Napjainkban egyre nagyobb tért hódít a számítástechnika, beköltözik mindennapjainkba. Ezzel egyenes arányban nő azoknak a felhasználóknak a tábora, akik igazából nem képesek, és nem is szándékuk belátni a kulisszák mögé. A Micro$oft, a világ jelenlegi leghatalmasabb szoftverkonszerne erre alapozza üzletpolitikáját, s mintegy vallást terjeszti a "nagy masszaként" emlegetett - és sok más ennél durvább gúnynévvel illetett - rendszereit.Operációs rendszerének legújabb verziója, - mely a Longhorn nevet viseli - valódi sorscsapás. Szegény mezei júzer duplán fizet, majd ráfizet. Első körben megvásárolja hosszú szarvait, majd rögtön jöhet a következő kiadás egy olyan erőműért, ami talán-talán képes futtatni ezt a "nagy-szerű", de közel sem nagyszerű ablakdzsungelt. Megvan tehát a vasunk is, ami tulajdonképpen képes lenne kiszolgálni egy egyetemi hálózatot, ám abban egyenlőre még mindig csak reménykedhetünk, hogy futni fog rajta kedvenc Dózeres szövegszerkesztőnk. Miután felterpeszkedett gépünkre minden alapvetően szükséges alkalmazás - kapásból elfoglalva a rendelkezésünkre álló tárhely 3/4 részét - kezdődhet a véget nem érő háború a rendszeres fagyásokkal, kékhalálokkal (melyek egyre ritkábbak, mivel inkább újraindul a gép, megkímélve bennünket egy felesleges kéznyújtogatástól a reset gomb irányába), feloldhatatlan hardverütközésekkel és a ki nem elégíthető hardverigénnyel.
Ez hát az, amit Bill, és az ő kis csapata évről évre kiad feljavított hibaüzenetekkel, exponenciálisan növekvő hibaszámmal - nagy összegekért. Alternatíva van, megoldás - még egy ideig - nincs. A reklám, a marketing-fogások úgy tűnik ellensúlyozzák a "hívők" szemében mindazt, amit az ingyenesség, a nagyfokú támogatottság, a stabilitás, a dinamikus fejlődés, a biztonság és ehhez hasonló pozitívumokkal jellemezhető free unix-alapú vagy unix-szerű rendszerek nyújtanak - megjegyzendő, hogy kezdetben a DOS is egy ilyen legbutított unix-szerű rendszer vala... - hisz önzetlen emberek nem léteznek, és ami ingyen van, az nem lehet jó.