Új év, új város, új élet...

Alakulnak a dolgok... a munkám még mindig tetszik. Új párommal pedig nemsokára összeköltözünk ténylegesen. Már így is egy hónapja együtt lakunk, de eddig lakótársakkal, "édesnégyesben". Nem túl szerencsés, sőt inkáb kényelmetlen.

De ami a legjobb, hogy ezentúl már nem kell Fehérvárról Budapestre bejárnia dolgozni, mert talált itt munkát. Bár úgy tűnt menni fog a bejárás, de nem hinném hogy sokáig lehett volna ezt csinálni.
Életemben először sikerült, hogy a párommal egy városban legyek, ahol mindkettőnknek van jó munkája.
Olyan hihetetlen ez az egész. Csak pár hónapja vagyunk együtt, és már elértük azt amit feleségemmel 4-5 év alatt sem sikerült. Ez egyfelől jó érzés, másfelől meg kicsit rosz is. Ilyesztő... néha már várom, hogy mikor történik megint valami rosz ami majd mindent elront.
Mindegy, holnap albérlet nézés, aztán valamikor költözés.
Nagyon izgulok, hogy milyen lesz a lakás. Amit mondtak róla telefonon elég meggyőző. Új építésű társasház, konyha, ebédlő, nappali, hálószoba, franciaágy, fürdőkád. Szinte látatlanban kivenném. Kilátás két halastóra, a város szélén. Mégis közel midnenhez, 10p séta a buszmegálló, piac, pláza, Te*o...
Meglátjuk. Addig még 10,5 óra éjszakás műszak. Félek hogy előbb utóbb elfogy a net. Akkor majd maximum alszok egyet.
Végezetül egy idézet amin ma jót röhögtem Huncraft jóvoltából.

( psc | 2010. 03. 12., p – 21:38 )

Kívánom, hogy ne történjen semmi ross, minél tovább tartson ez a boldog állapot!

Ahelyett, hogy dolgozna ;))))))
Na jó.. Viccet félre téve - hajrá :))) Úgy is hígul a szakma :))
____________________________________
Az embert 2 éven át arra tanítják hogyan álljon meg a 2 lábán, és hogyan beszéljen... Aztán azt mondják neki: -"Ülj le és kuss legyen!"..