Partició 3 rendszerről írhatóan és olvashatóan...

Fórumok

A véleményeteket kérném. Olyan külső merevlemez-fájlrendszert szeretnék kreálni, amely írható és olvasható, 3 oprendszer között. (Egy mostanában kelt topicból azt szűrtem le, hogy a megoldás az "nfs", de nincs mindig korrekt és egyszerű hálózati lehetőség a gépek elérésre, valamint lassú is. (FreeBSD, Linux, Windows)

FreeBSD alatt, tudnom kellene ezt a közösen használható particiót létre hozni + meg kellene tudnom formázni. A Gpart, ahogy néztem nem tud "ext4"-et létrehozni. A "fuse" egyébként is csak olvasható lehetőség, ha jól láttam, vagy talán jelenleg már jobb a helyzet?

Mindhárom rendszeren kellene, hogy tudjon 10-50 GB-os vagy nagyobb állományokat is írni és olvasni. (Nem, nem blu-ray RIP-ek.., egyszerűen csak gép-image-k és más munka-archivok.)

Esetleg a "reiser", mert azt elvileg "Gpart"-al létre lehet hozni, - a man szerint legalább is, - azt tudja a Linux is írni-olvasni és talán a Windows is legalább olvasni..? (mondjuk TC plugin van rá, az biztos)

Kérdésem, - hogy "időfagyasztó" kísérletektől kíméljem magam, van-e ennek reális, a gyakorkatban is megbízhatóan működő megoldása?

Hozzászólások

És ez a külső merevlemez milyen interfészen kapcsolódna amúgy.?
--
God bless you, Captain Hindsight..

Ha POSIX jogosultságok nem kellenek, akkor talán NTFS. Windows alatt értelemszerűen natív, Linux és FreeBSD alatt pedig elvileg a FUSE-s NTFS-3G megoldás elfogadhatóan működik. (Linux alatt biztosan, de gondolom FreeBSD-n is.)

Hát..., nem szeretnék lemondani a UNIX alatt generált állományokat érintő jogosultságok megőrzéséről. - Bár erre a tömörítők valamennyire megoldást jelenthetnek. "Csak éppen az "időspórolás" lenne a legfontosabb cél." (Így is az életünk jó része az adat-mozgatásokra megy el.)

Egyáltalán, létre tudom hozni az "ntfs" fájlrendszert FreeBSD alatt, úgy, hogy a Windows is elfogadja általa írhatónak?

Igen, de azt azért meg kell mondanom, hogy van egy pendrive-om NTFS-sel, és bizony amikor szembetalálkoztam a problémával, eléggé szívbemarkoló élmény volt:

a Linux alatt létrehozott könyvtárak és fájlok nem látszódnak W7 alatt.

Valaki egyszer elárulhatná, hogy milyen varázslat kell hozzá, hogy elővadásszam ezeket, mert néha rohadt irritáló, hogy nem találok valamit, ami pedig tudhatóan ott van :-(

Úgy már elfogadható..
Szerintem is NTFS vagy ext4
--
God bless you, Captain Hindsight..

Hosszútávon, de már rövidebb távon is a cél az, hogy alapvetően BSD használata mellett maradjak. Ezért az "ntfs"-t, ha lehet kerülném. De BSD alól hogyan, (azaz mivel?) formázhatok pl. ext4-et? (Mert, pl. Knoppix-szel persze tudnám.., :-))

A Win mennyiségi túlsúlya miatt, sem Linux, sem BSD fejlesztői nem kerülhetik el az "ntfs" particiók kezelését? Azaz komolyabban veszik az ilyen irányú fejlesztéseket? Vagy részemről ez csak "sötétben tapogatózás"?

HFS+ -t FreeBSD-n nem probaltam, de Linuxon igen, eredmeny: "Egy eleg nagy mappa eleg hianyosan ment at ugyanis hfsutils-zal a Linuxos geprol". NTFS-rol jobb emlekeim vannak Linuxon. Emlekeim szerint Ext4 write-tal mintha a FreeBSD-nek is lenne baja, de ez az emlekem kb 5 evvel ezelottrol van. Ezek alapjan en NTFS-re szavazok.

FreeBSD alatt
- Reiserfs - csak olvasható
- XFS - csak olvasható volt, ma már az egész támogatást kidobták
- JFS - tudtommal sose volt támogatott
- Ext4 - csak fuse segítségével, és az is RO
- btrfs - soha nem is volt
- Ext2 - natív RW támogatás FBSD 2.2 óta.
- NTFS - fuse segítségével, ugyanaz az NTFS-3G ami Linux alatt is van, nekem 9.x FBSD-ig eléggé instabil volt, de a 10-esben megy fájdalommentesen.
- ZFS - az ugye megy.

Fentiek alapján én az Ext2-t javasolnám (és igen, kikapcsolt naplózással - tehát nem Ext3-ként, mert azt viszont nem támogatja a FreeBSD), egyetlen trükk, hogy -I 128 -cal kell megcsinálni (akár Linux, akár FreeBSD alatt csinálod - ez utóbbihoz sysutils/e2fsprogs csomag kell). Ezzel nekem elég sok tapasztalatom van, egyik gépen egyik diszkemet kb fél évig használtam FreeBSD alatt ext2-vel. (Előtte pedig kb 2-3 évig volt ugyanez a 2 TB-os diszk egy NSLU2-re dugva - ezen 2.4-es Linux fut - és amikor kihalt alóla a táp, tehát fsck-ni kellett, azt rendszeresen a FreeBSD-n csináltam, mert a SLUG memóriája kevés volt az ekkora fájlrendszer rendberakásához.)

Persze lehet másik oldalról is megközelíteni a problémát, használj UFS-t, és szívj a diszk Windows vagy a Linux alatti használatával!

Ja.., tévút volt a "hfs". Valami ősöreg emulációs megoldás. Miért is gondoltam, hogy ha a OSX BSD-ről forkolódott el, akkor a HFS nem okozhat neki gondot. :-(

A kényelmi szempontok is vezéreltek, amikor mindhárom rendszeren írni olvasni akarok. Az EXT4 végül is korrekten olvasható BSD alatt, és ez sem kevés. A másik két rendszerben viszont rw. És ez így már használható volt.

Most éppen virtuál-gépek mentéseit tetem át a BSD alatti VBOX-ba. Volt 50 GB-s is, de a gyakorlatban simán, sőt elfogadhatóan írják-olvassák (30-50mb/s) a rendszerek. (Persze ez messze van az eredeti, legalább 100-150 mb/s elképzelésemtől...)

Egyébként nekem is nagyon bejön a ZFS. (Csak a használatánál már desktoppon sem árt a többmerevlemezes megoldás.) - Microsoft, most úgy is kapkod, nekifoghatna Windows támogatást (is) fejleszteni rá.

FAT32? es darabolod a 10-50GB fajlokat? ;)

De hogy komoly valaszt is adjak: NTFS szerintem.