Vége a tanári pályafutásomnak

 ( pehsa | 2019. június 14., péntek - 11:29 )

Na, ennek is vége! Végre!

Túl sok időt nem töltöttem el az oktatásban, egészen pontosan két tanév, viszont már ez a kis idő elég volt arra, hogy ne akarjam folytatni.

Régen még tanuló éveimben igen erősen elgondolkodtam, hogy tanárnak álljak (ugye informatika), majd inkább Rendszergazdaként helyezkedtem el. Két évvel ezelőtt lehetőségem lett kipróbálni magam tanárként, majd a tanév végével, szerződés felmondás és jött az újabb iskola szeptembertől, aminek most lett vége.

Kezdetben még nagy terveim voltak, hogy milyen jó is lesz, milyen programokat kellene szervezni. Informatika (főleg programozás) versenyek sulin belül és a környező iskolákkal, retro pc kiállítás szervezés, csoportos kirándulás az eseményekre, stb. stb..

Aztán szépen lassan be kellett látnom, hogy nem éppen olyan ez az egész, mint ahogy elképzeltem. Az első iskola vezetősége és hozzáállása borzalmas volt, kb még azokat az információkat sem kaptam meg, hogy milyen papírokat meg miket kellene dokumentálni. A második iskola már ilyen szempontból jobb volt, de azért itt is voltak problémák, főleg az informatika munkaközösség terén.

De ezek csak az intézmények hibái, miért is adom fel a dolgot? Két fő oka van:

1. Egészség. Még januárban volt egy témám, melyben immunerősítő javaslatokat kértem tőletek. Már ott is leírtam, de a lényeg, hogy a tömegközlekedés és a diákok tömege miatt igen gyakran sikerült minden nemű betegséget elkapnom. Jött egy járvány, akkor biztos, hogy előbb-utóbb én is beleestem és ennek köszönhetően sajnos általában az egész családon végigment az egész, ami a most már lassan 3 éves fiam szempontjából nem épp a legjobb dolog.

2. A diákok. Amikor én kezdtem a tanulmányaimat informatika területen, akkor én is meg a legtöbb osztálytársam úgy álltunk hozzá, hogy ez minket érdekel és szeretnénk csinálni. Más órákon is a tanároknak volt tekintélye és nem azon járt az eszünk, hogy a tanár munkáját hátráltassuk, mert akkor jött az elbeszélgetés és szülők bevonása.
Manapság ebből kb semmi sincs. Középiskolákban tanítottam és az itteni diákokat nem érdekli semmi. Év elején körbekérdeztem, hogy ki miért jelentkezett informatikára és egy-két tanulót leszámítva mindenki csak azért jelentkezett erre, mert hát otthon sok időt tölt a gép előtt (mert játszik, de a Windows-t nem tudja megfelelően kezelni), vagy mert nem volt szimpatikusabb szak az iskolában.
A diákok órákon olyanokat művelnek, amiket az én időmben még terv szinten sem vetettünk fel. A tananyag nem érdekli őket, ott próbálják szabotálni az órát ahol csak tudják. Az új szabályozások miatt a tanárok nem tudnak megfelelően fegyelmezni, így a diák kb lesz*rja a dolgokat, mert úgy sem lesz belőle komoly baja. Szintén a szabályozásoknak köszönhetően, pátyolgatni kell a diákokat, nem lehet nyíltan kijelenteni neki, hogy rossz vagy adott tantárgyból, meg baj van a viselkedésével. Ha bukásra áll, kb akkor sem lehet megbuktatni, mert biztos pszichés problémák vannak, így kegyelem kettessel átvergődik, holott aki ismeri a diákot az tudja is róla, hogy lusta meg önszántából sz*rja le a dolgokat. Ha mégis megbuktatnák a diákot, akkor sem olyan egyszerű, mert évente jön ki újabb kerettanterv, így ha a régiben kezdte el a diák, de megbukik és az alatta lévő osztály más évi kerettanterv szerint halad, akkor nem mehet abba az osztályba, hanem 9.-ről kellene kezdenie. Ennek következtében inkább azon vannak a tanárok meg a vezetőség is, hogy inkább ne bukjon meg, hanem menjen tovább.

Most így hirtelen felindulásból ennyi jutott eszembe. Lehet még kibővítem majd.

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Egyetemen is hasonló volt a helyzet az elmúlt években (gyengülő színvonal), de most ez változás alatt van. Például külföldi hallgatókat csak nagyon indokolt esetben szabadott buktatni, de ebben a félévben többet is megbuktattam és nem lett belőle semmi.

Persze a mai világban nagyon "tudatosak" a hallgatók, vitatkoznak a jegyen / az anyagon, próbálkoznak másnál, még a felettesednél / munkatársadnál is megpróbálnak "bepanaszolni". Volt olyan munkatársam, akit a tanszékvezetőnél jelentett egy diák, hogy valami becsmérlő dolgot mondott neki, amivel megsértette a határon túli magyarok valamijét.. A vicc az volt, hogy a munkatársam maga is felvidéki volt és minden hétvégén ment haza az anyukájához. Rólam valaki azt állította, hogy átengedtem és mégsem írtam be a jegyét. Szerencsére dokumentációval sikerült bizonyítani az ellenkezőjét (hogy meg sem jelenhetett az adott alkalmon). GDPR miatt is nagyon kell figyelni, mert ha kikerül véletlenül egy név, akkor biztos hogy lesz legalább egy SJW, aki jelenti. Legutóbb egy távolkeleti diák sérelmezte a tárgy felelősénél, hogy miért kérdeztem vizsgán a ZH anyagból, azt neki miért kellene tudnia. Pfff! Érted három hete írta és már nem emlékszik rá / akkor is puskázott / nem tudta a választ és nem is érdekelte annyira, hogy rákeressen. Ráadásul mindezt mentőkérdésként a kettesért..

Szóval próbálunk emelni kicsit a színvonalon, de nem könnyű. Én sem vagyok biztos benne, hogy ez az út lesz a megfelelő számomra..
Ja és persze pénz nincs semmire, főzz abból ami van.

Egyetemen is ennyire megváltozott a helyzet? Azt hittem, ott legalább még oktatói terror van :D
Nekünk még nyíltan megmondta egy tanár, hogy ennyien fognak átmenni. Pár éve még a személyes adatok védelme is vicc volt, legalább is itt keleten műszaki és TTK részen. Kedvencem, mikor a(z amúgy szakmailag teljesen jogos) karó megadása után még 20 percet lapozgatta a leckekönyvem, röhögve. Szerintem semmmmmi köze nem volt hozzá a ...-nak. Igaz én se nyomtam fel, pedig fel kellett volna. Az a szak amúgy is ment a levesbe.

A kettes pont miatt fogadd őszinte részvétem.

Sok tanár ismerősöm van és van köztük egy olyan (barátom felesége) aki egy kis településen tanít általános iskolában.
Ott az általad felsorolt problémákon kívül a konkrét életveszély is jelen van, mert ha lakatos brendonkára rászól a tanár, hogy ne zavarja az órát, akkor a kedves édespa és édesanya szülő1 és szülő2 a munkahelyét munkanélküli semmittevést otthagyva rohan az iskolába, hogy agyonverje a tanárt. Mer' a tanár rasszista és brendonkának jogai vannak.

Ezeket az állapotokat megköszönhetjük az oktatás minőségének romlása miatt állandóan jajveszékelő és fröcsögő emberjogi aktivistáknak.

Pont a napokban olvastam, hogy az otthon oktatást betiltották. Egyelőre még vannak normális iskolák, úgyhogy még nem komolyan, de elgondolkodtam, hogy akár otthon is oktathatnám a gyerekeimet, tudásban biztosan nem szenvednének hátrányt. (Szocializációban talán, de most már abban sem vagyok teljesen biztos, mert a gyerekek nagyrésze úgyis csak nyomogatja a telefonját. Aki meg nem, az verekszik :-)

Az a baj, hogy ha romlik még a szitu, de közben betiltják az otthonoktatást, akkor nincs mese, vagy ki kell bekkelnie az olyan gyerekek között, vagy magánba kell járatni egy vagyonér.

Az óraszám emelésének sem örülök: meg akarnám tanítani dolgokra, de úgy, hogy hajnalban megy és késő délután jön haza, nem lesz itthon kedve már semmit sem csinálni attól félek.

Szerintem az otthoni tanítás nem jó mert a szülő (akkor sem ha tanár) nem tudja olyan szinten oktatni az adott tárgyat mint egy arra szakosodott és gyakorlattal rendelkező tanár. Ráadásul a tárgyi feltételek (pl. kémia szertár) nem adottak. Ezért az otthon tanított gyerek mindenképpen hátrányban lesz azokkal szemben akik tanintézetben szerzik meg a tudást.

És igen a másik probléma ami napjainkban kezd kicsúcsosodni, hogy egyre több az olyan gyerek aki egyre inkább alkalmatlan a normális közösségben történő életre. Nem tiszteli a tanárát, az osztálytársait, nem tud viselkedni, stb. Én azt gondolom, hogy az iskolának az egyik (nem elsődleges) feladata, hogy a gyerek az otthon szerzett viselkedési szokásait kiegészítse a közösségi viselkedés normáival.

A jelenlegi liberális politikai viszonyok és a társadalomfelforgató ál-civil szerverezek miatt erre egyre kevesebb a lehetőség. A tanárnak nincsen eszköze, joga a gyerek otthonról hozott viselkedési problémáit korrigálni. Ráadásul ez nem korlátozódik az oktatásra, az élet minden területén megy a társadalomrombolás.

"Szerintem az otthoni tanítás nem jó mert a szülő (akkor sem ha tanár) nem tudja olyan szinten oktatni az adott tárgyat"
Ha az adott szülő képes volt magától egy vállalható érettségit produkálni és van arra ideje és energiája, hogy napközben a gyereket oktassa, akkor simán lehet hatékonyabb, mint az iskola.

Ugyanis, hiába van rutinja a tanárnak, ha az ideje nagy részét az köti le, hogy kordában tartsa az osztály 1/3-át, vagy hogy megértesse az anyagot a gyengébb 10%-al is.
Kémia meg biológia szertár? :-DD Ugyan már. Amikor én jártam középsuliba a 2000-es évek elején, már akkor sem akarta és vagy merte kinyitni a szertár ajtaját egyik tanárom se, pedig volt belőlük tantárgyanként legalább 3 a 4 év alatt és nem mondhatnám, hogy annyira rosszak lettünk volna.

"Én azt gondolom, hogy az iskolának az egyik (nem elsődleges) feladata, hogy a gyerek az otthon szerzett viselkedési szokásait kiegészítse a közösségi viselkedés normáival."

A gyerek otthon szerzett viselkedési normáit csak akkor fogják tudni kiegésziteni, ha az alapjában véve egy irányba mutat azzal, amivel ki akarod egésziteni. Egy sarkos példa: Ha azt mondod a gyereknek, hogy nem szabad verekedni, de otthon az anyja mindig monoklival a szeme alatt fogadja, vagy őt magát rendszeresen megverik, akkor nem fog tudni mit kezdeni azzal, amit mondasz neki. Értelmezhetetlen a számára. Ő abba nő fel, hogy erősebb kutya bszik. Amig a gyerek ebben éli a napjait, addig az iskolából ezt nem fogják korrigálni.

"A tanárnak nincsen eszköze, joga a gyerek otthonról hozott viselkedési problémáit korrigálni."
Itt most milyen jogokra meg eszközökre gondolsz pontosan? Nagyon remélem, hogy nem a testi fenyitésre.
Volt olyan tanárom általánosban, aki többször végigpofozta a fél osztályt. Én soha nem kaptam, de rettegve ültem végig az óráit.
Akkor legyen joga a tanárnak kezet emelnie a gyerekre, ha nekem is jogom lesz bárkinek lekeverni egy sallert az utcán, csak mert nem fér bele a viselkedése a normáimba. Hogy mik a normák, azt én döntöm el. De igaszságos leszek, becsszó!

> Ha az adott szülő képes volt magától egy vállalható érettségit produkálni és van arra ideje és energiája, hogy napközben a gyereket oktassa, akkor simán lehet hatékonyabb, mint az iskola.

Minden tantárgyhoz nem érthet egyformán jól / olyan szinten mint egy arra szakosodott és gyakorlattal rendelkező tanár.

> Ugyanis, hiába van rutinja a tanárnak, ha az ideje nagy részét az köti le, hogy kordában tartsa az osztály 1/3-át, vagy hogy megértesse az anyagot a gyengébb 10%-al is.

Jól kell megválasztani az osztálylétszámot és szegregálni / más oktatási eljárásban kell részesíteni azokat akik képtelenek az elfogadott normák szerint tanulni.

> Kémia meg biológia szertár? :-DD Ugyan már. Amikor én jártam középsuliba a 2000-es évek elején, már akkor sem akarta és vagy merte kinyitni a szertár ajtaját egyik tanárom se, pedig volt belőlük tantárgyanként legalább 3 a 4 év alatt és nem mondhatnám, hogy annyira rosszak lettünk volna.

Otthon a lehetősége sincs meg.

> A gyerek otthon szerzett viselkedési normáit csak akkor fogják tudni kiegésziteni, ha az alapjában véve egy irányba mutat azzal, amivel ki akarod egésziteni. Egy sarkos példa: Ha azt mondod a gyereknek, hogy nem szabad verekedni, de otthon az anyja mindig monoklival a szeme alatt fogadja, vagy őt magát rendszeresen megverik, akkor nem fog tudni mit kezdeni azzal, amit mondasz neki. Értelmezhetetlen a számára. Ő abba nő fel, hogy erősebb kutya bszik. Amig a gyerek ebben éli a napjait, addig az iskolából ezt nem fogják korrigálni.

Ezért kell az ilyen gyereket kiemelni a közösségből és arra alkalmas / felkészült tanintézetben elhelyezni.

> Itt most milyen jogokra meg eszközökre gondolsz pontosan? Nagyon remélem, hogy nem a testi fenyitésre.

Ha a szép szóból nem ért mert azt a kultúrát hozta otthonról akkor szegregációt megelőző utolsó lépésként pl. az elzárás vagy a könnyebb testi fenyítés is lehet egy eszköz a nevelésre.

> Akkor legyen joga a tanárnak kezet emelnie a gyerekre, ha nekem is jogom lesz bárkinek lekeverni egy sallert az utcán, csak mert nem fér bele a viselkedése a normáimba. Hogy mik a normák, azt én döntöm el. De igaszságos leszek, becsszó!

Érdekességképpen: ismerek olyan családokat, ahol a gyerek itt, Angliában az angol iskolába jár, és mellette otthon tanulóként a magyar tanangyagot is tanulta a szülőktől, és minden évben vizsgázott, osztályzatokat kapott, stb.

Hát ezentúl erre pl. nem lesz már lehetőség.

Gondolom a tananyagot továbbra is meg lehet szerezni, és lehet továbbra is magyarul elmondani a gyereknek a dolgokat a magyar történelemről meg irodalomról meg akármi (feltételezem, hogy pl. matematikát nem kellett kétszer tanulniuk, de igazából nem tudom, mik a különbségek). Viszont úgy gondolom, ha nincs vizsga a végén, kisebb a motiváció. Ha nincs osztályzás a végén, nincs visszajelzés, hogy megfelelő szinten tanulta-e meg.

Régebben minden más... Brendonka :) egyik réges-régi elődje a folyosón randalírozva fellökött mindent, kezelhetetlenül viselkedett - tanerő lecsavart neki egy makarenkóit - jelzésértékűen, hogy nem kéne ezt csinálnia. Srác hazarongyolt, következő szünetben jött a mama, és alaposan végigkérdezte a tanárnőt, hogy mi és hogy történt, ő meg szépen elmondta, hogy mi és hogy történt. Széle-hossza egy anyuka odafordult a fiacskájához, és megkérdezte, hogy meyik oldalra kapta a pofont - majd miután ez a részlet is kiderült, a másik oldalra ő is elhelyezett egyet, majd megkérte a tanárnőt, hogy legközelebb - kifejezetten a kiegyensúlyozott nevelés érdekében - mindkét oldalra legyen kedves, ne kelljen neki ezért befáradni az iskolába...

A srác ez után teljesen megváltozott: egy apró panasz sem volt utána a viselkedésére...

Ennyi, így kellene.

A rossz viselkedés amúgy már korábban kezdődik. Kislányunk óvodás, ott is van két Brendonka. Brendonka 1. úgy "tanulta" otthon, hogy nyugodtan köpködhet a padlóra. Anyuka, apuka, biztos rendszeresen köpköd otthon is, a földes padlónak lehet még használ is...
A jó édes anyukája egyszer úgy szólt rá az óvodában, amikor ismét mindenki előtt köpködött és gondolom észrevette, hogy minden szem rászegeződik: "fiam mondtam már, hogy az óvodában ne köpködj!". Tetszik érteni, nem hogy ne köpködjön egyáltalán...

Ez az egész mindenki mást azért is zavar, mert az óvodások egymástól is tanulnak és volt hogy a kislányunk is köpködött itthon, mert hát Brendonka is ezt csinálta...

Másik Brendonka meg folyton rendőröset akar játszani, azt amikor elviszik az embert...

Persze, nem csak Brendokáékkal van gond. Van olyan nem-Brendonka akinek ha nem tetszik valami, akkor simán elkezd verekedni.

Egy csomó energiánkba kerül, hogy a többi gyerektől eltanult rossz dolgokat kineveljük a gyerekünkből.

Az óvónők is nagyon panaszkodnak, hogy minden évben egyre több gond van egyre több gyerekkel.
Aztán a szülők... Az egyik gyereke a legtöbb óvonő szerint problémás, mármint orvosi eset (a testvére is az volt, mert ő is ugyanoda járt), de a kedves szülő fel van háborodva, hogy hogy gondolják hogy a gyerekével gond van. Nem hajlandó elvinni a gyerekét megvizsgáltatni, hogy megfelelő kezelést, gondoskodást kapjon, mert az ilyen gyereknek tartanak egy külön embert aki csak vele foglalkozik, de ha nincs róla papír akkor nincs mellé ember.

Ezen kívül ahol csak teheti lehordja az óvónőt, akinek ugye a szakmája, hogy az ilyesmit felismerje, hogy mennyire nem ért hozzá, stb...
Azt hiszem ugyanez az anyuka volt az aki egyszer elszólta magát és elismerte, hogy ő tudja, hogy elrontotta a gyerekét, mert mindig elérakta a táblagépet, tv-t és a gyerek egész nap azzal volt.

Nem, már a játszótéren kezdődnek a rossz minták :( és a küzdelem a kineveléssel...

ad "makarenkói"
Makarenkó teljes munkássága legnagyobb kudarcaként élte meg, hogy lekeverte azt "a pofont" a híres makarenkóit. Azok hivatkoznak így rá, akik nem ismerik a munkásságát. Pont ő volt az aki bevezette, hogy a gyereket nem szabad fizikailag fegyelmezni. A szovjet rendszerrel jött a fizikailag nem fegyelmezünk, nem 89 után, a fizikai figyelmezés pedagógialag elfogadott csak a háború előtt volt. Nyilván maradtak egy ideig régi vágású pedagógusok, de a szovjet-konformok már a Makarenkói rendszert tanulták, azaz nincs pofon, nádpálca, borsón térdepeltetés, megalázás, etc.
ld wikipedia

Én a '80-as években kezdtem az általánost, fiatalabb, a háború után született tanárok is szemrebbenés nélkül alkalmaztak testi fenyítést (míg más idősebb tanítók / tanárok viszont nem, de máshogy büntettek). Én sem pártolom, de azt a bizonyos egyet szülőként is azt mondom, hogy kellő körültekintéssel, de el kell ereszteni.

A mai tanárkollégák egyik nagy problémájának egyébként két dolgot tartok fegyelmezés szempontjából: kollektív büntetés (amit mint tudjuk a börtönben sem engednek, akkor gyerekeknél miért is teszik?), a tanulással / dolgozattal büntetés. Alsós tanítóknál lehet még ilyet látni, hogy készségtárgyak (amik közben a gyerek feltöltődne, kikapcsolna az agya, stb.) megvonásával büntetnek. Nem akarok külön írni arról, hogy én honnan látom a probléma gyökerét elindulni, mert oldalakon keresztül ki lehetne fejteni.

Probléma az IKT eszközök használatának mellőzése, alacsony szintje a kollégák hiányosságai miatt (és ez sajnos nem csak az 50-es és idősebb korosztályra igaz). A mai világban ezeket a gyerekeket lekötni csak könyvel és táblával nem lehet, az őket ért ingermennyiség miatt. Ha belegondoltok, hogy "csak" 10 éveket visszaugorva az időben mi volt 10-20-30-40 évvel ezelőtt (és milyen volt az emberek, családok életmódja) és ez hogyan változott. Meglátjátok az okát, hogy miért ilyenek a mai gyerekek. Egy jó pedagógus, aki nem ragadt ott meg, hanem továbblép, fejlődik, ma is tudja kezelni a különbségeket a gyerekek között(nem nagy szavakat mondok, feleségem tanítónő, 4 évig tanít egy osztályt, minden főtantárgyat, illetve a párjával bármikor tudják egymást helyettesíteni, de a két fiamnál hasonló tanítónő párosokat választottunk annak idején, és még csak nem is egy iskolába járnak).

A pedagógus pályával az egyik gond, hogy ott is hiányzik az elhivatottság a munkája iránt, a gyerek iránt (jó hely az iskola, csak minek van benne gyerek). Nem lehet úgy tanítani, hogy nem szereted a gyereket, az embert. És fel kell fogni, hogy életeket tehetsz tönkre a hozzáállásoddal (ilyet a kisebbik fiamnál tapasztaltunk 3-4. osztályban, mert ott váltás volt, de túlélte, bár naponta tudtunk beszélgetni, hogy mit ne vegyen magára és eressze el, hogy ne vegye a lelkére és 4. osztályra már csak szarkasztikus megjegyzéseket tett itthon a tanító nénijeire, közben kiteljesedett a néptáncban és a zeneiskolában, ahol sikerei voltak).

Feleségem is kapott egy pofont az iskolában (csak negatív hatása volt, mivel nem ő beszélt az óra alatt - amit hitt a tanerő, és ezt vélte "orvosolni"), tudom, hogy vannak "régi vágású" tanár bácsik/nénik is, de senki ne Makarenkózzon, ha ezzel érvel, mert az pont tévedés, ő teljes mértékben elutasította ezt, még ha életében két alkalommal nem is sikerült uralkodnia az indulatain. Én teljesen egyetértek Makarenkóval, ezért nem tudok egyetérteni az egy jól irányzott "jótékony"pofonnal az első bekezdésben, de a többivel igen.

"Én a '80-as években kezdtem az általánost, fiatalabb, a háború után született tanárok is szemrebbenés nélkül alkalmaztak testi fenyítést"

Ez vidéki (nem tökfalu, megyei jogú városban) iskolába a '90-es évek végén is ment. Pedig nem állami fenntartású, hanem részben alapítványi pénzből fenntartott általánosba jártam.

Nem tudom, hogy mikor veszett el a tanárok iránti tisztelet (elvégre a tanár értelmiségi, a 2. vh-ig meg is volt a társadalmi státuszuk), de én már nem láttam azt.
-------------------------
Dropbox refer - mert kell a hely: https://db.tt/V3RtXWLl
neut @ présház

Nem helyeslem én sem a fizikai fegyelmezést, nekem anno bőven volt még ebben részem, otthon is, iskolában is. Na, nem mintha állandóan vertek volna minket, iskolában engem egyáltalán nem, mert alapvetően jól viselkedtem, de pl amikor el lett mondva otthon, hogy kisfiam ne másszatok fel a fém állványra (valami polc szerű izé volt), mert fel fogtok vele borulni és mi az öcsémmel mégis felmásztunk és tényleg felborultunk, akkor azért csak megkaptuk a magunkét, miután meggyőzödtek róla szüleink, hogy nem történt semmi bajunk az eséstől. Utána valamiért még jobban hallgattunk a szüleinkre...

Pedig nem voltunk azok az átkozott rossz gyerekek, csak néha csináltuk a hülyeséget, ami akkor persze jó játéknak tünt ;-) Mai fejjel persze már tudom, hogy csinálhatták volna a szüleim másként is, de azért az "üzenet" átjött így is és amennyire tudom nem okozott semmilyen hosszútávú traumát nálunk.

Visszatérve a fenti tanáros esetre, csak azt akarom mondani, hogy szép dolog a pofon nélküli nevelés és nagyon jó lenne ha működne mindenkinél, de úgy látszik egyre többen vannak akik csak a pofonból értenek. Arról persze lehetne vitatkozni, hogy amikor a módszer nem működik, akkor az a nevelő vagy a diák hibája?

- egészség: hacsak nem magántanulónak szánod a gyermeked, akkor onnantól, hogy ő is iskolába/közösségbe jár, ugyanott vagytok.
- diákok: azért ehhez két ember kell: rossz diák és rossz tanár. Bocsánat, de ez a véleményem. Sportosztályban kezdtem, válogatottan ma rossz gyerekeknek tekintett gyerekekkel, akikben tombolt az energia. Voltak tanárok, akik évente újak voltak, mert nem voltak képesek megugrani a lécet és megfelelően kezelni minket, és voltak, akik végigkísértek minket, és soha semmilyen rendbontás nem volt alattuk. Az én szemszögemből ez a tanáron is múlik. Lehet, hogy tényleg nem neked való a tanári pálya, ha nem tudsz rendet tartani az osztályban.
-- nem érdekli őket semmi: átéltem azt is, hogy egy tanárváltás milyen változásokat hoz a diák hozzáállásában. Nem biztos, hogy minden tanár minden diáknak jó, azaz van akit az egyik van akit a másik tanár tud lekötni ugyanazon a tanórán. Aki "utálja" az egyik tantárgyat az egyik tanár alatt, az szeretheti ugyanazt egy másik alatt. Sajnos egy rossz tanár-diák kombináció nem csak a tanár életét keserítheti meg, hanem a diák kedvét is elveheti egy adott területtől akár örökre.
- süllyedő színvonal: igen ez van, de én egyetemi kezdőévfolyamoknál láttam csak a romló jegyeket, hogy a gyermekek első 18 évében mi változott pl az utóbbi 20 évben azt sajnos én nem tudom megmondani, de általános iskolás/gimnazista nyugdíj előtti osztélyfőnök tanárok véleményére kíváncsi lennék. Azért az ofőére, mert ők nem csak az iskolapadbeli állapotokról tudnak, hanem szervesen ismerik, hogy honnan jön és hova tart a gyerek, aki nyugdíj előtt van, az meg látja ezt már vagy 40 éve.

Good luck máshol. Nem mindenki találja meg az élethivatását elsőre, és vannak olyanok is, akik sosem. Remélem te a következő állomáshelyeden megtalálod.

A napokban volt szerencsém pár perces látogatást tenni egy fizetős, "közepesen elit" gimnáziumban, kb. 15 éves korcsoport tanóráján. Számomra teljesen megdöbbentő az, ami ott folyt.

A tanár jelen volt az órán, emellett gyakorlatilag egy mondatot sem tudtam érdemben elmondani, mert a jelen lévő kb. 20 fő legalább háromnegyede full hangerővel pofázott, közben többen össze-vissza mászkáltak a teremben, teljes klubélet folyt.

Nem azt mondom, hogy annakidején a mi osztálytermünkben katonás rend volt, de az elképzelhetetlen lett volna, hogy többen elhagyják a helyüket, olyan hangerővel pofázzanak, hogy az ember a saját hangját se hallja (legfeljebb néha voltak félhangos beszólások) és a tanári fegyelmezésnek az égadta világon semmi foganatja ne legyen.

Pláne úgy, hogy a tanáron felül még egy idegen (vendég) felnőtt ember is megjelenik az órán...

Mi is b.sztattuk néha a tanárunkat, de ha bejött valaki idegen felnőtt, akkor egyből mintaosztállyá váltunk arra az időre...

És erre az a reakció, hogy a kurvaanyját a diáknak, mi tudjuk, hogy hogy kéne, pofa be és kussolj; igaz?

Mert hát még a generációs különbségeket kihasználni és modernizálni az oktatást (pl. az állandóan pofázó, helyükről felálló kis kretének lehet, hogy csapatmunkában [hasznos soft skill] esélyesen marha jók lennének) túl mainstream vagy mi...

Falnak tudok attól menni, hogy mindenki hivatkozik itt a régi szép időkre, miközben tömeges közoktatás csak ~160 éve van. Így kb. 160 éve az n. generáció picsog arról, hogy jaj, mekkora kretének az n+1. generációban (btw., ezt már Arisztotelész is megírta) és bezzeg mi mindig milyen okosak és ügyesek voltunk (lássuk be: nem). Persze, lehet pofozkodni, "nem való az ilyen az iskolábázni", vagy egyszer az oktatási rendszer (és most már leginkább: az oktatási minisztérium, mert már a legapróbb döntés is hozzájuk tartozik) rájöhetne, hogy jé, megváltozott a társadalom (leginkább az elmúlt pár évtized technikai fejlődése miatt), ami megváltoztatta az embereket és amihez az oktatásnak alkalmazkodnia kellene. De nekünk jó lesz a rendszerből eredő működésképtelenség és a háborgás, hogy 1800-ban milyen fasza volt a világ...

BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)

> n. generáció picsog arról, hogy jaj, mekkora kretének az n+1. generációban

Így van! Nem is kell egy teljes emberöltő, h érzékelni lehessen, h ami régen csak satnya volt, az most satnyább és a jövőben még satnyább lesz. Igaz ez oktatásra is, gyerekre is, de úgy általában mindenre. A korcsosulás tapintható. Jönnek azzal egyfelől, h megváltozott meg h más lett. Csak h ez a megváltozás meg más levés mindig azt jelenti h egyre csak satnyább lett. Másfelől meg a nosztalgia érzésével magyarázzák és meg akarják pszichologizálni, h nem lett satnyább, csak úgy érzed! Hja ha létezik is ilyen jelenség, az ami történik messze túl mutat efféle magyarázatocskákon.
Egyfelől ennek nem lehet ellenállni! Nem elhatározás kérdése! Se az egyén, se egy ország nem képes erre. Ez a leromlás mindennél hatalmasabb folyamat.
Másfelől meg mégiscsak meg kéne próbálni valahogy...

> Egyfelől ennek nem lehet ellenállni!

Már miért ne lehetne tenni ellene? Rá kell jönni, hogy mi az oka, és az okokat meg kell szüntetni, vagy legalább korlátozni kell. Egyéni szinten lehet tenni ellene. Nemzeti szinten is lehetne, csak sajnos nincsen meg rá az akarat, illetve valószínűbb, hogy vezetői szinten nincs meg a felismerés sem.

Idézet:
Már miért ne lehetne tenni ellene?

Lehetni lehet, de értelme van-e.

Saját magunkon nem vesszük észre a változást, mert az mindig lassú, nem egyik percről a másikra történik. De gondolj abba bele: azok a gyerekek, akik most júliusban átveszik a BSc diplomáikat az egyetemen (!!!), már nem éltek olyan időben, hogy a Google ne létezett volna (ha esetleg ma még nem érezted volna magadnak öregnek :) ). Akik egy-két éven belül kezdik a középiskolát, azok már nem éltek olyan időben, amikor nem létezett és volt elterjedt az okostelefon (ami egyben minden információ állandó és azonnali elérhetőségét jelenti). Biztosan ugyanazokat a skilleket (sőt: tudásanyagok, mert a képességfejlesztés soha nem volt fontos a hazai oktatásban, egy-két rövid életű kísérlettől eltekintve...) kell átadnunk, ugyanazokkal a módszerekkel, mint a 19. században?

Ha pl. az órák nem arról szólnának, hogy egy betegesen torz szociális helyzetbe kényszerítjük a hallgatókat (mindenki leül, pofabe, kuss) véleményem szerint továbbra is felesleges időtöltésként (felesleges, száraz tényanyag, amit pár másodperc alatt úgyis bármikor, bárhol, bármilyen körülmények közt mindenki elérhet, mondjuk összefüggések bemutatása, soft skillek fejlesztése stb. helyett), hanem a valós viszonyokat jobban tükröző helyzetet állítunk elő (csapatmunka, interakció, ...), akkor a viselkedési normák is átadhatók (mert egészen addig a "mindenki leül, pofabe, kuss" az egyetlen viszonyrendszer, amivel találkozik, persze, hogy nem fog tudni mit kezdeni más helyzetekkel).

(btw., azzal az érvvel sem értek _teljesen_ egyet, hogy "háneveljemegotthonaszülőarravan"... az iskolának most már feladatának _kellene_ lennie a viselkedési minták átadása is, egyszerűen egy másik társadalmi változás miatt: gyakorlatilag már nincs olyan, hogy az egyik szülő egész nap otthon van a gyerekekkel, hanem mindkettő dolgozik, a nyugdíj-korhatár emelése miatt már a nagyszülők is... 1800-ban még működött a "nőnek a konyhában a helye és ha már ott van, nevelje a kis taknyost", ma már annyira nem...)

BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)

> mindenki leül, pofabe, kuss

Létezett olyan szokás, hogy a fiatal lányokat elalvás előtt um. ültették. Konkrétan egy sötét szobában egy jó fél órát kellett csendben ülniük.
Most arra nem vállalkoznék, h kifejtsem, h ehhez pontosan milyen élettani és pszichológiai hatások társulnak - de azért azt érzem, h igen is van éltető ereje ennek a szokásnak.
Ennek mintájára talán be lehetne vezetni a csendórát az iskolában. Ezen az órán semmi "hasznosat" nem tanulnának, csak
feszes tartással síri csendben kéne ülniük gyerekeknek - még ha ez nekik nem is tetszene. Vagyis épp azért.

Alkalmazod otthon saját körödben a kívánatos módszert?
Miért pont az iskola legyen ennek a helye?
Lehetne törvényt alkotni erről és létrehozni egy központi szervet, ami ellenőrzi. Ha már disztópia.

Persze lehet provokatívan is társalogni. De ha inkább megmondod h mi a problémád, miért nem szimpatizálsz a felvetéssel akkor megpróbálhatnék érdemben is reagálni rá. Így legfeljebb találgathatok, de ahhoz meg nincs kedvem.

Tőled sem tudtuk meg nagyon, hogy miért jó ez.

Nem, sajnos. Ebben az iskolai példában [is] egy sokkalta elvontabb dolog nyilvánul meg. Ha az általános leromlás okát kutatjuk, akkor végül olyan fogalmakhoz jutunk, amiket a legritkább esetben tekintenek érvényesnek az emberek: a nagy világciklusokhoz, a sötét korhoz, a kali-jugához. Nem arról van szó, h egy egyébként jól működő rendszer valamely komponense hibádzik, és akkor annak a kijavításához szükséges elhatározás megszületésével már a kijavítás is megtörténik. Inkább úgy lehet elképzelni, ahogy egy haldokló szerveinek működése, életfunkciói egymást gyengítve leállnak a végső összeomlásig. Nemzeti szint, vezetői szint olyan szervek, funkciók amik már javában összeomlóban vannak, és amire kihatásuk van annak összeomlását csak fokozni tudják. Ez elviselhetetlenül deprimáló - és ez a legkevesebb, ami elmondható róla. Mondjuk úgy, h az éltető világerő nem szűnik meg, csak visszahúzódik a burkaiba, a csápjait visszahúzza a létezés különböző területeiről, melyekben így magukra maradva apokaliptikus állapotok fognak kialakulni. Ennek vetületeit érzékelhetjük a mindennapi történésekben. Nem csak az oktatás vagy egészségügy kapcsán, hanem az élet szinte minden területén.

> olyan fogalmakhoz jutunk, amiket a legritkább esetben tekintenek érvényesnek az emberek: a nagy világciklusokhoz, a sötét korhoz, a kali-jugához

Én pont kezdek megbarátkozni ezekkel a fogalmakkal, úgyhogy nem vetem el egyből az elméletet.

Azonban úgy gondolom, hogy egy felbomlóban lévő beteg civilizációban is lehetséges egészségesnek maradni. A haldokló szervezetre vonatkozó példád azért nem teljesen jó analógia, mert a civilizációk bukásakor az egyének életben maradnak, és tovább élnek. És nyilvánvaló, hogy amikor a rendszer összeomlik, akkor azoknak lesz lehetőségük az új rendet megalapozni, akik szellemileg és testileg jó erőben tudták átvészelni a végső kaotikus időszakot.

Egyéni, és családi szinten lehetséges ellenállni a romlásnak, sőt fejlődni is lehetséges. Az egész társadalomtól túlzott optimizmus volna ezt elvárni, azzal egyetértek.

> akik szellemileg és testileg jó erőben tudták átvészelni a végső kaotikus időszakot

Nem, sajnos ez egy tévedés. A tanítások nem ígérvények arra vonatkozóan, h követésükből bármiféle előny kovácsolódik az alany számára. Sőt ellenkezőleg, sokkalta inkább az valószínűsíthető, h nehezebb lesz a tanítások szerint élni. Az erre való igénynek olyan premisszákon kell nyugodnia, amiknek praktikus szempontokhoz semmi közük. Ez nem egy üzlet, nem ezért csinálják mert -ilyen értelemben- megéri!
Tulképp a Kormorán: Quo Vadis Domine c. számának az emelkedettebb értelmezési síkja pontosan erről szól (másrészt a magyarság megmaradásáról)
Koltay Gergely bevezetőjével kéretik érteni!
https://www.youtube.com/watch?v=OXpqIm27AXc

> A haldokló szervezetre vonatkozó példád azért nem teljesen jó analógia, mert a civilizációk bukásakor az egyének életben maradnak, és tovább élnek.

Lehet h ez nem volt éppen a legjobb példa. A jó példákat általában nehéz megtalálni - sajnos. A lényeg h a leromlás több oldalú és a létezés minden területét egyszerre érinti. Ezért sem lehet megjavítani az oktatást vagy egészségügyet vagy bíróságokat vagy az Akadémiát vagy bármit magában. Sőt maga a javító is leromlik, sőt a javítás igénye sem fog már felvetődni, a javítás fogalma is kiüresedik. Ez egy kataklizma, ami rémfilmekben látottakat vetíti előre. Nem tudom milyen állapotok lesznek akkor, talán Budapest ostromát átélők sem láttak olyat! Nekem már az is nehezen elviselhető, ami most van - pedig ez még csak az előszele :-/

Legföljebb kiköltözünk Bécsbe egy kis dekadenciáért.

A régi emberek költői képekben "mágikusan" gondolkodtak. Nem szabad az írásaikat szó szerint értelmezni, mert félrevezetnek.

Ez a fajta gondolkodás defetizmus, a vereség elismerése, a reménytelenség elfogadása. Nem vezet sehova.

Lehet, hogy nem a megfelelő tanítást találtad meg, ha nem kovácsolódik belőle előny számodra!

Nagyon negatív voltam. Elnézést érte!
Ami felróható lenne, az az, ha annak ellenére lennék reménytelen, h egyébként a helyzet reményteljes. Hogy hibát követnék el a helyzet értékelése kapcsán.
Hisz nyilvánvaló, h reménytelen helyzetben reménytelennek lenni, az nem felróható magatartás.
Tulképp abban azért van igazság, h egyén szintjén azért lehet tenni. De ez szigorúan egyes szám első személyt jelenti. Azaz önmagamat. A tanítás szerint a létezés teljessége a tudatomban tárul fel és bontakozik ki. Így a tudatom feletti irányítás uralása meghatározó a létezés vonatkozásában. A spirituális értelemben vett önmegvalósítás a tudatom feletti irányítás visszaszerzését és irányító pozícióba kerülést jelenti. Ha ez sikerülne, akkor az kb. azt jelentené, h minden gond egycsapásra megoldódna a világban.
Ezt én érteni vélem - most tekintsük el attól h több ponton problematikusnak látszik az elgondolás. (ezt természetesen csak amolyan dióhéjas kivonat)
Csak a kérdés az az, h mit ér az egész fotelfilozofálás, ha annak a gyakorlati életre semmi kihatása nincs? Tehát 9-17:30 között professzionális szinten részt veszek a létrontásban, és aztán a szabadidőmben hobbistaként meg vizet prédikálok? Ez kész tudathasadás! Szóval elméletileg lehet tenni, csak gyakorlatilag nagyon korlátozottak és rejtettek megvalósítási lehetőségek.

Akit érdekel itt (sztem nagyon érdekes, és élvezet hallgatni az ultraprecíz fogalmazást):
Baranyi Tibor Imre: A jelenkor tradicionális megítélése - válságok és tragédiák a Kali-yugában
https://www.youtube.com/watch?v=hAkxKP2e7Z8

Itt már volt annyi oktatási reform. Azt se mondanám hogy nem volt meg a felismerés. Pont a Pokorni Zoltán-féle volt az egyik "legígéretesebb". Most a központosítás. Olyan típusú oktatáshoz amit SzBlackY leír más vezetés tartozik, együttműködésen csoportmunkán alapul oktatást nem igazán lehet parancsuralommal vezetni. Lassu a reakció mindenről 2-3 szinttel feljebb döntenek nincs visszacsatolás. Na jó az év végi jegyek, de itt is leírták már mennyire tükrözi az a valóságot. Fentről az látszik nincs nagy baj kevesen buknak.

Egyébként ha nem a szavakat nézed, hanem a cselekedeteteket, akkor azt látod vezetői szintem ki tudják fizetni a magániskolát.

Én egyébként ebben a rózsaszín ködös együttműködésen, csoportmunkán alapuló oktatásban nem hiszek.

Nem mondom, hogy nincs értelme a csoportmunkának, de rendesen koncentrálni csoportmunkában nem lehet. Az agyat meg trenírozni kell arra is, hogy tudjunk koncentrálni.

Hasonlóan nem hiszek abban sem, hogy az Internet miatt másképpen kellene tanulni, mint régen. Sőt!

Nagyon nagy a veszélye, hogy a segédeszközök miatt ellustul az agyunk: nem jegyzünk meg dolgokat, nem számolunk fejben, mert úgyis ott a gép. Meg a csoportkommunikáció? Mi lenne ennek a vége? Senki nem trenírozza a hosszútávú memóriáját, az átmeneti tárolóit (amikben például a részeredményeket tároljuk fejszámolás közben, pontosan azokat használjuk bármilyen tervezés során is).

Az agyunk úgy működik, hogy a benne tárolt dolgok között tud összefüggéseket találni, illetve a meglévő minták segítségével tud újakat létrehozni. Az Interneten lévők között nem! Tehát ha nem erőltetünk bele tényeket, levezetéseket, mintákat az agyunkba, akkor soha nem lesz képes újat alkotni.

Nem tudom megfigyelted-e, de amióta GPS van, azóta teljesen hülyék lettek az emberek a tájékozódásban. Azt sem tudják, hogy merről jöttek, merre lejt, merre emelkedik, merre van a folyó, merről süt a nap. Totál nincsenek képben. Egyszer egy céges úton egy 20 perces autópályaút helyett mentünk másfél órát falvakon át GPS-szel. És az ürgének fel sem tűnt! Pedig ugyanazt az útvonalat előző nap megtettük autópályán is!

Úgy is gondolkodhatunk, hogy ami bevált, azt botorság elhajítani valami új miatt, ami még nem bizonyított! Márpedig a digitális oktatás még nem bizonyított, sőt éppenséggel az átlagos diákok képességei a mérések szerint a legtöbb helyen nem javulnak. Ennek persze számtalan oka lehet, de legalábbis figyelmeztető jel lehet, hogy talán nem jó az irány amerre változunk.

Ezért én az új eszközök óvatos használata, sőt esetenként tiltása mellett a bevált régi formák követésének a híve vagyok.

> Nem mondom, hogy nincs értelme a csoportmunkának, de rendesen koncentrálni csoportmunkában nem lehet.

+1

Now, to see the bias clearly, you need to understand what introversion is. It's different from being shy. Shyness is about fear of social judgment. Introversion is more about, how do you respond to stimulation, including social stimulation. So extroverts really crave large amounts of stimulation, whereas introverts feel at their most alive and their most switched-on and their most capable when they're in quieter, more low-key environments.

...

But now here's where the bias comes in. Our most important institutions, our schools and our workplaces, they are designed mostly for extroverts and for extroverts' need for lots of stimulation. And also we have this belief system right now that I call the new groupthink, which holds that all creativity and all productivity comes from a very oddly gregarious place.

So if you picture the typical classroom nowadays: When I was going to school, we sat in rows. We sat in rows of desks like this, and we did most of our work pretty autonomously. But nowadays, your typical classroom has pods of desks -- four or five or six or seven kids all facing each other. And kids are working in countless group assignments. Even in subjects like math and creative writing, which you think would depend on solo flights of thought, kids are now expected to act as committee members. And for the kids who prefer to go off by themselves or just to work alone, those kids are seen as outliers often or, worse, as problem cases. And the vast majority of teachers reports believing that the ideal student is an extrovert as opposed to an introvert, even though introverts actually get better grades and are more knowledgeable, according to research.
...

https://www.ted.com/talks/susan_cain_the_power_of_introverts

"Ezért én az új eszközök óvatos használata, sőt esetenként tiltása mellett a bevált régi formák követésének a híve vagyok."

A legnagyobb lányom 14 éves, most volt hetedikes. Az első tabletjét kb 5 éves korában kapta és amikor 8 éves lett azóta van laptopja. Okostelefonja 10 éves korától van. Infóból szín ötös, pedig soha nem tanítottam, max néha válaszoltam pár kérdésre, de nem is nagyon kérdezett tőlem, hanem utána nézett. Ő már nem dumál, csettel és nem tudja mi a különbség a kettő között, mert szerinte (nem az ő szavaival) csak a csatorna más, a kommunikáció ugyanaz. Azt gondolja róla, hogy így tapintatosabb a dolog. Talán emiatt is volt az, hogy amikor nem tudott valamit akkor utána nézett a neten és nem engem kérdezett. Hogy emiatt rosszabb lenne a kapcsolatunk? Nem hiszem, mert rengeteg olyan más dolog van amit viszont együtt csinálunk.

Egy dolog mondjuk engem zavar, hogy az emeletről nem lejön vagy felhív, hanem rám ír, de ez van. Másik generáció.

Idézet:
Egy dolog mondjuk engem zavar, hogy az emeletről nem lejön vagy felhív, hanem rám ír, de ez van. Másik generáció.

Én ezt ennyi idősen (közel két évtizede :) ) nem hogy emeletek közt, de szobák között játszottam. És már akkor is nagyon utáltak érte :D

Erre írtam fentebb, hogy nem veszed észre a változást, akkoriban azért még én voltam az outlier, ma már tényleg ez a default.

BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)

Lenne pár kérdésem (nem az enyém idézem)

Milyen lesz a világ nagyjából húsz év múlva, amikor a gyereked kilép az iskolából?

Milyen képességekre lesz szükség a felnőtt gyerekednek, hogy sikeres legyen?

Próbáld felidézni az éltedben azokat a helyzeteket, amikor olyan intenzíven és mélyen tanultál, hogy ezekre az alkalmakra, mint kiemelkedően fontos tanulási élményre emlékszel vissza.

> Ő már nem dumál, csettel és nem tudja mi a különbség a kettő között, mert szerinte (nem az ő szavaival) csak a csatorna más, a kommunikáció ugyanaz.
> Egy dolog mondjuk engem zavar, hogy az emeletről nem lejön vagy felhív, hanem rám ír, de ez van. Másik generáció.

Nekem ez disztópiának hangzik, és nem akarom, hogy ez legyen. Nem fogadom el, hogy ilyen a világ, ezt kell szeretni, mert szerintem ez igenis baj, és igenis van ellenszere.

Azt látom, hogy a középkorúak is szívesen vásárolnak a neten, mert legalább nem kell szopni az eladókkal. Szerintem ez egy evolúciós folyamat, ahol kisebb energiabefektetés nyer. Ha nem így viselkednénk, akkor ideáig sem jutottunk volna el.

+1, száz éve azon ment a nyívás, hogy a rohadék Bell hogy elcseszte a kövi generációt, mert már mindent telefonon intéznek. Ma meg azon, hogy Zuckerberg csessze meg a Messengerét, meg az e-mailt úgy mindenki, milyen dolog már, hogy nem telefonálgat mindenki össze-vissza... (mi is itt csesszük a rezet, ahelyett, hogy valahol egy sör mellett vitatkoznánk, hogy hülye-e az új generáció :) )

BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)

Építsük le az ilyen minimális emberi kontaktokat is. Boltba nem járunk, nem találkozunk az eladókkal. Pizzát is már inkább neten/alkalmazáson keresztül rendelnek a fiatalok, így telefonálni sem kell. Lehetne még sorolni az ilyeneket, viszont ha ez így halad tovább, akkor oda jutunk, hogy a mostani fiatalok és az elkövetkezendő generációk úgy nőnek fel, hogy nem sok emberi kontakt kell az életükben és mivel az ember evolúció során nem lépett túl a társaslény fázison így előre látható, hogy a mostani fiatalok milyen pszichés problémákkal küzdenek/fognak küzdeni. Már most nagyobb részt a virtuális világban élnek, mint a való világban, ahol csak az egyéni problémáikkal foglalkoznak és a társadalmi vagy a világ problémáival tisztában sincsenek és elvileg nekik is tenni kellene ezek ellen...

Szerk.: Most így a szemem előtt a WALL-E luxushajós jelenete van meg. Mindenki elvan a kis segítő robotjaival, csak kijelzőkön keresztül látják a világot, plusz a mellettük lévő személlyel is "online" beszélgetnek.

---
"Errors are red
My screen in blue
Someone help me
I've deleted Sys32"

Elkezdhetjuk kiszamolni, melyik generacio tette a legtobbet a "társadalmi vagy a világ problémái" ellen, de lehet, hogy nem fog tetszeni az eredmeny.

En arra tippelnek, hogy nem a telefonfuggo tizenevesek basztak bele a vegtelen mennyisegu szemetet az oceanokba, levegobe, stb.

Telefonfüggő tizenévesek viszont elég szép számban igénylik a modern társadalom kütyüjeit, villamos energiáját, ami elég szép nagy szeméthegyet igényel maga körül.

Mindekozben apu ket telefonnal rohangal (privat es ceges), dizelautoval teszi meg a napi 5 km-t a munkahelyig es vissza (mert az olcso!), nagykepernyos teven nezi a fodballt (sic), stb. Tovabbra sem vagyok benne biztos, hogy a gyerek rombolja jobban a kornyezetet. Persze meggyozheto vagyok, ha mashogy lenne.

Mert az előző generáció aztán briliáns volt?
Akkor megkérdezhetem miért panaszkodsz az általuk nevelt gyerekekre?

Nem állítom, hogy bármelyik generáció is olyan jó volna, hogy semmi rosszat nem csináltak. Meg tudom azt is, hogy a jelenlegi generáció félreneveléséről az előző generáció tehet.

Csak arra akartam rávilágítani, hogy ha folytatódik ez a lejmenet generációnként, akkor tényleg elérünk egy olyan társadalmi szintre, ahol a jelenleg általános társadalmi normák fognak szélsőségesnek tűnni és semmi emberi interakció nem lesz a világban... Jelenleg is csak annyit látok mindenhol, hogy szülő nyomja a telefont vagy beszélget, a gyerek meg mindent csinál amit nem kellene, meg ordít, aztán amikor nagyobb lesz a gyerek, akkor kap ő is telefont meg számítógépet, hogy azokon lógjon és ne a szüleinek kelljen figyelni rá... Ha már egy családon belül ennyire nem figyel senki a másikra, főleg a gyerekre, akkor mi lesz így vele?

---
"Errors are red
My screen in blue
Someone help me
I've deleted Sys32"

Nincs lejtmenet. A világ egye jobb hely lesz (vagy vége lesz de annak a CO2 hőz lesz köze nem a neveléshez) Az egész világon csökken a szegénység. Volt idő amikor az emberek 95% a földet túrta a maradék volt a pap a katona az orvos meg a nemes. Ehhez képest sokkal jobb. És mindig ez volt Arisztotelész is megírta jájjjjaj azaz mindig rosszabb generációk jöttek és mégis egyre jobban élünk, hogy lehet ez?

Amikor még egy (ős)embernek 1 km^2-re volt szüksége, akkor se volt túl sok interakció, ami volt pedig szerintem szívesebben elkerülte volna. :)
Aztán mégis eljutottunk ideáig. A fiatalok is kommunikálnak, csak másképp.

.

Más részről én meg azt látom kívülről, hogy akárki akármilyen reformot akar, jön egyből mindenki és telesírja a sajtót, hogy a kurrens kormány éppen megint hogy akar szétcseszni mindent.

Tapasztalataim szerint jellemzően azok, akik már eléggé belekövültek a rendszerbe, hogy ne akarjanak semmiféle változást azon, hanem legyen egy relatíve nyugalmas 5-10 évük a nyugdíjig.

Külön kedvencem az az egyetemi tanár, aki miatt nem lehetett értelmes tárgyat tanítani, mert mikor az előző programnyelvről váltott az egyetem, nem volt hajlandó megtanulni az aktuális nyelvet, így inkább modellezgetéssel kellett feltölteni az egyik gyakorlatot.

Azzal egyetértek, hogy régen sem volt az oktatás színvonala jobb. Csak az emlékek szépítik meg. Akkor is voltak kóklerek, oktatási problémák. Ami akkor nem volt, az a polkorrektkedés, szigorúbban vették a tárgyakat, nagyobb volt a követelés (de akkor sem sajátították el a tárgyat jobban), lehetett buktatni, voltak a tanár kezében fegyelmezési eszközök, emiatt a legpejnahajderebb diákok sem mertek annyira pattogni, mert féltek, hogy megbuknak, de ma minden meg van engedve nekik, és emiatt beállt egyfajta káosz.

Amit én nem értettem soha: aki már egy iskolában sem tud közösségbe beilleszkedni, meg közoktatási szintjéig akármilyen tárgyat kettesre elsajátítani, mit fog csinálni a nagybetűs életben, munka világában?

A legrosszabb tényleg, ha nem lehet buktatni. Anélkül az iskola tét nélküli időkitöltés, meg szociális napközi lesz. Ha nem tudta megtanulni az anyagot, bukjon meg és kész. Ja, szegényke, máskor tanul, vagy kér valahonnan segítséget. Nem érdekel, hogy tanulási zavaros, meg figyelemhiányos, meg hátrányos helyzetű, tanár hibája, meg hasonló kifogások, azokat mindenki tud gyártani. A meg nem buktatás a rendes diákokkal szemben is igazságtalan, akik tényleg tanultak, dolgoztak a jegyért.


No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP

+1

Apropó, bukás: nálunk 9.-ben volt egy lány, akit megvágtak talán több tárgyból is. Utána állítólag az osztály egyik legjobb tanulója lett az évek során. Mondjuk tény, hogy a városban a második legerősebb suli volt.

> Amit én nem értettem soha: aki már egy iskolában sem tud közösségbe beilleszkedni, meg közoktatási szintjéig akármilyen tárgyat kettesre elsajátítani, mit fog csinálni a nagybetűs életben, munka világában?

Vidéki iskolában tanító tanárnő ismerősöm mesélte kb 17. évvel ezelőtt:

Rászólt a gyerekre, hogy próbáljon meg viselkedni és tanuljon, mert mi lesz így vele ha kikerül az iskolából?
Erre ez volt az általános iskolás gyerek válasza: Majd szülök!

Azóta abban az iskolában már csak cigány gyerekek vannak és a tanárnő pár éve már átment másik iskolába tanítani.

Budapesti iskolában kb. 8 évvel ezelőtt feltett hasonló kérdésre a városi középiskolás gyerek válasza: Majd celeb leszek!

Sokan itt is összekeverik a gizikét a gőzekével. Nem az a probléma, hogy modern eszközöket (telefon, internet, tv, stb.) használ a gyerek. Hanem az, hogy a liberális világrend miatt ezekből az eszközökből ömlik rá a szar minden nap. Ráadásul a hatást erősítik az ál-civil szervezetek és az ostoba liberális törvények. Ezért a pedagógusnak és a normális szülőnek (aki normális embert akar nevelni a gyerekéből) sokkal nehezebb dolga van, ha nem akarja, hogy a gyerekre ömlő liberális szar alakítsa ki a gyerek személyiségét.

Érdekes.

Asszony pont azért szeretné, ha magániskolába járhatna a gyerek (persze nem fog, mert igen drága), mert ott odafigyelés van és fegyelem.

Az ő logikája szerint azért, mert sokba kerül, és a gyerek is tudja ezt, és ha rosszul viselkedik, kiküldik az óráról és nem kapja meg a remélt tudást, akkor a szülők nem örülnek majd, hogy a pénzt kidobták az ablakon.

Nem tudom, hogy a valóságban mi folyik, de Brazíliában is és Angliában is a fizetős általános és középiskolák magasabb tudásszintű gyerekeket gyártanak, mint az ingyenes iskolák.

Brazíliában az egyetemeken fordított a helyzet, az ingyenes egyetemek erősek, a pénzes egyetemen meg a pénzedért papírt kapsz, különösebb teljesítmény nélkül. Angliában meg minden egyetem fizetős (és érdekes módon az ár nincs összefüggésben se a minőséggel se a presztízzsel)

(sub)

"Lehet még kibővítem majd."
A korszerű, halk, Core i7-es gépekről, szemkímélő monitorokról és a korlátlan nyomtatási lehetőségekről teljesen elfeledkezett a Tanár úr ott abban a klimatizált infóteremben..
--
God bless you, Captain Hindsight..

Én optimistább voltam: 10 év tanítás (felső tagozat, gimnázium, szakgimnázium és felnőtt oktatás után) hetente minimum 30, de volt hogy 40 tanítási órát tartva hagytam ott a pályát, valamint fiatal titánként iskolai rendszergazda feladatokat is végezem. Programtervező matematikus, matematika tanári, fizika tanári és informatika tanári végzettséggel, angol C nyelvvizsgával. Ez már idén lesz 6 éve. Azóta rendszergazda vagyok, állami szférában, van NKE-n szerzett Elektronikus információbiztonsági vezető végzettségem, meg WSH-nál szerzett megújított Symantec tanfolyamos oklevelem, illetve megcsinálok, amit lehet, hátha egyszer ... (mifelénk nehéz a helyzet, mert a verseny szféra nem dobálózik állásajánlatokkal, a gyerekek kicsik, hogy Pestre / Dunántúlra induljunk). Időnként programozok (munkaidőbe nehezen fér bele) a kollégák munkáját segítve. Ha megkeresnek, vállalok érettségi javítást, illetve szóbeli vizsgáztatást szakági informatikából is (különösen szeretem a hálózati feladatokat javítani), Ott azért van sikerélménye az embernek (és már nem nekem kell tanítani őket:)). DE elismerésem a kollégák munkáját és erőfeszítését, akik a CCNA ismereteket tanítják és a hozzá tartozó feladatokat meg tudják értetni ezzel a korosztállyal, hasonlóan a programozást, amiről felüljavítást is csinálva, idén is volt egy-két érdekes és engem felháborító reklamációs eset.

Diákok: anno öcsém informatikai gimnáziumban érettségizett. A 30 fős osztályból fél kezemen meg tudom számolni hány ember lépett informatikus pályára. Többek között kikerült közülük régész, szolárium szalont vezető, orvos, zenész, bulikat szervező személy, építész is.
Másik érdekes: ismerek olyan egyént is, aki a gyengébb osztályzat miatt csak biológia-kémia osztályba vettek fel, majd az egyetemen tudott csak informatikát tanulni.
Ez 95-ben volt. Azóta csak romlott a helyzet.

Én műszaki szakközépbe jártam, az ország akkor top 3-ban lévő intézménybe (rendszeres OKTV, OSZTV, Wordskills/Euroskills döntős résztvevő). Olyan 25-28 fő körül érettségiztünk, viszont közülük jó ha 5-en pályán maradtunk. Volt olyan nagyszájú osztálytársam, aki verte a mellét, hogy felvették Szegedre mérnök informatikus képzésre, aztán 4 év múlva feladta miután csak 1 félévet sikerült teljesen abszolválnia. Technikumban 10-en vizsgáztunk, ma 2-en vagyunk a szakmában. Krisztike (előtte szintén infó szakra járt) 1:1 megmondta, hogy őt ez nem érdekli, csak azért jelentkezett mert nem vették fel arra a non-IT szakra amire jelentkezett, de az OKJ ad plusz pontot. A tanárok persze asszisztáltak neki és átrugdalták. Nyári gyakorlaton az iskolában voltunk mert költözött a suli másik épületbe ás házon belül velünk csináltatták a kábelezést. Na, Krisztike egész nap (~6 óra) sikeresen le tudott gyártani 15 darab patchkábelt (ami át is ment a kábel teszteren), miközben 3-an megcsináltunk ~1000 végpontot (fali aljzat/patchkábel). Krisztike ma műkörmös.
-------------------------
Dropbox refer - mert kell a hely: https://db.tt/V3RtXWLl
neut @ présház

> Na, Krisztike egész nap (~6 óra) sikeresen le tudott gyártani 15 darab patchkábelt (ami át is ment a kábel teszteren), miközben 3-an megcsináltunk ~1000 végpontot (fali aljzat/patchkábel)

Percenként egy végpont? :)

A becsattintós, késes fali aljzatokat nagyon gyorsam lehet csinálni. A kábelek be voltak húzva előre (a másik csoport csinálta), csak a csatlakozót kellett rárakni. Blankolsz, befűzöd, rányom, örülsz.
-------------------------
Dropbox refer - mert kell a hely: https://db.tt/V3RtXWLl
neut @ présház

"Krisztike ma műkörmös."

És ha ügyes, egyéni vállalkozóként simán megkeres havi bruttó 600-at, abból leadózik 50-et, a maradékot megkapja. Nem sok nagyarcú informatikus keres meg legalább ennyit.

Krisztikének ebből mocskosul nem lesz nyugdíja.
--
Gábriel Ákos

krisztike ebbol felrerakhat eleg sokat, abbol jo nyugdij osszejohet. es ha veletlenul 65 evesen bedobja a torulkozot, akkor sem veszik el a penz, mert utod megkapja.

--
A vegtelen ciklus is vegeter egyszer, csak kelloen eros hardver kell hozza!

Az alkalmazottkent, bejelentve dolgozo informatikusnak is nagysagrendileg ugyanennyi lesz az allami nyugdija, ha nem tesz felre a nettojabol. Coincidentally, 825k brutto fizu nettoja kb ugyanannyi, mint a mukormos Krisztika adozas utani bevetele.

Ma voltam ballagáson.
A tanároknak a szülőkre kellet rászólnia, hogy ne hangoskodjanak!
Noh ezek után mit várjunk a gyerekektől? :-/

Nyugtass meg, te tudtál rendesen viselkedni :)

Egyébként igen, a probléma hamarabb kezdődik. Úgy vélem, legtöbbször nem a gyerekkel van a baj, hanem a szülővel (természetesen nem mindegyik, sokan vannak "kivételek"). A gyerek legtöbbször, amit otthon lát, azt viszi az iskolába is (viselkedés, értékrend, stb.).

+1, amit akartam írni, pont előttem leírták. Sajnos a mai 30-40-esek, mint szülők az okai mindennek. Őket pedig az előző generáció "rontotta el", túlkompenzálva mindazt, ami az ő életükből hiányzott. De persze nem lehet általánosítani.
Én azt tapasztalom, hogy a viselkedési trend hullámzó. Vannak a "rendesebb" 50-60-asok, aztán azok gyerekei a törtető, mindenkin átgázoló, tahó 30-40-esek, és az ő gyerekeik megint kicsit jobbak. Ne felejtsük, hogy minden generáció más akar lenni, mint a szüleik. De mint írtam nem lehet általánosítani, ez csak az én megfigyelésem, lehet, hogy más máhogy látja.

Én például elvárnám, hogy hiba nélkül leírja: kellett :(
(Mert ha a zótomata helyesírás-ellenőrző nem pirosítja ki, attól még lehet hibás. De ehhez lehet, hogy a zéretségi kevés.)

A regmult-ido jele "tt", a kozelmulte "t".

;)

sikerult megragadni a mondandoja lenyeget... :(

--
A vegtelen ciklus is vegeter egyszer, csak kelloen eros hardver kell hozza!

Pl. mert foschtosch android-on szar a billenytűzet, és mégszarabb az autokorr. Mobilon én is tele hibával írok, amit PC-n pikkpakk ki tudok javítani, azt droidon néha nem veszem a fáradtságot és hagyom úgy ahogy sikerült. Pedig nem 8osztályos analfabéta lennék, mégis hagyom ahogy van. Ebben véletlenül a windows phone pl. fényévekkel jobb volt.
--

1. Mi pont olyanok voltunk gyerekeknek, mint a mostaniak.
2. Soha semelyik tanár meg nem pofozott senkit abban az osztályban ahova jártam.
3. Voltak olyan pedagógusaink, akik nem voltak erre a pályára valók. Ezeket kíméletlenül megbüntettük. Úgy ahogy írod.
4. Te sem voltál erre a pályára való. Máshol több sikered lesz bizonyosan.

Ahová én jártam (általános) ott gyakori volt a pofozás. Volt hogy akkorát kapott a gyerek, hogy kiesett a padból. Előfordult olyan, hogy azt mondta a tanár, hogy fogd meg a bokádat, majd egy fém vonalzóval verte el a fenekedet. Én mondjuk jó diák voltam, így tanár sosem bántott, bár volt egy aki mindig Józsinak hívott miközben nem is az volt a nevem (és ezt jól tudta). Bandák is voltak, gyakoriak voltak az összetűzések, egyszer bejött egy gyerek és fegyvert fogott a fejéhez egy másiknak. Graffiti is gyakori volt, egyik osztálytársam véletlenül felgyújtotta az iskolát, amikor dohányozni kezdett miközben hígítóval tisztította le őket. Egyik tanárnak heccből odébbrakta az autóját néhány erős gyerek. Volt egy osztálytarsam aki lopott a másik osztálytársamtól, ami után elkapták, majd egy napra bezárták a pincénél a lefolyórács alá. A gondnok utálta az egyik tanárt, ezért mindig lepisálta az ajtaját.

Én mindenkivel jóban voltam és így csak egyetlen egyszer vágott gyomorszájon egy bandatag. Volt egy nagydarab osztálytársam, aki azzal szórakozott, hogy felemelte az alsósokat és szembeköpte őket, majd elengedte. Szokás volt továbbá 1 Ft-osokat dobálni az aulába, amire rárohantak az alsósok, a tanárok meg üvöltöttek míg azok gyepálták egymást. Előfordult hogy a tanár orra előtt csapták be az ajtót, illetve hogy kitépkedték a növényeket a cserepekből, majd visszadugták mintha nem történt volna semmi. Egyszer az egyik tanár (aki egyébként egy rohadt sz*rh*zi volt, mindenért ütött, csak "karóbának" hívtuk) megpróbálta megütni az egyik bandafőnököt, aki erre elkapta a kezét, felállt, odanyomta az asztalhoz, nem szólt semmit, csak a szemébe nézett és úgy tartotta egy 10 mp-ig kb. Többé soha senkit nem bántott az osztályból az a tanár.

Négy volt oszálytársamról is tudom, hogy megjárta börtönt. Egyikkel előző nap beszéltem, hogy majd megyünk edzeni. Másnap nem jelentkezett, mint kiderült elkapták néhány ezer tablettával, így bevitték egy időre. Testőr volt az ügyletnél és 2x annyit kellett ülnie, mint a terjesztőnek, mert a bíróságon jobb ügyvéde volt és enyhítésnek számították azt, hogy a terjesztő maga is drogfüggő volt és ezért árulta, míg ő testőrként a pénzért csinálta.

Szóval én nem általánosítanék, hogy mikor milyen gyerekek, tanárok voltak.

Jesszus. Hova jártál te isibe? Chicagoba? :-O

Budapest.

Akkor én egy lufiban öregedtem meg. Elnézést kérek.

Általános iskola 8. év végi kirándulás: az osztályfőnökNŐ részegen molesztálni próbált pár fiút közülünk => pokrócot rá, megvertük
Másnap fájt mindene reggelinél, elég szarul nézett ki. (Budapest XVI. kerület)

Na végre egy vicces beírás

Én kaptam tanártól igazságtalanul is: akkor még nem tudtam, de allergia miatt számomra észrevétlenül elég sokat köszörültem a torkom. Egyszer egy órán a tanítónéni beállt mögém, várt egy kicsit, majd teljesen váratlanul kaptam egy olyan pofont, hogy megfejeltem az asztalt.
Egyébként nem voltam túl jó gyerek, főleg általános iskola alsó tagozat környékén, ahol halálra untam magam, mert a szüleim előre megtanítottak olvasni és számolni. Még más világ volt, rendszerint az volt a büntetésem, hogy a hátsó padban kellett ülnöm egy cigánylány mellett (és ez így ki volt mondva, hogy ez büntetés...). Mondjuk én elvoltam vele, és a könyveimből rakott kupacon való üléssel azt is megoldottam, hogy lássak az előttem ülőktől, szóval nem érintett meg nagyon a dolog.
Nálunk a bajkeverők a 7. osztály környékén nőttek fel igazán, olyan apróságokkal, mint hogy az angol teremben óra előtt a tanári asztalon hárman ujjaztak egy kiscsajt, meg "védelmi pénzt" szedtek a többi gyerektől.
Egy évvel alattunk volt egy tényleg beteg srác is, akinek az anyja abban való hitében, hogy azok ártanak a gyereknek, nem adta be a gyógyszereit. Neki rendszeresen voltak dührohamai, széket vágott a tanárhoz, ebédnél megpróbálta villával kiszúrni a mellette ülő szemét, a folyosón összetörte a mosdókagylókat, ilyesmik. Ha már nagyon nem bírtuk, megcsapkodtuk, olyankor érdekes módon 1-2 hétig tudott viselkedni, aztán kezdte elölről.
Bandázás nálunk is volt, de sajnos csak a gerinctelenebb részről, a csapat normálisabb része sosem állt össze. Én is jártam úgy, hogy belémkötött egy kis nyomorék (azért, mert nem voltam újpest drukker, annyámat szidta és leköpött), majd miután nem hagytam magam, egy csapat gimis támogatásával tért vissza megveretni.

Én egy dologra emlékszem. 6 évesen úgy alakult, hogy az egyik osztálytársam ráült a kezemre (fogalmam sincs, mi lehetett, talán tréfából bele akartam csípni, vagy nem tudom). A hüvelykujjam a segge alatt valahogy megsérült. Felnőtt fejjel feltételezem, hogy vagy a csont, vagy esetleg a porc megsérült.

Na gyerekként annyit tudtam, hogy nagyon fáj.

Aztán jött az énekóra, ahol a ritmust kellett tapsolni. Én nem tapsoltam, a tanárnő megkérdezte, hogy miért. Mondtam neki, hogy nem tudom, mert fáj a kezem. Ő meg úgy gondolta, hülyeség, jól megfogta a csuklóimat és összeverte a tenyeremet ütemre. Klassz volt.

Egyébként más verésféle nem nagyon volt, azon kívül, hogy gimiben volt egy tanár, aki krétával megdobta azokat, akik beszélgettek az óráján. Aztán egyszer egy ártatlan gyereket talált a homloka közepén, az meg szegény csak nézett, hogy most miért.

Hetedikben senki nem ujjazott meg semmilyen lányt. Se a tanári asztalon, se máshol.

"bár volt egy aki mindig Józsinak hívott miközben nem is az volt a nevem (és ezt jól tudta)"

Ezt valami tanárképzős tananyagból vehették anno, mert nekem is volt ilyen élményem.

"enyhítésnek számították azt, hogy a terjesztő maga is drogfüggő volt és ezért árulta"
Nincs több kérdésem a magyar jogról... Valószínű volt az a pénz amivel megkenték a bírót.

Ezek elég szar kifogások, már bocs. Írtad volna azt, hogy nem neked való a tanári pálya. Van ilyen, nem lehet mindenki tanár. De ne fogd a járványra, meg a diákokra.

1-es pont: én minden nap tömegközlekedem, valamint diákként végigjártam az iskolákat (ugye így én is elkaphattam bármit a többi diáktól), de csodák csodájára túléltem.

2-es pont: ha nem érdekli az óra, akkor a tanár feladata, hogy érdekessé tegye. Ha nem tudja, akkor az a tanár hibája. "az itteni diákokat nem érdekli semmi" - ilyen nem létezik.

2.-hoz:

- A kapcsolódást nem azzal kellene kezdeni, hogy mit akarok én hanem, hogy mit akar a másik.
- Ha egy tanár nem mondja el, hogy miért jó tanulni azt amit tanít és ennek milyen hasznát veszi a tanuló az életben, akkor ennek megsejtése a diákra vár. Az ember pedig úgy működik, hogy amit nem ért vagy ami hatalmas kognitív teljesítményre kényszeríti arra azt mondja, hogy: hülyeség <= innen pedig már nehéz nyerni

A tanár visszavágása a végén nagyon jó, kár, hogy nem folytatták, hogy az igazgató mit reagál :)

Idézet:
Jött egy járvány, akkor biztos, hogy előbb-utóbb én is beleestem és ennek köszönhetően sajnos általában az egész családon végigment az egész, ami a most már lassan 3 éves fiam szempontjából nem épp a legjobb dolog.

Csak mondom: ez abszolút normális, csak általában fordítva megy. A 3 éves gyerek szedi össze az összes létező járványt a bölcsiben vagy oviban, és hozza haza és fertőzi meg a szülőket is.

Igen, a "legjobb" az amikor a gyerek hozza haza a nyavajákat, a szülők kidőlnek, a gyerek meg továbbra is pörög ezerrel, esetleg még láza sincs.
A topiknyitónak: nem hátrány ha gyerek minél több betegséggel találkozik kiskorában. Persze ha egyébként nincs semmi baja. Régebben, de talán még most is van olyan, hogy összejárnak szülők a többi szülővel, gyerekkel abból a célból, hogy minden gyerek elkapjon minden lehetséges gyerekbetegséget, hogy túl legyenek rajta minél előbb.

Védettséget kiváltó betegséget, amin gyerekkorban relatíve könnyen át lehet esni, igen. De minden évben 2 hétig 40 fokos lázzal kínlódni az aktuális az-évi influenza törzs miatt, na az semmilyen előnnyel jár.
--

A spanyolnáthát állítólag nem kapta el az, aki az előző évben influenzás volt, szóval néha azért van előnye is :) Igen elég ritkán szerencsére :)

Az altalad felsorolt problemak mar 10 eve is jelen voltak es Europa nagy reszeben hasonloan rosszak. De a jelenlegi 9 eve futo Fidesz-KDNP kormany legkartekonyabb szereplojenek Hoffman Rozsat tartom. Nagyon sok jo tanar hagyta ott a palyat az altala kijelolt tevutak miatt.

Hogy van-e kiut? Nem tudom, de egyvalamit biztosan tudok, ami tovabbrontana. Ha a gazdagok privat iskolaba jaratnak mind a gyerekuket (mint US vagy UK). Az oktatasnak addig van eselye megmenekulni, amig a kozoktatas a gazdag szulok (~= okos szulok) problemaja is.

Ahogy szaporodik a privat iskolak szama egyre kevesebb eselyunk lesz normalis oktatasra ebben az orszagban.

A szegregáció már rég elkezdődött. Lásd keletről való elvándorlás vagy a gazdagabb környékek létezése, ahol az állami már önmagában szegregált az által, hogy esélye sincs egy szegénynek odaköltöznie (lásd II., XII. kerület, Telki, Nagykovácsi)

Szegregacio egy dolog.

A tandij fizetese vagy nemfizetese, mint teny szerinti szegregacio egy kovetkezo, joval kartekonyabb szint. USA-ban es UK-ban latvanyos karokat okoz az erre kialakult rendszer.

(A tandij akar a minimalber ketszerese is lehet raadasul, ugy az mar tenyleg egy brutalis szint)

Őszinte részvétem, én is hasonló cipőben járok/jártam. Én egy évig bírtam.

Nem nekem való ez a pálya (miközben meglepő módon mindenki [értsd a tanárok és a diákok is] elégedett volt velem).

Na... Akkor most próbálok megválaszolni néhány dolgot ami felmerült, meg ami eszembe jutott:

  1. Informatika termek/laborok felszereltsége: Kész vicc kategória! Az első iskolában olyan gépek voltak, amik talán az XP-t bírták utoljára használható formában futtatni. Mikor már megkaptam, akkor Windows 7 volt rajtuk, de katasztrófa volt. A tanári netbook-ok is hasonló kategóriába tartoztak, kivéve a vezetőség gépeit, meg az elődöm/elődeim (ott rendszergazda feladatokat is elláttam a tanításon kívül) gépe volt még használható. Egyik kolléga gépe tönkrement és alig bírtam cserélni neki. Két rossz gépből kellett egy használhatót varázsolni, hogy használni tudja. Pluszba azért a vezetőség hozzáállása is olyan volt ,hogy semmit nem akartak költeni az egészre. Egyszer merült fel, hogy a következő években indulna CAD/CAM tervezés és gépek kellenek hozzá. Összeszedtem a konfigurációt leadtam, hogy ilyen gépek kellenek a használni kívánt program futtatására, majd kb lesöpörték, hogy nem fognak költeni. Amennyire tudom azóta sem lett az egészből semmi.
    Második iskolában már csak tanár voltam szerencsére. A gépek itt már jobbak voltak, viszont az összes gépben 60GB-os SSD. A Windows 7 vígan elvolt rajta, meg C#-ot is lehetett rajtuk oktatni, viszont IT alapok órán mikor az ember próbálna operációs rendszereket mutatni, meg telepítésüket tanítani, akkor már problémák voltak a hellyel. Alapvetően a tanári gépen jobb esetben is max 1GB szabad hely volt. Diák gépek között is volt olyan, amelyiken gyakran elfogyott a hely. Próbáljon meg valaki úgy tanítani meg magyarázni, hogy közben hárman szólnak, hogy nincs elég hely a gépen és egyesével próbálj meg felszabadítani azokról annyi helyet, hogy legalább egy minimál Linux telepítés fel tudjon menni. Az meg már kész lehetetlen vállalkozás volt, hogy több VM-t tudjon az ember telepíteni és használni, hogy egy kis hálózat beállításait szimulálja az ember. Plusz hozzáteszem, hogy egy-egy teremben ha csak az osztályokat nézem, nem pedig a különböző órákat, akkor is legalább kb 5 osztály volt egy teremben. Mindegyik osztály dolgozik és menti a dolgait, akkor az a kevés szabad hely is hamar elfogy. Elég ha arra gondolok, hogy a 11. és 12. évfolyam az adatbázis kezelést EasyPHP-val (portable web, PHP, adatbázis szerver + PHPMyAdmin) tanulta. Egy-egy adatbázis mérete 200-300MB is tudott lenni az év során.
  2. Cisco tananyag az oktatásban. Na ez egy olyan amit már akkor sem értettem, amikor én végeztem az OKJ-t. Saját véleményem szerint az oktatásban, legyen az általános/középiskola/OKJ/felsőoktatás a tananyag legyen cég független. Az alap ismereteket az iskola/tanárok elbírják dönteni, hogy Windows-on vagy Linux-on akarják, MS Office vagy LibreOffice, milyen programokat akarnak használni, milyen programozási nyelvet akarnak oktatni. De amikor a kerettantervben (informatikai rendszerüzemeltető) olyan követelmények vannak érettségire és szakmai vizsgára, hogy egy bizonyos cég termékeiből kell felkészülni, azaz Cisco, ott már gondok vannak. Olyan szempontból nincs problémám, hogy a Cisco tananyag elméleti része jó hálózati alapokat ad, de az, hogy a vizsga legnagyobb része Cisco Packet Tracer-ben Cisco router-ek konfigurálása konzolon keresztül, amit csak Cisco környezetben tud hasznosítani később az ember, az nem jó. Legyen a tudás amit kap a diák általános amit majdnem minden élethelyzetben tud hasznosítani. Még az is jobb lenne, hogy ha a Cisco mellett mást is lát a diák, például a MikroTik RouterOS-ét, még ha csak VM-ben is.
  3. Diákok kiegészítések: Az első iskoláról sokat nem akarok mondani, mert ott nem sok osztályt tanítottam, de volt köztük egy-két olyan diák akikkel nem csak nekem, hanem a saját osztálytársaiknak is problémái voltak. A második iskolát egy kicsit lebontom évfolyamokra:
    12. és 11. évfolyam: Az idén OKJ-n lévő diákok tavaly úgy mentek át az érettségin, hogy 0 pontos programozás feladatokat írtak. Az adatbázis kezelés is hasonló volt. A HTML és hálózati feladatból szedtek össze annyi pontot, hogy átmenjenek. Ezt a mostani 11. és 12. évfolyam is tudta és már kezdettől kezdve úgy álltak az egészhez, hogy ők is így fogják csinálni és a programozást lesz*rják. Egész tanév alatt hiába próbált az ember küzdeni velük, hogy legalább valamit tanuljanak, egy-két diákot leszámítva (azért a 11. évfolyamban több értelmesebb ember volt, mint a 12.-ben) az összes csak arra ment, hogy az év folyamán a kettes meglegyen és ne bukjon meg.
    10. évfolyam: A legnormálisabb évfolyam mind közül. Két osztályt is tanítottam, de nagy különbségek voltak közöttük. Az egyik osztályban jó eszű diákok voltak, akik értették a programozást és szerették is csinálni. A másik osztály már nehezebb dió volt. Ott nem olyan jól ment a programozás és több időt is kellett egy-egy anyagrészre fordítani.
    9. évfolyam: A legalja. Mikor még én is iskolába jártam, már akkor feltűnt mindenkinek, hogy az utánunk érkező évfolyamok egyre rosszabbak, ezt még a tanáraink is kijelentették. Mikor végeztem a tanulmányaimmal, több ismerősömmel is tartottam a kapcsolatot, akik oktatásban voltak és ők is mind azon voltak, hogy évről-évre rosszabbak a diákok. Ezt most én is megtapasztaltam, hogy a 9. évfolyam a legrosszabb mind közül. Ezt az egyik volt tanár kolléga fogalmazta meg jól: Új iskola, nincsenek hozzászokva az ottani szabályokhoz és próbálnak az osztályhierarchián a lehető legjobb helyen elhelyezkedni. Ez a 9. osztály, majd 10. osztályra lenyugszanak.

    Az eddigiek egy általános vélemény az évfolyamokról, lássunk néhány konkrét dolgot órákról:

    9-10. évfolyam leggyakrabb probléma programozás téren: Nem gyakorolnak otthon! Az év során legalább 10-szer kellett egy-egy osztálynak elmondanom, hogy a programozás nem olyan, mint akár egy történelem óra, hogy órán figyelnek, talán jegyzetelnek és akkor megbírják tanulni. Ha a programozást nem gyakorolják, nem nézegetnek meg hasonló feladatokat, vagy akár azokat, amiket órán csináltunk, akkor nem fogják megérteni a működését és nem fog menni nekik. A gyengébb 10. osztályban ezt mondjuk az év végére sikerült megérteniük és elkezdtek otthon gyakorolni. A 9.-ben eddig nem jutottak el.
    A következő kicsit kapcsolódik az előzőhöz: A "Nem voltam előző órákon kifogás". Na ezzel bírtak a világból kikergetni a diákok. 95%-ban a 9. osztály adta ezt be. Anno az én időmben, hogy ha csak egy napra is nem voltam iskolában, akkor telefonáltam vagy elmentem a legközelebb lakó osztálytársamhoz és megkérdeztem, hogy mik voltak aznap vagy azalatt az idő alatt amíg nem voltam az órákon illetve a házi. A mostani diákoknak legalább százszor több lehetősége van tartani a kapcsolatot a többiekkel és mégsem képesek fél percet arra áldozni, hogy megkérdezzék mi volt az iskolában. Hozzáteszem, hogy többször elmondtam az osztályoknak, hogy a programozást eme könyv tematikája és sorrendje szerint tanítom: http://csharptk.ektf.hu/download/csharp-ekf.pdf Tehát hogyha valaki nem volt iskolában, megkérdezi, hogy haladtunk-e tovább meg mivel, akkor fel tud készülni otthon... De nem! Egymás után többször is azt kellett hallgatnom, volt hogy ugyanattól a diáktól, hogy ő nem volt előző órákon és nem tudta mit vettünk.
    Telefonok: Igen, ezt tudom, hogy minden tanár gondban van a telefonok kezelésével, hogy akkor most minden órát azzal kelljen kezdeni, hogy összeszedik a telefont vagy maradjon a diáknál, viszont akkor biztos, hogy azt fogja nyomkodni órán... Én már a végére nem törődtem ezzel, vagy kirakta a diák vagy nem. Az sem érdekelt, hogy ha senki nem rakja ki. De amikor óra közepén a pad tetején a szemem láttára nyomkodja, telefonál vagy hanggal együtt játszik rajta, majd többszöri rászólás után is folytatja, akkor fel tudtak nagyon húzni.
    Iskolába vagy csak órára felszerelés nélkül érkezés: Főleg a 9. osztállyal több elméleti részt is próbáltam tanítani és direkt elmondtam, hogy legyen füzet mindenkinek, amibe tud jegyzetelni. Na ezt annyira tartották be, hogy egész évben bármikor mondtam, hogy füzetet vegyék elő jegyzetelni, akkor az osztály 90%-a egyből elkezdett kéregetni lapot meg tollat. Ezt próbáltam úgy orvosolni, hogy megmondtam nekik, hogy a dolgozatok alatt használhatják a füzetet, tehát konkrétan volt olyan kérdés egy-egy dolgozatban, amire a választ csak ki kellett volna másolni, és még így is lesz*rták az egészet és felszerelés nélkül jártak órára.
    Puskázás: Nem igazán érdekelt ha puskáznak a diákok, csak ne feltűnően csinálják. Mint írtam előzőleg a füzetet még használhatták is, tehát ha figyelt meg jegyzetelt rendesen, akkor probléma nem volt. Előre tudták majdnem mindig, hogy írni fognak. Osztálytárstól elkérték volna a füzetet, bemásolják a dolgokat és kész. Ha külön ír puskát az sem érdekelt, mert legalább akkor egyszer elolvasta a dolgokat és talán ragadt is rá valami közben. (Saját tapasztalat, hogy én is puskát írtam iskolába, és volt hogy nem is kellett használnom, mert a puska megírása közben sikerült megtanulnom.) De amikor az előzőekre is lusta és telefonon, netről keresi ki a dolgokat, majd dolgozatba egy-egy fogalomra olyan meghatározást ír le, amit nem is ért, plusz látszódik, hogy WikiPedia első bekezdés kimásolva, tehát még arra sem veszi a fáradtságot, hogy elolvassa és megpróbálja saját szavaival megfogalmazni.
    Lusták gondolkodni. Programozás feladatok esetén meg volt nekik engedve, hogy a korábbi feladatokat nézzék és felhasználhatják. Volt eset mikor feladtam olyan feladatot, amit néhány órával előtt csináltunk, csak egy-két kisebb módosítást raktam bele. Az osztály egy része remekül megcsinálta, sőt volt olyan aki nulláról megcsinálta. Van aki arra sem volt képes, hogy megnézze a korábbiakat. De a legszebb, amikor megtalálta a korábbit, egy az egyben átmásolta és úgy adta be. Az sem érdekelte, hogy más adatokat kértem vagy más feltételt adtam meg.
    Lustaság, úgy általánosságban. Programozás órán dolgozunk, már több feladatot is átnéztünk, elmagyaráztam, diákok megértették, voltak kérdések is. Megjegyezném a táblára minden ki volt vetítve, meg lépésről lépésre csináltam meg nekik és magyaráztam. Adott feladat típusra kiadtam feladatot, hogy akkor csinálják meg önállóan. Nézek körbe, hogy ki hogy halad, ha kérdés volt segítettem. Viszont amikor azt látom, hogy a tanuló fekszik a padon, vagy telefont nyomkodja, a gépen pedig jobb esetben a SharpDevelop abban az állapotban vagy ahogy óra elején megnyitotta, vagy még a program el sincs indítva az a legszebb. Direkt megkérem, hogy mutassa már meg mit dolgozott az elmúlt percekben a kiadott feladattal, majd visszakapom válasznak, hogy "Volt feladat?", az csodálatos tud lenni. Akkor egy kicsit idegesebb fejmosást adok a diáknak, majd kérem, hogy mutassa már meg azokat, amiket órán néztünk és mindenki más szépen szépen csinált velem párhuzamosan vagy legalább utána lemásolta a tábláról. Erre az sincs... Na akkor már nem bírtam és az egész osztálynak, de főleg adott diáknak/diákoknak címezve egy még idegesebb fejmosás... Majd következő alkalommal ugyanaz a diák/diákok ugyanezt megcsinálták...

  4. Tanárok/Munkaközösség közötti kommunikáció: Ez lehet csak nálunk volt probléma, így ezt ne általánosítva vegyétek. Ugye írtam, hogy az első iskolámban még azokat az információkat sem kaptam meg, hogy miket kellene dokumentálni meg hasonlók. Ott is érdekes volt, hogy azzal az egy darab másik "infós" kollégával dűlőre jussak, hogy egyáltalán mit kellene tanítanom. A második iskolámban már több információt kaptam ezekről. Viszont amikor év végén kapom azt az információt, hogy az egyik 12. osztályban hivatalosan nem is azt kellett volna tanítanom, mint amit kaptam, ugyanis azt a munkaközösség vezető vállalta el eredetileg, de mégis inkább ki lett nekem osztva. Meg a munkaközösség... Egész évben az értekezleteken hallgattam, hogy a munkaközösségeknek ilyen meg olyan dolgokat kell/kellene csinálni, meg közös munka, stb., és hallgatom, hogy a munkaközösség így meg úgy döntött a megbeszélések alatt... Egész évben nem volt semmilyen megbeszélés. A munkaközösség vezető elhatározott valamit és az lett, kb senki nem lett megkérdezve semmiről. Ezekből nem csak én lettem kihagyva, hanem másik kolléga is szóvá tette, aki velem együtt tanév elején kezdett, de a legszebb, hogy olyan is azt mondta, hogy legalább 5 év alatt, kb egyszer sem volt ilyen munkaközösség megbeszélés.
  5. Azoknak akik azzal jöttek, hogy nem nekem való a tanítás, meg a tanítás módjával volt baj, azoknak: Lehet, hogy nem nekem való! Én is beláttam! Elfogadom azt, hogy ha valaki azt mondja túlreagálom meg minden az én hibám! De azért ne tekintsük már olyan szentnek a diákokat, hogy velük nincs probléma!
    Direkt próbáltam színesíteni az órákat. Minden osztályban legalább hetente próbáltam egy olyan órát tartani, hogy nem a tanmenet szerinti dolgokat néztük hanem mondjuk az elmúlt időszak főbb IT-s híreit beszéltük meg, vagy a diákok dobtak fel olyan IT-s témát ami érdekli őket, de valamit nem értenek vagy nem tudják pontosan mit takar. (Így esett meg, hogy a BitCoin-tól kezdve, a Dark/Deep Web-en át az AI-kat is megnéztük. Bár az utolsó másfél hónapban a legnagyobb téma a Huawei vs. USA volt.) De amikor az ember azt látja, hogy egy olyan órán, amin nem kell tanulnia és érdekesebb sőt aktuálisabb témákat beszélgetünk, még arra sem figyel az osztály azon része, akikkel a legtöbb baj van, akkor már nem sok mindent tudok csinálni. Direkt néztünk videókat is egy-egy téma esetén. A Vakondok 4-et is végignéztük, sőt az egyik osztály utána direkt kérte, hogy a Vakondok 2-t is nézzük meg, holott azért a DemoScene nem annyira áll hozzájuk közel, mint a játékok.
  6. És a végére hagytam azt ami a diákokkal a legrosszabb: Nem kérdeznek! Legyen bármilyen óra, IT alapok vagy programozás, végigveszünk egy anyagrészt, direkt megkérdezem, hogy érthető-e minden, sőt már közben is kérdezem egy-egy rész között, hogy érthető-e. Egy-két kérdés felmerül, azokat megválaszolom, direkt úgy, hogy nem csak a kérdezőnek címezem a magyarázatot, hanem az osztálynak. Majd következő órán, vagy akár programozásból még azon az órán az önálló feladat megoldása után benyögi(k), hogy nem értik. Akkor megkérdezem, hogy miért nem kérdezett, amikor kértem, de válaszolni nem tud. Következő kérdésem, hogy mit nem ért, amire megkapom a kielégítő választ, hogy az egészet. Tehát az óra eleje óta (vagy akár több órán keresztül) nem figyelt és kérdezni is lusta volt, majd azt várja, hogy egy ilyen "nem értem" benyögés után az óra maradék 5-10 percében elmagyarázva, majd megérti és megtudja csinálni közben a feladatot.

És mindezek után még az osztályok értetlen része a többi tanárnak panaszkodik, hogy nem tudok tanítani (vagy akár bármelyik tanárról legyen szó), pedig az osztály nagyobb része megértette és megtudta csinálni a dolgokat. Majd a kollégák között is az terjed, hogy én nem tudok tanítani, majd jön a munkaközösség vezető, hogy ilyen meg olyan dolgokat hallanak a diákoktól. Próbálja meg az ember bizonyítani az ellenkezőjét. (Kedvencem az volt, mikor azt hallottam vissza, hogy én arra adtam az egyik osztálynak ötöst, hogy játszottak órán... Köpni nyelni nem tudtam, mikor a munkaközösség vezető ezt így mondta.)

Ha felmerülnek még dolgok, akkor tovább egészítem :D

---
"Errors are red
My screen in blue
Someone help me
I've deleted Sys32"

Csak a 6. pontra reagálva:
Annó amikor középsuliba (+ technikum) jártam, eleinte én is a hátsó sorokba ültem, mert buli volt, hogy ott nem lát a tanár. Aztán idővel egyre előrébb kerültem, mert elkezdtek érdekelni a dolgok. Rájöttem, hogy ott hátul nem történik semmi, nem változik semmi csak a majmok majomkodnak tovább ketrec nélkül.
Töri órán pl. azért ültem előre, mert utáltam és nem akartam megbukni. Hátha hallok valami érdekes dolgot, ami megmarad számomra is. Jó ötlet volt. Magyar órákon azért ültem előre, mert jó csaj volt a tanár :D Végig 5-ös tanuló voltam, hátha ezzel bevágódok nála. Persze nem, de saját magam miatt megérte.

Informatika órán brutális tudáshiányom volt. Eleinte az volt, hogy a tanár adott egy feladatot és amikor végeztem, nem tudtam mit kezdeni magammal, mert a többiekre vártunk. Amikor elmélet volt és kérdezni mertem, a többiek lehurrogtak, mert hogy miattam nem haladunk és lehet, hogy a szünetbe is belelóg majd az óra. Ez többször is előfordult és igazából nem tudtam mitévő legyek. Egyik énem azt mondta, hogy elvileg azért vagyok ott, másik énem pedig azt, hogy emiatt a többiek meg fognak utálni. Próbáltam megtalálni az egyensúlyt, de ez ilyen helyzetben lehetetlen. Arról nem beszélve, hogy amikor volt valami "téma" aminek természetesen az órához semmi köze sem volt, akkor ha épp mondjuk a tanárra figyeltem és mindenki röhögött valamin én pedig visszakérdeztem, hogy mi volt, akkor még én voltam a hülye, mert miért nem figyeltem. Nehéz ez így egy olyan diáknak is, akit érdekel a dolog. Egyszerűen szerintem kellene csinálni 2 osztályt. Egyik, akik csak alibiből vannak ott, a másik pedig akiket valóban érdekel a dolog és ők talán nem is akadályozzák, hanem jó esetben még segítik, inspirálják is egymást. Mi a kollégiumban haverommal poénból és csak úgy kíváncsiságból vírust írtunk annó.

---
- Indítsd újra a gépet! - Az egészet? - Nem, a felét...

Megvan úgy hívják szegreált iskola.
Van egy a jóknak meg egy a maradéknak. Az hogy kellene rossz, jó még jobb, az is megvan van pénzért meg van pl a Fazekas, stb.

> Egyszerűen szerintem kellene csinálni 2 osztályt. Egyik, akik csak alibiből vannak ott, a másik pedig akiket valóban érdekel a dolog és ők talán nem is akadályozzák, hanem jó esetben még segítik, inspirálják is egymást.

+1 Valójában léteznek ilyen osztályok, a versenyistállós gimnáziumok ilyesmik. Sajnos te nem jó helyre kerültél

Sajnos nem gondolta előre senki, hogy ez ilyen lesz mert az elején még nem így tűnt, aztán végülis így visszatekintve, egy állatkertbe jártam.
---
- Indítsd újra a gépet! - Az egészet? - Nem, a felét...

Mondjuk amiket hallottam egy-két erősebb suliról az az, hogy ott meg erősen megy az, hogy mindenki nagyon ki akar tűnni és sokszor inkább oldják meg kompetitíven a dolgot egymás kárára, mint egymással együttműködve, ergo a diáknak a kreatív erőforrásainak egy jelentős részét a saját hátának védelmére kell fordítania, ami a későbbi életben bosszulta meg magát.

Azt nemtom, mert én mindig magasan a legjobb voltam, és nem kellett a hátammal foglalkoznom :-).

Az élet bármelyik méretesebb melóhelyen is ilyen: az elvégzett munka talán 20-30%-t teszi ki a munkaidőnek és ráfordított energiának. A maradékban azon kell pörögni hogyan kerülj a többiek elé, smúzolni és seggnyalni a főnöknél ha lesz előléptetés azt te kapd meg. Szóval teljesen jól a valós tetű életre készítenek fel, ahol ha nem te nyomod el a többieket, majd a többiek nyomnak el téged.
--

Baromság.

:)

Boccs, de tudod nálad az a lyuk meg a szél.. ;)
--

Kívánom neked, hogy továbbra is nyald örömmel a seggeket!

:)

Ezzel pont mellélőttél. :)
--

Pont eltaláltalak.

:)

Au.... Ja nem. Mellé. :)
--

Mégis vergődsz, mint egy meglőtt kutya.

:)

Bolond lyukból bolond dolgokat beszélsz, de ezt már tudod.
--

Ez jó, nem ismertem!
De!
Nem!
--

Az eredeti egy kicsit jobb: https://youtu.be/xpAvcGcEc0k
;-)

Örömteli, hogy néha képesek minimálisan viccesek lenni.

:)

A videó minőségéből, és galla életkorából kiindulva ez kb. 30 éves felvétel lehet.
--

Azt írtam, néha.

:)

Ezt en inkabb ugy mondanam, hogy minden pofara megy.

Partszélről bekiabálás (mert csak hivatalból végig kell ülnöm raklap oktatásmódszertani ömlengést :) ) már későn (mert ott hagyod a pályát), de hátha más kap belőle ötleteket:

Idézet:
Nem gyakorolnak otthon

Gamifikálj! Marha sok időt elvesz (különösen, hogy újra és újra random feladatokat kell kitalálnod abban a mennyiségben, hogy a legjobbnak is mindig legyen aktív feladatod), de össze lehet ütni egy online rendszert, amiben kiadsz nekik pár perc alatt megoldható feladatokat. Ipari mennyiségben. Ahol azonnal tudsz ellenőrizni is, azonnal kap visszajelzést (akár csak egy jó/nem jó, akár az Advent of Code szerűen a típushibákat felismerve rásegíted, hogy mi a gond).
Aztán tegyél bele egy leaderboard-ot, ahol szigorúan álnevekkel (több okból: egyrészt, hogy ne kezelj személyes adatot, másrészt hogy ne legyen az, amit itt lentebb írtak páran, hogy ciki teljesíteni...) folyamatosan egymás ellen versenyeznek a gyerekek. Akár odáig is, hogy (ahogy a DuoLingo csinálja) különböző tierekbe kerülhetnek (mondjuk minden hét végén az n. tier felső 5 személye átlép az n+1-be, az alsó 3 vissza az n-1-be, mindenki a 0. tierben kezd). Aztán mond azt, hogy a felső három tier az év végén választhat, hogy kéri az ötöst/négyest/hármast (ez ugye azt jelenti, hogy 15 ember [kb. fél osztály] kaphat megajánlott jegyet, 3-5 között, de ehhez az egész félévben a saját osztályának/évfolyamának/... az átlaga felett kellett teljesítenie).

Persze nem minden tárgyra alkalmazható (pl. sok sikert egy skill énekóra [tehát nem pl. zenetörténet] automatikus értékeléséhez :) ), de működhet. (Jason Scott az egyik előadásában mondta, hogy ha azt akarod, hogy jöjjenek az emberek, tegyél be egy leaderboardot. Hülyeségnek gondoltam. Aztán elkezdtem Duolingozni, megnyitották a leaderboardot, és annyira zavart, hogy folyamatosan lépkedek felfelé :) )

Idézet:
viszont akkor biztos, hogy azt fogja nyomkodni órán...

Vond be az eszközt az oktatásba. Különösen infó órán helyzeti simán használhatod (ott nem sírhatnak, hogy jaj, nincs mindenkinek telefonja/netje/..., mert akinek nincs, azelőtt ott a gép). Szavaztasd őket. Kérdezz vissza az előző ~10 perc anyagára, pötyögjék csak be a telefonba. Rajzolj belőle szófelhőt és azonnal látod, hogy ha valamit félreértettek és tudod korrigálni.

Idézet:
Osztálytárstól elkérték volna a füzetet, bemásolják a dolgokat és kész.

Az előző folytatásaként: expliciten engedd meg a gépek/telefonok használatát a dolgozat közben. Mutasd meg nekik, hogyan tudnak egy Google Docs-ban párhuzamosan szerkeszteni egy közös jegyzetet. A nagy részét úgyis 1-2 ember fogja csinálni, a többi viszont online tudja jelölni, ha nem ért valamit, ha valami szerinte rosszul van stb. Használhassák a netet a dolgozat alatt. Te viszont kérdezz olyat, amihez egyrészt érteniük kell az anyagot (tehát feltételezed, hogy legalább a másik hallgató jegyzetét látták) és elég specifikus ahhoz, hogy ha nem értették a nagy részét, ne tudják megválaszolni (pl. egy hálózatos kérdésnél kérdezz rá, hogy kaptál egy TCP csomagot, amiben a flagek közt az 5. és a 2. be van állítva, mi folyik a háttérben - ha lövése nincs az egészről, akkor nem fogja időben megtalálni, hogy mi az a TCP, mi az a flag, milyen flag-ek vannak és mit jelent egy olyan csomag, amiben a SYN és az ACK 1-es). Anno spec. nálunk egyetemen a hálózatok kurzust tartó tanár engedte, hogy _bármilyen_ eszközt (tankönyv, jegyzet, laptop [ha tudtál magadnak netet csiholni...]) használj a midtermen és a vizsgán - és a midtermen volt egy raklap kérdés, ami a szerző jellegzetes poénjaira kérdezett rá, tehát azonnal tudta, hogy ki olvasta a könyvet és ki nem, mert esélyed nem volt megtalálni annyi idő alatt)

Idézet:
Nem kérdeznek

Ne csak órán adj rá lehetőséget. És ne varrd ezt csak a diákokra, az oktatók meg úgy általában minden felnőtt pont ilyen... konferencia-előadásoknál is szoktam látni, hogy a végén még direkt rá is kérdez az előadó, hogy van-e kérdés, mindenki tudja, hogy még van bőven idő, de cirip-cirip, a köszi a figyelmet után viszont megrohamozzák és itt már 1:1-ben olyan kérdéseket tesznek fel, amik egyébként az egész hallgatóságot érdekelhették volna. A nagyon kötött 10-15 perces szünetek miatt ugye óra után se fog odamenni kérdezni, mert neki is haladnia kell.
Egyetemi hallgatóknak meg már teljesen evidens, hogy nem kérdeznek, hanem majd bedobják a Facebook-os évfolyamcsoportba (mert van :( ) a kérdést, valamelyik hallgatótársuk meg jól-rosszul csak megválaszolja.

Ha már úgyis csináltál névtelen feladatbeadót leaderboarddal, mellé dobhatsz egy fórumot, ahol szintén lehet névtelenül kérdezni, ha valaki nem ért valamit - időtől és tértől függetlenül, ráadásul mindenki tanulhat belőle.

BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)

A kettes pontodhoz: pár éve volt itt egy topic, ahol egy informatika tanár (nyíltan, tájékoztatással) megfigyelő szoftverrel szerette volna a diákokat arra kényszeríteni, hogy az óráján a youtube és a facebook helyett a tananyaggal foglalkozzanak. Akkor egyrészt ki akarták rúgatni, mert ez a személyiségi jogok durva megsértése, másrészt megmondták neki, hogy biztosan azért rosszak nála a gyerekek, mert szar az óra amit tart. Hiszen tény, hogy minden diák szorgalmas, érdeklődő, csak ugye a balfasz tanerő elveszi a kedvét a tanulástól.

Egyszer volt nekem is egy ilyen problémás tanulóm, aki órán hangosan nézett videót, telefonált, meg állandóan cseszegette a mellette ülőket. Nem arról volt szó, hogy unatkozott volna, mert egyébként a teljesítménye is gyenge volt. Eleinte kértem szépen, próbáltam egyéni, saját szintjének megfelelő feladattal lekötni, de nem volt hajlandó dolgozni.
Egyszer aztán elborult az agyam, és nem túl szalonképes formában megkértem, hogy ha nem tud viselkedni, inkább maradjon otthon. Vártam, hogy mikor jelennek majd meg a szülők, de nem jöttek. Az illető meg már nem volt tanköteles, így eleinte csak az én óráimra nem jött többet, majd ki is iratkozott.

Szerintem pont az én egyik topic-om lehetett amire gondolsz. :D Még az első iskolámban voltam, mikor meguntam a dolgokat és akkor merült fel bennem a keylogger-es dolog. De amúgy azt hamar elvetettem, csak fennmaradt a topic. Bár az is jó volt, hogy csak kérdeztem, de már akkor minden szinten el lettem hordva mindennek. :D

Szerk.: "Hiszen tény, hogy minden diák szorgalmas, érdeklődő, csak ugye a balfasz tanerő elveszi a kedvét a tanulástól."

Erről a részről egy dolog jutott most eszembe. Ebben a tanévben volt, hogy két diák testnevelés órán telefonnal felvette az órát, hogy futnak a diákok. Elvileg valami projekthez kellett nekik. Egyik rendesen az órát vette fel, a másik a lányok hátsó felét. Ez kiderült és még igazgatóságig is ment a dolog. Egyikőjük anyja elfogadta a dolgot és megdorgálta a csemetét. A másik diák anyja meg csak mentegetőzött, hogy hát az ő fia nem ilyen, meg biztos csak a másik gyerek vette rá az egészre, az ő kicsi fiát hagyják békén és a másikat rúgják ki.

---
"Errors are red
My screen in blue
Someone help me
I've deleted Sys32"

Erről hirtelen két történet ugrik be:
Megkeresett egy anyuka, hogy segítsek a gyerekének pótvizsgára felkészülni. Azt mondta, hogy amúgy rendes, szorgalmas diák, csak nem bírja őt a tanár, ezért buktatta meg. Mivel amúgy ismertem az adott oktatót, eleve kételkedtem, de azért elvállaltam.
Némi kitérő után - családi nyaralás és egyéb, tanulásnál természetesen fontosabb dolgok után - pótvizsga előtt két héttel leültem a gyerekkel. 10 perc alatt kiderült, hogy fogalma nincs arról, amit amúgy abból a tárgyból tudni kellett volna. Mondtam neki, hogy itt azért fel kell kötni a gatyát, ha át akar menni. Nem is jött többet, inkább átment egy másik iskolába.

Másik: volt egy nagyon gyenge csoportom. Eleve két osztályból vonták össze őket, és az egyik csapatnak részben a korábbi tanáruk miatt nagyon durva hiányosságaik voltak.
Volt 5 tanuló, akit valamennyire érdekelt a dolog, a többiek csak időtöltésnek jelentkeztek. Az egyik srác két hét után iratkozott ki, mondván, hogy ő úgy gondolta, hogy eltöltünk itt egy évet, aztán kap valami papírt, de ő igazából tanulni nem szeretne :)
Szörnyű volt az egész, ha valaki tanult, készült, azt cikizték érte, órán többen LoL-oztak, youtube-ot néztek, házi feladatot még a jobbak sem nagyon írtak, a számonkérésekre nem készültek fel.
Ennek az lett a vége, hogy a talán 18 főből 5 kapott végül bizonyítványt. Mivel a korábbi csoportjaimból maximum 1-2 bukás volt, ez azért nekem is fájt, meg a gyerekeket is felébresztette. Kitalálták, hogy akkor nyáron tanulnának, és ősszel újra nekifutnának a vizsgának. Elvállaltam, hogy segítek nekik.
Kb. augusztus elején egyszer csak megjelentek az egyik srác szülei a lakásom előtt (az iskolában megadták nekik a lakcímem...), és felháborodva kértek számon, hogy én azt ígértem a gyerekeknek, hogy majd tanulunk a nyáron, de az ő fiuk egész nap csak játszik, mert én még mindig nem adtam nekik gyakorló feladatokat. Mindezt úgy, hogy akkor már legalább 10 kommentelt, magyarázattal ellátott, egyszerűtől folyamatosan bonyolodó feladatot adtam ki, meg számtalan korábbi vizsgát összevadásztam, hogy gyakorolhassanak.

Szóval szeretném jelezni a kedves szülőknek, akik vakon bevédik a tökéletes csemetéjüket, hogy előfordul azért néha, hogy a gyerek otthon hazudik, megvezet, hülyére vesz, és talán érdemes kicsit tájékozódni, mielőtt hatalmasra nyitott szájjal nekimennek mindenkinek.

Most még egy jutott eszembe:

Szintén idén, az egyik 9. osztályban volt egy lány. Év elején még értelmesnek is tűnt, meg mikor kérdeztem miért informatikára jött, akkor azt mondta, hogy érdekli meg már foglalkozott korábban honlap szerkesztéssel meg ilyenekkel.

Ahogy jobban elindult az év, igen gyakran hiányzott. Azt megtudtam, hogy egészségügyi problémái vannak, így nem törődtem ezzel, amíg a többiekkel haladtunk, addig neki a lemaradt anyagokból adtam olvasnivalót.

Majd egyre többször hiányzott, már kb rutinból írtam be a hiányzók közé. Egyszer, még félév környékén szól az osztályfőnök, hogy azok akik tanítják jöjjenek egy külön megbeszélésre. Ott volt a vezetőség is és kiderült, hogy a kedves diák otthonról elindult naponta iskolába, csak hát nem érkezett meg. Dél környékén hazament és mikor a szülők kérdezték, hogy miért van otthon olyan korán, akkor csak annyit mondott, hogy elmaradtak az utolsó órák meg hasonlók. Szerencsére egy idő után ez feltűnt az anyukának és ő jött be kérdezni az iskolába.

Amennyire tudom már korábban is, illetve most második félévtől újra elkezdett pszichológushoz járni, viszont egész második félévben meg sem jelent az iskolában és osztályozó vizsgán sem jelent meg.

---
"Errors are red
My screen in blue
Someone help me
I've deleted Sys32"

Nekem az volt a legnagyobb törés amikor szembesültem azzal, hogy ugyanez a baj manapság már az egyetemi tanárokkal.
Nem érdekli őket a tananyag, vagy a diák. Hülyeséget tanítanak, vagy ami esetleg hasznos azt is teljesen hibásan.
Szándékosan szabotálják a számukra nem szimpi diákok tanulmányi pályafutását. Ezen átmentem én is és itteni diák-kollégák is most jelenleg ebben vergődnek.

Ezekkel a viselkedéseikkel csak szégyent hoznak a rendes, tudást ösztönösen átadni akaró tanárokra.

Engem egyszer felnőttképzős tanításba akartak egyszer behúzni, aztán felmérve a körülményeket - meg hallva, hogy végül miket tanítanak - jól jártam, hogy be sem szálltam a dologba, pedig állítólag felnőttképzés már teljesen más.