24 bit / 96 kHz WAV convertálása 16 bit/44.1-re

"Igaz, ez inkább a zenekar mellett és közepén méricskél.". Nahát. És akkor ez szerinted releváns? Persze hogy nem. Most döntsük már el, hogy műfejes mikrofonos van, ahol valóban számíthat a mikrofonnál lévő jel nagysága (és kizárt, hogyha a karmesterhez teszik, akkor 140dB legyen ott), vagy pedig az egyes hangszer(csoportok) vannak külön bemikrofonozva, ahol tök mind1 a hangnyomás, mert olyan mikrofont tesznek oda, és úgy keverik, hogy az jó legyen.

"Mindössze kellemetlennek fogja tartani.". Ennek nézz már utána légy szíves. A 140dB nem csak "kellemetlen". De ha még csak az is lenne, akkor van értelme szerinted? Olyan felvételt csinálni, amit kellemetlen hallgatni?

"egy lövés után sem lesz tartós vagy időszakos halláskárosodás": Ezt mond azoknak a katonáknak, akik lőttek kb. 10 életükben, és az a fülük, amelyik a fegyver mellett van, 80-90%-os halláskárosodást szenvedett. De egyébként, komolyan, ilyen példákkal jössz egy olyan témában, ahol a zene felvételéről van szó?

-12dB: ne haragudj, de magyarázd el normálisan, mire gondolsz, ne viccekkel, meg smiley-kkal. Nem a smiley ellenére nem értettem, hanem a smiley miatt. Bocs, de nem fogom tudni kitalálni, hogy a viccek mögött vajon milyen érvek vannak. És miért számít a CD története? Nem a 80-as évek elején vagyunk, ahol a legtöbb CD lejátszóban csak 14 bites DAC volt csak. Itt arról beszélünk, hogy a CD mint olyan, mire képes. És képes 96dB-t rögzíteni, akármennyire is próbálod az ellenkezőjét mondani a 45/55dB-lel (és egyébként többet is tud rögzíteni ditheringgel, noise shapinggel. Simán küldök neked olyan .wav-ot, amiben van egy negyed bit amplitúdójú szinusz. És máris 110dB körül járunk.). Már rámutattam a tévedésekre ezzel kapcsolatban, amiket szintén viccel ütöttél el. Mi lenne, ha normálisan elmondanád, hogy amikre rámutattam, miért tévesek?

Pre-emphasis: ez még akkoriban lehetett szükséges, amikor 14 bites volt a DAC. Legalábbis akkor jobban számított. És mint mondtam, most is lehet szükség ilyesmire nagyon-nagyon ritkán. De nem ez az általános. És újra megemlítem, ha van ilyen felvételed, amin 16-biten hallatszik a kvantálás/dither zaj, az érdekel (tehát, mondjuk van egy 24-bites felvételed, és ha átteszed 16-bitre, akkor hallatszik a zaj). És nem azért érdekel, mert azt mondom, hogy ilyen nincs, hanem azért mert tényleg kiváncsi vagyok, hogy vajon milyen hanganyagon jön ki ez. Ha a CD dinamikatartománya 45/55dB lenne, akkor simán tudnod kellene ilyet küldeni, hiszen ez az érték a régi kazetták dinamikatartománya körül van, ott pedig ugye tökegyértelműen lehet hallani a zajt a kicsit is halkabb részeknél.

És igen, nyilván a felharmónikusok kisebb amplitúdóját nem tudja a rendszer ugyanolyan részletességgel eltárolni. De ez nem számít, mivel a nagyobb amplitúdójú jel amúgy is eltakarja ezt, nem lehet hallani.

---------------

Eredetileg arra reagáltam, hogy a CD dinamikatartománya szerinted 45dB/55dB. Szerintem ez teljesen téves. Elmondtam miért. Légy szíves, erre reagálj, normálisan, nem viccelődve. A legtöbb dolog, ami közben idekeveredett, megmondom őszintén, nem érdekel, nincs kapcsolatban a CD dinamikatartományával.

Ennel sokkal tobb eset lehetseges :)
Jelen esetben (szinte biztos) annyi tortenik, hogy az sacd track maskepp van masterelve. Pont azert, mert ha ugyanaz lenne, mint a CD (a kulon kiadott is), nem lenne ertelme megvenned. Bevett szokas, igy mukodik a zeneipar. Sokszor konkretan a felvett trackek aranya sem ugyanaz, mondjuk tobb/kevesebb az egyik/masik hangszer. Minimalis valtozas is eleg, hogy hallhato legyen nemi kulonbseg.

Ez kb. ugyanolyan parasztvakitas, mint anno a bandak jo reszevel csinaltak a studioban. Lehallgataskor jol feltekertek a hgangerot, mert ugy minden sokkal "jobban" szol. (ez teny, mar 0.1dB hangeroemelestol jobbnak erzodik a hangzas, pedig megmondani nem tudod, hogy hangosabb-e, csak "erzed")

Ezert is baromira fontos az ABX teszten a konzisztenicia (hangero, lehallgato rendszer chain, stb.) es, hogy ne valtozzon a forras, tehat ugyanazt az SACD tracket hallgasd csak eppen kozbeiktatva a 44kHz/16bit limitet, mondjuk egy jo minosegu konverzioval (pl egy jo minosegu CD rekorder AD/DA-ja). Tudom, ezt otthon megcsinalni nem trivialis es nem is igazan eletszeru.

Szerintem nagyon elbeszéltek egymás mellett. A zenehallgatás egyrészt abszolút szubjektív dolog, másrészt a hallgatóság zenehallgatási képessége sem egyforma. Az utóbbi, minden kutatás nélkül, a zenét hallgatni képtelenek túlsúlyát valószínűsíti.
A régi Hifi Magazinban készült egy olyan összehasonlítás, amikor ugyanazt a lemezt szakemberek és amatőrök, vacak és csúcstechnikán hallgatták. A vacak lejátszón a karmesterek jobban észrevették a zenekar hibáit! :-) Ismerek olyan emberkét, aki szintetizátoron, zongorán játszik, énekel, zenét szerez, de a 100% torzítást nem ismeri fel. Az emberek java része pontleszarja a minőséget. Képtelen külöbséget tenni a különböző minőségű hanganyagok között, de nem is akarja minősíteni. Éppen úgy, mintha egy becsukott szemű vagy egy vak embert faggatnál arról, hogy most akkor sötét van vagy világos.
Ugyanakkor, ha a hangmérnök egy apró "eltérést okoz", (direkt nem "hibát vét"-ként határoztam meg) az jelentős eltérést okozhat a zene szubjektív megítélésében.

A fentieket összegezve azt mondanám, hogy aki tud és szeret zenét hallgatni, az általában észreveszi a jobb minőséget. Természetesen ez nem úgy történik, hogy HALLOTTAM az A 0,02%-kal kevésbé torzított, a B meg 110dB helyett 117dB jel/zaj viszonnyal rendelkezett. ;) Egyszerűen a jobb minőséggel rögzített hanganyag szebben és élethűbben fog szólni. És ezt egy jól ismert ismert kedvenc zenémen és kedvenc karmesteremmel hamarabb észre fogom venni.

A műszaki oldal még érdekesebb. Semilyen hangvisszaadó lánc nem lesz soha tökéletes. Még a profi zenehallgatók is szubjektív módon hallgatják a zenét. Mindig lesznek olyanok, akik a nagyon jelentéktelennek tűnő hibák egyikére vagy másikára érzékenyebbek. Ráadásul a digitális lejátszás soha nem éri el az elméleti értékeket. A mérések sem mutatják meg azt, ami hallható, mert csak egyes kiragadott paramétereket szokás mérni. A hallásgörbék meg csak statisztikai adat.
Ennek ellenére a nagyobb felbontáshoz tartozó hardver gyakran szebben szól.

Az eddigiek alapján tegyük fel, hogy a tesztcsoport fele felismeri a jobb felbontást. Cseréljük ki a lehallgató lánc egyik gyengébb elemét, pl. a hangfalat egy ugyanolyanra! Ez akkora eltérést jelenthet, hogy - bár marad a felismerési arány - de a tesztcsoport más része fogja felismerni a jobb felbontást. És így tovább...