Kika: Igénytelen vásártér, paraszt kasszás, hosszú várakozás és tahó kiszolgálás

Édesanyám kapot egy 20k-ra szóló utalványt, amit csak ott lehetett elkölteni, így hát mit tegyünk, megtettük. A nézelődés első perceiben kezdett megfogalmazódni bennem, hogy ezek vajon mit akarhatnak, mert hogy eladni nem, az biztos. Ugyanis nagyjából minden 3. kiállított elem kopott/sérült és nagyjából minden 10. csúnyán rongálódott (Törött, elcsúszott, szétesett) volt. (Ez a példa? Ezt vegyem meg?)

Amikor elérkeztünk egy nagyjából méter magas és arasz*arasz méretű üvegajtós szekrényhez amin a „41.999” címke fityegett tűnt fel, hogy az árazásnál is elvannak tévedve, nagyon nagyon csúnyán, nem kell félreérteni, semmi extra nem volt abban a szekrényben, összesen kb 15elemből állhatott, sima pozdorja, sima patent meg sima zsanér. Volt aztán sima egyszerű négylábú (fémkeretes) családi asztal + üveglappal majdnem 100k-ért, meg ami kell.

Ezen túltettük magunkat, egy laza „ide se jövünk többet” legyintéssel. Ezek után kinéztünk egy egyszerű cipőtartó szekrényt (itt találkoztunk egyedül kedves és segítőkész személyzettel), meg egy akciós szennyes tartót, ami fölött a 3.999 2.999 felirat csüngött (ez még később fontos lesz:)).

Elindultunk a kasszához, amiből kettő volt, és kb 5en álltak előttük összesen. Beálltunk az elsőbe, aminél ugyan hárman álltak, de kevesebb cuccal mint a másiknál álló kettő. Kb 3 perc után, amikor a másik kasszánál már teljesen lecserélődtek a vevők, mi pedig még mindig 4en álltunk az első kassza előtt, átmentünk a másikhoz. Itt egy kellemesen frusztrált, idegesen csapkodó, szimpatikusnak nem kifejezetten nevezhető kasszás fogadott, lepittyegte a szennyes tartót és természetesen a 3.999 jelent meg (Erre az életem is feltettem volna, ebben teljesen biztos voltam, hogy így lesz). Megemlítettem, hogy hát'ő, erre nem ennyi van kiírva, erre vissza kérdez hogy van-e kuponunk. Az egy dolog, hogy kuponról szó nem volt a termék fölött az volt kiírva, hogy 2.999Ft, de hogy ezek után mi odabökjük neki a szaros újságjukat, amit az aluljáróba nyomtak a kezünkbe és erre ő azt válaszolja, hogy nincs kivágva és hozzánk vág egy csorba(!) ollót, mind ezt türhetetlen modorral... Hát ez azért nem semmi, a story vége semmiképpen sem.

Anyám jelezte az elején, hogy 20k-s utalványa van, na ehhez képest az összes cuccot a bútoron kívül összeadta, és várta hogy kifizessük. Az hogy esetleg azokat is az utalványból kimaradt összegből kéne kivonni nem jutott neki eszébe, biztos sose látott még ilyentot'. El szöszmötölgetett aztán, csapkodott, nem válaszolt a kérdéseinkre elsőre, újra számolta a cuccot, és távoztunk. (A szomszéd kasszánál még mindig a már olyan régről ismerős arcok álltak, immáron egyel előrébb)

A megrendelt bútort az épület hátsó sarkánál lehet átvenni, ezért oda mentünk, egy ablakon anyám beadta a salátákat, és megkérdezte, hogy kb. mennyi idő mire kiszolgálnak, ugyanis előttünk is vártak páran, erre egy nem túl meggyőző „nemsoká”-t kapott.

Miközben várakoztunk (5-10 perc) eltűnődtünk, hogy mi a szentfazék telik ennyi időbe, mert ha egy komplett konyhabútort rendeltünk volna, rendben, de ez egy sima kis dobozka lesz, hónom alá csapom és agyő'.

Egyszer csak egy kellemesen tahó hang beröfögte a hangszóróba a nevünk és hogy mehetünk, majd kinyílt egy ajtó mögöttünk. Én mentem be, nekik is odaadtam a salátát (miért adták vissza elsőre a beloginnál?) . 4en álltak a pultnál, ebből az egyik a hangosbemondós figura lehetett, mert ránézésre összetudtam párosítani a hangjával. Na a lényeg, hogy a 4 ember az összes lapot aláírta (mindenki mindet) és mindenki mindre nyomott egy vagy két pecsétet... A kommunikációjuk földön kívüli volt, leírhatatlan, és főként érthetetlen. Felkaptam a dobozt, és mentem volna vissza, erre tahókám bevágja az ajtót előttem, és közli a bájos hangjával, hogy na arra nem lehet, tilos!, menjek ki meg kerüljem meg... Lenézően mosolyogtam rá, szegénykém, ennyiből áll az élete... És megkerültem a sarkot, ami nem volt nagy távolság, de senkinek nem tört volna le a lába ha ott megyek ki ahol bejöttem... Szánalmas.

Haza fele menet olyasmik jutottak az eszembe hogy:
„Kika – Akárhova, máshova.”
„Az ideális üzletben nincsenek vásárlók, és a kika mindent meg is tesz azért, hogy üzlete közelítsen az ideálishoz...”
(Gyk.: Az ideális rendszeren nincsenek felhasználók, és a rendszergazda mindent meg is tesz azért, hogy rendszere közelítsen az ideálishoz.)

Meg még pár dolog, amit a tv-ben sípolással szokás illusztrálni.

Viszont, hogy ne csak szidás legyen, mindenkinek tudom ajánlani a Retz és az RS bútorüzleteket (Ott vannak a közelben).
Nekik, pontosabban az elsőnek köszönhetem azt a remek kis széket amiből ezt a postot is írom, de csak azért mert náluk épp 20%os kedvezmény volt, de mindkét üzletben nagyon kedvesek, és segítőkészek voltak. Az RS-ben a kisbútorok (pl a fent említett szekrény) nagyon jó árban vannak(egyébként minden tekintetben jó áraik vannak), kár hogy marhára nincs rájuk szükségem, de olyan jó kis polcok/szekrénykék voltak 8k alatt is, hogy teljesen ledöbbentett.