[megoldva] Docker, docker-compose, és fájl struktúra

Beírod a teljes elérési útvonalat:
- /var/www/akarmi/idetedd:/container/belso/konyvtar

Vagy használj .env -et külön a mappákban, ahol a docker-compose.yml fájl van:

.env
WORKING_DIR=/var/www/akarmi

- $WORKING_DIR/idetedd:/container/belso/konyvtar

Igen, erre gondoltam elsöként én is, de vagy túl egyszerü ez a megfejtés vagy én értelmezem félre a kérdést.

Mindenesetre álljon itt, ha már mindenképp a változók használata a követelmény:

https://docs.docker.com/compose/environment-variables/

Nem a $PWD-ből veszed hanem egy saját mondjuk WORKDIR változóból.
A WORKDIR-t meg a docker-compose előtt beállítod.

WORKDIR=/opt/app/akarmi docker-compose -f ...

A "docker szép" megoldás amúgy a volume-ok használata lenne. Előre létrehozod a volume-okat (akár egy scripttel) és a compose-ban már nincsenek elérési utak csak volume hivatkozások.

Talán ilyesmi lehetne:

HomeDir=$(cd $(dirname "$0"); pwd -P)
cd "$HomeDir"

Egy nagyon fontos infót nem írtak le itt a kollegák. A docker-compose.yml esetében, ha a mappát ponttal (.) adod meg, akkor az a docker-compose.yml -t tartalmazó mappa lesz. Tehát, ha relatív útvonalvezetést használsz, akkor a docker-compose.yml -t tartalmazó mappától számítva is tudsz útvonalakat megadni. Így nem kell égetni az útvonalat (ami nagyon megköti a környezetet, nem költöztethető, nem lesz kipróbálható lokális gépen, stb), és nem kell kívülről definiált environment változóra hagyatkozni.

Amit én javaslok kipróbálásra (ha docker-compose -ban gondolkodtok, és nem merül fel a Kubernetes), az a POCO https://github.com/shiwaforce/poco

Ezt eredetileg házon belül fejlesztettük ki, de közkinccsé tettük, mert sokak számára hasznos lehet.

A lényeg: a projekt gyökerében tudsz lerakni egy poco.yml fájlt, amiben különböző scenariok (plan-ek) mentén különböző konténereket tudsz elindítani.

Példa konfig:

# ez még lokálisan hajtódik végre
before_script:
  - mkdir -p docker/mnt/backend/log 
  - mkdir -p docker/mnt/frontend/logs
  - cd docker/scripts && chmod +x *

# Globális, minden plan-re vonatkozó környezetek
environment:
  include: docker/conf/default/conf.env

plan:
  # Elindítjuk a teljes stacket
  default:
    docker-compose-file:
      - docker/db-proxy.yml
      - docker/dc-db.yml
      - docker/dc-backend.yml
      - docker/dc-frontend.yml
    environment:
      include:
        - docker/conf/backend/conf.env
        - docker/conf/frontend/conf.env
  # csak a backend indul el
  be:
    docker-compose-file:
      - docker/dc-db.yml
      - docker/dc-backend.yml
    environment:
      include:
        - docker/conf/backend/conf.env

Az egyes planeket a poco up PLAN segítségével indítod el. De lehetőség van pl plan-specifikus environment változók definiálására is, így különféle derivációkra van lehetőség benne. A lényeg, hogy egy egyparancsos indítást tudsz megvalósítani többféle konfigurációra.

Mi úgy csináljuk, hogy a docker-compose -os fragment YML-ek azok egy flat könyvtárszerkezetben vannak, és a globálisan behívott docker/conf/default/conf.env -ben van definiálva egy PROJECT_ROOT nevű változó, ami relatív hivatkozással tartalmazza a git repo gyökerére való hivatkozást, a fenti példában ez "PROJECT_ROOT=.." -ot tartalmaz (a docker mappánál eggyel kijebb kezdünk), és az egyes fragmentekben már minden volume mount útvonal ami a projekten belülről jön, úgy van behivatkozva, hogy:

# docker/db-proxy.yml
version: "3"

services:
  proxy:
    image: nginx:1.23
    ports:
      - 8080:80
      - 8443:443
    volumes:
      - ${PROJECT_ROOT}/docker/mnt/proxy/log:/var/log/nginx
      - ${PROJECT_ROOT}/docker/conf/nginx:/etc/nginx

Érdemes emiatt egy mappában tartani a Docker Compose konfigokat.

Arra figyelj, hogy ez egy régi projekt, és még nem a hivatlaos Docker Compose pluginre épül, hanem a Pythonban írt docker-compose utilityre. Nem sok különbség van, de azért van.