A takarító története. Második rész

Mire beérek a munkahelyre már elmúlt 8 óra is. Épp nekiálltam volna hogy a rendszergazda távollétében megbolygassam kicsit a
rendszert, amikor a drágalátos főnök úr hívatott.

A fejemhez vágta, hogy hogy mertem ennyit késni! Ismét megígértem hogy nem kések többet és kisétáltam. Az ajtót persze
nyitvahagytam. A főnök utálja ha nyitva van, ezért becsukja. Ismét a megszokott hang: Bzzzrrzz. Már kezdem unni. Miért nem
tud valami jó kis zenét adni, miközben az áram rázza?

Mint említettem, a rendszergazda távol van, tehát mint takarítónak, egyedül nekem van kulcsom a szobájához.
Visszaültem a székébe. Valami szívtelen disznó nagyon fogja a sávszélt a gépteremben. Meg is nézem hogy ki az, leveszem a
sebességét és ráeresztek egy jó kis vírust, ami ötperces periódusban, három percre elsötétíti a képernyőt. Hoppá, hogy
megugrott a sebességem, már nem is lagolok a wowban.

Úgy fél óra múlva csörög a telefon. Berakok egy jó Jackie-Chan videót a lejátszóba, felveszem a telefont és a hangszóró mellé
teszem.

Nehezen boldogulok a bossal még saját feltört szerveren is, mivel elhatároztam hogy a .killall parancsot nem használóm. Meg
is haltam, mivel valaki kopogtatott, és ki kellett kapcsolnom a képernyőt. Egy dagadt, büdös diák lép be:

- A rendszergazda ho' van?

- Most nincs itt. Elutazott. Esetleg átadjak neki valamilyen üzenetet?

- Ja. Hogy má' megin' rossz a 4-es gép. Az ajtó felöli. Folyton villog a képernyője.

(elég lassú szegény, ha ezt villogásnak látja)

- Jaj. Tudom. Nekem is volt olyan baj a gépemmel otthon. - kamuzok

- És micsináltál?

- Piszkos a táp belülről és az okozza. Ki kell tisztítani!

- És azt hogy?

- Engedj bele vizet. Sokat. - mondom

- Ja. Há' jó... - válaszolja és elcammog.

Visszatérek a Wowhoz.

Alig játszok öt percet, valami kivágja a biztosítékot. Ejnye. Milyen tudatlanok egyesek...