A jogvédelem margójára

Az utóbbi időben gyakran elborongtam az ASVA, Artisjus, stb. húzásain. Szerintem ez a jogvédelmesdi a "sánta poloskát is elhajtom 20 forintért Miskolcig" tipikus esete. Miért is?

- Ha egy (olyannak szánt) film nem hozza be már a premier napján a költségeket, akkor fanyalgás van, innentől fogva már tkp. nincs kockázat.
- Vajon mennyit kaszálhatnak egy DVD-n, ha szemrebbenés nélkül leértékelik 8-900 forintra? (Igen, ha ilyet látok, és jó film, akkor megveszem.)
- A zenészek nem a lemezekkel kaszálnak, hanem a pléjbekkhaknikkal. A lemezekkel a kiadók kaszálnak, max. megfizetnek egy-két ilyen lecsúszott túlsúlyos sramlitrombitásénekest, hogy adja a nevét az alapítványukhoz, ami aztán nyomozgat összevissza, néhol törvényes korlátokat áthágva (pl. hogy kész szakvéleménnyel állítok oda, az azért lol).
- Mindig csak beszélnek a károkról, de sehol nem látok statisztikákat, hogy mekkora károkat okoz ez a "warezosdi" a lemezkiadóknak. Tud valaki ilyet?

( mcbuddha | 2006. 12. 29., p – 17:29 )

És azt a pénzt ki kapja, amit minden adathordozó után kapacitásarányosan fizetünk?

( connor v | 2006. 12. 31., v – 08:33 )

"szemrebbenés nélkül leértékelik 8-900 forintra"

Azt azért tegyük hozzá hogy ezek a dvd-k úgy kezdődnek, hogy tonna reklám. Ami meg köztudott, hogy nem azért van ott, mert éppen kreatívitás hiányában voltak a készítők, és nem tudták hogy mit tegyenek oda. Azért is pénz jön a házhoz.