"Egyébként élvezem a fizikai munkát, kifejezetten jól tud esni az olyan irányú fáradtság. Kár, hogy ritkán jutok hozzá."
Húsz év után is élveznéd, amikor gerinc sérvvel megoperáltak, vagy akkor inkább dolgozatokat javítgatsz? Félre ne érts, nincs ezzel semmi bajom. Azzal viszont annál inkább, hogy a tanárok szeretnek mártírkodni, hogy a sok hülyegyerek közt milyen szellemi terhelésnek vannak kitéve. Azért van még pár hasonló munkahely, ahol ninics tavaszi/nyári/téli szünet "regenerálódni". Ugyanúgy közalkalmazott vagy, ugyanolyan (vagy még nagyobb) idegi terheléssel. Állandó (valódi) túlórákkal. Otthoni készüléssel a másnapra. Mégsem rinyálnak egyfolytában.
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a saját szememmel láttam, amikor az egyik tanár az édesanyámtól kért segítséget egy egyszerű sárga csekk kitöltéséhez, mert annyira hülye volt a hétköznapi élet dolgaihoz, hogy az már fáj! Egy ilyen ember próbál felnőttet faragni a gyerekeinkből. A legszomorúbb az, hogy nem egyedi a történet, számos hasonló történt az évek alatt. Sajnos egyre több a tanításra alkalmatlan "kényszer pedagógus" a kollégáitok közt.