Rühellem a karácsonyt...

Ez az az ünnep amit annyira szivesen kihagynék. Jól lekéne innom magam, vagy nemtom, de már előre kivagyok készülve... :S

( tepsi | 2007. 12. 08., szo – 06:53 )

Detto, csak én az elmúlt időszakban anti alkoholista lettem.

( kz | 2007. 12. 08., szo – 08:25 )

Úgy tűnik érdemes volna nyitnom egy "szuicidiumot", ahol vásárolhatna az éppen elkeseredett, szakszerűen összeállított öngyilkossági szettet (akasztószett: csomózott kötél, kampó, önkioldós hokedli, búcsúlevél-sablon,stb.), hozzá követő szolgáltatásként temetést és így tovább.

( honorshark | 2007. 12. 08., szo – 09:03 )

Nálam sincs ilyen "utálatmánia".. Igaz nagy hülyeségnek tartom hiszen SEMMI köze nincs igazi valójához, mindössze "ajándékozzááá" ... HÁt igen ide jutottunk. Legalább van mire fognom ha valami új kell gépbe. Annyira meg le se sz*rom hogy mit kapok...

Részvétem ha ilyen a karácsonyod^^ Itthon DMZ van olyankor :D
=========
Kubuntu 7.10

( Oscon | 2007. 12. 08., szo – 10:13 )

Ennyire nem gáz a dolog, de én is inkább kihagyom.

Inkább melózok, van ünnepi pé'z meg hasonló motyó. oszt szilveszter + újév meg szabad (remélhetőleg).-.-.

-----

Nem a zsömle kicsi, a pofátok nagy...

( trey | 2007. 12. 08., szo – 10:36 )

Legkedvesebb ünnepem a karácsony. Akinek van gyereke az teljesen máshogy éli meg.

--
trey @ gépház

( tiger | 2007. 12. 08., szo – 11:37 )

Én csak a november vége és a karácsony közti időszakot utálom. Elmegyek boltba, és egész hónapban karácsonyi zene szól. Már rosszul vagyok a Jingle Bellstől.
---
Ketchup elementál megidézése a sajt síkra

( hrgy84 | 2007. 12. 08., szo – 11:58 )

Az a baj, hogy a karácsony ma már nem jelent semmit olyasmit, amit régen. Nincs az a meghittség, az a szeretet, ami annak idején a karácsony elválaszthatatlan része volt. Ma már csak arról szól minden, hogy valami ajándékkal kipótoljuk az egész éves odafigyelés, gondoskodás, szeretet hiányát. Pedig szerintem ez az egész nem erről szól. Nem most kell plazmatévét meg mikrosütőt venni, hanem azt évközben is meg lehet venni. Arról nem is beszélve, hogy egy szeretettel adott semmiség sokkal többet tud jelenteni egy félmilliós odavetett akárminél.

Nem hinném hogy az lenne a gondja. Lehet harcolni a média ellen, hogy pont itt vegyél ezt és még ezt, mert attól szeretnek majd téged azon az estén. Lehet, hogy sivárnak látja az egész dolgot/hercehurcát/ünnepet, de ezen lehet változtatni, csak csinálni kell, ennyi. No meg nem úgy kell hozzáállni, hogy "jaj, már megint ezt sincs kész és jaj most mi lesz". Le kell szarni a külsőségeket, ami ott hemzseg a TV-ben, örüljetek, hogy nincsen háború, nem vagytok olyan adósságban, hogy másnap a börtönben köttök ki és még [gondolj ide olyan dolgot, ami púp lenne a hátadon].

Kellemes karácsonyt!
---
Powered by Áram

> nem vagytok olyan adósságban, hogy másnap a börtönben köttök ki...

Én azoktól a reklámoktól kapok idegbajt, hogy vegyél fel 400 % THM-es hitelt, és abból vegyél ajándékot, és akkor milyen jó lesz neked meg a családodnak.
Egyébként van benne valami, hogy a média kiforgatta az ünnep szentségét, és csak egy újabb marketinglehetőséget csinált belőle. Ha ez nem lenne nyilvánvaló a karácsony esetében, elég a Bálint-napra gondolni. Arra csak pár éve csaptak le a mesterséges igényeket gerjesztő médiaemberek.
Én személy szerint szeretem a karácsonyt, mert távol élek a családomtól, és munka + iskola mellett gyakorlatilag 0 szabadidőm van, ilyenkor megyek haza, és együtt van a család, találkozok a rokonaimmal, meg van halászlé.

--
Debian - The "What?!" starts not!

De emberek, őszintén, azt az akármicsodát pont ugyanúgy meg lehet venni június 12.-én mint karácsonykor, akkor nem lenne egyszerűbb akkor megvenni, aztán karácsonykor valami kedves kis semmiséget adni inkább? Nem csak elsősorban azzal van a gond, hogy hitel vagy nem hitel, hanem az emberek szemléletmódja fordult ki nagyon. Jelenleg tényleg azt lehet csak látni, hogy a karácsony egyfajta verseny, melyet minél drágább ajándékkal lehet csak megnyerni.

Nálunk pl. absz. nincs ilyen. Ha nekem gép kell, vagy elromlik a tv-m, akkor megvesszük év közben és ennyi, karácsonykor csak apróságokat adunk egymásnak, vagy épp semmit. Egy kedves szó, egy ölelés sokkal többet tud érni akármi másnál, csak ezt sokan, nagyon sokan már elfelejtették.

Nemtudom mi a bajom egész pontosan. Ilyenkor sok sz@r érzés kap el, azzal arányosan minnél közelebb kerülök a karácsony estéhez. A TV-ben is a sok "öröm bódocság" amit mutatnak, nálam az ellenkezőjét váltja ki.
Lehet nem egészen normális ez, de ez van. Valószínüleg az is lehet a bajom h nincsenek igaz barátaim. Sok sok haver van, de barát nincs. Egyedül is érzem magam, és hát ugye ez a szeretet ünnepe. Trey igazad van, ha van saját családod, gyereked biztos szép ünnep a karácsony. De nekem ilyenkor mindig eszembe jut hogy kik nincsenek már velem. És már nem is lehetnek velem már soha. Olyanokat akiket nagyon szerettem. Szal az egész valami lelki f@szság. Asszem fogok venni egy karton pezsgőt leülök a gép elé, aztán dolgozok...
--
Nem az erős aki sosem esik el, hanem az aki mindig fel tud állni!

Szó mi szó, igaz barátban én sem bővelkedem. Sokan mondják, hogy sok igaz barátja van, de talán csak nincsennek tudatában a szó jelentésével. Iskolás koromban volt kettő is, de ahogy felnőttünk más emberek lettünk.

Nem arra kell godnolni, hogy ki nincs velünk, hanem arra aki velünk van.

Hát legfőképp azt, hogy nem csak addig a barátom, amíg pénzem/hatalmam van, hanem utána is. Ha bajba vagyok akkor segít. Természetesen én is elvárom ezeket magamtól...

Nem tudom, ki-hogy van vele, de nekem a haver meg a barát között egy irdatlan szakadék tátong. Nem mondom hogy nincs út a másik partra, de ahhoz sokminden kell.
Alapvetően én a haverjaimat sem kezelem másképp mint a barátaimat, olyan értelembe, hogy nem nézem le, nem beszélek vele másképp, nem viselkedek vele másképp. Ugyanúgy segítek neki, mint ahogy a barátomnak is segítenék. A hangsúly főleg a reakciókon van.

Ezt embere valogatja. Nyilvan, ahogy a nok kozott is, vannak zarkozottabb meg nyitottabb emberek. Sokan magukba fojtjak az ilyesmit, mert "nem ferfias" masoknak panaszkodni, "az a nok dolga". Ez persze nagyon nincs igy, de a regi erkolcsi es elvarasi normakon nagyon nehez tullepni. Azonfelul itt van az is, hogy ha tul... hogy mondjak ezt... "erzelgos" vagy, akkor azt mondjak rad, hogy biztos homokos vagy. FebertI, nagyon nehez am megfelelni az elvarasoknak. A ferfiaktol foleg azt varjak el, hogy erosek legyenek, tamaszok amikor baj van, mindig lehessen rajuk szamitani... ez magaval hoz bizonyos dolgokat, peldaul a zarkozottsagot.

Pedig sokan azt gondolják. Sok férfiről nem is gondolnád, hogy milyen érzelgős tud lenni, de persze nem mutatja ki. [ Én kemény vagyok :D ]

Kire támaszkodik a férfi ha bajban van?! Milyen bajban? Anyagi? Lelki?
Nekem ha lelki problémám van igyekszem egyedül megoldani, mert ahogy fent is mondták, nekünk meg kell felelni bizonyos elvárásoknak, és tőlem elvárja a barátnőm, hogy erős legyek és ezt lássa rajtam.

Szerk.

Szerintem rosszul közelíted meg a dolgot. Hogy kire támaszkodhat a férfi ha baj van? Itt máris két esélyes a dolog. Párkapcsolatba él e vagy sem. Amennyiben igen akkor a gondokat, bajokat mindig MEG KELL beszélni az ember párjával. Miért? Mert az adott döntésen mind a két fél életvitele, esetleg életminősége romolhat. Ha nem akkor természetesen belép a kőrbe a férfi családja (jó jó az első esetben is családról beszélünk csak itt éppen más értelemben) ahol biztosan van valaki akivel megtudja ezt beszélni.
Én ugyan úgy beszélgetek naponta anyámmal, a gyerek anyjával, a sógorommal és a húgaimmal is. Mindenkinek kikérem a véleményét ha olyan dolog kerül szóba ami nem csak rám van kihatással. Így voltam a vállalkozói igazolvány kiváltása előtt is, és úgy érzem nem hibáztam. Kikértem azon emberek véleményét akik fontosan nekem és a legfontosabb, hogy jól ismernek.
Az, hogy valaki mennyire érzelgős első sorban attól függ, hogy ki milyen környezetből jött. És mit látott a szüleitől, azok hogyan reagáltak a felmerült helyzetekre.