Rambók alkonya az IT világában

Azt még azért hozzátenném, hogy sokszor a cégek egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy milyen embereket szeretnének valójában. Sokszor a fejvadásznak kell körbejárnia ezt a témát és rávezetnie a megrendelőt, hogy emberi szempontból ki is kell neki.

Nézem saját hirdetéseimet, s azt, hogy mit kívánnak az ügyfeleim. Rögtön megakad a szemem egy fontos követelményen: folyékony angol nyelvtudás. Leegyszerűsítve az a kérdés, hogy a jelölt tud-e angolul, vagy sem? A többi mellébeszélés, lásd az erről szóló önéletrajzi idézeteket: Az angol nyelvtudás szintje.

De nézzük tovább ügyfeleim részére folytatott kereséseket. Ma már közhelyeknek számítanak azok a dolgok, amit kérnek egy-egy jó jelölttől:

eredményorientáltság,
ügyfélközpontúság,
jó elemző készség,
kezdeményezőkészség, proaktivitás,
felelősségteljes munkavégzés,
kreativitás,
probléma megoldási készség,
erős rendszer- és folyamatszemlélet,
erős kommunikációs készség,
projekt alapú szemléletmód,
részletorientáltság,
csapatszellem,
önállóság,
rugalmasság,
tanulási és fejlődési hajlandóság,
terhelhetőség, stressz tűrés.
A lista elég hosszú, ezért a fenti fogalmak elmagyarázása helyett egy olyan barátommal történt beszélgetésből idéznék, aki maga is egy szoftverfejlesztő céget vezet.

“A lényeg az, hogy jó ember kell. Ez azt jelenti, hogy minőségi szakembereket keresünk a csapatunkba. Ilyenekből kevés van és a válság alatt is nagy volt irántuk a kereslet, ezért nehezen is találtuk meg őket. Jó projektet csak jó csapattal, jó emberekkel lehet csinálni. Az ügyfél is jó projektet akar egy jó partnertől. A jó projekt azt jelenti, hogy az ügyfél elégedett minden szempontból. Tehát minimális költségen maximális megoldást kap.”

A fenti szavak tehát egybecsengnek az ügyfélközpontúság és a projekt alapú szemléletmód követelményével. De nézzük mi az, ami fontos a barátomnak, amikor kiválaszt egy “jó embert”.

“Fontos, hogy figyeljen a részletekre, hiszen az ördög a részletekben bújik meg! Mindent alaposan végig kell tesztelni, ezért nagyon kritikusan, de ugyanakkor támogatólag kell hozzáállni egymás munkájához. Fontos, a munkával szembeni alázat, mivel mindenki hibázhat, hiszen mindenki ember. Ha hibázol, az nem bűn, hanem egy lehetőség a tanulásra. Aki pedig rátalál a hibára, annak egy lehetőség a másik megsegítésére.”

Az idézett gondolatban szinte minden visszaköszön: a részletorientáltság, a csapatszellem, az eredményorientáltság, a jó elemző készség, a probléma megoldási készség, a rugalmasság, a tanulási és fejlődési hajlandóság, a felelősségteljes munkavégzés, és így tovább.

Beszélgetésünk során megfordítottam a kérdés: “Mi az, amit nem kerestek?”

A válasz a következő volt: “Nem keresünk Rambót. Nem szeretjük az olyan embert, aki egyedül akarja megváltani a világot. Nem szeretjük, mert bár szépen megoldja a problémát, amit letesz az asztalra, stratégiai szinten használhatatlan. Több időbe telik a kódját megfejteni, mint újat írni. Aztán felmerül egy fontos kérdés. Mi van ha Rambót áthelyezik Vietnámból Afganisztánba? Akkor mihez kezdünk a kódjával? Elviszi a tudást és senki nem tudja folytatni a munkáját.”

A fenti gondolatban nekem leginkább a csapatszellem és a felelősségteljes munkavégzés cseng vissza.

De vajon mi lehet az a plusz, amitől egy szoftverfejlesztő jó szakember lesz. Erre a kérdésre egy másik barátommal kerestem a választ:

“Mi olyan rendszereket fejlesztünk, amelyek soha nem állhatnak le, mivel pénzügyi tranzakciókat kezelnek. Mi vagyunk az a csapat, aki futás közben módosítja a kódot, úgy, mintha szívműtétet hajtanánk végre a betegen. Nekünk proaktív emberek kellenek. Olyanok, akiknek odaadjuk a kódot, úgy, hogy még mi sem tudjuk, hogy mi lehet benne a hiba. A feladat a hiba megkeresése és kijavítása. Ilyen ember jó, ha százból akad. Tehát csak a legjobb embereket keressük, mivel ha valaki téved a csapatban, az dollár milliós veszteséget jelent a cégnek. Másnap megkapjuk a számlát és az feketén-fehéren mutatja, hogy mi a tévedés, vagy a cselekvésképtelenség ára.”

Itt megint előjött a felelősségteljes munkavégzés és a proaktivitás. Rambók itt sem kellenek, hiszen hiába az önálló munkavégzés és feladatmegoldás, az eredményeket meg is kell osztani a csapat többi tagjával és a munka csapatérdekeket, illetve magasabb vállalati érdekeket szolgál. Tehát a magányos hős még ebben az extrém környezetben is halálra van ítélve.

Nagyon fontos, hogy végezetül beszéljünk a tulajdonosi szemléletmódról, mint elvárásról. Például tegyük fel azt a kérdést a szoftverfejlesztőnek, hogy ha ő lenne az ügyfél, akkor azt, amit most ő éppen fejleszt, megvenné-e saját pénzéből, fizetéséből? Ha a fejlesztő a szívére teszi a kezét és a válasz igen, akkor jó embert választottunk. Az ilyen szakemberek olyan munkát adnak ki a kezük közül, amelyért teljes mértékben vállalják a felelősséget.

Tehát arra a kérdésre, hogy milyen szoftverfejlesztőket keresnek manapság a magyar piacon, a válasz az, hogy a szakmai és technológiai tudáson túl, tulajdonosi szemlélettel bíró, felelősségteljes, kezdeményező, csapatjátékos szakembereket keresnek, akik eredmény- és részletközpontúak, ugyanakkor átérzik feladataik stratégiai jelentőségét és nem magányos hősként akarják megváltani a világot.

Forrás: Spiller László IT Fejvadász Blogja