Ljubljana

Betti kolléganőmnek megígértem ha végez a mérlegképes sulijával akkor elmegyünk 1 napra Ljubljanába. 6 hónapig volt érvényes a szlovén autópálya matricánk amit az október 23a i hosszú hétvégén használtunk még.
Szerencsésen befejezte tanulmányait (egyenlőre legalábbis) Betti, mindkettőnk örömére :) Elég húzós volt egyedül végigcsinálnom a negyedéves és havi áfákat. Remélhetőleg vége a vizsgadrukknak nála és most már tud jönni dolgozni.

Férjemmel, Bettivel és Tikoval mentünk. Előtte bementem a Szlovén főkonzulátusra beszélgetni hogy mit is nézzünk meg, térképet kértem no és hogy mit is együnk ami szlovén specialitás.
Amin ledöbbentem hogy a konzulátuson - 2009 et írunk! - megkérdezték tőlem hogy a kolléganőmet elengedi e a férje egyedül. Hát bevallom őszintén meglepődtem a kérdésen. Miért is ne engedné el? Mert Tikonak nincs felesége? Vagy? Érthetetlen nekem … azaz erről beszélt SOMA. A mai férfiak mit „engednek meg” és mi az amit a „feleségük” egyáltalán „mer kérni.

Mi a véleményetek erről?

Ljubljana élhető kis város, Győrhöz tudnám hasonlítani. Sétáltunk egy jót, várba mentünk fel. Siklóval meg le ;) Körbenéztünk a piacon, belvárosban andalogtunk. Átkeltünk a sárkány hídon.

Jót ebédeztünk ahol feltűnően kedvesek voltak a pincérek. Ahol a délutáni kávénkat fogyasztottuk ott is. Nem egy nagy turista látogató központ város, de nekem tetszik. Szép, rendezett, mintha Ausztria lenne.

Ahogy a belvárosban sétálunk megláttuk a Benetton üzletet. Bettivel összenéztünk és jót mosolyogtunk, Eszünkbe jutott középiskolás éveink amikor is az egyetlen egy üzlet ahol nyugaton készített terméket lehetett venni Szombathelyen az a Benetton üzlet volt. No persze csak dollárért lehetett vásárolni. Dollár pedig úgy volt hogy minden állampolgárnak meghatározta az állam hogy mennyi külföldi fizetőeszközzel rendelkezhet egy évre. Amikor hivatalosan váltottunk dollárt akkor azt az útlevél mellékletébe tették. :) Mily érdekes erre visszaemlékezni.

A lényeg hogy roppant fontos volt a tiniknek hogy legyen Benettonos cuccuk, hisz az volt akkor a NYUGAT. :) Oly jó volt emlékezni ilyen dolgokra és így utólag kuncogni ezen.

( tomsolo | 2009. 04. 26., v – 14:12 )

én azért csiszolnék ezen a címen, mert ezért a mondat szerkezetért már oviban is a sarokba állítanak.

No rainbow, no sugar

( Nyizsa v | 2009. 04. 26., v – 13:25 )

Szlovénia nagyon tetszett nekem is, sajnos eddig csak átutazóban voltam ott, de talán majd jövőre...
Ez az elengedős dolog meg gyerekekre is van, ha jól tudom.

--
Debian - The "What?!" starts not!
http://nyizsa.uni.cc

( lguru | 2009. 04. 26., v – 20:06 )

Hol volt az a Benetton üzlet, ill. meddig létezett?

Az elengedésen én is jót mosolyogtam, pedig menetrendszerű problémaforrás sok családban, mindkét oldalon. (hmm.. jobban belegondolva még nálunk is :).

Széchenyi utcában, a Nagy Lajos Gimi mellett. ( oda jártam )
Szily János utcában voltunk kollégisták Bettivel, a Hámán Katóban ő pedig Rudasos volt. Minden reggel ezelött az üzlet mellett mentünk el :)
Most a Madentko Klinika van mellette.
Mikor szűnt meg? Szerintem amikor a dollárboltok megszüntek. Azaz a rendszerváltást követően.
Olyan jó volt látnom télen hogy Giulio is Benettonos sálat hord. Neki is csak most meséltem ezeket az emlékeinket, pedig amikor legelőször megláttam rajta a sálat már beugrottak ifjúkori emlékeim :)
Ó .. édes Nyugat :)))

Nálatok melyik oldalon "probléma" az elengedés? Te engedsz nehezen vagy téged engednek nehezen el.
Nem értem egyébként mi a gond ezzel ... (na jó értem én az évszázados problémakört)

Madentko Klinika, mi a szösz, ezek szerint tényleg nagyon rég jártam Szombathelyen...

(Nekem épp mostanában vannak ifjúkori emlékbevillanásaim, mert feleségemék szüleinek padlásáról olyan gyerekjátékok kerülnek elő, amikkel mi is játszottunk, csak épp vagy 400 km-el arrébb. Hiába, az egyenszocializmus közös vonatán utaztunk.)

Azt hiszem is-is, bár párom nehezebben ismeri be ;). Igazán nincs komoly féltékenység, sértődés, csak egy kicsit rossz érzés a másik nélkül főleg hosszabb időre távolmaradni. Ha jól belegondolok, kb. 1,5 éve egyetlen napot sem voltunk távol egymástól. Egyébként meg ez is változik, mert amikor még csak jegyesek voltunk, jobban zavart, mára a féltékenység szikrájából a féltés parazsa lett. Nemsokára ő megy többször néhány napokat külföldre, viszont a harci feladat (gyerkőc szórakoztatása és ellátása) úgyis elveszi minden kedvemet a búsongástól :).

Egyre inkább csak önzésnek és komplexusnak látom a kérdést - bárcsak tévednék. Ha nem hiszel eléggé saját magadban, értékeidben, szerethetőségedben, elfogadhatóságodban, akkor simán kialakulhat egy görcsös, követelőző állapot. Na meg persze a birtoklási vágy - ahogy a pszichomókusok mondanák.
Oké, van benne szerelem, szeretet is, de ezek önmagukban talán nem vinnék el a hátukon a féltékenység zöldszemű szörnyét.

Benne van. Ezért írtam, hogy nálam mára inkább féltéssé vált.
Maupassant például írt egy felejthető novellát, melynek a témája a boldogság kirekesztése, elkerülése volt. Ha nincs boldogság nincs mit elveszíteni - egyszerű nem? Nem szerencsére :)

Ha jó buddhistához méltón el tudnánk különíteni a birtoklási, ragaszkodási vágyat a gondoskodó féltéstől, akkor talán rendet lehetne rakni az érzések között. De kinek lenne az jó :-) ?