Termék pontozás matematikailag: Papírtörlő

Lásd lejjebb amit írtam. Emberileg még a felét sem tudod figyelembe venni, nem hogy a súlyát. Trabant helyett biciklid van. És egy Ferrarira azt kérdezed, hogy miért nem tud végtelen sebességgel menni :)

(Tudom neked nem Trabantod van) :)

Azért kicsi az eltérés, mert nagy számmal korrigálom az ASINH-t. A miérteket leírtam egy régebbi blogomban.

Mindegy mennyire kicsi vagy nagy az eltérés, a sorrend számít.

Úgy úgy! Ha látsz egy szédelgő férfit a hipermarketben, azt ne bántsd, mert parancsot teljesít :)

Igen, ugyanannyit számít és helyes a számítás. Lásd egy régebbi blogom ahol megmagyarázom a részleteket és miérteket. Az ASINH aszimptotikusan log-gal egyenlő, az pedig a szorzás miatt van. Tehát a szorzás szempontjából pontosan így számolnád (területek osztva árral, vagyis pozitív tulajdonságok osztva negatívval stb).

Szoval: ertem, amit irtal valamelyikben, hogy a parameterezheto algoritmusoknal neha nehez eltalalni a megfelelo parametert, de szerintem itt is valami ilyesmi a megoldas - ha matematikai uton akarsz maradni. Ugye monitorbol, autobol, tesztabol, stb. rengeteg tipus van, es emberek mindenfele mellett dontenek, nem mindenki ugyanazt a fajtat veszi. Most vagy az emberek mind hulyek (mondjuk ebben is van valami), vagy egyszeruen mas es mas a szempontrendszeruk - ugyanazt a dontesi algoritmust mas parameterekkel futtattak le. A parameterrel rendelkezo algoritmusok mas beallitasok mellett kepesek mast kihozni, es itt is erre van szukseg. Raadasul hasznalnak is ilyeneket: egy neuralis halonak rengeteg parametere (sulya) van, es ezeket be tudod allitani ugy, hogy macskat vagy hogy kutyat ismerjen fel egy kepen (vagy mondjuk egy szot egy audiostreamen). Meg kell talalni a megfelelo parametereket, esetleg erre is kell valami program, ami kitalalja, de onnantol sokkal jobban hasznalhato, mint ami nem kepes az igenyekhez alkalmazkodni.

Amiről írsz, én nem azt csinálom. Statisztikában P hacking-nek hívják azt, amikor addig játszol a paraméterekkel, amíg az jön ki az elemzés eredményeként, amit szeretnél. Célom a fentivel - ahogy sokszor írtam - a minél kevesebb infó exploitálása (nem tudom szebben magyarul megfogalmazni), azért, hogy paraméterezés nélkül, minél egyszerűbben (ez fontos) és minél automatikusabban tudjunk közelíteni egyfajta optimumot (jobb döntést). Persze hogy lehetnek más szempontok, de dönteni akkor is KELL. Melyik terméket vegyük? Kérem a választ és az eljárást, mielőtt bármiről beszélünk. Erre adjál egy ÁLTALÁNOS és nonparamtetrikus megoldást. Addig ezek csak olyan triviális általánosságok, melyeket jó lehet puffogtatni, de a részleteiben való kivitelezésnél elbuknak és előjönnek a koncepciós hibák. Általánosságban mindenki tud napokat beszélni bármiről. De amikor ki kell vitelezni a konkrét döntést és megérvelni hogy miért úgy döntünk, ott általában megbukik.

Konkret esetben: a monitoros topikban mindenki egyertelmunek vette, hogy a nagyobb a jobb (kiveve, ha tul nagy). Amikor legutobb monitort vettem, (kompatibilitasi okokbol) direkt 1920x1080-as felbontasut kerestem, minel jobb DPI-vel. Ez ugye a kisebb fizikai meretut jelenti. Szoval nalam teljesen mas volt a szempontrendszer. Van, amikor bizonyos parameterek jobban szamitanak, van, amikor kevesbe - vagy egyaltalan nem. Van, amikor valakinek elony az, ami a masiknak hatrany. Ezeket ha parameterezhetove teszed, azzal tobb ember igenyet le tudod fedni. Persze erre irthatod, hogy akkor magyarazzam meg, hogy az miert 2 sulyu, a masik miert csak 1, de a konkret szamertek itt nem erdekes. Raadasul a tied is parameteres, mert pl. a monitor meretet pozitiv iranyba vetted figyelembe negativ helyett, bizonyos szempontokat meg egyaltalan nem. A legtobb embernek nem okoz gondot ertekelni valamilyen szempontot (osztalyozza 10-es skalan X-et), es ugy mar tudsz neki olyan parametereket mondani, amivel az algoritmusod neki jo termeket ajanl.

Az, hogy más a szempontrendszered, rendben van. Ott te magadnak úgy pontoznád az eljárásommal, hogy pozitív helyett negatív a tulajdonság stb. Tehát egyetértek abban, hogy az eljárásomat adott módon alkalmazom, ahol én döntöttem el, hogy melyik tulajdonságot veszem pozitívnak vagy negatívnak. De ez eldönthető és a pontozás ezzel már kivitelezhető. Tehát egyetértek.

Leirom meg azt is, hogy en hogy szoktam donteni (ill. sokan masok). Regen az indexen volt egy csomo esetben olyan, hogy a szerkesztoseg bevasarolt, megvett minden pl. sajtos chipset a helyi boltban, aztan mindenki megkostolta, pontoztak, es annak az atlaga kb. az atlagos ember izlesenek megfelel (ez nem matematikai, es nem parameteres, atlagemberre lesz jo, neked nem biztos). Ehhez hasonloan ha valami fogyoeszkozt veszek (papirtorlo, sajtos chips kb. ez a kategoria), venni szoktam parat, es utana kiprobalom oket. Ha olyan termekkategoriarol van szo, amit rendszeresen veszek, akkor veszek a megszokottbol tobbet, es 1-2 kiserletit. Ha bevalik, legkozelebb tobbet veszek, ha sokkal jobb, mint a szokasos, akkor attol kezdve ez lesz a kedvenc, es ebbol veszek sokat. Ez adaptiv, alkalmazkodik a termekkinalathoz, de nem valik unalmassa (neha a kedvenc melle a 2. kedvenc vagy valami uj meg jol is esik).

Ott rosszabb az eljárásod az enyémnél, hogy nálam lehet felülről indulni a kipróbálással. Mivel nálad emberi döntés adja, hogy melyik legyen a következő kipróbálandó, ezért az alapból bármiféle optimum nélküli sorrendet jelent, ha jól értem. Tehát rosszabb.

Illetve nem írod, hogy a kipróbálás után mi a döntési eljárásod. Tegyük fel, hogy sok termék közül van kettő, ami egyformán jó neked. Hogyan veszed figyelembe a termék paramétereit? Mert ha nem veszed figyelembe, akkor nem optimum keresésről beszélsz.

Illetve nálam nem cél, hogy ne legyen unalmas. De elfogadom hogy lehet ilyen is.

A masik nagy kategoria a dragabb eszkozok esete, amikor tenyleg valasztani kell, nincs lehetoseg megvenni mindent. Ilyen a monitor, laptop, auto, lakas, es effelek. Ide tartoznak az uzleti dontesek is a mennyiseg miatt (mikor valaki rendel a cegnek 10 raklap papirtorlot - bar nem akadalyozza meg senki, hogy elotte a sarki boltbol vegyen egyet probakepp). Itt segitenek igazabol a review-k (fontos, hogy fuggetlen legyen), a felhasznaloi tapasztalatok, ilyenkor szoktam en is irni a forumba. Van par bolt, ahol ki vannak teve, meg lehet nezni, billentyuzetet peldaul igy szoktam venni, bar az nem a "draga" kategoria. Egyes esetekben lehet berelni, es ugy kiprobalni a dontes elott (erre uzleti dontesnel talan tobb pelda van, hogy a cegnek odaadjak probara par hetre/honapra az eszkozt, akitol robotkart vettunk, proba nelkul szerintem el se tudna adni a termeket). Illetve vannak tanacsadok, forgalmazok, de itt is benne van a pakliban, hogy olyat ajanl, ami neki a legjobb (a jutalek miatt), es nem nekunk (egyszer speci csatlakozo kellett volna, a forgalmazo kuldott egy embert egy konyvmeretu katalogussal, es vegigmutogatta miket ajanl - nem tul meglepo modon 2 feladatra 2 kulonbozo tipus lett a nyertes). Talan ebben a kategoriaban van a legtobb ertelme a matematikai modszerednek, de itt foleg a parameteres valtozat lenne a jo, mert biztos van olyan szempont, ami fontosabb a tobbinel.

A review jó dolog, ha elérhető ilyen infó. De ennél sem kellene paraméteres változat, mert akkor azonnal kérdezem, hogy hogyan állapítod meg a paramétert. Nem általánosságban, hanem részletekbe menő, kivitelezhető lépésekekel leírva. Itt csend szokott lenni :)

Tehát a review ugyanúgy betehető az eljárásomban egy újabb oszlopként, mint ranking. Ilyen egyszerű. Amit tudni kell, hogy ez nyilván egy szubjektív mutató lesz a többi objektív értékkel ellentétben. De ez nem baj. A Bayes döntés is ezért van. Hogy ha nem elérhető több száz objektív minta a frequentist nézethez, akkor a Bayes nézetnél a szubjektív infót használjuk a pár elérhető objektív mintához. Nincs ezzel gond.

Tehát a review mehet ranking oszlopként, ahol nyilván csak azokat vesszük eleve bele a listában, amelyek a review-ban eleve megfeleltek.

Mindentől függetlenül amit írtál, kérlek nézd meg a táblázatomat és takard le a pontszám oszlopot, és keverd meg a sorok sorrendjét. És próbáld végig gondolni, hogy milyen metódussal állnál neki annak a kérdésnek ennyi elérhető infóból, hogy MELYIKET VEGYÜK? Amíg ezt nem próbálod meg, addig nem látod a probléma mélységét. Ugye látható, hogy amikor egy ember bemegy a boltba, akkor döntenie kell és neki még kevesebb lehetősége van erre.

Spar webshop az infó forrás. És egyetértek, jó lenne minél több bolt termékeit egyben súlyozni. De fontos tudni, hogy mindig rész infók vannak általában, és abból hozzuk a legjobbat. Ha tud bárki beküldeni más boltban elérhető termék fényképét a leírással és árral, akkor beteszem.

...és az a vektor nyer, amelynek a normája nagyobb.

Nem ez történik.

Optimum konvergencia nem mindig bizonyítható, de az amúgy is az optimum végtelen közelítését jelentené. Köztes konvergencia egy viszonyított másik eljáráshoz képest megmutatható. Ez a másik eljárás a hasból döntés.

Nem legjobb döntésről beszélek, hanem jobb döntésről.

A papírtörlő 5 perc munka volt, a toalett meg 20 körül. Szerintem Te ennél többet trollkodsz a HUP-on :)

Kérte valaki feljebb, ezért megosztom a toalett papírt, de pontszámok nélkül. Így a csendes többség tudja használni ha éppen kell:

https://docs.google.com/spreadsheets/d/14mO39mdn69aMQH5_lZsAX1o9MnENeEh…

Almát almával hasonlítok csak. Nem tudom hogy egyre gondolunk-e.

2 dolgot nem győzök elégszer leírni:

1) Nem szükséges a top 1-es terméket venni. A lista teteje erős és jó iránymutatást ad a jobb döntésekre. Felülről kezdve a tesztet sokkal jobb döntéseket kapunk, mint hasból.

2) Akkor is dönteni kell. Ez mindenki figyelmét elkerüli. Miért jobb az, ha ránéz valaki a polcra és találomra vesz egy terméket ami szerint bevált, szinte soha nem próbált másikat, vagy a 48-ból max még egyet, a paraméterek alapján való ár-érték arányának információja pedig elérhetetlen számára, mint embernek. Ez miért jó?

3) (bónusz) Senki nem olvasta a matematikai levezetésemet a miértekre és a működésre a másik blogomban? A megoldásom konzisztens azzal, mintha a tényleges értékét számolnánk ki az osztások miatt.