreeBSD-ben. És vannak szintén olyan állítások, hogy az új hardverek támogatása jobb Linux alatt. De ezekre nehéz bármilyen bizonyítékot is találni.
LW: Mi egyében dolgozik még?
Lehey: A könyv mellett egy kicsit szoktalan szoftver fejlesztői munkát végzek: vadászok a SCO-ra és elnöke vagyok a AUUG-nak. Nincs emellett semmi másra időm.
LW: Hány könyvet adott ki eddig?
Lehey: Csak kettőt. [Unix szoftverek portolása és futtatása FreeBSD-n] A negyedik kiadás valójában az ötödik, mert megváltoztattuk a címet [Komplett FreeBSD-re] az első kiadás után.
LW: Nemrég felszólalt a SCO-val kapcsolatban. Mit gondol a SCO ügy kimeneteléről?
Lehey: Mindössze azt várom, hogy ugyanez fog menni még fél vagy egy éven keresztül és a SCO elpusztítja önmagát. Ez a feltételezésem. Nem hiszek a jogi ügyükben. Olvassa el a jogi dokumentumaikat és a badar beszédeiket amelyet összeraktak a panaszaikban az IBM ellen. Nem hiszem, hogy ezek megállnak a saját lábukon.
Az egész dolgot a tőzsdei ár irányítja. Úgy gondolom, hogy a tőzsdei ár le fog esni, mert az emberek rájönnek, hogy nincs semmi haladás, és ha a tőzsdei ár leesik, nem lesz arra elég, hogy folytassák a pert.
A dolog háttere az, hogy a System V-ből nem adtak el az elmúlt közel 10 évben. A nagy licencek a kései 1980-as években, és a korai 1990-es években voltak, de ez még az előtt volt, hogy a SCO átvette volna. Jelenleg már régi és poros és ár cédula van rajta.
[...]
LW: Beszéljen nekünk a hardver gyűjteményéről.
Lehey: Ha azt kérdezi, hogy mi a kedvenc hangszerem, meg tudom mondani. Egy Savary jeune fagott. Tudok rajta játszani, de igazán szükséges egy restaurálás ahhoz, hogy megfelelően szóljon. Egészen ritka hangszer.
Egész kevés hardver van a gyűjteményemben. A számítógépek használati tárgyak. Ha tönkremennek eldobom őket és veszek másikat. Nem olyan darabokból áll, amelyet vonzónak találna.
Van egy PDP-11-esem... Ez egy eredeti UNIX-ot futtat a Bell Labs-tól. Egy barátom adta nekem. Azt hiszem, hogy gyűjtő vagyok. Ócskavasat gyűjtök...
A teljes interjút megtalálod itt.