A Firefox és a Windóz

Igazad van, a cache zabálhat. Nem ez a baj. Linuxon pl. 1GB copy elfoglalhatja az 1GB memóriát. A stratégia/terhelés függvényében látod a fogyasztáson, hogy puff - visszaadta a memóriát. Windows esetén azért teszteltem, ment a szerver memória mennyisége degradálódott, sőt úgy is maradt. (sysinternals is a barátunk!) És nem csak ezért, hanem a C++ programokban elhagyogatott memóriadarabkák miatt is. Tehát a Windows memóriakezelése miatt a memória gyakran nem visszanyerhető. Pedig itt egy komolyabb szerverrről van szó, szerver operációs rendszerrel. :) (Én meg Superman vagyok, mert azt állítom magamról. ;))
Lényegében az üzemeltető srácok tervezni szokták a szabadságot, mert bizon a naagy-naagy adatbázis- és webszervereket meghatározott időnként újra kell indítani.

Értem a swapról vallott nézeteidet, Windows esetén nagyon gagyi a memóriakezelés, amire a programok még rátesznek. Windowson tevékenykedni 10 év AIX programozás/üzemeltetés után kezdtem. Sztori:
Fiatal versenyzőből IBM szervizes lett. Kiszállt, beszélgettünk. Látta, hogy értek valamihez és barátságos is vagyok, így egyszer felhívott:
- Milyen gyakran szoktatok bootolni?
- Ó, nagyon gyakran! A dög villanyszerelők állandóan hazudoznak, meg csavarokat húzogatnak!
- Hm. Nem erre gondoltm, hanem azért, hogy a felesleges programok kitakarodjanak a memóriából.
- ??? Nálam csak olyan program fut, amit én akarok. Sőt, csak olyan csomag van felrakva, ami szükséges.

Szóval számomra a Windows egy silány módon kivitelezett, de színes AIX. :)))))
De azért a fenti elvek szerint kivitelezve. Hosszasan sorolhatnám mi az ami teljesen hiányzik a gyári rendszerből, illetve milyen kihagyott, de lényeges komponens helyett milyen egyéb, kisebb és jobban működő programot használok.
Tehát a megoldásom nem általános, mindössze 20 installációt készítettem gyerekeknek, felnőtteknek, internetezésre, munkára és játékra. Ezek a rendszerek mind kifogástalanul működnek.
Szóval igazad van, de azért mert "konzumer rendszerem van", attól még nem elfogadható, hogy bármikor széthullhat a rendszerem, és nem tudok dolgozni, vagy zenét hallgatni stb. Azt sem tudtam elfogadni, amit kezdő windózos koromban mondtak: Szakember havonta újrarakja a rendszert! Sőt nemegyszer cseréltem alaplapot vagy diszket is alatta.

Szerintem egyezzünk meg döntetlenben! ;)

Remélem nem a printf cicát (alias kis jelentéktelen programocska) értetted félre!
Mutatni nem mutatok, de az egyik kollégám rendszeresen tölt ki adatbázisból xml-be 4GB adatot. Memóriába, amit úgy foglal, hogy ki ne menjen a diszkre, mert megállna a szerver. Csak azt nem árulja el, hogy ezt a nyomtatóra vagy a képernyőre fogja kiküldeni. :)

A virtuális memória az, amit a programok rendelkezésére bocsájt a cpu védett üzemmódban. Ez ősidők óta 4kB méretű lapokra osztott, mely alól kivételt képeztek a DEC VAX gépek, ahol a lapméret 2kB-ra sikerült. (Vagy valami egyéb kerek érték. :) A modern cpu-k már sokkal nagyobb lapmérettel is képesek dolgozni.
A lapoknak van néhány tulajdonsága, pl.:
- csak kijelölt
- memóriában van
- osztott program
- osztott adat
- privát
- stb.
Ezekhez a lapokhoz tartozó fizikai memóriát a kernel/cpu egyes programok számára a kívánt virtuális címtartományba képzi le, így azok "ott látják, ahol szeretnék".

Egy "mini védett üzemmódot" a 80-as évek vége felé készítettem 8085-re. A taszkváltás automatikusan belapozta a taszkhoz tartozó privát memóriát. A taszk futásakor a "kernel" memóriaterülete nem volt elérhető és természetesen a többi taszké sem. Az egyes programokhoz saját stack is került, miközben e kernelnek is ott volt a sajátja. Nagyon nagyképűen fogalmazva kismértékben hasonlított a 80286 taszk kapun keresztüli hívásához. Persze egy sigsegv előállításához rengeteg alkatrész kellett volna...