Mai magyar valóság

Hát kérem kissé elszomorodtam tegnap. Tanárként persze napról napra ezzel találkozom, de durva volt látni és megtapasztalni a mai magyar "gyermeknevelést". Szóval kisfiammal (1,5) a T.s.o üzletsoron játszottunk a kis játékháznál. Öt "szülőből" 4 leült a házikó mellett és a k.r.a telefonját b.sztatta. A gyerek meg csináljon amit akar. Rá se nézett bakker. És látszott, hogy ez nem egyedi dolog, ez a gyereknevelés. Olyanok is voltak a gyerekek, intoleráns, agresszív, elkényeztetett, önző kis dögök. És ez NEM a gyerek hibája természetesen. Ellenpéldaként ott volt az egyetlen anyuka 2 gyerekével, aki tényleg nem a gyerek MELLETT volt, hanem a gyerekével. Látszott rajtuk, hogy egy egymásra figyelő, toleráns kis csapat. A nagyobbik gyerek szeretettel és vigyázón viszonyult a kistesójához. Mert így is lehet. Nekem sem jutna eszembe a telefonomat nyomogatni, ha a kisfiammal játszok. Mert nem (csak) az együtt eltöltött idő mennyisége számít. Sokkal fontosabb, hogy minőségi időt tölthessek a kisfiammal.
De már látom mi vagyunk az abszolut kissebség. És aztán mire közösségbe, oviba, iskolába kerülnek ezek a szerencsétlen gyerekek már tehetetlenek vagyunk, hisz nincsenek kapcsolatokra szocializálva. Életükben az értéket a megszerezhető dolgok fogják képviselni, mert ha szépen csendben elvan és hagyja a kedves szüleit fészbukozni, akkor ő is kap majd tabletet és játszhat vele. A tablettel. Nem a kedves szülővel. Csak érdekességképp: ha nálunk járnak barátok és elől hagyják a telefont nem értik, hogy a gyerek, hogy nem cuppan rá. Mert az ő gyerekük elől el kell zárni a távirányítót és a telefont. Csak azért, mert a gyerek ezt látja a szülő kezében és szeretné, hogy inkább vele foglalkozzanak és ne mással. Nálunk a könyvet kell elrakni néha, mert azt gyakrabban látja a kezünkben, mint a telefont. Távirányítót még nem látott a kisfiam, mert TV az nincs. De van mese a könyvekből, amik a legérdekesebb dolgok és gyakran hozza is, hogy együtt olvassunk. No mindegy. Szomorú, hogy mi vagyunk a kisebbség.
Más: ma megérkezett Kínából a kábelem. Bővebben:https://hup.hu/node/152624
Illetve: https://hup.hu/node/152754 megérkezett az ssd is. Jelenleg egy linux mint xfce hasít rajta, teljesen elégedetten használom...
És most be is fejezem, mert a kisfiam hozta a játékautót, tehát nincs számítógép!

( harlequin | 2017. 04. 07., p – 18:50 )

A telefonoktól függetlenül: játszótéren csak akkor kell a gyerek mellett (gyerekkel) lenni, ha igényli. Amúgy eljátszik maga vagy a többi gyerekkel probléma nélkül.
Persze, ha valakinek ez az a kevés idő egyike mikor együtt lehetnek, akkor értem a közös programot, meg lehetnek egyéb okai is, de úgy általában a kicsit távolabbról nézni, ahogy a gyerek játszik, épp elég - hiszen a játszótér pont az egyéb dolgokról szól, van ott halom játék, halom másik gyerek, rengeteg inger, a szülő elég fölösleges.
Nálunk 2 éves a gyerek, TV-t nem néz, youtube-n néhe tűzoltükat meg állatokat igen, de nem viszi túlzásba. Mese van, vagy inkább midenféle képes történetek, játszótéren meg azt csinál, amit akar, nem járunk a nyomában, amíg játszik és élvezi. Ha velünk szeretne játszani, szól.

A gyerek/telefonos résszel nagyjából egyetértek.

+1 - én is úgy vagyok vele, hogy ha jól érzi magát nélkülem, akkor hagyom olyan messze menni ahogy jól érzi magát, és nem megyek utána, nem szólok bele mit csinál - ameddig nem veszélyes. Ha egymással összevesznek, akkor is csak ha már üvöltenek, akkor avatkozok közbe.

De az alapproblémával egyetértek, tényleg sokan nem figyelnek oda akkor sem, amikor kellene.

Mondjuk ebben meg igazad van. Mi is biztosítjuk az egyedül játszást. De, ha igényli, akkor ott vagyunk.
Mi is szoktunk nézni a youtube-on meséket, gyerekdalokat, stb természetesen. De nem ez az elsődleges. És ami a legjobb: ez nem a mi választásunk, hanem a gyerek természetes érzéke. Tudja mire van szüksége és, hogy mi a jó neki.

( Smokey2k | 2017. 04. 07., p – 22:10 )

Tudom már ez is a könyökén jön ki az embernek, de régen se volt jobb, akkor telefon helyett más volt. Írásod alapján ti a szerencsésebbik eset vagytok és így volt ez régen is, volt aki odafigyelt a gyerekére és volt aki meg csak úgy tessék-lássék. Nem lett szarabb a világ csak több lett a hülye (szám szerint) :(
Majd figyeld meg mikor bekerül oviba/elemibe a gyereked a többi gyerek látni fogja rajta hogy olyan szülei vannak akik tényleg törődnek vele és ennek számára szintén pozitív hatása lesz :)

( BehringerZoltan | 2017. 04. 07., p – 22:31 )

És ez miért specifikusan magyar jelenség szted?

( end | 2017. 04. 10., h – 09:48 )

Ez az 1980 után születtettekről szól, és nem annyira a 2010 utáni esetekről. A "Helyzet" azonban csak "fokozódott" azóta. Biztosan mindenki ismeri már, de ha valaki még nem találkozott vele, akkor nézze-hallgassa meg és gondolkodjon el a nevelés kapcsán elhangzott következtetéseken. (Mert, a nevelés "hiányával" kapcsolatban itt elhangzottak, biztosan "ülnek" és ülni is fognak a későbbiekben is.)

https://www.youtube.com/watch?v=h4EWxAaz0Fg

Tapasztalatból mondom, az első 10 év a családi körben az alapozás, a személyiséget 10 éves kor után, már inkább a külvilág alakítja, semmint a család. Nem nagy idő, gyorsan elröppen. Ha ez szeretetteljes, odafigyelő légkörben zajlik, az a tanulás eredményeiben és minden más későbbi szocializációs folyamatban, a gyemekeink felnőtkori sikereiben meghatározó lesz. (Maguk a gyerekek is, ha térben kis időre el is távolodnak a szülőktől a játszótéren, sűrűn visszapillantanak, keresve a szülő, féltve óvó, kísérő tekintetét. - Kegyetlenség azt ilyenkor telefonkijelzőre "tapasztani".)

( szegecs | 2017. 04. 10., h – 13:04 )

mindenki tehet róla aki occsó smartphonet (android) vett, és ezzel megteremtette a tömegtermelés lehetőségét

mindenki tehet róla aki fácséra regisztrált

IT'S THE FUTURE YOU CHOSE