Az emberek szeretik felhozni a windowst, mint OSt ami tokelyre (tulzasba?) vitte a kompatibilitast. Probalj meg egy osi dosos programot futtatni XP alatt, el fogsz csodalkozni neha.
Bocs, de az XP (ill. bármely NT alapú Windows) DOS kompatibilitása pont egy vicc. Azért én még emlékszem az OS/2 Warpra, amelyik rendesen virtualizalta a DOS tasknak az összes hardvert, amin futott, including pl. IRQ és DMA vezérlő. Én OS/2 alatt fejlesztettem a DOS-os zenelejátszómat, meg demókat, meg egy rakás egyéb HW-banging cuccot, mert ha valamit szétbarmoltam a hardverben, csak becsuktam a DOS ablakot, és a rendszer mindent helyrerakott nekem, új DOS ablak, és folytathattam a munkát. Miközben az internet (ill. eleinte BBS) kapcsolatom és más egyéb natív OS/2 cuccok gyönyörűen, döccenés nélkül mentek tovább.
Ja és mindezt egy 100Mhz körüli 486-on, 16MB RAM-mal, úgy 1996 magasságában... És aki azt mondja, hogy 2009-ben nem lenne igény a DOS kompatibilitásra, az nem a való világban él. Ráadásul ha egy 13 éves OS-nek nem volt feladat megoldani, akkor egy mai hipermodern OS-nek se legyen az. IMHO. Szerintem itt a HUP-on is tucatjával vagyunk rendszergazdák, akiknek mai napig kell DOS-os programokkal görcsölni. Egyszerűen mert az üzleti logika abban van írva, és a cégvezetőt baromira nem érdeklik a technikai részletek, viszont elvárja hogy ami 10 éve gond nélkül megy, az ne fossa szét magát attól, hogy új gépet vettek alá.
Ezen kívül a legnagyobb vicc, hogy bár a processzorban a mai napig ott van a V86 mód, lassan szoftverből kell brute-force emulálni a régi x86-okat is, mert az OS-ek basznak támogatni. Szánalmas.
-=- Mire a programozó: "Na és szerintetek ki csinálta a káoszt?" -=-