Ismered-e, használod-e a ranger nevű konzolos fájlkezelőt, például Linuxon?

Szerszám

A ranger egy többoszlopos fájlkezelő, melynek kezelése igen egyszerű. Három oszlopos nézete van, a bal szélső oszlopon látod, hogy honnan jöttél, pld /home/, a középső oszlopon tudsz le-fel tallózni a könyvtárak és fájlok között. A jobb szélső oszlopban ha például szöveges fájlon állsz, akkor megjeleníti a fájl tartalmát.

Fel-, le-, jobbra és balra nyilakkal lehet lépkedni. Ha fájlon áll a kijelölés, akkor még egy jobbra nyilat ütve szövegszerkesztőt nyit a ranger, szerkesztés után a szövegszerkesztőből kilépve újra a ranger-ben találjuk magunkat. A szövegszerkesztő konfigurálható, szabadon választott: pld vi, nano stb...

Nem ismerem, nem használom
86% (533 szavazat)
Ismerem és használom
4% (25 szavazat)
Tudom hogy létezik ranger filekezelő, de nem használom
9% (56 szavazat)
Egyéb, leírom ...
1% (6 szavazat)
Összes szavazat: 620

( uid_21365 | 2020. 12. 18., p – 22:18 )

Nekem elég az MC. Megszoktam, okés, elvagyok vele. Igazából már azt is egyre kevesebbet használom, mert a legtöbb dologhoz saját szkriptjeim vannak. Többnyire a saját programnyelvemben írva...

Az MC is már majdnem mindig csak 2 dologra van használva: hogy gyorsan navigáljak vele a könyvtárrendszerben, és mert MC-vel a legkényelmesebb egész directorykat másolgatni cakpakk. Ez nem azt jelenti hogy másképp nem tudnám megoldani, de egyszerűen gyorsabb, ergonomikusabb az MC-vel megoldani.

Alig van példa rá hogy bármi másra is használnám őkelmét. Gyakorlatilag tehát nekem szinte nem is kell fájlkezelő. Simán el tudnék lenni nélküle.

A grafikus fájlkezelő meg olyasmi ami nekem nincs is telepítve egyáltalán, s eleve perverzitásnak tartom a létét. Mesterségesen generált tömegigény, bloatware mind, és felesleges.

Jó ha van. De az hogy „nélkülözhetetlen”, nagyon durva túlzás.

Elismerem hogy új rendszer készítésekor az egyik első dolgom feltenni/telepíteni. Ugyanis kényelmes ember vagyok, a mazochizmus még annak ellenére is távol áll tőlem hogy LFS-t használok. De arról azért szó sincs hogy ha nélkülöznöm kell az MC-t akkor sikoltozni kezdjek a kétségbeesésemben...

Szóval azt hogy „nélkülözhetetlen”, tényleg nagy túlzás mondani.

Amúgy eszembe jutott mégegy dolog ami miatt az MC nagyon hasznos tud lenni, igaz, csak ritka, speciális esetekben de akkor nagyon: bele van építve az FTP kapcsolat... Volt már, hogy nagyon jól jött...

Világosan leírtam fentebb hogy nem nélkülözhetetlen nekem. Elvagyok nélküle. De KÉNYELMESEBB. Szeretem látni vizuálisan hogy mit másolok, és hova. Kisebb az esélye annak is hogy eltévesztek valamit.

Különben is minek tegyek fel három különböző progit, ha ott van mindez az MC-ben?

Nézd, ha külön progikkal akarnám ezeket a funkciókat megoldani az MC helyett, akkor se tenném fel ezeket, hanem megírnám az adott progit magam, vélhetőleg a magam Peri nyelvében... Amúgy, gondoltam is erre már. De nem annyira fontos, az az igazság.

Szeretem látni vizuálisan hogy mit másolok, és hova.

Egész könyvtárakat írtál - jó, sokszor valóban érdemesebb látni, főleg ha nem egyről van szó (hirtelen csak egy könyvtár másolására gondoltam).

Különben is minek tegyek fel három különböző progit, ha ott van mindez az MC-ben?

Ezek nincsenek meg.
A wcd-vel sokkal könnyebb könyvtárt váltani, hiszen pl. a wcd foo esetén pl. a baz/bar/foo könyvtárat is felajánlja - azaz nem kell sok könyvtáron végigmenned, hanem elég egy parancsot kiadni és kész is.
A fasd is hasonló, csak ott még annyi a turpisság, hogy "gyakoriság" szerint ajánl fel, azaz ha a foo könyvtárat akarod, de több helyen is van ilyen nevű könyvtárad, akkor azt választja, amelyikbe többször mégy - természetesen ez a viselkedés egyedi esetekben felülbírálható, és egy listát ad ki az adott könyvtárakról, amelyekből választhatsz.

Köszi az ismertetést, de annak alapján amiket írtál róluk, e programok viselkedése engem csak idegesítene. Engem már az is zavar ha valami program automatikus szókiegészítéseket ajánlgat gépelés közben állandóan. Tapastalatom szerint a szándékaimat a programok ritkán képesek kitalálni, s amikor mégis, annak mennyisége nem éri meg a rengeteg egyéb sikertelnséget, akár csak azt is hogy korábban mindig elolvastam a javaslataikat, feleslegesen.

És nem kell nekem egy service hogy állandóüan a háttérben fusson, elemezgetni valamiféle gyakoriságokat. Emlékszem a könyvtárrendszeremre, egész jól. Ha nagyritkán mégse emlékszem valami kevésbé fontos alkönyvtárra vagy akármire, akkor sincs semmi baj, mert körülbelül azért mégis tudom merre lehet, s arrafelé akkor lefuttatok egy find parancsot.

A wcd annyit csinál, hogy futtatásra "beindexeli" a megadott könyvtárak alkönyvtárait, majd amikor könyvtárat akarsz váltani ezzel a paranccsal, akkor lényegében ebben az "adatbázisban" (igazából egy szöveges fájl, mint a find kimenete) keres illeszkedést ("grep"). Ha többet talál, akkor ad egy listát, amiből választasz, ha csak egyet, akkor oda ugrik. A "beindexelést" meg úgy futtatod, ahogy akarod (én óránként cron-ból).

Emlékszem a könyvtárrendszeremre, egész jól.

Ez oké, de nem mindegy, hogy a keresett könyvtárhoz mennyi idő alatt jutsz el. Ha gyakori az olyan könyvtárad, ahol viszonylag sok alkönyvtár van, akkor a sok lefele lépegetés vagy keresgélés (mc-ben) sok időt elvesz. Parancssorban meg a sok tab-nyomkodás veszi az időt.

s arrafelé akkor lefuttatok egy find parancsot

Amit ugye megfelelően fel kell paraméterezni (gondolom, valami --name opció), utána a találati listából kiválaszt, bemásol, stb.

 

Szerintem adj a wcd-nek egy esélyt, használd néhány hétig, és utána mondj véleményt, hogy segít-e vagy se.

https://hup.hu/comment/2565745#comment-2565745 - forráskódot tartalmazó könyvtárstruktúrában, idő/host alapon szortírozott logokat tartalmazó könyvtárakban mászkálni kifejezetten hasznos. (Pl. nézzük meg a másik node-ról ugyanezen a napon érkezett logokat: vagyunk pl. a /var/log/node1/2020/12/24/ könyvtárban, nézzük meg a node2 hasonló könyvtárát: cd node1 node2, és már ott is vagyunk. Volt olyan központi logszerver a kezem alatt, ahova 100+ gép logolt, ilyen módon lettek szétrakva a mentett logok - ott természetes volt, hogy nekem nem bash, hanem pdksh lett a default shell. Jó, én anno "mindenevő" kellett, hogy legyek, mert Irix, AIX, majd Solaris is "szembe jött", még a Linux előtt - de nem csal ezért szoktam azt mondani, hogy az OS és az azzal érkező/ott telepíthető eszközök az a szerszámosláda, és az adódó feladathoz kell megtalálni a megfelelő eszközt.

Nekem már eleve ott nem tetszik a koncepció, hogy eszerint minden könyvtáramba létrehozna egy plusz fájlt, az ő „adatbázisának”, ha jól értem. Semmi kedvem ilyesmikkel teleszemetelni a könyvtáraimat.

Annyit elfogadok a nézetedből (már ha félre nem értettelek) hogy az MC-nek is vannak hiányosságai egyrészt, másrészt meg bizonyos értelemben bloatware. Ez utóbbit te nem mondtad, ezt én mondom, s természetesen úgy értem hogy az ÉN IGÉNYEIMHEZ képest az. Emiatt nem kapálódzom kézzel-lábbal az ötlet ellen hogy lecseréljem valami másra; viszont olyasmiről szó se lehet hogy külön adatbázisokat létrehozni könyvtárakban, még akkor se ha az szöveges állomány!

Viszont az is biztos ha le is cserélem valaha az MC-t, azt olyan progi váltja majd AMIT ÉN ÍROK MEG. Én, magam, önmagamnak, a saját igényeimre.

Ezzel egyetlen baj van csak: előbb el kéne döntenem, egyáltalán mire van igényem, mit tudjon... Aztán meg azt, MIKÉNT tudja. Minthogy az az egy tudható csak biztosan hogy később az igényeim nőni fognak (a programnyelvemmel is így volt...) emiatt úgy kell megtervezni kezdettől fogva, hogy pofonegyszerűen bővíthető legyen, külső libekkel. Ez az elv a Peri esetén is fényesen bevált.

Az is tiszta sor hogy a felülete maximum CLI lesz. Azaz ha valamihez nem elég a szimpla parancssor, a parancssori paraméterekkel, akkor olyasmi lesz a képernyője mint az MC-é is, azaz CLI. És 256 szinnel. Ezt a Peri kiválóan támogatja amúgyis, hehehe...

Mindez teljesen világos, ez már „kőbe van vésve”. Sajnos azonban ez még nem elég a bulldogsághoz, mert ettől még nem világos, milyen legyen a „szintaxisa”, a kezelési koncepció, stb... Rengeteg variáció elképzelhető, és nem érdemes belekezdenem amíg ezt nem tisztázom magamban, különben úgy járok mint a programnyelvem esetén, hogy legalább egy tucatszor újra kellett írnom, amíg végül HAT ÉV(!!!) után tisztult le bennem, melyik is az a „stílus” ami nekem igazán tetszik, amivel elégedett vagyok...

Az is biztos, szimplán egy olyat ami kétpaneles fájlkezelő, nem érdemes írnom, hiszen az csak egy MC koppintás lenne.

Van akinek így kényelmes, van akinek nem.

Jómagam gyorsabban, és kényelmesebben tabolom ki a cp vagy az mv vögött a forrást/célt, mint ahogy mc-ben "összelépkedem". Meg a vim grep és társai is gyorsabban megy direkt konzolon. ;) De ez az én véleményem/módszerem. Az mc használókra nem haragszom. :) Nyilván van létjogosultsága annak is. Csak én nem használom. 

"A megoldásra kell koncentrálni nem a problémára."

Ez valóban szoros verseny, mert a terminálos alias-ok (pl fd | fzf-es mappaváltás) meg tab-ozás is nagyon gyors tud lenni, és rettenet hatékony. A fájlkezelőknek ott van előnye, hogy többféle panelen több mappa vagy több meghajtó tartalmát látod egyszerre, vagy egyet, és mellette tree vagy előnézeti nézetben valami mást (pl. fájlinfó, médiainfó), meg gyorsabban tudsz ugrálni kedvenc mappák között bookmarkokkal. Meg sok infót látsz egy rakáson, fájlméretek, attribútumok, szabad hely, kényelmesebb visszagörgethetőség, mindez egyszerre, egy képernyőn. Meg pl. fájlkezelőben könnyebb egy mappában pár elszórt fájlra, almappára műveletet végezni, olyanokra, amik név szerint nem illeszkednek szabályos kifejezésre.

Az mc-t, rangert, lf-et, vifm-et, nnn-t bloatnak semmiképp nem nevezném, meg beágyazott eszközökön is elmennek, akkor is, ha nincs grafikus felület, csak egy konzolod van. A ranger talán vitathatóan bloat-nak is besorolható, de csak a Python-alapúság miatt. Legalábbis nem bloatabbak ezek, mint egy vim.

“Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

( sigellef | 2020. 12. 19., szo – 00:15 )

Hát, mc-hez képest nagyon butának tűnik :D (sőt, még az egykori Volkov Commanderhez mérve is)

Így első ránézésre az lehet a ranger erőssége, hogy 10kbyte-nál nem lehet nagyobb, meg talán kernelből is elindítható, akkor is ha nincs glibc? ... legalábbis egy ilyen egyszerű cucctól valami ilyet várnék.

... ja, hogy python alapú? Tehát akkor jóval több külső cucctól függ, mint az mc. Szóval most már tudom hogy létezik, de nem fogom használni. Pedig egy ilyen gagyi fájlkezelő jó mentőöv lenne, ha pl. a glibc szintjén fossa össze magát a rendszer.

-fs-
Az olyan tárgyakat, amik képesek az mc futtatására, munkaeszköznek nevezzük.

Fájlkezelőt Pythonban megírni?! Anyám borogass...!

Eggyel több ok hogy maradjak az MC mellett. Még ha Perl-ben lenne írva, na szó se róla az is durva dolog lenne... de a Python az aztán olyasmi hogy... szóval az pont az a nyelv amit a legjobban utálok. Azért, mert nem tudom megszokni az indentálásos faszságát.

Én annyi teméntelensokmindenhez értek, annyira hihetetlenül és elképesztően sokoldalú vagyok, hogy nyugodtan bevallhatom azt az elenyészően kevés akármit, amihez mégsem konyítok. Megengedhetem magamnak ezt, nem úgy mint sokan mások.

Különben is, az nagyon rendben van hogy nem értek mindenhez, mert gondold csak el, mily unalmas is volna számomra a világ, ha már mindenhez értenék: hiszen akkor már nem volna tovább hova fejlődnöm! Nem volna a számomra semmi Új, semmi Izgalom, semmi Kihívás, semmi Meglepetés!

Pedig mennyivel többet tudnál alkotni, ha nem kéne még mindig új dolgok tanulására pazarolni a drága alkotóidődet.

És mennyivel magasabb szintűek lehetnének az alkotásaid, ha a világ azon témáit is felhasználhatnád, amikhez most nem értesz.

"Normális ember már nem kommentel sehol." (c) Poli

Ez így igaz ahogy írod! Mégis, az is igaz amit én írtam: úgy unalmasabb volna az életem. Egyensúlyt kell tartani, tudod.

Például, ha igaz az hogy létezik Isten, és mindentudó ahogy mesélik róla, hát eszméletlenül magányos és szomorú valaki lehet, és csoda hogy bele nem hal az unalomba. Sajnálom a szerencsétlent.

Dehogy!

Számtalan saját szappanoperája van. Bármikor át tud kapcsolni egy másikra, és figyelheti, hogyan reagálnak a szereplők az újabb ötleteire. Oké, hogy ő tudja a megoldást, de akik végrehajtják, azok nem.

És még az is lehet, hogy hetente újabb világokat hoz létre, így elfoglalja magát minden nap.

(Remélem, nem buktattam le az öreget.)

"Normális ember már nem kommentel sehol." (c) Poli

Ez természetesen mind lehetséges, valóban.

Mégis, ennek ellenére a Nagy Kaporszakállú unatkozása előre borítékolható, s két okból is:

1. Ha mindentudó, azt is tudnia kell előre, az ötleteire miként reagálnak majd a teremtményei...

2. Ha az 1. pont ellentmondását fel is oldjuk valamiképp (például „szabad akaratot adott nekik, s ezzel lemondott saját mindentudásának egy részéről”) még akkor is az van hogy a világteremtésket is bizonyára meg lehet únni idővel. Ez olyan hogy bár én szeretek írni, de teljesen őszintén bevallom, most 55 évesen már lényegesen kevesebb örömem telik egy-egy újabb művem megalkotásában, mint teszemazt 25 évvel ezelőtt. Nem azt mondom hogy ne élvezném, mert persze hogy élvezem, de szignifikánsan kevésbé. Az se véletlen ugye hogy programnyelvírásba is kezdtem, s a projectet sikeresen végrehajtottam: mert valami ÚJRA vágytam! El tudom tehát képzelni, nem is kéne ahhoz örökké élnem mint Istennek, csak talán még kétszáz évig, és teljesen megcsömörlenék a regényírástól.

Nyilván, egész világokat teremteni messze érdekesebb dolog lehet mint csak regényeket írni. Nyillván messze nehezebb dolog lenne beleunni, tovább tartana. Na de az ÖRÖKLÉTBE ugye minden belefér, még a világteremtések megunása is...

Akárhogyis, de a legkomolyabban és trollkodásmnentesen mondom, hogy bár én nem hiszek Isten létében, de HA hinnék benne, iszonyúan sajnálnám az öreget, mert ő lenne a Világmindenség legnyomorultabb, legszerencsétlenebb „értelmes entitása”, aki egészen biztos hogy a hatalmas unalom miatt súlyos, krónikus, klinikai szintű depresszióval küzd.

Ha létezik, okvetlenül értelmes. Az más kérdés, hogy még nem profi a világteremtésben, és emiatt pancser, kontár munkát végez, sokat ügyetlenkedik. Na de ugye minden kezdet nehéz...

Nekem se volt könnyű megírni az első regényemet, s utána még vagy háromszor át is dolgoztam sok évvel később, amikor már profibb voltam e téren. A legelső novellámat meg ötödikesként írtam, általános iskolás koromban - büszke voltam rá hogy az irodalomtanárnő ötöst adott rá, de mai fejemmel megmutatni is szégyelleném bárkinek.

Ott van aztán első programnyelvem, a mau. MŰKÖDÖTT. Használható volt. Mégis, mennyivel sokkal jobb a mostani, a Peri... Lehet a Perit kritizálni hogy ilyen meg olyan, és ezért szar meg amiatt szar, de az az egy biztos hogy még ha olyan is talán, de a maunál fényévekkel jobb.

Szóval ugye "gyakorlat teszi a mestert", s biztos így van ez az isteneknél is. A mi istenünk még lehet hogy kezdő. Esetleg megbukott az istenképzőben, vagy sokat hiányzott az órákon, elbliccelt egy csomó előadást a Világteremtés szakon, stb...

És amint én az első regényemet utólag sokszor átdolgoztam, úgy tűnik istenke is ezt teszi a világunkkal, hiszen tele van a Biblia is olyasmikkel hogy a Teremtés után még gyakran beavatkozott a dolgok folyásába, mindenféle csodákat művelve... azaz látta hogy az alkotása messze nem tökéletes, és utólag javítgatni próbálta. A sikere e téren is legalábbis kérdéses...

Mostanában meg nyilván amiatt nem tesz már csodákat mert látja, menthetetlen az egész. Ezt elszúrta, és nem kicsit hanem nagyon. Kéne a világnak egy uninstall...

Majd a sokadik világa már jobban fog sikerülni. Igaz, az rajtunk már nem segít.

Legyek őszinte, a Perl tulajdonképpen nekem se tetszik. Ennek ellenére, habozás nélkül azt választanám, ha az alternatíva a Python lenne. Ez egy "no-brainer decision" volna. Gondolkodás nélkül a Perl mellett döntenék, de tényleg.

(Ha azonban harmadik lehetőségnek ott a sima C, akkor az lenne a választásom...)

( szilas | 2020. 12. 19., szo – 01:13 )

Ez valami burkolt reklámozás??

Csak akkor szólok hozzá egy témához, ha értelmét látom.

Lehet, de nem okvetlenül kell ilyen durva dologra gondolni. Miért is ne lehetne úgy, hogy neki az a fájlkezelő tetszik, és így akar „ismeretségbe kerülni” olyan illetőkkel akiknek hasonló az ízlésük ezt illetően.

Az is lehet hogy neki tényleg nagyon tetszik de hírét vette hogy alig valaki ismeri, gondolta felhívja a Nagyérdemű figyelmét a létezésére - oké, valamilyen értelemben ezt talán már lehet reklámozásnak tartani, másrészt azonban az én fogalmaim szerint még belefér az „ismeretterjesztés” fogalomkörbe is, szóval oké. Szerintem legalábbis.

Fogjuk fel úgy, hogy téli uborkaszezon volt épp, ennél ütősebb dolog épp nem akadt. Volt már rengeteg ennél sokkal cikibb dolog is itt.

Bár én se fogom használni, de legalább megtanultam belőle hogy létezik egy fájlkezelő ilyen néven, most már ha látom ezt a nevet valahol, tudni fogom hogy talán fájlkezelőt jelent. Legalábbis jelenthet, bizonyos kontextusban.

( radzeer | 2020. 12. 19., szo – 07:03 )

Én szeretem. Desktopon használom alapvetően, ha terminálban vagyok. Ha meg grafikus felületen akkor nautilus. 

( kassaiviktor | 2020. 12. 19., szo – 08:36 )

konzolon csak pwd, cd, cp, stb

4 és fél éve csak vim-et használok. elsősorban azért, mert még nem jöttem rá, hogy kell kilépni belőle.

( kris | 2020. 12. 19., szo – 13:20 )

Próbálgattam, fenn is van. Mintha a Mac fájlkezelőjének a konceptjét követné, nekem nagyon nem intuitív. 

( dejo v | 2020. 12. 19., szo – 15:27 )

Feltettem, elindítottam, és még azt sem volt kedvem kideríteni, hogy hogy lehet belőle kilépni.
Konzol ablakot ki-X-eltem. Majd a következő parancs ami az eszembe jutott ez volt: apt purge ranger

Tertilla; Tisztelem a botladozó embert és nem rokonszenvezem a tökéletessel! Hagyd már abba!; DropBox

( Raynes v | 2020. 12. 19., szo – 20:07 )

Ismerem a ranger-t, de nem használom. Egyrészt nem jön be a 3 oszlopos koncepció, másrészt azért, mert Python-ban van írva és lassú a kódja. Persze nem olyan rossz, van hozzá egy csomó plugin, úgyhogy nem mondom, hogy senkit ne használja, de helyette inkább ajánlom az lf fájlkezelőt, igaz azt nehéz konfigolni, default telepítésben nagyon fapados. Én helyette Vifm-et használok, az klasszik kétpaneles commander, de vi/vim-es gyorsbillentyűkkel, saját scriptekkel is lehet bővíteni. Előtte mc-t használtam, azt már csak ritkán szedem elő. Régen a Double Commander volt a fő fájlkezelőm, Linux alatt az a legnagyobb tudású, de átálltam csak terminálos / CLI programokra, így azt már nem használom.

“Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

lf -re nagy plusz. A rangert sokáig használtam, mikor funtoo volt. De Frebsd lett, és azon, akkor valamiért, állandóan kifagyott, így találtam meg az lf-et. Később a lent is megemlített nnn -t. Most ez utóbbi van már rég óta. Később, emlékszem egyszer visszanéztem a rangerre, már működött, de már nem akartam visszatérni rá.

( gyuri23 | 2020. 12. 19., szo – 20:21 )

Szerkesztve: 2020. 12. 19., szo – 20:25

Nem ismertem, első próbálgatásra nagyon tetszik. Én az MC-t sosem tudtam megszeretni, csak a terminalt használom és vim-et. A ranger használata nagyon kézre áll, szinte mindent eltaláltam elsőre, amiket próbáltam mind vi/vim utasítások szerint működik. Adok neki egy esélyt.

A tömegek sohasem szomjúhozták az igazságot. A nekik nem tetsző bizonyságok elől elfordulnak és inkább a tévedést istenítik, ha ez őket elkápráztatja. Aki illúzióba ringatja őket, úr lesz fölöttük, de áldozatuk az, aki megpróbálja őket kiábrándítani.

( peterson v | 2020. 12. 21., h – 04:43 )

Eleve nem használok konzolon filekezelőt.

A rangert nem ismerem, nem használom, de a leírásod lapján nem is fogom. :D

"A megoldásra kell koncentrálni nem a problémára."