Mai magyar valóság

 ( zslaszlo | 2017. április 7., péntek - 18:32 )

Hát kérem kissé elszomorodtam tegnap. Tanárként persze napról napra ezzel találkozom, de durva volt látni és megtapasztalni a mai magyar "gyermeknevelést". Szóval kisfiammal (1,5) a T.s.o üzletsoron játszottunk a kis játékháznál. Öt "szülőből" 4 leült a házikó mellett és a k.r.a telefonját b.sztatta. A gyerek meg csináljon amit akar. Rá se nézett bakker. És látszott, hogy ez nem egyedi dolog, ez a gyereknevelés. Olyanok is voltak a gyerekek, intoleráns, agresszív, elkényeztetett, önző kis dögök. És ez NEM a gyerek hibája természetesen. Ellenpéldaként ott volt az egyetlen anyuka 2 gyerekével, aki tényleg nem a gyerek MELLETT volt, hanem a gyerekével. Látszott rajtuk, hogy egy egymásra figyelő, toleráns kis csapat. A nagyobbik gyerek szeretettel és vigyázón viszonyult a kistesójához. Mert így is lehet. Nekem sem jutna eszembe a telefonomat nyomogatni, ha a kisfiammal játszok. Mert nem (csak) az együtt eltöltött idő mennyisége számít. Sokkal fontosabb, hogy minőségi időt tölthessek a kisfiammal.
De már látom mi vagyunk az abszolut kissebség. És aztán mire közösségbe, oviba, iskolába kerülnek ezek a szerencsétlen gyerekek már tehetetlenek vagyunk, hisz nincsenek kapcsolatokra szocializálva. Életükben az értéket a megszerezhető dolgok fogják képviselni, mert ha szépen csendben elvan és hagyja a kedves szüleit fészbukozni, akkor ő is kap majd tabletet és játszhat vele. A tablettel. Nem a kedves szülővel. Csak érdekességképp: ha nálunk járnak barátok és elől hagyják a telefont nem értik, hogy a gyerek, hogy nem cuppan rá. Mert az ő gyerekük elől el kell zárni a távirányítót és a telefont. Csak azért, mert a gyerek ezt látja a szülő kezében és szeretné, hogy inkább vele foglalkozzanak és ne mással. Nálunk a könyvet kell elrakni néha, mert azt gyakrabban látja a kezünkben, mint a telefont. Távirányítót még nem látott a kisfiam, mert TV az nincs. De van mese a könyvekből, amik a legérdekesebb dolgok és gyakran hozza is, hogy együtt olvassunk. No mindegy. Szomorú, hogy mi vagyunk a kisebbség.
Más: ma megérkezett Kínából a kábelem. Bővebben:https://hup.hu/node/152624
Illetve: https://hup.hu/node/152754 megérkezett az ssd is. Jelenleg egy linux mint xfce hasít rajta, teljesen elégedetten használom...
És most be is fejezem, mert a kisfiam hozta a játékautót, tehát nincs számítógép!

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

A telefonoktól függetlenül: játszótéren csak akkor kell a gyerek mellett (gyerekkel) lenni, ha igényli. Amúgy eljátszik maga vagy a többi gyerekkel probléma nélkül.
Persze, ha valakinek ez az a kevés idő egyike mikor együtt lehetnek, akkor értem a közös programot, meg lehetnek egyéb okai is, de úgy általában a kicsit távolabbról nézni, ahogy a gyerek játszik, épp elég - hiszen a játszótér pont az egyéb dolgokról szól, van ott halom játék, halom másik gyerek, rengeteg inger, a szülő elég fölösleges.
Nálunk 2 éves a gyerek, TV-t nem néz, youtube-n néhe tűzoltükat meg állatokat igen, de nem viszi túlzásba. Mese van, vagy inkább midenféle képes történetek, játszótéren meg azt csinál, amit akar, nem járunk a nyomában, amíg játszik és élvezi. Ha velünk szeretne játszani, szól.

A gyerek/telefonos résszel nagyjából egyetértek.

+1 - én is úgy vagyok vele, hogy ha jól érzi magát nélkülem, akkor hagyom olyan messze menni ahogy jól érzi magát, és nem megyek utána, nem szólok bele mit csinál - ameddig nem veszélyes. Ha egymással összevesznek, akkor is csak ha már üvöltenek, akkor avatkozok közbe.

De az alapproblémával egyetértek, tényleg sokan nem figyelnek oda akkor sem, amikor kellene.

+1

Mondjuk ebben meg igazad van. Mi is biztosítjuk az egyedül játszást. De, ha igényli, akkor ott vagyunk.
Mi is szoktunk nézni a youtube-on meséket, gyerekdalokat, stb természetesen. De nem ez az elsődleges. És ami a legjobb: ez nem a mi választásunk, hanem a gyerek természetes érzéke. Tudja mire van szüksége és, hogy mi a jó neki.

Tudom már ez is a könyökén jön ki az embernek, de régen se volt jobb, akkor telefon helyett más volt. Írásod alapján ti a szerencsésebbik eset vagytok és így volt ez régen is, volt aki odafigyelt a gyerekére és volt aki meg csak úgy tessék-lássék. Nem lett szarabb a világ csak több lett a hülye (szám szerint) :(
Majd figyeld meg mikor bekerül oviba/elemibe a gyereked a többi gyerek látni fogja rajta hogy olyan szülei vannak akik tényleg törődnek vele és ennek számára szintén pozitív hatása lesz :)

És ez miért specifikusan magyar jelenség szted?

+1

Szerte a világban ezt látni. Japántól USA-ig, Európán át4

Nem tudom. Sokat jártam a világban, de annyit nem voltam egy helyen, hogy meg tudnám ítélni. Mondjuk, aki életvitelszerűen külhonban él, az jobban tudja.

Ez az 1980 után születtettekről szól, és nem annyira a 2010 utáni esetekről. A "Helyzet" azonban csak "fokozódott" azóta. Biztosan mindenki ismeri már, de ha valaki még nem találkozott vele, akkor nézze-hallgassa meg és gondolkodjon el a nevelés kapcsán elhangzott következtetéseken. (Mert, a nevelés "hiányával" kapcsolatban itt elhangzottak, biztosan "ülnek" és ülni is fognak a későbbiekben is.)

https://www.youtube.com/watch?v=h4EWxAaz0Fg

Tapasztalatból mondom, az első 10 év a családi körben az alapozás, a személyiséget 10 éves kor után, már inkább a külvilág alakítja, semmint a család. Nem nagy idő, gyorsan elröppen. Ha ez szeretetteljes, odafigyelő légkörben zajlik, az a tanulás eredményeiben és minden más későbbi szocializációs folyamatban, a gyemekeink felnőtkori sikereiben meghatározó lesz. (Maguk a gyerekek is, ha térben kis időre el is távolodnak a szülőktől a játszótéren, sűrűn visszapillantanak, keresve a szülő, féltve óvó, kísérő tekintetét. - Kegyetlenség azt ilyenkor telefonkijelzőre "tapasztani".)

Szerintem az alapozás igazából az első másfél-két év, max 3. Utána már nehéz változtatni.

mindenki tehet róla aki occsó smartphonet (android) vett, és ezzel megteremtette a tömegtermelés lehetőségét

mindenki tehet róla aki fácséra regisztrált

IT'S THE FUTURE YOU CHOSE