Sonic mozi, avagy ismerd a célközönségedet

Az idő múlásának az egyik jele, hogy azok akik valamikor egyko a konzol játékok fanatikus célközönségei voltak, pénzkeresővé váltak. Kitermeltek még egy generáció gamert és bizony kellő mennyiségű pénzzel rendelkeznek, hogy meg lehessen kopasztani őket. Egyetlen probléma ezzel a célcsoporttal, hogy problémások. Beépített reklámszűrővel rendelkeznek, nehezen mozdíthatóak meg a hagyományos marketing eszközökkel és a pici szűk buborékukon kívülre igen nehezen mozdulnak ki. Hagyományos módszerekkel nem hypeolhatóak, nem bevonhatóak a marketingbe, így igazán nehéz belőlük jó fogyasztót csinálni.

Van viszont egy gyenge  pontjuk, hogy erősen túlértékelik a saját fontosságukat és szerepüket a világban. Ez az énközpontúság részben abból fakad, hogy többségük introverált, magányos, és igazi vesztes az életben. A játékok virtuális valóságot adnak számukra, amiben nyertesnek érezhetik magukat.

A Paramount Pictures és a SEGA ebből a hátrányból indult neki a Sonic filmnek, mert ugyan a karakter ikonikusnak mondható távolról sincs annyira a köztudatban, mint mondjuk a Pokemon franchise. Ha nyereséges filmet akarnak, akkor meg kell mozdítaniuk a célközönségüket.  És most, a második trailer kijövetele után úgy tűnik ez sikerült. Hogyan? Úgy, hogy ismerték a célközönségüket és hülyére vették őket.
Áprilisban kijöttek az első trailerrel és még a játékot nem ismerő, átlag filmnézőben is ez a kérdés fogalmazódott meg: "Jézus ereje, mi a retkes rák ez?"
A gamer közösség virtuálisan felrobbant. Beindult a mémgyártás. Az eredeti játék készítői elhatárolódtak a filmtől. A hardcore Sonic fanatikusok eret akartak vágni, csak épp nem találták az ütőereiket a zsírpárnáik alatt. Elindultak az online petíciók, stb.
Pár nappal később, jött a bejelentés, hogy a filmesek átdolgozzák a karaktert és elhalasztják a bemutatót.

Miközben néztem az első trailert elkezdett mocorogni bennem a gondolat, hogy itt valami trükk van. Bár a trailer rendben volt technikailag, a sün olyan mértékben benne volt az Uncanny-valleyban, hogy már szinte hegyimentőkért kiáltott.  Aztán ott volt a kiadás dátuma, az első trailerben november szerepelt ami tipikusan a karácsonyi szezon felpörgető hónapja. Ráadásul az idei évben több komoly film is várható volt ebben a hónap. Ez nem túl szerencsés ebben a kategóriában, mert nincs ideje a filmnek kifutnia a decemberi dömping előtt.
A másik probléma, hogy még ha CGI is a karakter, annak a designját nem triviális csak úgy áttervezni egy film ilyen késői fázisában. A design változása rengeteg szerkesztési, effektezési munkával jár, szinte az egész film nulláról történő újragyártását jelenti. 

E héten kijött a második trailer és ebben már kellően "cuki" a főszereplő, és ez kellően fel is pörgette a rajongókat, nem beszélve a döglött időszakra időzített kiadási dátummal. A gamerek most örülnek, mint a megsimgatott kutya, hiszen a nagy filmgyártók meghallgatták a sirámukat és valakiknek érezhették magukat. Olyanoknak, akiknek meghallgatják a szavát, igazi nyertesek, mint a játékaik főszereplői.
Igen, kedves filmgyártók, így kell ezt csinálni. Így lehet átlépni az új generáció marketing küszöbét és így kell hypeolni őket.
Taps a Paramount és a SEGA részére.

Hozzászólások

Ez nagyon jó, köszi. Lehet tanulni tőlük.

Csaba

Köszi! Tuti megnézem. Imádtam a játékot.

Van azért ennek kockázata is. Ha a film nem lesz jó (jelentsen ez bármit is, de tudjuk milyenek a rajongók, egy hiba miatt is szedtek már szét filmeket), akkor a hype miatt nagy bukás is lehet belőle. Ha viszont jó és sikeres lesz akkor tényleg jól csinálták. Remélem jó lesz, én szeretem az ilyen filmeket, Rontó Ralph is jó volt (bár inkább az első rész, de a másodikban is voltak jó poénok). Persze van alibim, gyerekkel nézzük meg ezeket :-)

Mennyi jó játékadaptációs film is született az elmúlt pár évtizedben?

Tulajdonképpen, ha mondanom kellene egyet akkor talán a Battleshipet tudnám mondani, azt is azért, mert annyira bugyuta, hogy már az első 3 percben leolvasztja az összes godnolkodásra használt agysejtet és leginkább arra jó, hogy másfél óráig kikapcoslja az agyat ezzel. Mondjuk tény, hogy egy kellően elcseszett hétfő hirtelen felindulásból jött az ötlet, hogy megnézzem. :)

Számomra, amik már megütötték a lécet a következők voltak:

Élőszereplős:

  • WarCraft
  • Detective Pikachu

Animációs:

  • Final Fantasy: A harc szelleme (nagyon elrugaszkodott az addigi FF játékokhoz képest, de egy olyan világban, ahol a legtöbb rész között nincs sok kapcsolat, ott ez megengedett)

 

És így ennyivel kb ki is lőve a számomra jól sikerült adaptációk listája. Esetleg még ott az, annyira rossz, hogy már élvezed faktor, akkor még:

  • Doom
  • Postal

Ha játék(ok) köré írt filmet nézünk, akkor a Wreck-It-Ralph az nyerő. A Ready Player One-al az egyetlen problémám, hogy a könyv az nagyon ott van a top3-ban nálam, de a film annyi felesleges változtatást eszközölt, hogy elvették a varázsát.

"Errors are red
My screen in blue
Someone help me
I've deleted Sys32"

és ők azok, akik nem moziban nézik majd meg, hanem lehúzzák torrentről. :D

Érdekes elmélet, de úgy tűnik nem egy ördögi marketingfogásról volt szó, csak egy kezdeti bénázásról. Itt azt írják, hogy az átalakítás "csak"  kb. 5 millió dollárba fájt a gyártónak, mert egyáltalán nem voltak meg még a Sonic grafikai munkálatai, csak kb. azokban a jelenetekben, amelyek az első trailerbe bekerültek. Így gondolom számoltak egyet, és az jött ki, hogy megéri az újratervezés a többletpénzt.