Áramlásmérő folyadékban

Sziasztok!

Adott mondjuk egy A828 Liquid Flow Meter műanyag kivitelben.

Célom folyadék áramlásának sebességmérése, azaz egy ilyen szenzor által percenként generált elektromos impulzusok számának kijelzése, naplózása.

Sós vízben lesz a szenzor, melyet egy karbon-kompozit szkegbe fogok belaminálni kábelekkel együtt. A forgó lapátkerék ha jól sejtem minden szenzor esetében valami fém tengelyen van, amely műanyag perselyben forog. Ez idővel elkopik, ez van... Minden mechanikus szenzor megmurdál, még egy szélsebesség mérő is.

A szkeg, melyben a szenzor lesz, egy hajótest héjából fog kilógni vízvonal alatt, megkapva a héjtól távolabb eső áramlást.

A hajó testsebessége max. 4-5 csomó, ez talán megfelel a szenzor képességeinek, ami a maximuális víznyomást 2.0 MPa-ban határozza meg.

A szenzortól vett impulzusokat egy RPI A+ rögzítené, ami nyilván kiveri a biztosítékot a mikrokontrolleresek körében, kik joggal mondhatják azt, hogy ágyúval lövök a verébre.

Kérdésem csak az, hogy van-e valakinek tapasztalata folyadékok áramlásmérésében, azaz milyen bakikra számíthatok pl. kis sebességeknél, nagyobb sebességeknél, a folyamatos gyorsulásnál is biztosan nem egyenest kapok hanem egy görbét, milyen szempontok szerint érdemes kalibrálni, célszerű-e egy kísérleti medencét bérelni az első mérésekhez --- szóval érdekelne minden tapasztalat.

Hozzászólások

Egészen fiatalon, még egyetem alatt foglalkoztam átfolyás mérésével, bár nem szárnykerékkel, hanem indukciós elven. Szárnykerékkel egyszerűbb, viszont gondolom, a mechanikai hibák nagyobb mérési hibát okoznak, de megvigasztallak, az indukciós mérés problematikája meg az, hogy a galvánpotenciál a hasznos jelnél nagyságrendileg nagyobb, szóval mindenképpen szívás a dolog.

Ami az R-Pi-t illeti, hát, ez valóban mikrokontrolleres feladat. Úgy gondolom, oprendszerre valós idejű feladatot bízni kevéssé jó ötlet. Ha másra nem, előfeldolgozásra jó lenne egy mikrokontroller, s az eredményeket valami buszon, i2c-n vagy SPI-n küldhetné az R-Pi-nek.

Kalibrálást úgy szokták intézni, hogy ismert térfogatú tartályból különféle sebességgel áthajtják a vizet a mérőművön. Konkrét esetben 300 l-es tartály volt. A mért térfogatnak, ami lehet a térfogatáram integrálja az idő szerint, vagy a te esetedben az impulzusok száma, az áramlási sebességtől függetlenül ugyanannyinak kell lennie, az eltérésből lehet számolni a különböző sebességekhez tartozó mérési hibákat.

A szenzor hogyan ad impulzusokat? Van egy LED, aztán egy fototranzisztor, s a kettő között néha elsuhan egy lapát? Ha ilyen a felépítése, akkor ne feledd, a LED elé kell előtét ellenállás, LED-et feszültséggenerátorosan nem táplálhatsz, valamint a fototranzisztorhoz kell egy felhúzó ellenállás, ellenkező esetben nagyjából a rövidzár és szakadás, mint potenciálban lebegés lesz a két állapotod.

Közben utánanéztem, látom, Hall-generátoros jeladója van, s feszültség kimenete.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Van egy haztartasi gepeket javito cegem es ez alapjan kijelenthetem hogy eleg megbizhato
ugyanis a Bosch mosogatogepek 80% -ban ilyennel merik a bejovo vizet.
Hol vannak mar a regi szep idok amikor meg csak sima nyomaskapcsolo volt erre a megoldas.

"Itt egy talicska föld. Mit csináljak vele? Ások neki egy gödröt."

Nulladik feladat: a mérőturbina mechanikai védelme a vízben lebegő trutymótól (A koszolódásra ettől függetlenül oda kell figyelni), majd a mérésre használt csőszakasz helyes tervezése (hogy a turbinánál az áramlási- és nyomásviszonyok megfelelőek legyenek.

A kalibrálást állóvízben, GPS alapján lehetne megoldani, de... Ez a mérőeszköz nem erre a célra szolgál; hajónak a vízhez mért sebességét vagy axiális mérőturbinával, vagy nyomásmérésre visszavezetett módszerek használatával szokás a legjobb tudomásom szerint.

A koszolódás valóban jellemző, nem véletlenül vannak búvárok nagyobb hajókon. Sok esetben a szenzorokat úgy építik be a hajókba, hogy azok belülről szerelhetők, valami roppant érdekes módszerrel, mert ugyebár mindez a vízvonal alatt van.

Gps-es mérésre biztosan nem biznék kalibrálást, ennek több oka van.

Igen, hajóknál az általad említett mérési módszerek a jellemzők, de olyan szenzort egyelőre nem találtam.

---
--- A gond akkor van, ha látszólag minden működik. ---
---

A kalibrálásnál az a kérdés, hogy milyen pontosságot és felbontást szeretnének elérni - egy normális GPS-sel, megfelelő légköri viszonyok esetén (kellően sok hold adatát megkapja) lehet aránylag pontosan sebességet mérni - kérdés az, hogy tud-e egyenletes sebességet tartani a jármű hosszabb ideig, illetve hogy milyen mérési intervallumot tervez a kolléga (mennyi ideig számolja az impulzusokat, hogy abból csomót számolva csomót kapjon) - egy ilyen mérést alaposan végig kell gondolni, meg kell tervezni, hibát kell becsülni a tervezett eszköznél, és utána mondható ki, hogy milyen eszköz az, amivel a kalibrálás megtörténhet. Lehet, hogy GPS is elég, de lehet, hogy egy normális sebességmérővel történő összehasonlító mérés (pontosabban mérés-sorozat, amit szintén tervezni kell, darabszám, összehasonlító mérésnél alkalmazott sebességek, kiértékelés módszertana, stb.) kell.

Nem véletlen, hogy a mérés, a mérőrendszerek témaköre külön szakterület, külön szakma.

Ennél tartósabb megoldás az, ha az áramlás egy ilyen mechanikailag sérülékeny turbina helyett

- vagy egy lapkát dönt meg rugó ellenében a víz áramlása --> függ a merüléstől, macerás
- vagy ultrahang oda-vissza terjedés alapján mérsz sebességet

Szerintem valami ultrahangos céleszközt szerezz be. Egyébként levegő sebességet is már így mérik a modern Vaisala műszerek. Ez utóbbiaknál 3 db adó-vevő van egymástól kb. 10 cm-re és így a sebesség mellett még szélirányt is adnak. Előnye hogy sok év alatt sem fog bármi mechanika elszennyeződni, ezáltal hamis értéket mérni.

A mérést befolyásolja a turbina tengelyének iránya. Ezt külön fel szokták tüntetni, h mi módokon lehet beépíteni. A lerakódások miatt kialakuló szűkebb keresztmetszetnél az áramlás felgyorsul, ami gyorsabban pörgeti a turbinát és így pontatlanabb értéket fog mutatni.

Ahogy néztem, a turbina tengelye az áramlásra merőleges.
Bár ha belegondolok, a lapátkerekeknél van egy kanyar, ami semmi esetre sem ad elképesztően nagy pontosságot.

A fenti szenzort megvettem, kipróbálom, kíváncsi vagyok rá.
Amúgy a nyomásérzékelős megoldásokban jobban hiszek, a sonar pedig túl bonyolult, viszonylag "nagy" áramigénye miatt

---
--- A gond akkor van, ha látszólag minden működik. ---
---

Az áramlásra irányára merőleges, de ezzel együtt lehet vízszintes v. függőleges a tengely. Vagyis a képen látható esetben vízszintes, míg az áramlás tengelyén képzeletben 90 fokkal elforgatva függőleges lesz a tengely.
A kanyar valószínűleg "kerülő út" lehet, ami a beszabályozáshoz szükséges.

én is a pitot csövet ajánlanám a szkeg elejére és az oldalára teszel egy furatot gumicsővel felviszed a vízvonal fölé és teszel rá egy differenciál manométert( láttam már i2c set is). a rendszer előnye hogy belülről tisztítható ( belenyomsz vizet vagy levegőt a rendszerbe és kimossa a szmőtyit) kalibrálni neked kell valami etalonhoz. Az oldalsó furatot lehetőleg oda tedd, ahol a legvastagabb a keresztmetszet, mert így lesz a legnagyobb a differencia, ha hátrébb teszed akkor pedig az örvények zavarnak be!
A kis sebesség felbontás függő, a turbinádnál viszont a mechanikus súrlódás miatt nem biztos hogy megszólal, illetve vagylagos hogy mennyi folyadék jut be a csőbe, és annak a sebessége egyezik e hajó sebességével, a turbinás megoldásnál nem egyszerűen az impulzusokat kell számolni, hanem a frekvencia arányos a sebességgel.