<Vékonykának látom.>
Egy karfiolt karalábéval összekeverő, betanított árufeltöltő-pénztáros, literally zero skillekkel, fejlődési igény nélkül, édes anyanyelvén is helytelenül, mogorván, arrogánsan beszélve hazavisz fél millát. Jobb városokban a sormunkás, a buszsofőr ugyanígy.
</Vékonykának látom.>
Érzésre másfélszeres szorzót látnék korrektnek, de fixme.
- 226 megtekintés
Hozzászólások
Kereslet-kinalat. Te mennyiert mennel arufeltoltonek? :)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Rossz kerdes. Mennyiert fejlesztene arufeltolto robotot? :)
(mondjuk omniwheeles alap, kitolhato targoncavillakkal, robotkarral, es beepitett vonalkod-olvasoval)
A strange game. The only winning move is not to play. How about a nice game of chess?
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Egyrészt jogos a kérdés. Ha nem lennék képzett és tapasztalt, biztos hogy beleugranék annyiért. Simán jó üzlet.
Másrészt felmerül a kérdés, hogy akkor mégsincs hiány IT-sokból? Felmerül a kérdés, hogy csináljak-e mást ugyanennyiért. Ahol nem produkálok euró százezres károkat egy félrenyúlással. Ennek megfelelően kevesebb a stressz pl.
Ne értse félre senki, nem sajnálom én senkitől. Igen jól keresek így is, csak ugye mihez képest, meg ugye a hozzáadott érték és felelősség díjazása. Én azt látom, hogy az alacsony szintű munkáknál sokkal nagyobb a fizuemelés üteme.
echo crash > /dev/kmem
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Sok esetben kérdés az is, hogy melyikhez milyen kvalitások kellenek és az mennyire adott.
Egy IT-s munka egész napos billentyűzet előtt üléssel jár. Munkaidő előtt / után / közben csinálgathat mást a delikvens, de nagyrészt akkor is ül egy helyben. Aztán utána a mindennapi tevékenységeket el kell végezni, ami lakóhelytől függő idő és energia. Ház mérete válogatja pl. a takarítást, családé mondjuk a mosást és a helyszín azt, hogy mekkora effort elmenni valamit venni gyorsan. Lehet persze rendelni, de azt is el kell pakolni, meg ha épp nem hozza a futár azt, amire szükség van (pl. nincs a Tesco-ban), megint lehet menni érte.
Egy bolti eladónak egész nap jönni-menni kell, ami fizikailag elég megterhelő. Vendéglátós embereken látom főleg, illetve más fizikai területeken, ahol fiatalon vonzó a relatív jó fizu, hogy azért időben jelez a test, ha nagy a terhelés (sok nagy súly, lótás-futás és társai).
Minden melónak megvan a maga szépsége és a vele járó szívás. A fizu csak egy dolog, ugyan pénzért lehet elég sok dologhoz hozzájutni, de az abszolút életminőséget csak részben befolyásolják a közvetlen és közvetett anyagi javak, főleg egy szint felett...
TheAdam
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Igen, a culágerek az evolúció törvényei szerint dolgoznak. Nem igazán ülnek, hanem jönnek-mennek. Nem gondolkodnak, hanem mozognak. Jól teszik imho.
Én meg ülök, stresszelek, agyalok, döntök, megmagyarázom, amik ugye tök egészségtelen dolgok.
De majd elmorzsolok egy könnycseppet értük, miután többet lapátoltam a nyögdíjukba és a közszolgáltatásaikba, mint ők saját maguknak :)
Nem lenézve senkit és semmit.
echo crash > /dev/kmem
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Szerintem nagyon veszélyes a részletek ismerete nélkül 2 ember fizetését összehasonlítani.
Egyrészt kereslet-kínálat. Másrészt a település (lokáció, de ettől a szótól kiráz a hideg) is nagyon számít. De ezt te is tudod.
A jobb képességeket, a magasabb minőségű és hozzáadott értékű munkát általában nem díjazzák annyival jobban, mint amennyire az ember szeretné.
Egyébként meg nem véletlenül ajánlott időnként munkahelyet váltani. A lojalitás szép dolog, csak nem fizetik meg. Mindemellett forintosítani nehéz a nem bér jellegű előnyöket (távolság, HO, munkabeosztás, főnökök, munkaeszközök stb.).
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Világos. Próbálom belőni hogy _nekem_ megéri-e _ennyiért_ melókáznom. Egyelőre igen, a Hays szerint is jóember vagyok. Csak a trendet lesem, mert vannak itt változások :)
echo crash > /dev/kmem
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Személyes jótanács, hogy soha ne másokhoz viszonyítsd a fizetésed. Irigységet, rosszindulatot, állandó frusztrációt okozhat benned - akaratlanul is.
Én amin el szoktam gondolkodni:
- Mióta vagyok az adott helyen? Nem ugrabugrálok a munkahelyek között.
- Nőtt-e a fizetésem nominál-, illetve reálértéken? Hány százalékkal?
- Fenn tudom-e tartani az életszínvonalamat?
- Mentálisan stabilnak érzem-e magam a jelenlegi fizetéssel?
- Mennyit tudok megtakarítani?
- Mennyire tudok félretenni rossz időkre (ez nálam nem megtakarítás)? És nyugdíjas koromra?
- Hogy állok az anyagi / karrier mérföldkövekkel?
- Ha az élet pofoncsap pl: agydaganattal, stroke-kal, akkor mihez fogok tudni kezdeni?
- Hány emberről kell gondoskodnom (egyedülálló vs. családos)?
- Mekkora a stresszfaktor az életemben, ami a munkahelyemhez köthető és változtathatok rajta?
- Van-e passzív jövedelmem? Az mire elég?
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni