Környezetemben ...

Címkék

egyre többen készülnek külföldön munkát vállalni.
31% (113 szavazat)
egyre kevesebben készülnek külföldön munkát vállalni.
6% (24 szavazat)
nem tudok senkiről, aki külföldön készülne munkát vállalni.
23% (85 szavazat)
néhányan készülnek külföldről hazajőve itthon munkát vállalni.
2% (9 szavazat)
többen készülnek külföldről hazajőve itthon munkát vállalni.
1% (4 szavazat)
néhányan vannak, akik külföldről hazajöve itthon vállalatak újra munkát.
5% (17 szavazat)
többen vannak, akik külföldről hazajőve itthon vállaltak újra munkát.
3% (11 szavazat)
Egyéb, leírom.
2% (8 szavazat)
Csak az eredmény érdekel.
27% (99 szavazat)
Összes szavazat: 370

Hozzászólások

Mondjuk én beleírtam volna ezt a választ is: Készülnek külföldre az ismerőseim közül többen is munkát vállalni, bár nem annyian, mint régebben.

"Mert értek a kutyákhoz."

+1

Aki akart, mar kiment. Nyilvan a kormany ugy kommunikalja ezt le, hogy "tobben akarnak mar maradni", De velemenyem szerint arrol van szo, hogy mivel sok teruletrol (foleg az informatikabol) elmentek az emberek, a helyettuk keletkezo urt a maradek toltotte fol, igy viszont nyilvan fol lett tornazva a magyar informatikus ber is egy olyan szintre, ami mar meguti azt az ingerkuszobot, ami miatt mar elgondolkodik az ember a maradason... Legalabbis nekem ez a tapasztalatom.

Nalunk a multik ugy marakodnak az embereken, mint valami koncon... CNC teruleten hallottam olyat, hogy egy masik gyar fejvadaszai kb a ceges buszrol szedtek le az embereket es siman ajanlottak x2-t csak menjenek...

Aztan ott van az a reteg, aki nem is akarja meglepni az elmenetelt, de az sztm fix, azok szama nem valtozik.

amit mondassz, az lenyegeben azonos a "bevandorlok elveszik a munkat" otlettel.
Ha igaz lenne, akkor ilyen alapon ha elegen mennek el, mindenki vezerigazgato lesz.

Rovid tavon lehet igaz, de hosszu tavon ha a cegek nem talalnak megfelelo embert, akkor mas orszagban keresnek, nem vesznek fel tobbet az adott orszagon belul, nem jonnek uj cegek stb.

amit mondassz, az lenyegeben azonos a "bevandorlok elveszik a munkat" otlettel. - szerintem baromira nem.

Akkor "vennék el a munkát", ha azok, akik érkeznek, alacsonyabb bérért végeznék el ugyanazt a mennyiségű és minőségű munkát (csak hogy össze lehessen hasonlítani...), ezáltal aki korábban végezte, nem lenne rá szükség. (Itt a két dolog AND kapcsolatban van, tehát hiába jönne külföldről valaki, aki alacsonyabb bérért végzi el ugyanazt, de aki előtte is ott volt, azt nem küldik el, akkor szerintem megintcsak nem igaz ez az állítás.)

Én dolgozom külföldre is, Magyarországra is. A sima magyar megbízási díjak (100-150 ezer Ft naponta) még mindig sokkal alacsonyabbak, mint a külföldiek (200-250 ezer Ft naponta).

Persze magyar megbízást is lehet találni 200 ezer Ft körül, de ahhoz vagy tényleg érteni kell valamihez, ami nagyon fontos a megbízó számára, vagy susmusolni kell. Egyik se túl csábító megoldás.

Plusz komoly különbség van a "we don't have that much money for this" és a "ha elég hazafi vagy, akkor engedsz még a feléből is, és nem érdekel, mit kapsz külföldön, akkor is köteles vagy szopni, mert magyar vagy" között. Utóbbi nem túl elegáns.

(Igen, jobban szeretem a versenyt, mint a magyarokat.)

Az SAP-ről gőzöm sincs, szerencsére tök régen nem találkoztam vele :-)

Java programozás, "DevOps" terület (jellemzően bármi, aminek bármi köze van a Dockerhez), illetve architekti (elsősorban nem infrastruktúra, az uncsi), meg "toolsmith" (csinálj git-et, Jenkinst, Kubernetest stb.) munkák vannak ennyiért Magyarországon.

Külföldön felhő, felhőszolgáltatások, ezek összekötögetése a menő azok közül, amelyekkel találkoztam.

(Az egyik közös jellemzője a jól fizető munkáknak az, hogy nem árulják el, hogy mit kell csinálnod, hanem azt árulják el, hogy mit szeretnének...)

Amellett, hogy sokan kimentek már, a következő generációból is szálindgóznak kifelé némi tapasztalatszerzés után. Ha valahol nemzetközi projektek vannak, ott meg főleg, hiszen azzal együtt kapcsolatokat is szereznek a tapasztalat mellé. Simán előfordul, hogy az alvállalkozói lánc helyett inkább átcsábítanak és kiköltöztetnek embereket, főleg, ha már bevált munkaerők.

(x) egyre tobb kulfodi vallal munkat itthon

Jelenleg ~6% a kulfoldrol (nem a szomszedos orszagokbol, nem magyargyar nemzetisegu) jott munkatarsaim szama.

/sza2

--
Digital? Every idiot can count to one - Bob Widlar

Ha a műszaki területeket nézem, örülök a bérek és a kereslet miatt, de az eü miatt meg nagyon félek, hogy mi lesz itt.

Pár éves időtávlatban szállingóztak haza ismerőseim, úgy tűnik mindenki család miatt, kisgyerekkel, vagy szülni jött haza.

Egyetlen olyan ismerősöm van, aki menni akar, de ő nem normális :-)

Par eves tavlatban egymas utan mentek kulfoldre az ismeroseim, volt kollegaim, es mostanra a legtobben eljutottak odaig, hogy mar nem is akarnak hazajonni...

(x) Külföldön vagyok, néhány ismerős hazafelé készül. Nem sok, de határozottan több, mint korábban.

--
Csaba

Ismerőseink közül az elmúlt 12 évben 3 család költözött vissza Magyarországra.
1 Brazílából, 2 Angliából. Az utolsó eset 1 vagy 2 éve volt.

Azt viszont nagyon sok embertől hallom, hogy igaziból visszahúz a szívük, és nagyon szívesen visszamennének, csak hát a Fidesz.

Van magyar lakcímem, így a leveles megoldás csak az angol választásokon jöhet szóba (angoloknál az Angliában élő emberek is szavazhatnak levélben). Magyar választásokon magyar külképviseletre kell mennem.

Már amikor meg tudom oldani, és van mivel.

Most pl. az EU választásra a mai napig még nem jött meg a szavazólap. Ha hétfőn megjön, akkor OK. Keddtől Brüsszelben leszek, tehát ott tudnék épp szavazni, de ha hétfőig nem érkezik meg a levél, akkor nem lesz mivel.

Most végiggondolva, nálam 15 év alatt öt család (Finnországból). Aki most gondolkodik, az konkrétan építkezik, két év múlva akarnak költözni, amikor kész a ház. Aztán egyik volt osztálytársam félje holland, Mon élnek.

Énnekem sose húzott vissza a szívem, előrefelé nézek, de megértem, ha valaki így dönt. Én ha költözök, akkor harmadik országba költözök. Olyan ismerősöm is van néhány.
--
Csaba

Az ismeroseim kozul 40% koruli a ket even belul visszavandorlok aranya, ok tipikusan angliabol, ratyi (napi 12+ oras fizikai, stb) munkákat hagytak ott.

Akik dolgoznak => nem készülnek
Akik 18 év alattiak => készülnek illetve gondolkodnak róla

1 párocska és 1 srác döntött úgy, hogy átmenetileg visszajön Magyarországra az ismeretségi körömben. 6 család költözött el és marad is távol. 5 család maradt és nem tervez menni. Hogy ez aztán melyik opció, azt nem tudom.

Egyre több ismerősöm tért haza Németországból főleg építőipari munkahelyekről.
A honvágy, a rokonság és a barátok hiánya, no meg hallják, hogy nagy a munkaerő hiány itthon az építőiparban. Ezért nagy reménnyel hazatérnek, majd 1-2-3 hónap múlva fejvesztve rohannak vissza Németországba.
--
Tertilla; Tisztelem a botladozó embert és nem rokonszenvezem a tökéletessel! Hagyd már abba!; DropBox

a fővállalkozóknak lehet :) de a melósnak általában nem akarnak fizetni... hallottam már én is sírást, hogy nem akarnak dolgozni menni valakihez az emberek, pedig ott a sok munka. Ja, mert éppen minimálbért akart csak fizetni nekik azért, hogy tűző napon, rendes felszerelés nélkül, minden munkavédelmi szabályt figyelmenkívül hagyva dolgozzanak neki - magyar szokás szerint.

Ez a visszamenekülés ismerős. Angliába ment ki ismerősöm párjával és kint meg is született a gyerkőc. Kicsit spóroltak, visszajöttek honvágyból meg család miatt, kb fél év után közölték hogy ide többé be nem teszik a lábukat és kimentek újra, gyaníthatóan véglegesre.

Én személy szerint úgy vagyok vele hogy ahol kényelmesebb és jobb lehetőség adódik, ha az MO akkor MO, ha külföld akkor külföld, nincs bennem semmiféle ragaszkodás, tanulni szeretnék és fejlődni, ahol ezt biztosítják oda fogok menni. Jelenleg itthon dolgozom de nincs kőbe vésve.

En kiegeszitenem ugy, hogy x y epitoiparban dolgozo koltozott vissza Nemetorszagbol, akiket nem lattak szivesen, mert csak barkacsoltak, piaztak, illetve ha nem kaptak penzt, mert a fovallakozonak masik ceget kellett megbiznia a szar minosegu munkak elbontasahoz es ujrakeszitesehez (ami tobbe kerul, mint a sima felepites), akkor meg nekik allt feljebb. Es meg az alvallakozo fizethetett a fovallkozonak az elbontas koltsegei miatt.

Nem mindenki ilyen, de 80%-ban hason emberekkel talalkoztam kint. Ketto "brigadot" en zavartam el a sajat hazfelujitasunktol. Egy ismerosom epitocegenel levok is hasonlo minosegu munkat adtak ki a kezukbol. Tehat nem kamu, amit irok.

Sajnalom, akikhez kerulnek ezek a koklerek otthon.

Környezetemben mindeki külföldön dolgozik. Környezetem = külföld.

a környezetemben sokan dumálnak róla: "hisz máshol minden jobb", de igazából lusták bármit is csinálni; akár csak végiggondolni, hogy mit kéne tenni, hogy bárhol is más legyen a helyzetük. :)
A hazatelepülők között is vannak bőven akikről kiderül, hogy a kitelepülés után szép lassan kialakították maguk körül azt ami elől elmondásuk szerint menekültek... (talán a közvetlen környezetedben a téged zavaró dolgok egy részét magad idézed elő? #önreflexió=sexy :P )

Nem mai történetek, az elmúlt ~8 év merítése családon belül. A szereplők huszon-harminc körüliek voltak akkoriban.

Nővérem és férje az első gyerekük előtt évekkel kimentek Angliába (Bristol környéke, vidék-falu). Világot láttak, utaztak, sok élménnyel gazdagodtak de hazatértek és itt alapítottak családot.
Feleségem nővére és férje dettó, csak a gyerek Olaszországban született, de hazaköltöztek.
Bátyja a franciáknál dolgozott 1-2 évet, összeszedett némi lóvét majd hazajött.

Én nem tervezek menni sehova, mert többé-kevésbé elégedett vagyok. Amivel nem, annak egy részén magamnak is dolgoznom kell, másik részét meg inkább megszokom/ignorálom (társadalom, politika).

--
arch,ubuntu,windows,android
zbook/elitebook/rpi3/motog4_athene

Ismerősi körben én pont azt láttam, azaz látom, hogy aki kiment az igazából maradt is kint. Van ebben Ausztria, Hollandia, Anglia és talán Németország is. Ráadásul aki ment, az vitte a családot is pár hónappal később, a visszaköltözést nem is nagyon tervezik.

Jó, de azt már többször megbeszéltük, hogy az NHS sok szempontból rosszabb, mint az egyébként valóban nem túl jó magyar.

Ugyanakkor nekem Magyarországon is magánorvosnál és Angliában is magánorvosnál születtek a gyerekek.

A különbség az árban nem volt kicsi (nem tudom, Magyarországon most mennyi, de Angliában terhesgondozással együtt olyan 18 ezer font (6,7 milliót forint) körül volt).

A másik különbség az, hogy mi történik miután megvan a gyerek.
Angliában 9 hónapon át GYES szerű kevés pénz, aztán 3 hónap fizetés nélküli szabadság, aztán vissza kell menni dolgozni és a gyereket elhelyezni valami bölcsiszerűségben. Ami a mi környékünkön pl. havi 1200 font (450 ezer forint) körül van). A gyerek 3 éves korától kapsz egy kis támogatást, onnantól már csak 1000 font körül van egy hónap.

Nem csak költségben durva ez, hanem szerintem túl korai is a gyereket 1 éves korában elválasztani az anyjától.

Magyarországon a 2 év GYED + 1 év GYES eszméletlen jó. És ingyenes bölcsibe, oviba jártak a gyerekeim.

Az árkülönbségből tudnék venni 1-2 lakást Magyarországon.

"A különbség az árban nem volt kicsi (nem tudom, Magyarországon most mennyi, de Angliában terhesgondozással együtt olyan 18 ezer font (6,7 milliót forint) körül volt)."

Amikor a gyerek született, 20+ éve, ingyenes volt. Most született még egy gyerek a környékünkön. Az is.

--
trey @ gépház

Nem figyelsz.

Magyarországon is és Angliában is van ingyenes gyerekszülési lehetőség.

Se Magyarországon, se Angliában nem választottuk az ingyeneset, mindkét helyen a magánellátás áráról beszéltem.

Magyarországon már több, mint egy évtized eltelt az utolsó alkalom óta, így nincs friss információm az árakról.

Talán arra gondolhatott a szerző, hogy megfizetjük az adóinkkal és a TB járulékainkkal. Vagy a hálapénz elterjedtségére.

Amúgy én sem tudom pontosan, miről beszél, az ingyenes azt jelenti, hogy ha valaki nem engedheti meg magának, hogy magánorvosért fizessen, akkor van hely, ahová odamehet, ellátják ha beteg, megszülheti a gyerekét, stb. Akkor is, ha munkanélküli, akkor is, ha egy hálapénznyi összeget se tud kifizetni.

Két magánszülészetről tudok, egyiken 830 EFt, másikon 455-695-1.495 függően az igényektől (salát weboldaluk alapján).

Kb 5 éve nézegettem ezeket, akkor az első 450EFt volt, a másodiknál csak a középső opció létezett még kb 400-ér. Szóval azóta jócskán megdrágultak ezek is.

A gyerekek végül otthon születtek, ennek az ára most kb 200EFt, akkor valamivel kevesebb volt.

Tényleg nagyon jó, hogy itthon az a társadalom hozzáállása, hogy 3 évig "ér" otthon maradni a gyerekkel, és sokaknak anyagilag bele is fér a támogatásokkal együtt.

Mármint magyar magánklinikára? Azért ezt nem árt pontosítani.
Tudok más embereket is, akik a magyar viszonyokat dicsőítik, ja mert ők mindig magánklinikára járnak és nekik az az alap.

Egyik ismerős pár éve úgy emlékszem 100-200 ezer közt fizetett magánklinikán rendes számlával, mindennel együtt. Akkoriban úgy hírlett az állami rendszerben is hasonló tarifák mentek feketén, mindneki tartva a tarva a markát, orvos meg csak akkor, ha éppen van benn és nem nővér vagy rezidens segíti a világra.

Ez egyébként érdekes.

Amikor az első gyerekem született, a magánorvosnak ugyanannyit fizettünk, amennyit abban az időben az állami egészségügyben elvártak. Talán 15%-kal volt drágább.
A különbség az volt, hogy erről számlát kaptunk, ÉS a minőség (főként az odafigyelés miatt) lényegesen magasabb volt.

Ez, amit írtam, akkor és azzal az orvossal volt igaz. Ahogy írtam, nem tudom, hogy manapság mennyibe kerül Magyarországon egy magán szülés. Itt, Angliában, lényegesen drágább, cserébe jobb is. Van ismerősünk, aki az első gyerekét NHS-ben szülte meg ingyen, de annyira rossz volt a tapasztalata, hogy kifaggatott minket, mi hogyan volt, és a másodikat már ugyanabban a magánkórházban, ahol mi voltunk korábban.

Másfelől van sok olyan (magyar) ismerősöm, akik nem engedhették meg maguknak ezt az összeget akkor és ott, Magyarországon (kb. két havi akkori minimálbérről beszélünk). Ők elmentek az állami kórházba és nem adtak hálapénzt. Olcsóbban (0 összegért) megúszták. Volt közöttük olyan, akinek nem volt semmi gond (valójában a többségnek nem volt semmi gond), és volt 2, akik utána rossz dolgokat meséltek.

Mi megengedhettük magunknak, és az asszony úgy gondolta, hogy ő nem akar kockáztatni. Mondjuk ő SZTK nőgyógyászhoz se járt korábban, ahogy én pl. felnőttkoromtól magán fogorvoshoz járok, úgy ő magán fogorvoshoz és nőgyógyászhoz. Így talán logikus is volt, hogy amikor szülni kellett, a jól bejáratott magán nőgyógyásza csinálta azt is.

De igazad van, amikor az asszony mondta, mennyibe kerül az árlista alapján, nem értettem, miért nem mindeki ezt választja.

Az emberek akkor is hajlamosak külső körülményeket okolni, amikor magukban van a hiba, vagy éppen senkiben. Ha minden jól megy, akkor az emberek boldogok. Ha nem, akkor szidnak mindent.

Például akik nem tudják elfogadni, nekik valószínűleg az életben nem lesz gyerekük. Hiába fizetik ki a világ minden pénzét, akkor sem. Na, ilyenkor mindenki hibás. Pedig leginkább senki se. Vagy ha valami, akkor a természet, vagy éppen ők maguk.

--
trey @ gépház

Amúgy ez egy remek kérdés. Talán, mert a hivatalos árakat látva a legtöbb ember szörnyülködik, hogy jaj de sok. Közben pedig, amikor több havi fizetését, nyugdíját elosztogatja az állami egyészségügyben, akkor nem esik le neki, hogy az sok, bár lehet mert sok éhes zsebet külön-külön töm be "apránként".

Meg persze van, aki nem fizet és mégsem hal bele, meg van aki fizet és a halálos ágyán is mosolyogva elveszik a borítékot tőle. Az állami kórházi állapotoknál is nagyon erős zavar van sokak fejében: amikor áradozik, hogy milyen jó az ahová most került. Ja aztán csak kiderül, hogy napokig nem lát orvost, csak ápolót - de az legalább kedves volt. Aztán meg másik műszakban kutyába sem veszik, ott már derend valami. Vagy esetleg ott is derenghetne valami, hogy nem az az extra, hogy ehető ételt kap a beteg, hanem az az alap kellene legyen. Azt, hogy ha nincs valaki mellett hozzátartozó azt majd a másik idevágó szálon fejtem ki...

Meg az sem esik le neki, hogy számlával garancia is van. Azt szokta meg, úgy nőtt fel, hogy nincs számla, nincs garancia semmire. Meg sokszor kb el van torzulva az emberek értékrendje, a pénz értékének ismerete. Amikor megy a sírás, hogy drága a 150 forintos az ótvar fajta joghurt a sarki kocsma-boltban, de közben a misit arcrezdülés nélkül odaad egy ismeretlen szakinak, úgy hogy még az anyagokról sincs számla, nemhogy a munkáról.

Gondolom lett valami gond, ami miatt orvosi ellátásra volt szükség, és ennek a minőségével nem volt megelégedve a kolléga.

Én is vittem már gyereket orvoshoz, kórházba, olyan is volt, hogy a kórházban el kellett töltenie napokat. Magyarországon az ingyenes kórházba mentünk, a legnagyobb gondom az volt, hogy az egyik kórházban nem volt a szükőknek fekvőhely, szóval otthonról kellett bevinni polifoamot vagy ki mit akart, és a terem kövére az ágyak közé leterítve (ahol nap közben az ember valami kis sámlin gubbasztott) lehetett aludni. 4 ágyas kórteremben 4 rácsos gyerekágy volt csak.
Egy másik kórházban gyakorlatilag a kórház trükközött: 4 ágyas kórterem volt, 2 rácsos gyerekágy és 2 rendes ágy, és valahogy úgy csinálták, hogy papíron felvettek 2 embert ellátásra, mert azt mondták, hogy egyébként a TB nem ad arra pénzt, hogy a szülő bent tartózkodjék a gyerekkel.
De ezen kívül más rossz tapasztalatom nem volt.

Talán mert nincs aki odamenjen hozzájuk és ezért leszedálják, egész nap saját szarában-hugyában fekhet, ha nincs ott hozzátartozó. A hozzátartozókkal hordatnak be alapvető felszerelést vagy gyógyszer is sokszor, mert nincs. Akár gyerekről van szó, akár idősről. Ha mozgásképtelen, akkor se tisztálkodás, se forgatás nincs megoldva. Ha fél vagy zavart a viselkedése, akkor is legfeljebb leszedálják vagy lekötözik. Ha baja van, mégha nővérhívó van, akkor sem biztos, hogy bárki odamegy, hamarabb kapcsolják le a csengőt.

Egyébként szó szerinti utókezelés, más területen: itthon állami egészségügyben egy csípőprotézis műtétbe bele szokás rokkani. Márcsak azért is, mert hónapokkal későbbi időpontra vannak rehabilitációs ellátások, de azok is csak mértékkel. Ezzel szemben egy német állami egészségügyes rehabilitáció úgy történik, hogy műtét után pár nappal viszik át egy rehabilitációs intézménybe, ahol külön szobája van, ami egy olcsóbb, de normális hotel szintjén van. S 3 hétre, órára pontos beosztást kap, hogy milyen nap, milyen kezelések lesznek. De azokon kívül is használhatóak a intézmény lehetőségei: torna-, szobabicikli-, edzőterem, masszázs, uszoda és szauna. De még billiárdasztal is az ebédlő mellett. Ja hát így fel is lehet épülni. Itthon meg ennél kisebb műtétre azt mondja az _orvos_, nehogy megműttesse magát az ember, mert utána nem fog tudni járni...
És mégcsak nem is arról volt szó, hogy minden ágyhoz külön tévé a kórteremben. Vagy külön "hotelszoba" rehabilitáción. S nincsenek ilyen megodhatatlan problémák, mint a magyar állami egészségügyben: wc papír legyen mosdóban...
És tesóm beszámolója alapján ezért egy eurót sem kellett fizetnie.

Mi ez a balliberálismigráncsbuzi picsogás????
A magyar gyerek szarban-hugyban is büszkén feszítsen. Na jó, emannyiben a megfelelő vallást gyakorolja, azaz katolikus (kicsit elfogadható a református is, de ne hagyjuk a nyakunkra nőni a libsi evangélistákat, még rendes miséjük sincs)

Két éves koromban diagnosztizáltak nálam egy csípő ízületi problémát. A lényeg, hogy nem léphettem egyet sem. Az orvos ragaszkodott a kórházhoz. Bevittek. Másnap anyámék összeszarva találtak az ágyban látogatáskor, miközben körbe-körbe jártam. Hazavittek és inkább vigyáztak rám. Tudom, komcsi éra. Jujj.
DE
30 év múlva lányomnak ki kellett venni a szemét egy évesen. Ha egy ekkora gyereknek kiveszik a szemét, még nem képes a másikat kinyitni. Együtt működik a kettő. Ezért nem tudnak kacsintani sem. Szegény üvöltött, mert látni akart. Egyetlen helyen érezte magát biztonságban a szülei ölében, mikor érezte a szagunk és hallotta a hangunk. Szerencsére ott lehetett vele aludni.

Értem én hogy a kölköket a farkasoknak kellene nevelni, mert mind buzi lesz, ha babusgatjuk őket, de az enyém inkább legyen akkor csontkemény homo, mint hogy otthagyjam bárhol is üvöltve, bizonytalanságban, megrettenve, úgy hogy a túlhajszolt ápolónők, akik fele annyian vannak, mint kellene nem tudják ellátni idő hiányában vagy le sem szarják.

Jó, jó bolsevikballiberális picsogás voltam. Az igaz magyar gyereket nem szeretgetik, nehogy bebuzuljon. :D (kivéve a papbácsik, nekik lehet, meg apukának, amennyiben tiszta keresztény erkölcsű :D)

Nekem elég kevés ismerősöm van külföldön, 7-10 éve volt egy nagyobb kitelepülési hullám, ami nagyrészt tartós is lett, akik azóta mentek el szinte kivétel nélkül 1-2 év alatt visszajöttek.

A hazai környezetemben nincs olyan aki külföldre készülne, viszont a jó pár éve kint levők között vannak akik még nem jönnek haza, de dolgoznak Magyarországi projektekben is.
De nem úgy néz ki, hogy egy-két éven belül visszajönnének. Sajnos.
Azonban biztos, hogy mindegyik esetre van példa.
A közalkalmazotti körben viszont tragikus a bérszint, és az elkeseredettség is magas.
50 és 60 körül már kicsi az esély a jó külföldi állásra és a nyugdíj még elég messze van.
Továbbá, hogy ebben a körben a vagy állás vagy nyugdíj a választás, csak szerződéses módon lehet a nyugdíj mellett munkát vállalni. Felsőfokú végzettséggel 165eFt nettót haza vinni, az nem túl perspektivikus.

Sok ismerősöm azt csinálja/csinálta, hogy kint megszedi magát, és egy idő után hazajön.
--
"Csak webfejlesztést ne..." -ismeretlen eredetű szállóige-

A környezetemben lassan mindenki elfogy. Még néhányan vannak, akik idén diplomáznak, aztán viszonlátás. Egyelőre senki nem tervez vissza is jönni. Én is tervezem a lelépést, szintén diploma után.

--
openSUSE 42.2 x86_64

A korosztályomból aki akart kiment. A húsz évvel fiatalabb emberkékről meg nem tudok, mert egy világ választ el bennünket, akkor a kulturális különbség. Meg ők se akarnak egy "vénemberrel" bratyizni. Mondjuk azt látom, hogy elég nagy a fluktuáció abban a korosztályban, de hogy itthon maradnak e vagy kimennek, azt én nem tudom. :D

Én egy kisvárosban élek, az egykori haverjaim a családom vagy felköltőzött Budapestre vagy kiment külföldre. Anyukám is fontolgatja, hogy megpróbál Budapestre felmenni mert közelebb lennének a család nagyobbik részéhez.

szuloi haz melleti szomszed csaladostul Nemetorszagban van, most ismerkedunk az uj szomszeddal, mert ember nem tervez visszajonni, ezert eladta a házat.

--
HUP te Zsiga !

a kb 10-12 évvel ezelőtt megismert emberek - ők akkor voltak végzős környéki felsőoktatási hallgatók - közül tízből kilenc külföldre távozott.

Közülük egy pár sorsát követem közelebbről, 'élő' kapcsolat van velük, nyaranta nálunk töltenek pár napot mikor hazalátogatnak - bár ez lehet inkább a Balaton közelségének érdeme, nem a mienk - nem terveznek már hazajönni.
5 éve hazacuccoltak - akkor még csak egy gyerekkel - kicsit több mint másfél után visszamentek.

Minden van itt ami kint is, mondták, csak munka nincs.

Most meg a friss 1-5 éve végzettek mennek el kanadába és ausztráliába.

a fiam már a marsa fog disszidálni ha ez így megy bakker...

Minimális. Ha arrafelé megy tovább a világ, amerre, az ő fiának a lehetőségeit is a munkaerőpiac kínálata fogja megszabni. És ha a Marson lesz égető szükség magasan képzett akármikre, amire kap jó fizetést, nincs az a szülő, aki azt mondaná a fiának, hogy nem, édes fiam, te tengődj itt kolduskenyéren Magyarországon, mert hát itt ringatták bölcsőd, itt születtél, itt boruljon rád szemfödél, domborodjék a sír is feletted!
--
Blog | @hron84

Mi most készülünk "hazamenni" Európába Új-Zélandról, mivel hatalmas a távolság és hiányoznak a szülők, barátok. Még ne tudjuk melyik országba, de Magyarországra biztos nem.

Nem bántásból szeretném írni, csak leírom, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott.

3 éve meglátogattunk egy családot Angliában. Áradoztak arról, hogy mennyire megfogták az isten lábát, milyen jó ott. Engem is csábíthattak, hogy intéznek papírokat, munkahelyet, menjek. A magyarokat szidták, hogy ha hazajönnek olykor, akkor mennyire trógerek az itteni emberek, az állapotok. Ott milyen más a mentalistás, a szokásos sablon dumák.

Tudod mi lett velük? A múlt héten költöztek be Győrben a szomszéd utcába... Azóta áradoznak, hogy Győr milyen jó, mennyire kedvesek az emberek.

--
trey @ gépház

ez olyan tipikus önigazolásnak hangzik, mint amikor valaki vesz egy autót vagy telefont, és utána az lesz a legjobb minden beszélgetésben.

Senki se szereti azt mondani, hogy figyelj, rosszul döntöttem, vagy figyelj, olyan cuccot választottam, ami azért messze nem tökéletes.

Anglia OK, de messze nem tökéletes. Magyarországi is OK, szintén nem tökéletes. Én éltem eddig 9 országban. Ezek közül van 4, ahol el tudnám képzelni az életemet. E négy közül egyik se tökéletes.

Mit nem értesz?

Ki lehet húzni akárhol, de nem arról álmodom, hogy ott fogok letelepedni.

Mondom máshogy: az az öt OK volt, de nem tetszett annyira, hogy visszavágynék.

Pl. tegyük fel, jön az asszony és azt mondja: ne maradjunk itt, mert akármi. Hova menjünk helyette? Ha abból az 5-ből mondana egyet, akkor azt mondanám, inkább nem. Ha a másik 4-ből, azt mondanám, hogy OK, menjünk.

Összehasonlítottam volna bármit is? Nem rémlik. Sejtettem, ha leírok egy tapasztalatot, ami nem illik a manapság divatos "jaj, fusson mindenki külföldre mert különben meghalik magának" sztoriba, az valakinek nem fog tetszeni.

Hát, törődj bele, hogy ilyen sztorik is vannak.

--
trey @ gépház

Nem egy másik tapasztalat leírása nem tetszik, hanem amit sugallni próbáltál vele.
Dobj mellé egy pozitív példát is és máris más lesz az optikája.

Én is hazaköltöztem, de azóta sem tudom megszokni (lassan 10 éve) ami itt zajlik. Ugyanakkor ismerek olyat, akinek kint volt ugyanez az érzése és pont azért költözött haza és itthon jobban érzi magát. Engem egyik sem zavar. De nem is próbálkozom azzal, hogy azt sugalljam másnak is jobb lenne kint, mint ahogy nekem volt.

Mondjuk nekem van tapasztalatom mind a két világból, szóval még meg is tehetném. :D

Semmit nem akartam vele sugallni. Honnan a faszomból veszed ezt? Amikor feljebb leírták, hogy "jaj, már megyek is", "már kinn vagyok" az miért nem zavart? Ott miért nem hallottál "sugallatokat"? Miért csak az zavar, amit én írok?

Azt a jó tanácsot szerettem volna adni, hogy "sose mondd, hogy soha".

--
trey @ gépház