Szinte teljes mértékig a Suse studio volt a keretrendszer, ez elképesztően leegyszerűsiti a munkát.
(Jó, voltak ott is olyan manőverek, amit laikus nem tud végigvinni ha nem ismeri évek óta a suse-opensuse alapokat-hagyományokat,
tehát a susestudio-t nem a tudás, hanem a humán erőforrás pótlására használtuk)
Készültek csomagok azzal a módszerrel is, ahogyan Linus bootstrap módon újraírta a minix-et.
Tehát csomag a studioban be, közben azonosat repoból letölt, szétszed, újraír, átalakít, optimalizál, stb,
becsomagol, saját repóba feltölt, studio-ba behúz, cserél...)
Még mindig van a 700MB-ban kb 60-150 MB tartalék, amit le lehet faragni,
és fel lehet használni újabb alkalmazások, bővítések, javítások beépítésére.
Távlati terv, hogy a susestudio béta modellezéssel párhuzamosan a készülő cucc
leköltözik kiwi builder környezetbe fejlesztői gépekre is,
és mélyreható tuning következik, többek között óriási kicsomagolás,
optimalizált upx tömörítés, és visszacsomagolás képében.
Aztán ahogy szaporodik a saját jól belőtt alkalmazáscsomag,
úgy lesz kicsit kevesebb a gyári suse RPM,
de a "motort+alvázat", a stabil base system-et mindenképpen megtartjuk.
Egyrészt felesleges dolog egy n+1-edik linux alapot készíteni,
másrészt jó dolog a kernel és alkalmazás-szintű kompatibilitás.:)
Ha a hosszú karbantartású kernel beválik, akkor stabil api is lesz.
Linus nagyon szomorúan azt mondta, hogy a linux bloatware lett,
és bizonyos értelemben igaza volt.
Gondolj bele, a Debian több mint 32 CD-lemez...az openSUSE 1-2 DVD,
a sima telepítő csak egyetlen DVD, és mi mégis lefaragtunk róla
több tonna "husit", és 700 megásan még mindig működik,
sőt, karcsú és fitt lett a kiscsaj, átlag desktopon mindent tud,
és nagyon pörög!
-
"Attempting to crack SpeedLock can damage your sanity"